Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
TMkA HASÁBOK Külföld Luigi Spacal trieszti festő különlegesein szófukar ember. Egy nap így szól a feleségéhez: „Drágám, van két perced számomra?” „Miért?” „Szeretném elmesélni az életem”. «** Egy piemonti városka polgármestere találkozik a főtéren az új temetőőrrel és megkérdezi: „Hogy van?” „Hát baj, éppen nincs”. „Mivel nincs megelégedve?” „Mindem rendben van, polgár- mester úr, de mégis más állás után nézek. ez a munka nem nekem való: reggeltől estig egybet sem teszek, mint azt olvasom ,hogy „Itt nyugszik”, „Itt nyugszik”. Csák ón dolgozom!” »*» Csinos, fiatal, talán egy kissé túl sok ékszerrel felcicomázott hölgy lép be egy bolognai könyvkereskedésbe és nagyon határozatlanul keresgél a könyvek között. „Keres valamit, asszonyom?” — kérdi az elárusító. „Nem is tudom ... Egy olyan könyvet szeretnék, amely átsegít az álmatlanság óráin ...” „Gondolom, valami könnyűt keres”. „Ennek nincs jelentősége — kiált fel a hölgy —, kint áll a kocsim!” *** Két fiatal tisztviselőnő beszélget egy milánói büfében. „Soha nem tudnék férjhez menni olyan emberhez, akit nem szeretek!” — kiált fel az első. „Akkor sem, ha gazdag lenne?” „Micsoda ostobaság! Ha gazdag lenne, azonnal beleszeretnek!” *** G ián carlo Cobellil egy rendkívül fösvény barátja születésnapján megajándékozta a lehető legolcsóbb ébresztőórával. humora Irigység Néhány nappal később a büszke ajándékozó megkérdezte a művészt: „Nos. Hogy jár az ébresztőóra?” „Egyre jobban — válaszolt Cobelli. — Az első napokban -50 perc alatt tett meg egy órát, ma már 40 perc alatt is megteszi !” Egy torinói luxusszalonba belép egy igen energikus úr és a következő szavakkal fordul az az elárusítóhoz: „Ide hallgasson, kérem, nincs vesztegetni való időm, pontosan tudom, hogy mit akarok és általában meg is kapom, amit akarok. Negyvennyolc órán belül a következő ruhára lenne szükségem: testhez álló kabát, négy gombbal, mellény nélkül, felhajtó nélküli nadrággal és a színe olyan legyen, mint a két rész tej és egy rész kávé hozzáadásával készült tejeská— Csak azt tudnám, hogy mit esznek a nők ezen a Kovácson? ... (Kesztyűs Ferenc rajza) véé. El tudja készíteni?” A elárusító a legnagyobb lel- kínyugalommal kérdezi: „Forró, langyos vagy hideg tejeskávét parancsol?” ♦** Egy napon Renzo Palmer megállt megszokott újságárusa előtt, elvette az újságot, s ekkor vette észre, hogy nincs nála pénz. „Nem fontos, megfizeti holnap" — mondta az újságos. „És, ha meghalok ma éjjel?” — kérdezte a művész. „Nos, akkor sem olyan nagy a veszteség.. *** „Papa—'kérdezi a fik ót kisfia —, igaz, hogy Afrika bizonyos részein a gyermekek nem hordanak nadrágot?” „Pontosan így van fiam, meztelenül járkálnak". „Akkor a templomban, amikor a pap felszólított, hogy adakozzunk az afrikai gyermekek javára, miért tettél nadrággombot a perselybe?”-— Mit gondolsz, jól áll neki? ... (Kesztyűs karikatúrája) Tanultam gebinül kalkulálni Felbosszantott az ebéd minősége. Zöldséglevesként, keményítő ízű tésztalevest kaptam a kisven déglőben. A rakott burgö nya csecsemőnek való adag volt, pár olcsó kolbász_ és tojás-csíkocskú- val. Tejföl helyett igencsak alaposan megaludt tejet löttyinthettek a tetejére, mert nagyon savanyú volt. Az asztaltársak sem voltak valami vidámak. Egyikőjük többet fizetett a zöldborsólevesnek nevezett tésztalevesért és a hig tökfőzelékért, csöppnyi feltéttel, mint én. A másik pedig olyan kisadag meggylevest kapott, 4 szem meggyel, 4,20-ért, hogy pukkadozott mérgében. A másik pohár sörnél már tréfálkozni kezdtünk. hogy hiszen a kisvendéglő nem Róbert bácsi népkonyhája, még kevésbé néphizlalda, örüljenek a külszolgálatra kárhoztátottak, hogy falun is főtt ételt ehetnek. Hasonló tréfának vettük, amikor a szomszéd asztalnál egy bosszús ábrázattal étkező férfi megjegyezte: Róbert bácsi is meggazdagodott a népkonyhán, de a kisvendéglő gebinese ís. Már harmadszorra cseréli nagyobbra, áramvonalasabbra a kocsiját. En tőlem csereiheti TU—124-es, vagy Concorde típusú repülőgépre is — gondoltam, és igyekeztem elfelejteni, hogy milyen silány ebédért fizettem 11 forintot. A kombájnosok, akiket a határban meglátogattam, eszembe juttatták. Nekik is abból a kisvendéglőből hordják az ebédet. Az első napokban még nem szóltak, de most ugyancsak mondják az elnöknek, hogy vagy rendes ételt hozat, vagy semmilyet. Az ilyen kotyvaléktói az élettől is elmegy a kedvük, nemhogy a munkától. Megtagadtam volna önmagamat, ha ezek után nem megyek el interjút kérni a gebinestöl. Persze, nem árultam el neki mivoltomat. Ügy állítottam be hozzá, mint egy frissen kinevezett gebines, aki eped a műhelytitkok és méginkább az 6 kalkulációs tudománya iránt. Nehezen esett rneg rajtam a szíve, s aztán fogadalom ellenére elmesélf néhány receptet. Főleg leveskészítési módszere érdekelt. Azt mondta, hogy csak a látszatra kell vigyáni, vagyis úgy, ahogy illúziót kelteni a suvernyák vendégben. Vesz az ember egy kiló zölborsót, 5—6 forintért és 1 kiló kéttojásos kiskocka tésztát, 6,8 0-ért. Egy kis, többszörösen felszámolt, használt olaj, vagy zsír mindig akad a konyhán. Vízbői meg nincs hiány. Egyszóval egy kis ügyesség, s akár 10 adag levest is főzhetek a 4,10 forintos áron. Arra persze 'ügyeljek, hogy a borsólevesnek álcázott tésztalevesen úszkáljon egy kis petrezselyemzöld. Legokosabb, ha külön főzöm meg a borsót és a tésztát, amit aztán tetszés szerint adagolhatok abba a felhígított, petrezselyemzölddel meghintett lébe, amiben nokedli, csőtészta, vagy metélt tészta főtt köretnek. Egy kis só és bors ízessé teszi még a mosogatólevet is. Egyszóval 11—12 forint értékű nyersanyag, levesnek kiadagolva, legalább 40 —45 forintot is hozhat. Jövedelmező a rakott burgonya is. Ugyebár, két kiló burgonya 7 forint, 10 deka kolbász (vágd minél apróbbra!) 3,S0, 4 tojás 4 forint. Ezt is aprózd el, ahogy csak tudod. Mindez összesen, egy csipetnyi zsírral, sóval, legfeljebb 16 forintba kerül. Ezt elosztod 10 egyenlő adagra és bejön neked érte, legalább 93 forint. — És. ha bejönnek az ellenőrök is? — Azt mondod nekik: ellenőrizzék már le a konyak és a gin minőségét, mert neked gyanús az íze. Aztán eléjük teszed a kalkulációt olyan adagokból, amelyek majdhogynem ráfizetést mulatnak sok borsóval, kolbásszal, tejföllel, zsírral és minden hozzávalóval. — No és hogyan lehet kijönni a húsos étélekkel? — Ügy, hogy főleg vagdaltat készítesz a habarással dúsított babborsó-, tök- és egyéb főzelékekre. Csak ne felejts• el sok kenyeret és egy kis élesztőt is tenni. Az élesztő ugyanis nemcsak a vagdaltat, hanem a vendég hasát felfújja, s azt hiszi a balga, hogy jólakott. Annyi mindent elsorolt még, hogy hazaérkezve mindjárt benyújtottam a felmondásomat. Bolond lennék nem elmenni ge- binesnek ilyen jövedelmező titkok birtokában. Kár, hogy a kocsi órát rakosgatnom kell majd addig, amíg megjön a vásárlási engedély. Az meg méginkább kár, hogy először csak Trabantot vásárolhatok. A szívélyes vendéglős ugyanis meggyőzött; ha egyből Volgát veszek, az gyanússá válhat valakinek, s még szimatolni kezd az üzleti titkaim iránt. Vannak még irigy emberek. S leginkább azok a ktilszolgdlatosak piszkálják a szegény gebimst, akik mindössze néhány menü hasznával járultak hozzá a kocsi árához. Kukk Imre KÉT SZÉK KÖZT A PAD ALATT Pénteken este volt a második premier a gyulai Várszínházban Calderon: Két szék közt a pad alatt című vígjátékét mutatta be Sándor János rendezésében 1970. július 17-én este a Gyulai Várszínház. Képeink az előadás három jelenetét idézik. Donna Klára és Don Diego — Mészáros Ag| kétszeres Kossuth- díjas, kiváló művész és Kertész Péter A szép Donna Beáta hunrút szolgálójával: Papp Éva és Dobos Ildikó. Kitűnő kettős. Kertész Péter, mint Don Dlego és Tordy Géza Jászai-dijas, Dun Rodrigo szerepében. (Fotó: Demcny Gyula) I V'
