Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
Találkozásuk olyan véletlenül történt, amilyen a szerencsés lottójárás. Mégsem lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja. Állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lerajzolnánk, magunk is el. csodálkoznánk fura kacskaringéin. Pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higgyük. Misater Georg» Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta, nem is egy hónapja, hanem egy hete, hogy a bécsi küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, az osztrák pég négyezer Tímár Máté: 7 r / Uke e gesz a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfákról lenyírt néhány szövőlepkefészket, és azon vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: Egy szót sem szólhatsz a sorsod — Szabó Györgyöt kere- Mert én csak motorkocsis... sem. — Milliomos? Egy frászt! — Olyan sok van, kedves Agent vagyok, a National vendég, a másik nevét Is! Companynál... — Ügy emlékszem, hogy — Az mi? Béres Szabónak hívták. ty „ ... , — Béres Szabó? -Ügynök.. - hirtelen _ , .... kijavította —, képviselő... IpincArfiÚ tizenhat éves _ hogy ne kérdezhesvolt, értelmét sem vette a a másik, úgy folytatta, ellen Béres Szabó Gyurka! . , _ . — Házad, kerted, két csalá- szónak. Segélykérőn körül- mint valami leckét... dód, Trabantod van. Az nézett> míS silószagú Kasszagépekben utazom, be. schillinggel hálálja üzlet- asszonnyal keresed a négyet. öreg’ UPm. igen. mint jártam immár a fél világot.. J. .1 _ - W Ama* T n1rAÍA>. t á — —- __ _ _ s zerzői jóindulatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta, megszellőzteti a Hamburgban bérelt friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meggyámolítja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Szabóéknál Szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye nem gondoltad? Nem, bizony nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy , __. , , , , m egvész egy pohár sörért. kamaszpmcér, es odakiserTrabantba: Ha te' De- mlpe odaért Gazda Csősz Lakatos Jani bácsi, mankót nem adott a hóna alá: — Azokat, most Sofőr Szabóéknak hívják! — Sofőr Szabó Gyurka bácsi ott ül a cimbalom mellett — mondta erre a Beleült a keresnek, a nagyvendég- Szabó Gyurka lehervadt észténdél g!* ~ Persze" az nem 15ben vagyok, és gyerünk! szájáról a how do you do, volt benne az útitervben, Ütközben — talán a kanász- és ennyi lett belőle: ságról —, Gazda Szabó — Jó napot, Gyurka. Gyurka jutott eszébe. Szervusz. Ugyan, mi lehet véle? Az- Csak másodsorban szer- óta se volt olyan cimbora- . . ja, pedig a gazda fia volt. ^z> "gy megfekúdte az Röhögött is a katonaságnál, '■ genség. amikor evvel sámfázták a ^ vendéglő is más lett, vei a nagy kocsival, miért fejét: Így a kulák, meg úgy modem, tiszta, az emberek ne híreskednének véle ott- a kulák! Egy percig sem is mások, ismeretlenek, s hon, Körösmarton is egy ki- érezte annak őket. Meló az Gyurka is más. Nyírottcsikét. Nem árt azt fi- volt, istentelen sok meló, bajszos, vállas valaki, tes- többen odaköszöntek, elnoman a falu értésére adni, olyan vaskalaposság, hogy téreszabott angol szövet- ment mellettük a körzeti most már lehet is, hogy: El- a Bodri is megvészne tóle, mhá5alli svájci órával a rendőr is, és az ujjával trévettétek a földemet, házam, de a gazdáék is velük húz- de ^ tegad6 {ásan megfenyegette a sötanyám, most mégis saját tak. Voltak persze bitang J ’ villában lakom, Rákoslige- kenyéradók is, de Gazda °m3r01t0KKal a ten, a nyugdíjam ezerkettő, Szabóék? Tőlük vették a hogy a mama esengeni fog a beteg húga, meg a nagyszülők sírja után, a faternak eszébejut a templom- zugi kert, amit visszaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evNew York-ban házam van, feleségem... olasz, Lucy- nak hívják, k*t fiam, Jim and Joe, egv»voval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam, a tietek helyén, két fiam, Gyuri meg Jancsi, feleségem Csősz Lakatos Margó, azt már mondtam, hogy sofőr vagyok —, s huncut mosollyal—, egyszóval nekem is oké az egész. Az ameríkás harangozott a poharával: — Hát akkor, oké, szervusz! — Szerbusz! Igyunk még egyet? — Azt majd én.;: Kérte, itták, a sofőrhöz nem háromhatvan öregségi az asszony százasával együtt, mintha itthon maradok, s a fiam, akit kiajánlottak az egyetemről, altkora kocsin jár, mint a tanácsháza. Több volt ebben a honvágy, amit leplezett, mint a gyűlölet — az talán nem is volt benne —, parancsnak sem hangzott, pedig valamikor Szabó Gyuri bácsi ugyan szeretett parancsolni, inkább kérelemszámba ment: Hazasza- ladhatnól velünk, fiam! De a bagórágta hangszálak olyan mélyen orgonálták, hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle Mr. Sabo, azazhogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. Ha George Sabo nem gondolta ezt, a2 otthoni Szabó portát is, az apja most a templomzugi kertre alkuszik, levélben, és Gyurka is kihívatta a kaszárnyakapuba, amikor ötvenhat végén nyugatra indult: Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért haverság volt. Ugyan mit csinálhat most, Gyurka? Éopen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a véletlennek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen. hogy éppen Béres Szabóéknál tülkült, a háziak, meg a vendégek körülörvendezték egymást, Béres Szabóné törülte alájuk a széket. Béres Szabó megkotyogtatta a borlopőt, és Mr. George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka ezt kér-* dezte elsőnek: Hát, Gyurka ? kezefején. rért, de az a régi dmbora- És a szeme is idegenül vib- ság sehogyan sem jött visz- rált kevéskét, míg az értei- sza, csak integetett a múltmér» mérte, és fogadta a ból, mint egy távoli fejfa. köszönését. amire ez van írva: Miért? — Jó napot, Gyurka, Pedig- ** bármelyiküket szervusz. Hazajöttél? — Hazahoztam a fatert.... szóval az öregeket — Ülj le. Mit kérhetek? Sört? *— Viszkit szoktam, de talán... — Brandy jő lesz? Mert és a sörnél maradok. Ittak és nézegették egymást. keresvén, a mostaniban a régit, a cimborát, és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül — Remélem, m/iUiomos lettél? — kérdezte a sofőr. kérdik szavával hiteti, hogy rendes ember a másik. —- Először nem mondom, nehéz volt— öklözött a fagyos csendbe George —, osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De azután kikerültem, és all right lett, hát most oké! Itthon tudod mi volt? Az öreg börtönben, én a bá nyában... Én nem voltnm te, én kulák voltam .. Mit mondjak neki? — ta lálgatta Béres Szabó. — Azt nem mondom, mert nem is érzem, hogy amikor te gimnáziumba Jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te .., — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Apámék, ott vannak... Hangolt a cigány, lassan esteledett, és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, úgy fátyolozta a füst. — Te, Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fateréknál, a padláson néhány birkakolomp, meg tehéncsengő, nem találtátok meg? — Dehogynem — Nekem adnád .. I — Szívesen. De, minek? Nyujorkban nincsen csorda, járás! — A gyerekeknek... hazulról. Sokszor eszembe juit. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you ... majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes —> mondta Sofőr Szabó, és elfeledte, hogy a fia állandóan Lee farmernadrágért nyúzza. Felálltak és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George, a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz- hogy csak mutatja! A kora estben úgy fénylettek a lámpák, mint a búcsújáró szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon sok-sok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygóit: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött Mr. George Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen, oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a szíve alatt... Könyvheti könyvek: Latin-amerikai elbeszélők Az utóbbi néhány évtized a latin-amerikai irodalom és művelődés világ- viszonylatban is nagy korszaka. Naggyá teszi a művészi termés gazdagsága és a minőség kiteljesedő diadala. Lezár egy másfél évszázados történelmi folyamatot, és a politikai önállóság mellé kivívja a földrész szellemi önállóságát is. Ez a gyűjtemény századunk latin-amerikai elbeszélő művészetét tekinti át. Egyetlen műfajban igyekszik tetten érni azt a pillanatot, amelyben már kétségtelen, hogy ez a kusza sorsú földrész fölmérte igazi helyét a világban, és hangja már nem érdektelen utánzat, de nem is rejt számunkra megfejthetetlen titkokat. A kötet időrendben — tekintet nélkül a nemzetiségre — tizennégy ország huszonkilenc elbeszélőjét sorakoztatja fel, ezzel is érzékeltetve a földrész fejlődésvonalát. Gyurka, a Rákóczi Mg. Tsz g megtudván) beszállt a lágépkocsivezetője — ragad, ványnevén, Béres Szabó — se gondolta, hogy miután csütörtök—pénteken egész nap szállította a nedves ré- paszeíetet Szolnokról, szombaton reggel majd ezt mondja néki az elnök: Állj, be a garázsba, öcsém, és hétfőn reggelig ne is lássagyan rúgózó Fordba, végiggurult a megkisebbedett falun, odafarolt a Trabant mellé, és már bemenet illesztette a száját: How do you do, Mr. Szabó? Csakhogy azonnal eltévedt az arcok között... Utoljára katonaruhában lak! Nem gondolta, de szót- látta Gyurkát, ennek is tifogadott. Hazament a Gaz- zenötöd éve, azelőtt se sű- da Szabóéktói vett portára rűn, mióta felnőttek, egye- épített háromszobás új há- temre járt, bányában dol- zába, megfürdött, és lefe- gozott, s ahogy ő változott, küdt, aludni. Tudta, hogy nyilván változott a cimbora nem zavarhatja senki. Fe- is. lesége a postán dolgozik, a Alit az ajtóban, modern- kisebb gyerek az óvodában, vonalú napszemüveg rejtet- a nagyobb az iskolában, a te a szemét, ruháia szinte szülei pedig a lenti kis- ordította az idegent, s bár házban, ahová már jövet- szívével otthon is érezte ben beszólt: Délig nem va- magát, meg nem is, a cen- gyok itthon! Nem is hábor- tes küzdelmekben köszörült gatták. A harangszóra is agya ezt zakatolta: Nem, idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt, és hogy mulassa az időt, bejárta a portát. L*- tópdeste a hónaljhajtásokat vagy te már itthon, Mr. Sabo, csak itt születtél! Szőke pincérfiú lépett hozzá, és meghajolt: r- Tetszik parancsolni? Szalay Sándor Tokaj A faji és társadalmi elnyomás ellen tiltakozó, sajátos egzotikus-erotikus töltetű latin-amerikai realizmus mellett jelentősége arányában képviselteti magát minden figyelemre méltó irányzat. A modem észak-amerikai és francia ihletésű lélektani és objek- tivista irodalom, a humor, a vízió és a fantasztikum szól a könyv lapjain. A magyar olvasó több ismerős és sok új —, de világhírű — névvel találkozik ebben az elbeszélésgyűjteményben. A fikció egyik legnagyobb élő klasz- szikusával, Borgesszel; a kaffkai látomások izgalmas művészeivel: Cortázar titkokkal teli képeivel, Casey szorongó nosztalgiáival; az ősvadon robbanó ' erejű Quirogájával; a paraszti életkép epikusával, Gui- maraes Kosával; a hegylakó bennszülöttek lelkének nagy ismerőjével, Alegriá- vall a kamaszok világában otthonos Vargas Llo sóval; a képruhába öltöztetett feszes intellektus Lezamájá- vál; a páratlan atmoszféra- teremtő Novás Calvóval és másokkal. Gazdag válogatás ez a könyv Latin-Amerika XX. századi elbeszélés-irodalmából, erről a jobbára ismeretlen és gyakran félreismert területről. A kötet nem a harsány trópusi színeket köti szokványos csokorban, hanem megpróbál hű és viszonylag teljes képet adni arról az izgalmasan erjedő, fiatal amerikai művészetről, amelynek eddig inkéjpb csak szociális nyugtalanságáról vettünk tudomást, de amelynek értékét, hitelét nem egy Nobel-díj és á sokasodó nemzetközi elismerés jel- Zk Az elbeszéléskötet az Ünnepi Könyvhét alkalmából az Európa Könykiadó De- kameron-sorozatban jelent meg. Baukó Dóra
