Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

Csaknem 800 féie tankönyv 15 millió példányban Vannak-e kulturális szenzációink? _ Á Tankönyvkiadó ebben az évben csaknem 800 féle könyv kiadását tervezi, mintegy 15 millió példányban. Ezen belül az általános iskolai tankönyvek 9 millió 130 ezer, a középisko­laiák 4 millió 900 ezer, a fel­nőtt-oktatás céljaira szolgálók 800 ezer, az egyetemek és fő­iskolák részére készülők 180 ezer példányban jelennek meg, 57 ezer pedig a nemzetiségi is­kolákban szükséges, az egye­temek, főiskolák 2835 féle jegy­zet készítését kérték. A tervék szerint 59 féle egyetemi tan­könyv jelenik meg, ennek mintegy kétharmada új. Az iskolai tankönyvek közül a legtöbb új — 32 féle — a szakközépiskolák számára ké­szül. Folytatódik a reformtanköny­vek kiadása a dolgozók iskolái és a nemzetiségi iskolák számá­ra, több új könyvet kapnak a szakmunkásképző tanintézetek is. Újdonság lesz a fizika, va­lamint a kémiai szakmai példa­tár, az egészségügyi szakmai gyakorlatokhoz, feladatgyűjte­mény mechanikából a fizika ok­tatásához — szakközépiskolá­soknak. Nem, nem én vagyok a Sámu­el. öt már megtalálták. Az én nevem talán nem is fontos, majd ha megtalálnak, nevet is kapok. Mert egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy két derék utódom, Rockenbauer Pál tv­szerkesztő és dr. Gábort Miklós kandidátus — a legjobb tudo­másom szerint a Budapesti Tör­téneti Múzeum Régészeti Osz­tályának vezetője — által indí­tott akció sikerrel fog járni. E mozgalom célja nem kevesebb, mint megkeresni engem. Ez a címe a tv-műsomak is: „Keres­sünk ősembert!” Nos ezzel az üggyel kapcsolatban van né­hány szó mondanivalóm nem is annyira a mozgalom fent emlí­tett két megindítójához, inkább a Magyar Televízió közönségé­hez. Azokhoz az emberekhez, kedves utódaimhoz, akik meg­nézik majd néhány hét múlva a tv-filmet, arról, hogy ki vagyok én tulajdonképpen, mi maradt meg belőlem és ezeket a ma­radványokat hol kell keresni. Távol áll tőlem., hogy reklá­mot csináljak magamnak, hisz az ókori’ Lucréciusztól Darwi­nig — a tudósok hosszú sora foglalkozott létezésemmel, csont, leleteimmel, hogy ne is beszél­jek a kultúrámról és testi fel­építésemről —, amely fokozato­san alakult át — akár hiszitek, akár nem — a mai embertípus­sá. Levelet is azért írok a do­ronghoz szokott — inkább mancsnak nevezhető — kezem­mel, hogy késő utódaimnak megkönnyítsem a kutatás mun­káját és ha a tv-filmerv fel­buzdulna valaki és elindulna csekélyke valutájával Cromag- nonba vagy Neandervölgybe, ak­kor lebeszélném erről, mert e helyeken már egyszer megtalál­tak engem. Általában ne keres­senek se külföldön, se széles e hazában a barlangokban. Azo­kat már alaposan felkutatták a tudósok és ismereteim szerint nincs már barlang az ország­ban, ahol reám, vagy a nyo­momra bukkanhatnának a tele­vízió kíváncsi nézői. De azért járjunk el módszere­sen, mint ahogy ezt a másik kedvenc unokám, Darwin mon­dotta volt. Először is — én — az ősember nem bujkálok a hu­szadik század emberei elől. Egyszerűen az a helyzet, hogy testem elporladt. csontjaimat megőrőlte az idő, ami megma­radt, azt meg a vadállatok hur­colták szét. így hát a késői kor­VANNAK-E? Költőt faggatok erről és tétova nemmel vála­szol „A nagy korszakfordulók hozzák meg a maguk szenzá- zióit” — mondja inkább önma­gának, mint nekem. „A szenzá­ciók, a technika és sport te­rületén jelentkeznek” — véleke. dik tanár barátom. Aztán egy gimnazista leány meglepő siet­séggel bólint igent a kérdésre és már címekkel indokolja vála­szát: „Hármat is mondok: lát­tam Barcsay Jenőnek Állvány j ablak előtt című képét; megis­mertem egy gyönyörű Illyés verset a Szekszárd felé címűt és nagyon szép előadásban hallottam a Varázsfuvolát”. Ezek szerint tíz esztendeje festett kép, még régebben szü-: letett vers és sok emberöltő tá-1 volságban komponált opera is lehet egy kortársunk számára, mai szenzáció?... Bizony lehet. Hiszen ki-ki saját sorsa, érdek- j lődése körülményei koordináta rendszerének megfelelő ütem és| sorrend szerint ismerkedik meg azzal, ami az emberi szellem erőfeszítéseiből a kultúra több. évezredes története során létre­jött. CSAKHOGY a címben megfo­galmazott kérdés a mának sze­gezi a kérdést. És olyasfajta té-j szaknak nem sok öröme telik j belőlem. De azért sem kell el­keseredni. Ha engem nem is j találnak meg — talán meglelik: a nyomaimat valamelyik vízmO- J sásban, téglafejtőben, dombhaj­latban, mély út, vagy folyó partján. Ott keressetek kedves feleim, ahol a partfalban vé­kony faszén rétegre bukkantok, mert ott raktam tüzet valamikor 20—30 ezer évvel ezelőtt és bi­zony én is feledékeny voltam, vágj' stresses időszak homólyo- sította el amúgy sem virágos | kedélyemet és bizony ottfelej-1 tettem pattintott szerszámomat a tűz mellett. Am az is lehet, hogy a szőrös orrszarvú csont-1 maradványait találjátok meg a faszénrétegben- Nézzetek jói körül, mert ahogy ottfelejtitek bicskátokat néhanapján a kon­zervdobozok mellett, velem is megeshetett ilyen baleset. Hát ki gondol a pattintott kőszer- számra (bármilyen sokat is ve­sződtem vele), mikor észreve- szern, hogy egy ősmammut iri­gyelte meg a vacsorámat. Bizonyára tudjátok, hogy én, az ősember — vagy ahogy ti korotokban a tudósok neveznek — pal aeanth ropus — kedveltem a központi fűtést vagy a távfű­tést és előszeretettel fogyasztot­tam ebédemet, illetve vacsorá­mat a meleg hőforrások környé­kén. Ezt csak azért írom meg, hogy az ilyen jellegű helyeket se fe­lejtsétek el átkutatni, mert ha más nem — eev-kél csontdarab, esetleg egy késként használt kő, de ha szerencsétek van, a ke­mény húsba vagy csontba bele­tört zápfog — mármint az én boldogult zápfogam — talán akad a közelben. Még csak annyit! Sajnálom, hogy nem tekinthetem meg a rólam, illetve az én felkutatá­somról szóló tv-filmet. de hát az én koromban még a bar­langok falára sem rajzoltak a művészlelkű ősember kollégá­im. Jelen soraimat is abban a reményben véstem ősunokám blokkiára, hogy valamelyik ké­sői utódnak minden nehézség, akadály ellenére is sikerül meg­találni engem, az ősembert. Nézzétek meg a tv-filmet és annak útmutatásai alapján ke­ressetek engem. Előreláthatólag augusztus elején találkozunk a tv képernyőjén. Palaeanthropos Jenő nyugalmazott ősember szavait lejegyezte: Scnyi Imre 1 nyékét kívánna válaszul, mint amilyen szenzáció volt a maga idejében Erkel Bánk bánjának bemutatója, Ady Oj versek cí­mű kötete vagy Reményi bo­szorkányos hegedűjének első diadalmas szereplése. Van-e ilyesmi napjainkban? Azt hiszem tétovázás nélküli, igennel válaszolhatunk a kér­désre. Mert nem szenzáció-e az, ahogy néhány fiatal zongoramű­vész — közülük a legismerteb­bek a Beethoven zongoraver­senyt nyert Kocsis Zoltán és legjobb barátja Ránki Dezső — berobbant a magyar és a nem­zetközi zenei életbe? Vagy ki tagadná meg a szen­záció értéket Darvas Iván szín­háztörténeti jelentőségű pro­dukciójától, melyet az Egy őrült naplója eljátszásával nyújtott? A magyar irodalom és könyv­kiadás történetében is páratlan, ahogy a tizenhétéves miskolci gimnazista, Bari Károly föl­tűnt. Néhány hónappal első költeményeinek publikálása után nem kevesebb, mint II ezer kötetben jelentették meg ver­seit. A könyv órák alatt egy szálig elfogyott. Sorolhatnám még kulturális életünk kisebb-nagyobb szenzá­cióit. Mert annak számít az is, ahogyan múzeumi célokra hely-! reállították a budavári palota termeit. Szenzációt jelentenek a Szentendrei Teátrum évről évre ismétlődő előadásai. Vagy hogy az egyéni teljesítményekhez ka- nj'arcdjam vissza, Kardos G. György — a régen operettátdol-! gozónak elkönyvelt színházi i ember — regényíród sikere az[ Abraham Bogatir hét napjával; vagy a magyar hanglemezgyár­tás több, nemzetközi díjat nyert lemeze is szenzáció értékű. AZT . HISZEM, nem az a probléma, hogy vannák-e kultu­rális szenzációk. Ilyenek mindig is voltak. Hiszen Jókai is föltűnt valamikor, Bartókra is fölfi- - gyeitek, a régi Vígszínháznak is voltak izgalmasan gyönyörű előadásai, Babits Dante fordí- j tása. Móricz Boldog embere, a Szegedi Fiatalok föltűnése mi volt, ha nem- kulturális szen­záció? Napjainkban az a kér­dés: vajon mindent megte­szünk-e azért, hogy a kiemel­kedő tehetségek, a művészettör­téneti szempontból is jelenté­keny alkotások akadálytalanul elnyerjék az őket megillető he­lyet. Ma már köztudott dolog, hogy a Rozsdatemető milyen nehezen lelt megjelenési lehetőségre. Nem egy kimagasló tehetségű festőnek — példaként csak Hol­ló László és Kohán György ne­vét említem — életének jelentős hányadát az erkölcsi és anyagi megbecsülés jelei nélkül kellett végigküzdenie. Időnkint jelen­tős színművészek kérik idő előtt nyugdíjaztatásukat, mert úgy találják, nem foglalkoztatják őket megfelelően. Elképzelhetetlen olyan kultúr­politika. amelyben minden jó kezdeményezés, minden tehet­ség, minden alkotás tüstént fölkarolóra lel. Aki ilyen hely­zetről álmodik, az minden poszt betöltőjétől a tökélyt reméli. Az új, mindig magában rejti a szokatlan elemeit. A szokatlan­nak pedig ellenállást kell le- küzdenie. VISZONT a szocializmusnak létérdekei fűződnek ahhoz, hogy a tehetségek ne kallódja­nak el. Kultúrpolitikánk akkor érvényesül megfelelően, ha mind több lesz napjainkban a pozitív előjelű szenzáció. (A negatív szenzációk fölemlítését szándékosan mellőzöm, példa­tárát moziműsoraink gazdagít­ják a legerőteljesebben.) Néhol leleményes intézkedé­sek sora szogálja a helyi érté­kek időben történő fölkarolását. Tudok megyéről, ahol számon 1970. JÜLIUS 17. tartják az olyan fiatalokat, akik matematikában, rajzban, iroda­lomban, nyelvtanulásban, ének­ben, színjátszásban vagy hason­lókban kitűntek társaik közül. A megye vezetői figyelemmel kísérik sorsukat. Ahol anyagi vagy egyéb okok gátolnák a te­hetséges fiatal boldogulását — ott segítenek. Országszerte szaporodnak az olyan rendezvénysorozatok, me­lyek keretében dobogó kínálko­zik új kezdeményezések alá, le­hetőség nyílik a vidék tehetsé­ges embereinek nyilvános sze­replésére. Egyetlen megye „mű­vészeti hetének” műsorfüzetét lapozgatva ilyen rendezvények­ről olvasok: nemzetiségi mű­vészegyüttesek fesztiválja; kép­zőművészeti szabadiskola a me­gye nemrég elhunyt festő szü­löttének falujában; koncert a megye botanikus kertjében; iro­dalmi színpadok találkozója; egyik kisvárosunk festőinek tár­lata; pásztor- és lovasnapok egyik állami gazdaságban; mű­emléki séta a megyei tanács épületében stb., stb. Tehetségekben sohasem szű­kölködtünk. A tehetségek tö­meges méretű kibontakoztatásá­nak gondja a mi korszakunk gondja. Gondja, feladata, gyö­nyörű lehetősége. Ma már nyil­vánvaló, hogy nem magányos szenzációkra van szükségünk, hanem a közművelődés egyete­mes fellendítésére. Ez lehet csak egészséges táptalaja a so­kasodó kulturális szenzációknak. MERT, HOGY mást ne mond­jak: az sem volna utolsó szen­záció. ha sikerülne fölszámol­nunk az írástudatlanság utolsó maradványait. Bajor Nagy Ernő Georgij Prokrovszkij profesz. i szór úgy véli, hogy ezt a prob- j lémát az űrkohók oldhatják me; A kozmikus olvasztáshoz a nyersanyagot a naprendszer szol­gáltathatja a maga megszámlál­hatatlan meteorjával és kis-boly- gójával. Az űrkohóknak szüksé­ges energiát napelemek fogják felhalmozni, a szinte tökéletes vákuum pedig lehetővé teszi a legkorszerűbb technológia al. kalrna zását. A szükségtelen hulladékanya. gok kis ion-hajtóművekkel eítá- volíthatók. Az „olvasztókemen­ce” helyének megváltoztatására és a térben való irányítására ugj'anezek az ion-hajtóművek fognak szolgálni. A fémrudakat méretre szabják, csiszolják, majd pontosan megadott sebességgel útnak indítják a kozmoszban. Megalakul! a Hazafias Népiront városi nőbizoftsága Békéscsabán július 15-én tar­totta alakuló ülését a Hazafias Népfront városi nöbizottsága. A tanácskozáson részt vett Fekete Jánosné, az MSZMiP városi bi­zottságának osztályvezetője és Nagy Imrémé, a Hazafias Nép­front megyei nőbizottságánák titkára. A megnyitó után Mázán Má­tyás, a népfront városi titkára tájékoztatójában ismertette az MSZMP KB határozatából adódó tennivalókat, majd megválasz­tották a népfront nőbizottságá­nák elnökét és titkárát. Elnöke: Gyebnár Jánosné lett, a titkár pedig: Bartolák Györgyné. A ta­nácskozáson felszólalt és a fel­adatokról beszélt Nagy Imréné, valamint Fekete Jánosné is. Ismét jelentkezik a „Fórum” A televízió egyik legnépsze­rűbb műsora, a Fórum, július 28-án ismét jelentkezik. Ezúttal az egészségüggyel kapcsolatos problémákról kérdezhetnek a nézők, s a legületékeoebbek vá­laszolnak: dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Pesta László, az országgyűlés egész­ségügyi bizottságának elnöke, Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára tá. jékoztatia a kérdezőket a képer­nyőről és telefonon. A riporter Szepesi György lesz. A megadott pályán haladva, a fémrudak megérkeznek a szere­lés színhelyére és terelő gáz­sugarak irányításával automata szerelőpadra kerülnek. Ezután már csak az a teendő, hogy a vasrudakat a jövendő űrállomás egy részét alkotó, szabadon le­begő rácsos tartóhoz hegesszék (itt is felhasználható a Nap energiája). A fenti témájú cikk a Fáklya július 26-án megjelenő 14. szá­mában olvasható a „Mai kérdé­sek, mai vélemények” című ösz- szeállításban. Ebben a számban olvashatnak az új szovjet atom- hajókról, a Volga-vidék öntözési tervéről, az „Óceán” hadgya­korlat ról. Az első űrtrojka című filmről, egy gyárról, ahol a mű. szívet gyártják, valamint a szov­jet rugby-bajnokságról. Békés megyei Szolgáltató és Termeié Szövetkezet kőműveseket, ácsot és segédmunkásokat azonnali belépésre felvesz Munkahely csak Békéscsabán, téli munka is biztosított. Jelentkezés: BÉKÉSCSABA, Csaba u. 2. Lakáskarbantartó részleg Olajtüzelésű gőzkazánhoz vizsgázott fiität keresünk Jelentkezés „Hattyú” Vegytisztítószalon, Békéscsaba, Lenin út 7. A szalonhoz vasalónőt is felveszünk. Az ősember levele a televízió nézőihez Honnan vegyék az űrállomások építőanyagát?

Next

/
Oldalképek
Tartalom