Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
Ä víz elvonulás« után Krakkó és Moldva Körösladányban Lassan normalizálódik az élet Körösladányban is. Két— három héttel ezelőtt eléggé fél voltak zaklatva az idegek, miután a községbe visszatelepült emberek látták, hogy az árhullám elvonulása után a határ vízben áll. Azt hitték, hogy nem terem sem búza, sem pedig kukorica. Egyesek hamarjában hozzáláttak takarmány-felvásárláshoz; Különféle tápokat és szemes terményeket vettek. Az állatpiacon a választott malac ára csökkent, a tsz-ekben nem haladt úgy a munka, mint általában máskor. Az emberek kedvüket vesztették és saját maguk gazdaságának rendezésével foglalatoskodtak. Volt azonban Körösladány mind a négy termelőszövetkezetében egy olyan embercsoport, amelyik bátran szembenézett a vetést pusztító belvízzel és hozzálátott az elvezetéséhez. A megfakult táblák színe egyre jobban zöldre váltott és ma már itt is látni derékig érő kukoricát. De azt is el kell mondani, hogy vannak olyan kukoricatáblák, melyekbe még egy kapavágás sem jutott. A belvíztől sanyargatott kalászosok is csak csökkent termést hoznák. Márta Károly, a községi tanács vb-elnöke említette, hogy az Űj Barázda Tsz- ben lecz nem is egy búzatábla, ahonnan csak 3 máztsás termést csépelnek a kombájnosok. A múlt hét közepéig 400 holdat arattak le. Ha a kozs&g gazdaságai ebben az esztendőben hat és fél—hét mázsa holdankénti búzatermést érnek el, akkor az Fogadóóra a megyei tanácsnál Soron következő fogadóórákat Klaukó Mátyás, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke tartja július 25- én, szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig a hivatali helyiségben, Békéscsabán, Felsőkörös sor, Irodaház. esztendőt jó közepesnek mondják. A körösladányi szélsőséges talajon nemigen termett 15—20 mázsa búza. így ebben az esztendőben csak 6—7 mázsával kell beérniük. Súlyosbítja a helyzetet, hogy tavaly ősszel a négy tsz ezer hold őszi búzát nem tudott elvetni a kedvezőtlen időjárás miatt. Ez év tavaszán 800 hóira rá sem tudtak menni, amikor jött az árvíz, és a májusi—júniusi belvíz. így a szövetkezetek gazdasági helyzete nem mondható jónak, de azért mégsem nevezhető tragikusnak. A korábbi években volt már arra pél_ da, hogy a jelenlegi terméshozamokat érték el. A ladányiak akkor sem voltak elkeseredve. Most sincs alapjuk ahhoz, hogy különösebben bánkódjanak. Az állam messzemenően támogatja őket abban, hogy gazdálkodásuk ne szenvedhessen asorbát. A társadalomtól kapott segítség azonban csak akkor lehet hatékony, ha a rendelkezésükre álló anya_ giakat a szövetkezet erősítésére fordítják. ^ A megye is támogatja erőfeszítéseiket. Füzesgyarmatról, Békéscsabáról, Orosházáról, Gyo- máról és még máshonnan takarmányszállítmányokat küldtek az 500—600 forintos mázsánkénti kukorica- és szemesárpa-piac letörésére. A vállalkozás sikerrel járt, mert a múlt hét végéig valósággal megtömték a községet és az itteni gabonapiac már nem olyan vonzó a maszekotoknak, mint korábban volt. Most már 300—350 forintért, mint a megye többi piacán lehet vásárolni kukoricát és árpát. A malac ára is megugrott. Párjáért már 1000— 1100 forintot kérnek. Az a baj, hogy a választott malacból kevés van. A piac többet is elbírna. A körösladányi emberek egyre jobban megtalálják helyüket a szövetkezeti és a háztáji termelésben. A közös munkákkal előrehaladtak. Kapásaik nagy részét kimentették a gaztengerből. Sajnos, hogy a Dózsa Tsz-ben, a Zalka Mláté Tsz- ben és az Új Barázda Tsz-ben gondot okóz a háztáji kukorica kimérése. A tavasz folyamán ugyanis nem tudtak annyit vet53,6 volt az egy négyzetkilométerre jutó népesség. Akárcsak hazánkban is — részletesen szólunk majd róla — ahol Budapest és Kecskemét — ilyen ér telemben — csillagászati távolságra esik egymástól. Csak a számunkra szűkebb világot, Európát tekintve is meghökkentő szélsőségeket talá-. lünk. A legmagasabb volt a népsűrűség — 1960. évi adatok alapján — Hollandiában, 350 ember élt átlagosan egy négyzetkilométeren. A tulipánok országát Belgium követi (298), majd a Német Demokratikus Köztársaság (221). A legalacsonyabb népsűrűséget a Szovjetunióban (9), Norvégiában (11) és Finnországban (13) találjuk. Hazánk ilyen értelemben — 1960-ban 107, 1970-ben Hl fő jutott átlagosan egy négyzet- kilométerre — a középmezőny élén áll. Sűrűbben lakott — a már említetteken túl — mint például Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Portugália, Románia, s kevésbé, mint Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc. Hazánkhoz viszonyítva több a ritkábban, mint a sűrűbben lakott ország, mert 25 európai állam közül hét előz csak meg bennünket, tizenhét mögöttijnk áll Az 1840-es években hazánk mai területének népsűrűsége 43 fő volt. Az első népszámláláskor is — 1869-ben — csupán 54. Száz fölé 1941-ben emelkedett, de tájanként már akkor is nagy eltéréseket mutatott s e különbségek azóta még szembetűnőbbé lettek, földrajzi, gazdasági és társadalmi hatásokat tükrözve. A népsűrűség legnagyobb — érthetően — a városokban. Budapesten 3694,6, a megyei jogú városokban 638,1, a járási jogú városokban 227,7 ember él átlagosan egy négyzetkilométeren, míg a községekben ez a szám 69,3. A főváros után Szegeden a legnagyobb a népsűrűség: 1052,1 lélek él egy négyzetkilométeren. A nagyvárosok további sorrendje: Pécs, Miskolc, Debrecen. A kisebb városok közül Kaposvár még Szegedet is megelőzi, az egy négyzetkilométerre jutó 1212,2 fő a három és félszerese a debreceninek... A főváros után tehát Kaposvár a legsűrűbben lakott hely. A legritkábban lakott pedig Kecskemét: 1,7 ember él egy négyzetkilométeren... A megyék közül Pest a listavezető: 136,1 fő jut egy négyzetkilométerre, Komárom megyében nem sokkal kevesebb, 134,2. Száz fölött van a népsűrűség még Győr- Sopron megyében, míg a legkisebb Somogybán (59,8), majd Baranyában (63,7). Általános és szembetűnő vonás, hogy az ipari, s újonnan keletkezett városok népsűrűsége jóval fölötte áll a mezővárosokénak, s jó néhány történelmi patinájú településének, így például Győrben 938,4, Dunaújvárosban 840,8, Tatabányán 711,9 a népsűrűség mutatója, míg Cegléden 155,4, Gyulán 146,7, Hajdúnánáson 68,6, s Kalocsán 2,7... Mészáros Ottó (Következik: NEMEK, VÁNDOROK, VÁROSOK) ni — összesen —, hogy a ts.z- tagok háztáji kukoricaföldjét kimérhessék. Most azután ezen a területen is egynyári szálao termesztésével kísérleteznek, másrészt fekete ugarként kezelik, a jövő évi vetést készítik elő. A családok jövedelmét most jól kiegészítik azok az aez- szonyok és lányok, akik valamelyik tsz segédüzemágában dolgoznak. A Magyar—Vietnami Barátság Tsz-ben 130—150-en, az Új Barázda Tsz tésztagyárában pedig már 70—80 asszonynak adnak jól jövedelmező napi munkát. Negyvenen férfifehérneműt varrnak, odahaza bedolgozó rendszerben. Majdnem 30- an szőnyeget szőnek, 50—60-an pedig kosarat fonnak. Ezek a segédüzemágak a korábbi években nem működtek Körösladányban. így a családok jövedelme, hasonló időjárást figyelembe véve, most több lesz, mint akkor volt. Az élet tehát mind normálisabban jalakul, amit az is mutat többek között, hogy a háztáji gazdaságokban nem csökken a tenyésztésbe vett kocák száma, sőt többen érdeklődnek az üsző-akció iránt is. Szeretnék kiegészíteni háztáji gazdaságukat. E növekvő termelési kedv továbbfokozására hozott határozatot a négy termelőszövetkezet vezetősége, amikor kimondta, hogy külön szakembert kell munkába állítani, aki a háztáji gazdaságok termelését szervezi és azokat szaktanácssal látja el. Ezek az intézkedések mind az mutatják, hogy Körösladány termelőszövetkezetei és tanácsi vezetői hasznos erőfeszítéseket tettek az élet normalizálására. Mondhatnánk azonban azt is, hogy itt nemcsak helyreállítási .munkákról van szó a víz elvonulása után, hanem a szövetkezeti foglalkoztatás szánvonalának növeléséről és a háztáji gazdálkodás erősítéséről. Mindez, abból a helyzetből, amiben ez a község volt, a felfelé kapaszkodást mutatja. Bupsi Károly KüzdeSem az árvízzel Qél- Lengyelországban Dél-Lengyelonszágban folytatódik a küzdelem a váratlan árvízzel, amelyet elsősorban a Kárpátok vonulata mentén a négynapos hatalmas esőzés okozott. A krakkói vajdaságban sok helyen kilépett medréből a Visztula, Rába. Dunajec és Sola folyó. Összesen több mint száz községet elárasztott a víz. Több mint 10 ezer embert ki kellett telepíteni lakóhelyéről. dalai, táncai Békéscsabán Hétfőn este Békéscsabán, a Jókai Színházban nagy sikerrel mutatta be a lengyel „Jaworzno” és a csehszlovák „Jasénka” szakiszervezeti népi táncegyüttes a Krakkó környéki és a morvái hegyek népeinek táncait, dalait. A két együttes közös műsorban lépett színpadra és a lelkes, hozzáértő közönség vastapsaitól kísérve, két és fél órán át hozta közeibe a távoli tájak lakóinak népi szokásait, mélabús visiszhangos dalait, fergeteges ritmusú táncait. Nagy élmény volt hallani a csehszlovák hegyek fiainak, lányainak, szárnyaló dalait, látni a lengyel együttes mazurkáját és a krakkói tánckompozíciót. Külön említésre méltó mindkét együttesnél a szépen kidolgozott koreográfia. A vendégegyüttesek kedden hajnalban elutaztak Békéscsabáról, hogy újabb sikerekkel gyarapítsák hírnevüket. A cseszhlovák együttes vezetője Mynár Jaromir köszöni meg az SZMT vezetőtitkárának Nagy Istvánnak a szíves fogadtatást, ,,Leánytánc” a csehszlovák együttes leánykarának előadásában. Résziét a krakkói Obrek lengyel kompozícióból. (Fotó: Demény Gyula)
