Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG E S A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1970. JÜLIUS 12., VASÁRNAP Ara: 1.20 Ft XXV. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM VASUTASNAP, 1970. Fotó: Demény Kitüntetések a vasutasnap alkalmából A XX. Vasutasnap alkal­mából megyénkből is többen részesültek kitüntetésben. Ki­váló Vasutas kitüntetést ka­pott: K. Tóth János, az oros­házi vasútállomás kereskedel­mi főnökhelyettese és Varga Mihály, a békéscsabai vonta­tási főnökség segédkezelője. Érdemes Vasutas kitüntetés­ben részesült: Rábai János, a békéscsabai vontatási főnök­ség tűzikovácsa, Székelyhídi Lajos, a békéscsabai pálya- fenntartási főnökség pálya­mestere, Fodor Mária, a bé­késcsabai vasútállomás fuvar- szervezője és Szépvári Mi­hály, a békéscsabai vasútállo­más vonatkezelője. Az árvízvédelmi munkában tanúsított kimagasló tevé­kenységéért miniszteri dicsé­retben részesült Molnár Gá­bor, a békéscsabai vasútállo­más főnöke és Borsi István, a vésztői vontatási főnökség vezetője. Vezérigazgatói di­cséretet kapott: Kádár Pál, a békéscsabai pályafenntartási főnökség vezetője, Ikládi Im­re, a kötegyáni vasútállomás főnöke, Perczel Ferenc, a MÁV békéscsabai vonalfő­nökségének vezetője, E módi István, a vonalfőnökség főelő­adója, Dénesi György és Szász László, a békéscsabai vonta­tási főnökség műszaki reszor- tosai, valamint Nagy Zoltán, vontatási főnökség utazó moz­donyfelvigyázója. Rajtuk kí­vül többen részesültek igaz­gatói elismerésben. A megye vasutas dolgozói közül negyvenötén kaptak Ki­váló dolgozó kitüntetést. Gis Revidó, Tegnap ünnepélyes keretek között véget ért Gyulán a Vili. Nyári Eszperantó Egyetem Tegnap déleiét Gyulán a vá­rosi tanács dísztermében került sor a nyári eszperantó egyetem utolsó napi programjaira. Elő­ször dr. Ivó Lapenna egyetemi tanár, az Eszperantó Világszö­vetség elnöke tartott előadást Az eszperantó mozgalom szere­pe a. modern világban címmel. | Ezt követően került sor a VIII. SEU ünnepélyes zárására. Záróbeszédet dr. Krupa And­rás, a TIT Békés megyei titká-! ra, Dumitrás Mihály, az egyete­mi tanács elnökhelyettese és dr. J Ivó Lapenna mondott. Ezt kö-1 vetően a külföldi küldöttségek! vezetői köszönték meg az egye­tem rendezőinek azt a szívélyes fogadtatást és kiváló rendezést, amit számukra nyújtottak. Dr. Ivó Lapenna záróbeszédé­ben köszönetét fejezte ki a vá­ros vezetőinek a kitűnő rende­zésért és reményét fejezte ki, hogy a két év múlva az Egye­sült Államokban sorra kerülő eszperantó világkongresszus után nagyon sokan fognak el­jönni az ottani résztvevők kö­zül Gyulára is. Dr. Krupa András megkérte a résztvevőket, hogy legyenek hű gyámolítói az eszperantó nyelv­nek, majd befejezésül kérte, hogy jövőre is jöjjenek el, hoz­zák magukkal barátaikat, isme­rőseiket is. Zárszavát eszperan­tó nyelven fejezte be, amelyet nagy tapssal jutalmaztak a résztvevők. Végül Kádár Imre, a nyári egyetem titkára búcsúzott: Gis Revidó 1971-ben Gyulán, — Vi­szontlátásra 1971-ben Gyulán! Az ünnepélyes zárás után dr. Vidó István, Gyula város taná­csának vb-elnöke adott fogadást a külföldi szövetségek vezetői tiszteletére. Végre itt a búzaaratás! Június 11-e nevezetes dátum ebben az esztendőben. Elkezdő­dött a kenyérgabona aratása, Gyulán, Bánkúton, Medgyeségy- házán, Újkígyóson, Mezőhegye­sen és még máshol is. Mi, a Gyulai Állami Tangazdaság I. kerületét kerestük fel, ahol a késő délelőtti órákban Szilassi Imre kerületvezető útmutatása alapján négy kombájnnal szorí- tóba fogtak egy Libelulla táblát, közvetlen a város szomszédságá­ban, a Galbács-kerti földeken. A déli órákban újabb három kom­bájn érkezett ugyanide, így 7 kombájn aratta és csépelte a 270 hold puha szemű búzát. A kombájnokon Faraszán Pál, Gerebenics István (tavaly a ne­vét a kombájnosok megyei ver­senyében több alkalommal is közzétettük), Nánárai Mihály, Faulháber Antal, Szűcs Károly, Ónódi István és Kovács József. Valamennyen felelős vezetők. Szilassi Imre azt is elmondotta, hogy a segédvezetők a Kétegy- házi Mezőgazdasági Szakmun- káoképző Iskola növendékei kö­zül kerültek ki. Egy-egy kom­bájnon két segédvezető is van. Az egyik délelőtt, a másik pedig délután dolgozik. A Libelulla búzafajta Gyu­lán jól fizet. Holdanként 20,5 mázsát adott a július 7-i pró­bavágás, de akkor néhány forduló után abba kellett hagyni az aratást, mert a búza nedvességtartalma 18 százalék fölött volt. Így he­tedikétől 11-én, a déli órákig a próbaratás során tapsztalt mű­szaki hibákat javították ki és 11-én most már véglegesnek mondható s| búza aratásának elkezdése. Az aratást sokoldalúan készí­tették elő, szervezték meg Gyu­lán. A hét gabonakombájnhoz három szállítójárművet osztottak be 2—2 pótkocsival. A pótkocsi­kat oldalmagasítóval látták el és belülről kibélelték, hogy a nyí­lásokon ne szóródhaeson él a mag. A központi kombájn-ezé- rűn, amely a gazdasági szent- benedeki központjában üzemel, szárítják és kezelik az elcsépelt búzát. Még mindig olyan magas a búza víztartalma, hogy nagy­tömegű tárolásra nem alkalmas. Könnyen befülled, ezért gépek­kel ' gyakorta átforgatják, szel­lőztetik, hogy a bajt megelőz­zék. A kombájnosokról messze­menően gondoskodnak. Gu­ruló éttermet rendszeretítet­tek. Itt tálalják fel az ebédet napon­ta, 6 forintért, az uzsonnát meg a hűsítő italt, ingyenesén. Kom­bájnonként rendszeresítették két hőtermoszt is, amibe a plusz 4— 5 fokra hűtött citromos teát ad­ják. A Gyulai Állami Tangazdaság I. számú kerületében ilyen előz­mények és körülmények között kezdődött el a búza aratása tegnap szombaton a déli órák­ban. D. K. Német úttörők a Békéscsabai Ifjúsági és Úttörőhásban Kedves találkozó színhelye volt július 10-én délután a bé­késcsabai Ifjúsági és Űttörőház. A drezdai 2-es számú általá­nos iskola 6. osztályos tanulóit várták izgatottan a magyar di­ákok. A 27 főnyi csoportot el­kísérte Heinz Püdmes, Margit Schüfer, Erika Knobloch és Siegfried Sack. A szívélyes köszöntés után Heinz Püdmes, a drezdai úttö­rők vezetője átadta az úttörő­háznak a német gyerekek aján­dékát és kifejtette, mennyiben segíti elő ez a találkozás a német—magyar barátság erő­sítését. Elmondta, hogy a dél­előtt folyamán a Szabadság Tsz-ben meggyet szedték a gyerekek. Az érte kapott ösz- szeget a magyar árvízkárosult fiataloknak ajánlják fel. Este a KISZ-táborban műsoros es­ten köszöntötték a vendégeket, | akik szerdán délelőtt indulnak 1 haza. Vendégek és vendéglátók „Népi diplomácia” — ez az új fogalom született az 1970. évi magyar—finn barátsági hét alatt hazánkban. S ugyanennek a gondolatnak testetöltését hoz­ták haza pénteken reggel a magyar küldöttek, mind a háromszázan, akik Finnország­ban jártak: Helsinkiben és a hat vidéki városban. Már i967-ben, amikor első­ízben rendeztek baráti találko­zót Magyarországon és Finnor­szágban, megmutatkozott, hogy valami egészen új kapcsolat lé­tesült a két ország, a két nép között. Üj tartalmat kapott a történelmi rokonság. A három évvel ezelőtti nálunk járt há­romszáz tagú finn delegáció ve­zetője, Heikki ítosia közok­tatásügyi államtitkár ezt így fogalmazta meg a budapesti ünnepi gyűlésen: — Száz és ezer évvel ezelőtti romantikus kapcsolatunk erő­síti barátságunkat, de a ma re­alizmusa élteti, ennek a része ez a barátsági hét is. Megmu­tatják Finnországba érkezett magyar barátainknak, mint élünk, s mi is megismerhetjük az önök hazáját. Hozzátette: a barátsági hét olyan jó gondolat, hogy meg kellene ismételni... Az 1967-es barátsági hét „megismétlésére” hazánk fel- szabadulásának 25. esztendejé­ben, 1970 nyarán került sor. Ismét ellátogattak hozzánk finn barátaink, s az idei ünnepségek nemcsak Budapesten, hanem hat másik magyar városban is zajlottak, ahová a finn testvér­városokból étkezték a kedves vendégek, megismerni egy­mást, gyönyörködni a tájban, részt venni a magyar vidék mindennapi életében. A debreceni egyetemisták már évekkel ezelőtt felvették a kapcsolatot Jyvaeskylae diák­jaival — a mostani testvérvá­rosi találkozón már ezen a megkezdett úton jártak. A pé­csiek Lahti-ból érkezett bará­taiknak megmutatták a város ipari vásárát, s elvitték vendé­geiket a bányász szocialista brigádok műsoros estjére. Sze­geden a szatymazi Finn—Ma­gyar Barátság Termelőszövet­kezet látta vendégül a turkuia- kat, Székesfehérvárott a Kemi- ből érkezettek a Magyar—Finn Baráti Kör vendégei voltak. Szolnok megyében kedves idillre került sor: Riihimaeky küldöttei saját­kezűig rázták le a cseresznyét arról a három fáról, amit a ma­gyar vendéglátók részükre tar­togattak. Végül Miskolc vendé­gei: a Tamperéből érkezett kül­döttség, Pekka Paavola főpol­gármester vezetésével megte­kintette Heves megye történel­mi nevezetességeit is. A testvérvárosok eleven kap­csolata egyik legjellemzőbb eredménye a magyar—finn ba­rátság továbbépítésének, a vá­rosközi „népi diplomácia” ki­alakulásának. A politikai kül­döttségek látogatásain és esz­mecserein túl, a két nép kép­viselői együtt ünnepeltek a Duna mellett és messzi észa­kon, Kalevala földjén. A Kemi- be látogatott magyarok az északi sarkkörön táncmulatsá­gon vettek részt — a Dunán sétahajó-vendégek és vendég­látók együtt koccintottak most már nemcsak a nyelvrokonság­ra, barátságra, de a két nép közös ügyére: a békére, az eu­rópai népek biztonságára is. Tóbiás Áron

Next

/
Oldalképek
Tartalom