Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 4 múzeumok és a nagyközönség Modern korban, modern kiállítási módszerek A lene Múzeum eredetileg a Múzsák temploma volt. Kimúzsa őrizte a görög világban e szent tüzet. Később az őrző épület, hol tudományos és művészeti tárgyak gyűltek össze, örökölte a múzeum nevet. A múzeumokat viszont meg kellett alapítani. Magyarországon a reformkori magára eszmélő nemzet, a XIX. század polgárosodni, s művelődni vágyó eszmeférfiúi adták ki a jelszót tudományos kincsek egybegyűjtésére, közgyűjtemények alapítására. A munka megindult — de a szabadságharc bukása után évtizedekre megbénult. S milyen fájdalmas tény, hogy a szabadságharcban elesett költő forradalmár, Petőfi Sándor neve szolgált mozgósító erőül múzeumalapításra. Vagy nem is fájdalom már, hanem a nemzeti büszkeség érzése: néhány évtizeddel halála után élő történelemmé, irodalomtörténetté vált a költő? 1888-ban, Kolozsvárott három lelkes irodalomtanár folyóiratot alapított Petőfi Múzeum címmel, s azzal a céllal, hogy a költő kéziratait, személyes tárgyait ösz- szegyűjtsék, a róla szóló emlékezéseket kinyomtassák. Országos mozgalom követte kezdeményezésüket: Petőfi Társaság alakult, a közadakozásból, a költészet híveinek filléreiből nyitották meg, 1909 novemberében a Petőfi-házat, a Bajza utcában. Ott alapítottak múzeumot, abban az épületben, ahol az ifjúkori barát, Jókai Mór is lakott, vagy egy évtizeden át. A múlt század végén, az új évszázad elején hasonlóképpen nyíltak múzeumok országszerte. Keszthelyen, 1897-ben a Balatoni Múzeum Egyesület Debrecenben, 1905 májusában, Csokonai halálának centenáriumán a városi műpártoló egyesület gyűjtött össze egy-egy múzeumra valót Ma Keszthelyen és Debrecenben áll és büszkélkedik az ország talán két legszebb múzeum- épülete. H ódmezővásárhelyen 1904-ben ipari és mezőgazdasági kiállításra készülték, s a rendezőségbe a vásárhelyi művészeket, Tornyai Jánost és társait is beválasztották. Két hét alatt két nagy szobára való anyag, művészeti és néprajzi tárgy gyűlt ösz- sze a városból és a tanyavilágból. A kiállítás sikere állandó múzeum létesítésére buzdította a vásárhelyieket. A múzeum őre az akkor éppen frissen színitanodát végzett, vakációra hazatérő a gyűjtőmunkában lelkesen részt vállaló Kiss Lajos lett, kS örökre felcserélte ihletet-adó múzsáit, s odahagyta Thália- templomát, a színházat. Kiss Lajos lett azután a magyar néprajz „atyja”, a szegény emberek életének haláláig kutatója, Győrffy István mellett a XX. századi magyar néprajztudomány klasszikusa. A Nyírségben élt a csodadoktor Jósa András, ki a maga mulatságára és tudományos kíváncsiságának kielégítésére ezeréves álmokat akart megfejteni. A maga költségére ezeréves sírokat tárt fel Szabolcsban Póka György Ablak a szenvedélye nyomán Eu- rópa-hírű leletek kerültek felszínre a honfoglaláskori Magyarországról. Ma 180 kisebb-nagyobb múzeumunk van, s tavaly hat és fél millióan látogatták e gyűjteményeket. Minden esztendőben, őszszel Múzeumi Hónap hívja fel a figyelmet még inkább a magyar múzeumok kincseire. 1968-ban a Múzeumi Hónap eseményei éppen Nyíregyházáról indultak el, ahol a Jósa András Múzeum fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte. Mindezek után hogyan lehetne szólni ma, az atom, a holdutazások és televízió szinte mindent elsöprő éveiben, a közfigyelmet más irányokba terelő, vagy mindenesetre megosztó időkben a régi múzsákról — a múzeumokról? Már a múzeumok megnövekedett számából — a felszabadulás előtt mindössze 48 múzeum volt Magyarországon — is következtetni lehet a megnövekedett érdeklődésre. De ez az érdeklődés ma másfajta — mást kívánnak a múzeumok és mást igényel a nagyközönség. A nagyközönség nagy része csupán a látvány kedvéért, az alkalom-szülte kíváncsiság okából jár múzeumba. A tihanyi múzeumot például, szerencsésebb esztendőkben, egymillió látogató tekinti meg. E látogatók jelentős többsége csupán kirándulóként érkezik valamilyen balatoni irányból Tihanyba, s ha már ott van, megnézi a múzeumot is. T ermészetes, hogy az egyszeri látogatók e milliós tömegére is nagy szükségünk van, mint ahogy világszerte a múeumok látogatóinak hetvenöt-nyolcvan százaléka iskolás, akiket tanáraik vezetnek el Izlandtól Indiáig és Amerikától Jap>ánig, a múzeumokba. A múzeum ma már egy kicsit kulturális centrum is — legalábbis azzá kellene válnia. Debrecenben például Múzeumi Kurír jelenik meg, melyet a Hajdú-Bihar megyei Múzeumbarátok Köre ad ki, aktuális eseményekről, a múzeumi életről tájékoztatva az érdeklődőket. Milyen figyelemre méltó ebben a szép kiállítású közlönyben a Múzeumbarátok Körének tagnévsora, s külön az Éremtani Szakosztály Debreceni Csoportjának névsora. Ök igazán múzeumbarátok, tevőleges tényezői nemcsak a múzeumi életnek, hanem városuk — megyéjük művelődésügyének is. Kalocsán még nincs múzeum, most szervezik. De a város vezetői s az értelmiség színe-java mindent élEzüst György Csendélet követ, hogy a helyi múzeum minél előbb megnyílhasson. Addig is a legkülönfélébb módokon gondoskodnak „múzeumi” témákról. Amikor például a Járási Könyvtár székházában — amit különben a régi zsinagógából alakítottak át — a futurizmusról szólt az ismeretterjesztő előadás, (A huszadik század nagy művészeti mozgalmai sorozat keretében), az előadás után az egyik főorvos az alagsorban kiállította mintegy négyszáz darabból álló Magyarországon egyedülálló cá ri és forradalmi papírpénzgyűjteményét, az 1914—1924 közötti időkből. T ársadalmi segítséggel is alakulnak ma múzeumok. A lakosság összefogása tette lehetővé Nagykanizsán a Thury György Múzeum felállítását. Erdészek, vasutasok, mezőgazdasági vállalatok, mérnökök és diákok fogtak össze, hogy a magyar történelmi középkor e legendás alakjáról elnevezett múzeum Zala megye egyik kulturális központja lehessen. Hiszen azok, akik ma a társadalmi összefogás keretei között segítették felépíteni a múzeumot, holnap maguk is, gyerekeik is lelkes látogat« lesznek az új intézménynek. A múzeumok a fővárosban és országszerte keresik a módot és lehetőséget, a testvéri múzsák segítségével, hogy a modem komák megfelelő kiállítási módszerekkel, az egyes állandó és időszaki kiállításokat kísérő műsoros estekkel kielégítsék a közönség sokirányú érdeklődését. A Petőfi Irodalmi Múzeum, amely a Károlyi palotában kapott végleges helyet, a régi palota lovardájában olyan kultúrtermet létesít, ahol nemcsak irodalmi esték, művészi koncertek, viták rendezésére nyílik lehetőség, hanem a Filmtudományi Intézettel együttműködve megalakítja az irodalombarátok zártkörű filmklubját, ahol irodalomés filmművészet szerencsés találkozására kerülhet majd naponta sor. Ezzel természetesen kitágulhat a régi múzeumlátogatók — főként irodalomtanárok és diákok — eddig főleg irodalomközpontú érdeklődése is. A múzeumok feladata ma, ugyanaz, mint akár száz évvel ezelőtt. Ablaknyitás, régi világokra. Ma is a múzsák templomai: a modem múzsáké. Tóbiás Áron Fazekas Lajos: Hazám L Nagyapám annyit tudott róla, mint a hetedik faluról; ki útját még szekéren rótta s mögötte keringett a por. Dolgozott; s idejét úgy mérte — tudván, ha a csillagokra nézett, avagy a déli égre, s hajtotta barmát italóra; napját az éj jött befejezni, barázdáiba a setét ült, s társként követte az esti csend ... Hát így élte életét. n. Láttam apámat, tenyerében hogy’ morzsolta szét a kalászt, s ha kipattant a mag keményen* így szólt: Kezdjük az aratást. E földért — mely reményét adta, de gazdaggá nem tette őt — hányszor hajtották barbár harcba! S magára zárta az időt — az ősök ezeréves dolgát bevégezte; s amit hagyott, apró szelek is széjjelhordták, nem kellettek vak viharok. in. S e szűk sorsot szétvetettem én, mint forgószél az út porát; túlléptem e halk tájon, s megyén, s távoli határokon át. így ismertem meg hazámat — itt benn. s kívül mint értő idegen. — fény is maradt emlékeimben, s napom is múlt el fénytelen. — Hogy a szükséggel már nem élek, sokat tettem; s a dőlt falak tövébe néha visszatérek, tűnődöm magam s hallgatag. IV. Én tudom az emberi törvényt, amely megvédi gyermekét. (Ha ítélt, ezt szegezte tőrként kufárai ellen a nép.) S tudom, hogy szép dolgaink csokra, amit nap, mint nap gyűjthetünk. — E csillag, mely sorsunkat hordja metszve az űrt, a jeges űrt, hazám lett; nincs oly távoli föld, melynek dalát ne hallanám, vagy jaját... Vallók színeid előtt, Ember: hol laksz, a föld — hazám. Tóth Achill Kép Kockáznak a házfalak Több ablak előtt több virág Az udvarban mindent megrontanak a tyúkok Anyám törvényein dohog Estére megint fáradtan tép magából szavakat a Hold
