Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
Csak most tudjuk milyen érték a törpe vízmű Tassy Lajos Magyarbán hegyesről a község vízellátási gondjairól, az eddig tapasztalt nehéz helyzetről tudósít bennünket és arról, hogy milyen áldás a törpevízmű létesítése. Pedig korábban, amikor arról volt szó, hogy létre kell hozni és szükséges a lakosság anyagi hozzájárulása is, nem mindenki fogadta örömmel. Írásának szívesein adunk he. lyet, mivel ma is tapasztalható egyes községekben, hogy á lakosság bizonyos százalék«, vonakodik az anyagi áldozattól, amikor vízmű létesítéséről, egy társulás megalakításáról van szó. Tassy Lajos megírja, hogy a község közkútjai egyetlenegy kivételével az utóbbi évtizedben már fertőzöttekké váltak, s még az állatokat is csak forralt vízzel lehetett itatni. A község ivóvíz-ellátása szinte tragikussá vált volna, ha nem lettek volna olyan áldozatkész vezetők ás aktív emberek, akik segítették « törpevízmütársu 1 ás létrejöttét. A társulás már 1967-ben megalakult, s még abban az évben) megkezdték a vezetékek lefektetését is, valamint a hidrogló- busz felállítását. A társulat tagjai 2000 forint hozzájárulást fizetnek. Az államtól és a tanácstól kapott anyagi támogatás segítségével június 19-én a vízmű megkezdte működését. Amióta jó ivóvizet fogyaszthatnak a lakók, azóta tudják, hogy a törpevízmű létrehozása nemcsak a község fejlődését jelenti, hanem elsősorban az egész lakosság egészségéinek védelmét is. Intézményesítették a szénynghaporút Lapunk „Szerkesszen velünk” legutóbbi számában közöltük Kiss Nándor gyulai olvasónk levelét a szúnyoginvázióról, melyhez kommentárt Is fűztünk javasolva: intézményesíteni kellene a s/.ú nyo K! iá borút. A KÖJÁL-tól kaptunk tájékoztatást arról, lyjgy már jó eló-j re felkészültek a szúnyogirtásra,' figyelembe véve az évenként ismétlődő gondokat és az árvíz után kialakult állapotokat Is. Várható volt — mondották a KÖJAL-nál —, hogy az idén még nagyobb szúnyog I n vázió lesz megyénk egész területén. Különösen a Berettyó és a Körösök környékén vannak nagy kiterjedésű helyek, mocsaras, iszapos részek, amelyek szinte melegágyai e kellemetlen jószágoknak. Éppen ezért a járások és városi tanácsok intézményesen megkezdték a szúnyogirtást. Ehhez a KÖJÄL szakemberei Járdát kérnek a Padrach utcába A békéscsabai Padrach Lajos utoa páios oldalának lakói aláírással tekintélyes terjedelmű levelet kaptunk. Ebben részletesen közük a városi tanácshoz és a Hazafias Népfronthoz 1968- ben küldött levelüket, melyben megindokolják a kérésüket. Többek között azt írják, hogy a páros oldal lakói milyen körülmények között kénytelenek köz. lekedni, elsősorban az őszi, téli hónapokban, amikor az utca nagy részét belvíz borítja. Félreértések elkerülése végett döntőbb, sok kisgyermekes anya lakik itt, elsősorban nekik okoz nehézséget a közlekedés. Mindezeket még sem vette fi-, gyelembe sem a várost tanács, sem a Hazafias Népfront V. kerületi bizottsága, mert járdát ugyan építenek, de nem a páros, hanem a páratlan oldalon. Ezt kifogásolják olvasóink és kérik, segítsünk benne. Sérelmezik azt Is, hogy a városi tanács bár 1969-ben kérésüket nem tudta teljesíteni, 70-re ígéretet tett arra, hogy igényüket fligyeM Ougyilkosjelöltek Talán kissé erős a fenti megállapítás — vélnék sokan. Sajnos azonban az idei nyár baleseti statisztikája is bizonyítja: nem túlzás. Feltűnően sok ugyanis azoknak a száma, akik a tiltott helyen való fürdés, vagy éppen virtuskodás következtében a vízben lelték halálukat. Nap mint nap olvashatunk a sajtóban, hallhatunk a rádióban hasonló tragédiákról. Megyénk bővelkedik fürdési lehetőségekkel, folyókban és strandokon egyaránt. S a vidám fürdőzők között akadnak úgynevezett bátor emberek — főleg fiatalok —, akik többet akarnak produkálni másoknál, feltűnési vágyból vlrtuskodnak, játszanak a halállal. Évről évre megismétlődő tragédiák bizonyítják megyénkben is, hogy sokan fittyet hánynak a figyelmeztető tábláknak és olyan helyeken für- denek, ahol tiltva van. Duzzasztóművek oszlopairól, hidakról ugrálnak a vízbe és volt már j példa arra is, hogy az éjszakai | órákban jókedvűen, kissé italo- j san hazatartó társaság egyik tagja ruhástul ugrott a vízbe, csak azért, hogy megmutassa: ki a legény a talpán. Szerencsére ekkor még nem történt baleset, csak egy kis ijedtség. A páciens pedig a kissé még hideg fürdőzéstől kijózanodva, víztől csöpögő ruhában, gyorsan haza ballagott. Jő lecke volt, megfogadta: többé nem teszi. De kcll-e ilyen lecke? Szükség van-e arra, Hogy valaki játszón az életével? Mennyi tragédia, bánat és szomorúság születik az ilyen virtuskodásból! | Itt a nyár, a fürdés szezonja. Óvakodjunk a veszélyes, tiltott j helyektől, és óvjuk gyermekeinket is, hogy kevesebb legyen a meggondolatlan fürdőzésből eredő tragédia. í Már elmúlt az árvízveszély a megyében, s Körösladány, Sarkad, valamint a többi községek lakói visszaköltöztek otthonukba, élik a megszokott hétköznapokat. Ám sokan nem felejtik ej az átélt órákat, izgalmakat és azt sem, hogy a bajban milyen segítséget kaptak. Köszönő levelek sokasága érkezik nap mint nap szerkesztőségünkhöz, amelyekben a kitelepítettek közül sokan kérik; tolmácsoljuk köszönetüket azoknak, akik segítettek. Tóth Pálné kötegyáni olvasónk így ír: Még sokáig emlékezni fogunk arra az éjszakára, amikor mindenünket itthagyva el kellett mennünk Kö- tegyánból. Minket Gyulára telepítettek volna, de úgy határoztunk, hogy két apró gyermekünkkel továbbutazunk a nagyszülőkhöz. Békéscsabán hosszú időnk volt az átszállásig, megkértem hát egy szolgálatban levő rendőrt, legyen segítségemre abban, hogy valahol ennivalót főzzek három és féj hónapos kisfiamnak. Segített. Ezért nagyon hálásak vagyunk, s kérem, mondjanak köszönetét e megér- i íő rendőrnek. Sajnos, a nagy iz- I adnak segítséget, illetve irányítják Is a munkát. Gyulán a Jó- zscf-Szanatórlum környékén különösen nagy gondot fordítanak a szúnyogirtásra, ezenkívül tárgyalások folynak arról, hogy a nagy kiterjedésű helyeken, amennyiben lehetőség és mód van erre, repülőgépekkel végezzék el a szükséges munkákat. gólomban a nevét nem kérdez-1 tem, annyit tudok, hogy június I 14-én teljesített szolgálatot a vasútállomáson. Hajdú János Püspökladányból több száz munkatársa nevében ír: Szeretnénk, ha kérésünk helyet kapna a Békés megyei Népújságban, hogy köszönetét mondhassunk a polgárvédelmi egészségügyi nőknek, akik becsülettel és lelkiismeretesen helytálltak a Fokközi Sebes-Körös-gáton. Különösen Kesztyűs Istvánná vésztől egészséaőr munkáját illeti elismerés. Mindig ott volt, ahol segíteni kellett. Ha valami bajunk történt, jó érzés fogott el, hogy van kiben bízni. Ha nem volt víz, azonnal intézkedett, szerzett ivó- poharakat is. és amikor sürgősen gyógyszer kellett, éjszaka is elment a gyógyszertárba, ö és társai minden dicséretet megérdemelnek. Köszönet áldozatos munkájukért. A nyolcvannégy éves Vince József né sarkad! olvasónk őszinte háláját fejezi ki levelében a békéscsabai szlovák kollégium igazgatója, Hrabovszki Pál és helyettese, Kiszely Mihály, rati an gsúlyozzák, hogy panaszuk csakis a téli időre vonatkozik, de éppen azért fordultak kérelemmel, hogy még egy telet nem szeretnének ilyen körülmények között átélni. Az indokok között szerepel olyan is, hogy a páros oldalon sok a gödör, s ez a lakosság úgy próbálta feltölteni, hogy az út széléről szedett fel földet, ami még az utcaképet is í rontotta. Ezenkívül a páros ol- [ dal árnyékosabb, így ez úttest | nehezebben szárad, mint a páratlan oldalon. Ami pedig a legCsipes Antal naponta Gyulára autóbuszozó olvasónk írja: „Szarvasmarha-csorda jár a Gyuláról Kótegyházára vezető közúton,, reggel Gyula irányába és este vissza. A tehenek szomorúan lógatják a fejüket, de még szomorúbb az a gépjárművezető, aki ugyanabban az irányban halad — illetve haladna —, mint a csorda, mert vagy kénytelen átvenni a cseppet sem fürge tehenek haladási sebességét, lamint a kollégium többi dolgozója iránt, akik a kitelepitet- tekkel a legnagyobb figyelemmel és udvariasan bántak, gondoskodtak megfelelő ellátásukról. Végül az ismeretlenség homályába burkolózó oltxisónk kérését tolmácsoljuk, aki Vésztőről ír. A körösladányi szociális otthon lakóinak ellátásáról ad tájékoztatást. s mint írja' Maga győződött meg arról, hogy a csökkent szellemi képességű fiatalok és öregek a gyulai kórház idegosztályára kerültek, ahol a kórházi betegekkel eoyszlnvomt- lú, jó ellátást kaptak. Velük együtt maradtak az otthon ápolói is, köztük családos nők, férfiak, akik otthonuktól távol teljesítették kötelességüket, sőt sokszor napi 12 órát is dolgoztak, hogy az otthon gondozottéival a kórház dolnnzóinak ne legyen több munkájuk, „Ügy érzem — írja —, hogy ezek az ápolók nagyon sokat tettek bajba jutott embertársaikért és megérdemlik a nyilvános köszönetét." Olvasóinkkal egyetértünk, és örömmel tolmácsoljuk kérésüket. lembe veszi. Ennek ellenére sem történt semmi. Sajnos, problémájukban segíteni mi sem tudunk, hiszen annak eldöntése, hogy a kerületben melyik utcában építsenek járdát, hol szükségesebb, egyedül az ottani tanácstagok és a Hazafias Népfrontbizottség joga. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy indokaik és érveik valóban figyelemre méltóak, s reméljük az illetékesek találnak mégis valamilyen megoldást. vagy megáll az út szélén és va- I lószínűségszámítást végez, hogy I körülbelül mikor éri el a csor- j da a célját és hagyja szabadon az utat. A Medgyesegyházáról vezető utat Kétegyházán különféle háziállatok uralják és — mivel az őrizetlen állatokra figyelmeztető KRESZ-tábla nincs kitéve —, kacsák, libák, tyúkok tetemei maradnak sok esetben a vigyázatlan, vagy az errefelé nem ismerős gépkocsivezető után. De térjünk vissza a tehenekhez. Ezek a jámbor állatok nincsenek tisztában a közlekedés szabályaival. Ez természetes. Ám azoknak, akik terelik őket tudniuk kellene, hogy a közút „köz” jellegének értelmébe az is belefér, hogy állataik mellett — és nem mögött — a járművek is elférjenek. Igaz, előfordult, hogy a hajtők szükség esetén az út egyik felére terelték a tehene- ket, más esetben azonban — — minden bizonnyal más hajtők — a legnagyobb lelkinyugalommal hagyták, hogy az állatok az út teljes szélességét elfoglalva, hosszabb időre megbénítsák azok közlekedését, akik munkahelyükre naponta ezen az útvonalon járnak. Alii e dől. gőzök közül nem akar szégyenkezve magyarázkodni, kénytelen a mostanában mindig pocsolyáé, gidres-gödrös földúton vagy éppenséggel a szántóföldön „utazva” megelőzni a csordát. Enyhén szólva érdekes látvány: szarvasmarhák a műúton, gépkocsik a mezőn! Nem lehetne fordítva?! Kánikulai zsortölödés Bacsa István békéscsabai olvasónk nem tartozik a szerencsés emberek közé. Ez abból a levélből is kiderül, amelyet a Szerkesszen velünk címére küldött: „Végre beköszöntött a nyár, örömeivel és bosszúságaival. Ilyenkor az ember szívesen fogyaszt hűsítő Italt. Azaz fogyasztana, ha ez nem ütközne akadályokba. A minap is tikkadtan hazatérve a munkából, nekiláttam, hogy szódát csináljak, Sajncs, igyekezetem kudarcot vallott, Az otthon levő 3 darab patronból egyik sem szuperált. Másnap vettem egy új dobozzal, amiből négy volt csak használható.” Osztozunk olvasónk bosszúságiiban és ezúton tárjuk a nagy nyilvánosság elé panaszát. Talán a répcelaki gyárig is elhallat- S2iik majd ez a kánikulai zsörtölődés. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondanunk, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt mi Is végeztünk egy alkalmi kísérletet összekötve a kellemest a hasznossal, szódagyártásba kezdtünk, hogy a 10-ből vajon hány patron válik be? Ügy látszik, szerencsénk volt. Két teljes dobozzal kellett felhasználni ahhoz, hogy egy rosszat találjunk. Betegre Ittuk magunkat szódavízzel, de tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy mi mindent megtettünk, Ügy látszik, hogy a pat_ j ronvásárlás főleg szerencse kérdése, s a gyár igazán nem hibáztatható azért, ha Bacsa István a peches vásárlók közé tartozik. | Vagy talán mégsem helyes ez a logika?! Köszönd az ismeretlen ismerősöknek Szarvasmarha, kontra gépjármű
