Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

Felejthetetlen színházi élményt ígér a Gyulai Várszínház idei évadja Szigligeti: A trónkereső és Calderon: Két szék közt a pad alatt című müvei a programban Nyolcadik éve rendezzük meg a Gyulai Nyár kulturális ese­ménysorozatát és hetedik éve, hogy a Dél-Tiszántúl a Gyulai Várszínházzal gazdagodott. Nem kis büszkeség tölti el a Békés megyeieket, a gyulaiakat, ami­kor A gr igen to, Dubrovnik, Sze­ged mellett mint „fesztivál-vá­rost”, Gyulát is emlegetik, Az „Alföld Sopronja” elnevezte is közismert és nem jogtalan ez a kitüntetés. A város középkori időket árasztó hangulata, 600 éves téglavéra, történelmi múlt. ja, az itt született vagy itt élt nemzeti nagyságok tovább élő szelleme, a város Európa-hírű Várfürdője és elsősorban nyári nagy eseménye: a Várszínház te­szi méltóvá erre. Az országosan, de világvi­szonylatban is reneszánszát élő szabadtéri előadások idején a Gyulai Várszínház a rangsor élén foglal helyet, és most, he­tedik évadjának kezdetekor kü­lönösen szeretnénk felhívni a kedves olvasó figyelmét idei programunkra, és ezzel egy idő­ben emlékeztető visszapillantást vetni az elmúlt hat esztendőre, a hat nyári évadra. Mindenekelőtt idézni kívá­nunk abból a cikkből, mely a Békés megyei Népújság Körös­táj című kulturális mellékleté­ben jelent meg a közelmúltban „Színház a gyulai várban” cím­mel, Bőgel József, a Művelődés, ügyi Miinksztérium Színházi Fő­osztályának munkatársa tollából. „Köztudott, hogy a Gyulai Várszínház — a békéscsabai Jó. kai Színház „leányvállalata”, Gyula város és Békés megye po­litikai és tanácsi szerveinek nagyszerű támogatása révén —v a szabadtéri színházi tevékeny­ségnek egyik legmarkánsabb, legsikeresebb része. Miszlay Ist­ván művészeti vezető, rendező irányító munkájával e szép vál­lalkozó» kezdettől fogva arra tö­rekedett, hogy mind a világiro­dalomból, mind a magyar iroda­lomból a magyar színházi köz­vélemény, a színházat szerető közönség számára ismeretlen vagy kevésbé ismert remekmű­veket, jelentős drámai alkotáso­kat vigyen színpadra. Megkö­tötte az Irányítók fantáziáját — Jó és mindenképpen üdvös érte. lemben — egy páratlan adott­ság, a gyulai vár léte, amely ha­zánk szinte egyetlen, jóformán épen maradt, középkori eredetű téglavára. Az ennek udvarán ki­alakított játszási tér és nézőtér kis méreteivel (a szegedi sza­badtéri színpadéhoz képest ki­váltképpen kicniny), a kitűnő háttérül szolgáló épületrészei­vel szinte kínálta a lehetőséget nem túlságosan nagy appará­tust!, történelmi témájú, légkörű, drámai konfliktustól, szenvedé­lyektől izzó történelmi drámák szinrevítelére. Az eddigi bemu­tatók — Hugo, Katona, Ma­dách, Szigligeti, Sárközi és Jé- kely itt előadott alkotásaira gon­dolunk — mind megfeleltek az eredeti koncepciónak, az adott­ságoknak. Túlzás nélkül állíthat­juk ezzel kapcsolatban, hogy a Gyulai Várszínház művészi-irá­nyító kollektívája találta el leg­jobban az egész országban — a szentendreiekkel együtt —, mit kell csinálnia, milyen profilt alakítson ki az cozág szabadtéri színházi kultúráiénak haszpára és becsületére, de saját közön­ségének hasznára is. Nem kívá­nunk Itt sem érdemtelenül elő­térbe állítani egy szép vállalko­zást, oem mások eredményeit ugyanezzel lebecsülni. Tény azonban, hogy ez a profilkere­sés valóban itt sikerült szinte a legjobban (azaz, hogy máris pro. fllmegtalálásról beszélhetünk), s az ilyesfajta eredmény külföldön is elég ritka”. A hat évad é? az idei prog­ramja kiválóan tükrözi és meg­felelően illusztrálja a fentit meg­állapításokat. Meg kell említe­nünk, hogy a Várszínház társa­dalmi vezetősége —- melynek Gyula város vezetőin kivíil ne­ves írók, esztéták, színházi és televíziós szakemberek is tagjai — fel ismerte, hogy nem min­denki óhajt csak történelmi drá­mákat látni, hiszen ebben a kör­nyezetben remekül színre lehet vinni sodró cselekményű, szel­lemes, klasszikus vígjátékokat 1«. Így találhatott itt otthonra Hol­tai Jenő: Néma leventé-je, va­lamint az olasz és spanyol kiasz. szikua vígjátékirodalom több al­kotása. Kritikák bizonyítják, hogy a Gyulai Várszínházban egy újfajta, nemes komédiá­ra» formálódott ki, amely — már a környezet miatt is —- esz­közeivel szinte állandóan clkáp ráztatja a közönséget, élménydús nyári szórakozást biztosít. Az elmúlt évadok eseményeit idézve, az elsővel kell kezde ­nünk. 1064. július 11-érr gyúltak ki először a reflektorok a 600 éves gyulai téglavárban érj meg. kezdődött falai között Victor Hugo: Humani romantikus drá­májának díszbemutatója. A címszerepet kivéve (Somogyvári Pál játszotta vendégként) vala­mennyi fontosabb szerepét a Békés megyei Jókai Színház mű­vészei alakították, és mintegy félszáz gy ulai középiskolás sta­tisztált az előadásokon. Az ér­deklődés minden várakozást fe­lülmúlt, mind a tíz alkalommal megtelt a várudvaron felépített 500 személyes nézőtér. A követke­ző évben Sárközi György: Dózsa című történelmi drámája volt a siker kovácsa, ennek címszere­pét Szirtes Ádárn Jászai-díjas alakította. 1966-ban Szigligeti Ede: Béldi Pál című drámája és Holtai Jenő: a Néma levente című verses játéka volt a prog­ram. Mindkét előadásról elis­merő értékelések jelentek meg a magyar sajtóban. A Várszín­ház rangját tanúsította, hog) előadásain egyre több neves, fő­városi művész vállalt örömmé] szerepet, a Néma leventé-ben például Agárdi Péter szerepéi Latinovite Zoltán alakította. 1007-ben Katona József örök ér­tékű történelmi drámáját, a Bánk bán-t mutattuk be Besse­nyei Ferenc Kossuth-díjas, ki­váló művésszel a címszerepben. A klasszikus vígjátékot ezúttal Calderon: Huncut kísértet című műve képviselte. 1068-ban Ma­dách Imre-—Keresztúri Dezső: Csák végnapjaj című történelmi drámájának bemutatása a ma­gyar színházi élet nagy esemé­nye volt; a második darab ekkor Goldoni: A fogadósné című vig- játéka. Tavaly Jékely Zoltán : A fejedelmi vendég című történel­mi játéka és Lapé de Vega: Fur­fangos menyasszony című víg­játéka vonzotta a nézőket. Az idei, a hetedik évad új­ból Szigligeti Edét idézi. A trónkereső című történelmi drámáját Miszlay István Jászai- díjas rendezésében ma este pre­mier-előadáson léthatja a Vár­színházát idén is felkereső szín- házkedvelő. A kitűnő dráma főbb szerepeit Lukács Margit Kossuth-díjas, érdemes művész, Szakács Eszter, Agárdi Ilona, Gelley Kornél Jászai-díjas, Fe­kete Tibor Jászai-díjas, Horkay János Jászai-díjas, Szersén Gyu­la, Fülöp Zsigmond, Iványi Jó­zsef Jászai-díjas, Horváth Sán­dor Jászai-díjas, Szoboszlai Sán­dor J ászai-dí jas> és Körösztös Ist­ván, alakítják. Calderon: Két szék közt a pad alatt című vígjátékát Sándor János rendezésében Jú­lius 18-án mutatjuk be a vár színpadán, ebben a darabban Mészáros Ági kétszeres Kossuth- díjas, kiváló művésznek, Papp Évának, Dobos Ildikónak, Tor- dy Géza Jászai-díjasnak tapsol­hatunk majd. A szervező munka során nagy feladatok teljesítését vállalta az IBUSZ. Mivel a Várszínház előadásai iránt minden évben növekszik az érdeklődés, az IBUSZ nagy apparátussal ké­szült fel a különböző turista- csoportok kéréseinek és igényei­nek teljesítésére, Az ünnepi megnyitóra a Bánkút! Állami Gazdaságból és Nagymágocaról jön egy csoport, június 4-én Bé­késcsabáról a megyei tanács dolgozói érkeznek az előadásra. A távoli Nyíregyházáról kétna­pos hétvégi látogatásra 300-an utaznak Gyulára, július 10-én az Orosházi Gépjavító 400 főnyi kollektívája vesz részt A trón­kereső előadásán. A Közalkal­mazottak Szakszervezetének tag­jai közül 300-an, Egerből pedig S00-an érkeznek egy-egy vár­színház! előadásra. Szegedről, • Szabadtéri Játékok színhelyéről július 15-én 50Ö-an utaznak Gyulára, hogy megtekintsék Calderon remek vígjátékét, jú­lius 25-én pedig Kecskemétről érkezik félezer vendég. A kül­földi csoportok nagy része Ro­mániából és Jugoszláviából jön Gyulára, de kisebb csoportok érkezését más államokból is je­lezték. Reméljük, hogy a Várszínház hetedik évadjának előadásain minden kedves vendégünk Jól szórakozik és gazdag színházi élménnyel tér vissza Gyuláról, az „Alföld Sopronjából”, otthoná­Szigiigeti Ede történelmi drámájának próbáján, a vár színpa­dán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom