Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

i Népszerű műsorterv megvalósítására törekszik a színház Évadzáró társulati ülés Békéscsabán Vasárnap délelőtt 11 óraikor volt Békéscsabán, a Jókai Szín­házban az évadzáró társulati ülés. Az ünnepélyes keretek közt megrendezett ülésen Miszlay István, a színház igazgatója kö­szöntötte a társulatot, majd ösz- szefoglalta az elmúlt óvad ered­ményeit és gondjait. Megállapí­totta, hogy az eredmények jó alapot adnak az új évad művészi elképzelésednek megvalósításá­hoz. Népszerű műsorterv meg­valósítására törekedték, mert közönség nélkül színházat nem lehet elképzelni, és népszerűt­len. erőltetett műsorterv nem vonzza a színházikedvelőket. A továbbiakban megelégedéssel jelentette, hogy a különböző társadalmi szervekkel, intézmé­nyekkel a színház kapcsolata to­vább javult, és ez kihatott a mű­vészi mynka színvonalára is. A színház gondjai elsősorban a táj­előadásokkal kapcsolatosak, fel­tétlenül szükség van arra, hogy a játszási körülményeik a taj- helyaken tovább javuljanak. Beszámolójának második ré­szében beszélt a Művelődésügyi Minisztériumitól, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságá­tól, a békéscsabai városi tanácsi­tól és más szervektől terven fe­lül kapott anyagi támogatásról, mely lehetővé tette a színház aradi vendégszereplését, az ara­di színház békéscsabai látogatá­sát, és a sikeres kamaraszínházi napokat. Bejelentette, hogy a következő évadra modem, far­motoros autóbuszt kap a szín­ház, majd a stúdiószínház és a gyermekszínház jövőjéről szólt. Mindkét vállalkozást a színház saját, közvetlen irányítása alá kívánja vonni, mert a* eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a stúdiószínház és a gyer­mekszínház jövője csak ezen az úton képzelhető él. Végül ismertette az új évad mű­sortervét. A színház első bemu­tatója október 10-én lesz, e7 al­kalommal Arthur Miller: Salemi boszorkányok című drámája ke­rül majd színre, Máté Lajos rendezésében. Novemberben ju­goszláviai vendégszereplésre ké­szülnek, jövő év májusában részit vesznek az aradi nemzetközi színházi fesztiválon és megkez­dik az előzetes tárgyalásokat o nyitrai Szlovák Színházzal, két­oldalú vendégszereplésekről. Az igazgató beszámolója után Hagymási Sándor, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának főelőadója köszöntötte a társu­lat tagjait. Az évadzáró társulati ülésen részt vett dr. Pankotai István, a városi pártbizottság osztályvezetője is. Színes dokumentumfilm a felső-tiszai árvízről A Szabolcs-Szatmár megyei Filmstúdió színes dokumen­tumfilmet készít a felső-tiszai árvízről. A csaknem egyórás, megrázó erejű dokumentum­film első része a mentést és az árvíz elleni védekezést mu­tatja be, míg a második rész az újjáépítés munkájáról szá­mol be. A film első részének stúdiómunkáival már végez­tek. A bemutatóra néhány hét múlva kerül sor. Napirenden a középiskolai oktatás A gyulai járási tanács végre­hajtó bizottsága a sarkadi és az eleki középiskolai oktatási intézmények tanulóifjúságának neveltetési helyzetét, a mezőko­vácsházi járási tanács végrehaj­tó bizottsága pedig a járás gim­náziumaiban végzett tanulók helyzetét tárgyalta július 17-én. A művelődésügyi osztályok előterjesztéseiből, illetve jelen­téseiből megtudjuk, hogy a sar- kadi és eleki középiskolai intéz­ményekben »lassan megszűnik a diákotthoni nevelők elvándorlá­sa. Az értékelés szerint az in­tézetek tárgyi ellátottsága jó. Az viszont, hogy Sarkadon a torna­A fecskésparti tanító Z ödellö napraforgó- és kukoricatáblák, arany, sárga tarlók, dübörgő ara­tás. Szikrázik a napsü­tés a gépkocsi szélvédő üve­gén, s mögöttünk porfelhőkbe burkolóznak a dűlőutak. A bú­zatábla már jócskán foghíjas. Benne, minit hatalmas ősállatok, gépek járnak, s vágják, eszik a sárgálló gabonát. Mögöttük ku­pacokba marad vissza az elcsé­pelt szalma. A poros árokpar­ton olajos ruhás, ebédelő férfiak. — A fecskésparti iskolához igyekszünk. Merre mehetünk? — állítja meg kísérőm, Csató Nagy István igazgatóhelyettes a kocsit az ebédelőknél. Hatalmas termetű, bronzbamára cserzett arcú férfi áll fel. Kezében jó nagy zománcozott lábas, benne piros zaftú pörkölt. Lenyeli a szájában levő falatot, kenyérbél- lal megtörli a száját, s csak ez­után válaszol. — A második dűlőn fordulja­nak balra. Az már járható, le­tisztult róla a belvíz. Szittyós mélyedés állja utun­nyeihez igazodva a feldolgozás munkafolyamatát is elsajátítják a szakmunkástanulók. Például, maradjunk a kertész szakmánál: a fiatalok megtanulják a zöld- ségsavanyítást, vagy a gyümölcs félkész-áruvá történő elkészíté­sét, egyszóval a piaci előkészí­tést, ez pedig a gazdaságnak — ha élnek vele! — anyagilag so­kat jelent. A harmadik alapvető elv a gyakorlati oktatás reform­ját tartalmazza. A szakmunkás- képzés új alapokra helyezéséhez hosszabb idő kell, különösen sok a speciális feladat a gyakorlati oktatásban. Két év alatt szeret­nénk elérni, hogy az iskolákban mindenütt megfelelő tanműhely (tanistálló, botanikus kert, haj- tatóház stb.) legyen, és ezek idő­vel egészen speciálisakká fejlőd­jenek Idetartozik a tanüzemek hálózatának jobb kiépítése is. A tanüzemet az iskolák választják meg a legfejlettebbek közül. Ezek az üzemek azután tetemes állami támogatást kapnak, hogy ott a szakmunkástanulók szigo­rúan a tanterv szerinti gyakor­lati feladatokat végezhessék, függetlenül az üzem pillanatnyi termelési feladatától. Az új tör­vény megvalósítását ez év őszén kezdjük el. hatalmas anyagi erő­ket igényel. Teljes megvalósítá­sát 5 évre tervezzük, még távo­labb pedig az a célunk hogy 1980-ra 200 ezer szakmunkás dolgozzon a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságokban és az élel­miszeriparban, az ott dolgozók­nak mintegy 25 százaléka. Eh­hez persze a felnőttek képzését is szorgalmazni kell. Érdeke? adat azt hiszem, hogy ez évben országosan 7 ezer fiatalt vehet­nek fel a különböző szakmun­kásképző iskolák. A BEISKOLÁZÁS, a pálya- választás nehézségeit is jól is­merik a minisztériumban. Az a kialakult vélemény, hogy az iga­zi nehézség ott mutatkozik, ahol a gazdaság — különböző okok­ból — nem törekszik kialakitani a szakmunkás munkakör kor­szerű adottságait. A bizonyíték: Ugrásszerűen megnövekedett a szarvasmarha- és a sertéste­nyésztő szakma iránti érdeklődés mert nagy beruházásokkal, kor­szerű, kultúrált munkakörülmé­nyeket biztosító kombinátokban igyekszünk világszínvonalra emelni a magyar állattenyész­tést. Ilyen munkahelyekre szí­vesen mennek a fiatalok. A rossz, elmaradott, kultúrálatlan munkahelyeket egyszerűen nem kedvelik, figyelmen Jcívül hagy­ják. — Békés megyei példával kí­vánok még egyszer rámutatni az alapszakmásítás hasznosságára — mondotta végül Megyeri István csoportvezető. — Kiváló öntöző­szakmunkásokat képeznek önök­nél. de az öntözőgépészek mun­kaidejük 14 százalékában voltak csak öntözőgépészek, különben egyszerűen növénytermesztő gé- oészi tennivalókat látták el. Az öntözőgépész külön szakma volt, ,most a növénytermesztőgépész- képzésben az öntözést ic elsajá­títják a fiatalok. Az ismeret- anyag bővebb, a képzés eredmé­nye tehát a gyakorlati munka hasznát fokozza. INTERJÜNK TEHÄT MEG­ERŐSÍTI: szakmunka már a mezőgazdasági munka is, és jól választanak azok a fiatalok, akik az új szakmunkástörvény lehe­tőségeivel megismerkednek, és a mezőgazdaságban, az erdőgaz­daságban vagy az élelmiszer- iparban választanak szakmát maguknak. S. EL kát. A sásból bíbic-pár repül fel a fészkéről. A távolba mutat másik kísérőm, Urszuly János, a cinkusi iskola tanítója. — Ott a dombon, a fák között van a fecskésparti iskola. Látja? Nagyot döccen a tengelyig érő gödörben a gépkocsink, s a hő­ségtől vibráló levegőben úgy tű­nik, mintha mozogna a határ. Fecskéspart. Orosházától né­hány kilométerre van csupán* s mégis távol a pusztán. Az iskola épülete jóval kimagaslik a kör­nyezetből. öreg falai ■ szürkék, tejet hódfarkas cserép. Négy nagy ablakával kelet felé bá­mul. Most, a szünidőben kihalt lenne az udvarra, de mégsem az. Kőművesek dolgoznak benne. Tatarozzák az öreg iskolát. Rá­fér. — A tanító úr? Bent van a lakásban — int egyikük a grá­dics felé. A tanterem süketen üres. Hiá­ba van benne a századelején készült hosszú padsor, a fekete tábla és a televízió. Üres. Hiány­zik belőle a gyereksereg és a tanító. Fehérre meszelt falai hi­degen néznek bennünket. A fecskésparti tanító Gildé Kálmán idős ember, ámbár ez nemigen látszik rajta. Közép­magas termetén, széles vállain feszül az ing. Kopaszodó, barná­ra sült arcán, bozontos szem­öldökű, kék szemű férfi. Szem­üveget nem visel, még olvasás­hoz sem. Energikus mozgása meghazudtolja 57 és fél évét. Ebéd utáni pihenésben zavar­juk meg, de fel sem veszi. Szé­les mosollyal invitál bennünket az öreg bútorokkal berendezett irodába. — Tessék, üljenek le. S ahogy az ismerkedésen túl­vagyunk, poharak kerülnek az asztalra. A savanykás rizling- spriccer jóleső hűvössége oldja a kezdeti feszültséget, s a nyel­veket. — Bizony már itt öregszem meg az én Fecskéspartomon. Harmincötödik éve tanítok eb­ben az iskolában. Fiatalember­ként kerültem ide Putnokról. Apám is tanító volt, magam is az lettem. — Nem voit könnyű a kezdet. Először csak helyettes tanító voltam. Nyáron, amikor nem volt tanítás, a fizetés sem járt. Hogy mit csináltam? Azt. amit a környék tanyáinak parasztjai. Beálltam aratónak, meg cséplő­munkásnak. S ha nehezen is — mert a fecskésparti tanító, amikor ma­gáról kell beszélni, eléggé szűk­szavú — mégis sikerül megis­merni valamennyit abból 35 esz­tendőből, amit ebben a tanyasi iskolában eltöltött. Kirajzolód­nak előttem a képek, s szinte lá­tom* miként fogalmazza a ke­mény munkában megkgrgesedett parasztkezek helyett az elöljá­róságnak szóló, adót elegendő kérvényeket. Látom* ahogyan esőben, hóban járja a fecskés­parti tanyákat, s azt is, amikor az 50-es években mint tanácsta­got keresik, és később, amikor az olajkutatáshoz munkásnak jelentkező parasztokat tanítja a dolgozók esti iskolájában. — Amikor a Holdra utazott az első ember, az itteniek nem akarták elhinni. Hiába látták a televízióban, Meg kellett magya­rázni nekik. Azt is nehezen ér­tették meg, hogy az űrhajóból kilépő ember nem esett le a kozmoszból. Pedig ezek az em­berek mindnyájan elvégezték a 6 elemit, és most már a 8 álta­lánost. — Soha nem akart elmenni in­nen tanító úr? — Sokszor elmehettem volna. Hívtak tanulmányi felügyelőnek, s most nem régen tsz-elnöknek. Nem mentem. Szeretem az itteni embereket, gyerekeket. Azt hi­szem ők is engem,. Ha nehezebb is most már a tanítás, mégis­csak ezt csinálom. Tanító va­gyok. Nem tudom, el tudja-e képzelni, milyen öröm az, ami­kor egyik-másik tanítványom viszi valamire. Sok mindent fe­ledtet ez az emberrel. S okáig beszélgettünk. A nap már közeledik a nyugati horizonthoz, amikor a távozó gépkocsi után int az is­kola ajtajából. Az 1900-ban épült tanyasi iskolának ő lesz az utol­só tanítója. Mert a tanyák ki­ürülnek. Mind kevesebb a gye­rek. S három év múlva, amikor Gilde Kálmán nyugdíjba megy. lehet, hogy üres lesz már a szür­ke falú feaskésparti iskola is... Botyánszki János FOLYAMSZABÁLYOZÖ ÉS KAVICSKOTRÖ VÁLLALAT szegedi kirendeltsége felvételre keres KEZDŐ ÉS GYAKORLOTT HAJÓSOKAT, HAJÖVEZETÖT. Jelentkezés írásban vagy személyesen: Szeged, Dózsa Gy. u. 5. alatt. 4723 terem felépítése ismét bizonyta­lanná vált, rossz hatással van a testnevelő szakos tanárok letele­pedésére. Két év alatt három testnevelőtanár cserélődött Sar­kadon. Arról is beszámolt az előter­jesztés, hogy Sarkadon új típusú szakközépiskolai oktatás kezdő­dik az 1971—72-es tanévben és növénytermesztő, valamint ál­lattenyésztő képesítést kapnak a középiskolai tanulók. Az új ok­tatási forma tárgyi feltételeinek megteremtése már megkezdő­dött. A továbbtanulási kedv mind­két köaség középiskoláiban jó. Eleken az 1969-ben végzett kö­zépiskolások közül 33-an érett­ségiztek, Sarkadon pedig 96-an. Magasabb oktatási intézménybe Elekről 16-an, Sarkadról 29-en jelentkeztek. Az eleki jelentke­zők közül ötöt, a sarkadiak kö­zül pedig 19-et vettek fel. A ta­nulók munkakedvét tükrözi, hogy Elekről és Sarkadról rend­szeresen jelentkeznek nyári épí­tőtáborokba. Az ifjúság társa­dalmi tevékenysége is széles kö­rű a két középiskolában. Sarka­don a KlSZ-tagság aktív szere­pet vállalt a helyi ünnepségek előkészítésében. A mezőkovácsházi járás gim­náziumaiban végzett felmérés alapján a művelődésügyi osz­tály a beiskolázás' és a tanulók megtartására irányuló törekvés­ről, a gimnáziumokban folyó pá­lyairányítási és pályaválasztási munkáról, az érettségizett tanu­lók továbbtanulásáról, munkába állításáról és a fizikai dolgozók gyermekeivel való törődésről tájékoztatta a végrehajtó bizott­ságot. A beszámolóból kitűnt az is, hogy az utóbbi években a szü­lők elsősorban az olyan közép­iskolákat keresik, ahol kollégi­um is van. Sajnos, a battonyai leánykollégium kivételével a já­rás középiskoláiban nincs lehe­tőség kollégiumi elhelyezésre s ez is nagyban csökkenti a beis­kolázási kedvet. Általános ta­pasztalat, hogy a gimnáziumba jelentkezett tanulók 8—10 szá­zaléka a tanév kezdésig lemor- zsoldik és a beiratkozottak 30,9 százaléka nem jut el az érett­ségiig. Nem ritka az a jelenség sem, hogy a szülő a jól tanuló gyermeket a második osztályból veszi ki s íratja át ipari tangó­nak. A pályairányításd és a pálya- választási munka értékelése so­rán megállapította a végrehajtó bizottság, hogy kevés az olyan főiskola és egyetem, amely a já­rás gimnáziumait azzal a céllal keresi fel, hogy a továbbtanu­lást elősegítse. A néphadsereg tisztiiskolái és a felsőfokú tech­nikumok részéről van ilyen ér­deklődés, s ez érthető, hiszen ezekbe az iskolákba a többihez viszonyítva kevesebb a jelent­kező. Az érettségizett tanulók to­vábbtanulása és munkába állí- lása a járásban a következő­képpen alakult: felsőfokú intéz­ményekbe a jelentkezettek közül Bat+onyáról 57,3 százalékot, Medgyesegyházáról 51,6 százalé­kot, Mezőkovácsházáról 48,4 szá­zalékot vettek fel. Ezek az ada­tok a legutóbbi hat év átlagát mutatják. Tapasztalat szerint az érettségizettek 35 százaléka fizi­kai munkát vállal. A három gimnáziumban tíz év alatt 2010-en folytatták tanul­mányaikat. Hat év alatt 1397-en érettségiztek, ebből 263-an ke­rültek főiskolára, egyetemre. Mindent egybevetve a jelentés megállapítja, hogy a középisko­lai oktatómunka a járás terű. létén a kisebb hibáktól eltekint­ve, eredményes. B. J. mjmstm 5 1970. JÜLIUS 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom