Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
Takarékszövetkezetek és a Békés megyei Népújság rejtvénypályázata Rejtvénypályázatunk első díját, a 2000 forintns takarékbetétkönyvet, a Kevermesi Takarékszövetkezet ajándékát Molnár Istvánná nagybánhegyesi olvasénk nyerte olvasónk nyerte. A harmadik díjat, 1 Guliwer-táskarádiót, a Szarvasi Takarékszövetkezet ajándékát, Wagner András (Békéscsaba, Franklin u. 2/3 sz. alatti lakos) olvasónk nyerte. A további nyertesek: 1 db Poljot karórát nyert Mázán Andrásné, Békéscsaba, Áohim L. András u. 9; 1 db utazótáskát nyert Gyöngyösi Károly- né, Revenues, Kossuth u. 70; egy-egy 50 forintos vásárlási utalványt nyert: Szekeres Imrévé Békéscsaba Földvári u. 19; Petrina Ilona, Békéscsaba, Fényes-tanya 1998; Tomonicska Zoltánná, Revenues, Március 15 u. 14; Furka Sándomé, Békéscsaba, Kulich Gy. Rt V/25-, in. 1. Hl. 10; Schneider Antal- né, Revenues, Rákóczi u. 46; Zsilován József né, Békés, Petőfi u. 24; Juhász János, Békéscsaba, fflésházi ót 6; Fekete László, Gyoma, Hősök u. 39; Adomák Pálné, Békéscsaba, Lázár u. 10; Pfeifer Gyulává, Békéscsaba, Kulich Gy. Lt l/C. 1/12. Egy- egy könyvet nyert: Csorba György, Orosháza, Hennád UC 1/g; Vánsza Pálné, Békéscsaba,' Kásrót 49/5; Szabó Juharom, Békéscsaba, Felsőkörös sor 20; Mitykó Györgyné, Békéscsabai, Asztalos u. 32; Csamaá András, Mezőberény, BéLentai u. 31; Fö_ lop Imrémé* Endród, Bajcsy- Zs. u. 8; Mátyás Józsefné, Csor- vás, Hunyadi u. 40; Auspüz Zsuzsa, Orosháza, Kossuth n. 8; Puskás Mihály, Békéscsaba, Kuli eh Gy. Lt. V/10; Szűcs László- né, Békéscsaba, Magyar Hirdető; Nánási Györgyné, Sarkad, Sza- lontaá u. 16; Látfcóczks TSboc, Endrőd, Ady E. u. 3; Jancsó Ká- rolyné, Almáskamarás, Béke 40; Bondár Györgyné, Békéscsa. ba, Dobozi ót 2216/3; Tóth István, Békéscsaba, Bartók B. ék JiinNiiiiiiiiiiiiiimiiHuuiiiiiniiiiiiiiHii ........ A Bökés megyei Népújság és a takax-ékszövetkezetek öt fordulóban közölt közös rejtvénypályázatára 1227 megfejtés érkezett be a megjelölt határidőre. Ez a nagy érdeklődés azt is KÉT TÉTEL KÖZÖTT bizonyítja, hogy olvasóink nemcsak takarékoskodni, hanem „nyerni” is szeretnek. A Népújság szerkesztőségében megtartott sorsoláson kihúztuk laton mérhetők: sóhajt a történelemtanár, az osztályfőnök, az érettségi elnök, de még a riportert kísérő igazgatóhelyettes is szusszant egyet. A tétel megy! Az izgalom persze felesleges, hiszen Kovács P. László, a IV. C. érettségizője kitűnő taniulő, s ki tudná jobban az érettségi tételt, ha nem ő. De azért.;, szóval aggódás, féltés kíséri még a legjobbakat is. Néhány kép készül, felelés, gondolkodás, töprengés és megint folyamatos felelés közben. Aztán várunk a folyosón. Néhány perc, nyílik az ajtó és Kovács P. Laci mosolyogva lép ki rajta; ez a mosoly sok mindenről beszél, örömről, oldódó izgalomról, egész kevés fáradtságról és arról a feszültségről, amely máris kezdődik, a harmadik érettségi tárgy, a történelem utáni, hogy a következőikig, az angolig tartson. — Hogy sikerűit? — Jól, azt hiszem legalábbis. — Drukkolás? — Hát, kicsit — Kabala? — Nincs kabalám. Van, aiki bal kézre, van, aki jobbra esküszik a tételhúzásnál, ami engem illet, nem sokat vacakoltam. Jobbal markoltam a közepébe. — Tervek az érettségi után? — Orvosi egyetem. — Hogy mondják angolul, jó szerencsét? — Good look, — mondja halkan, és keze ismét az ajtó kilincsén. Ö következik, ezúttal angolul. Ezt mondjuk mi is: good lock, jó szerencsét, Kovács Lad és good lock minden most vagy ezután érettségiző negyedikesnek. B. M. Az általános és középiskolákban hétfőn volt az 1969—70-es oktatási év utolsó tanítási napja, A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében — a hosszabb téli szünet miatt — a tanévet legföljebb június 20-ig csak akkor kell meghosszabbítani, ha a tanítási napok száma nem érte el a tanév végéig a 190-et. Most zárult oktatási évben az orsizág 5626 általános és 555 középiskolájában nappali tagozaton több mint 1 400 000 diák gyarapította tudását. Az általános iskolák nyolcadik osztályaiban az idén végzők száma mega szerencsekerékből a nyertesek nevét. Az első díjat, a 2000 forintos takarékbetétkönyvet, a Kevermesi Takarékszövetkezet ajándékát, Molnár Istvánné (Nagybánhegyes, Megyesi tfc 34. sz. alatti lakos) olvasónk nyerte. A második díjat, 1 db 500 forintos utalványt, a Kétegyházi Takarékszövetkezet ajándékát, Csarnai András (Mezőberény, Belentai u. 31. sz. alatti lakos) haladja a 166 000-et, a különböző típusú középiskolákban pedig több mint 47 000-en érettségiznek, illetve képesítőznek. A bizonyítványokat a hét végén, a tanévzáró ünnepségen osztják ki. Az új első osztályosokat mind az általános, mind a középiskolákban június 15-én, és 16-án írják be. A beiratások után hamarosan megtartják a tanévzáró értekezleteket, amelyeken az igazgatók értékelik az elmúlt oktatási év munkáját, tapasztalatait, eredményeit és ismertetik az 1970—71-es tanév főbb feladatait is. Befejeződött az iskolákban a tanítás A fiú sötét öltönyben. Szép lassan jön, megáll, aztán leül a székre. Erre az egyetlen székre több méteres körzetben, amely úgy áll ott, mint a Sing Simg- fegyház villamos széke. Leül, maga elé teríti a sűrűn teleírott papírlapot, sóhajt még egyet, aztán: „...A francia forradalom kezdete...” A megkönnyebbülés általános jelei számtalan mozduMég egy sóhajtás... (Fotó: Demény) Kétezer kémény gazdája F urcsa ismerkedés. Az utcán megy egy kéményseprő, jellegzetes fekete ruhája, hátna- csapott sapkája már messziről feltűnik. Ki tudná, hát jobban megmondani, hogy hol lakik Kéninger János, mint éppen a szakmabeli — gondolom, s megszólítom. — Nem kell tovább mennie, én vagyok — szól. Na tessék, és még valaki mondja azt, hogy nincsenek véletlenek ... — Két- egyházán egyébként is mindenki ismer — teszi hozzá mosolyogva —, így bárki megmondhatta volna. Hatvankét éve koptatom a kéményseprők ruháját, ebben a községben. Hiszen éppen ezért a 62 évért keresem. De öregapót vártam, s helyette egy legényes tartású, délceg ember áll előttem. Készségesen visszafordul velem, perceken belül már a takaros kis családi ház csendet parancsoló falai között beszélgetünk az elmúlt évekről. A házat nemrég tatarozták, a régiből alakították át, újjá, nagyobbá, úgy, hogy a gyermekek unokástul is elférjenek benne. Tréfás, mindig vígkedélyű embernek ismerik a faluban, így mutatkozott be nekem is, pedig soha sem találkoztunk azelőtt. Pillanatok alatt megnevettetett, s egy-egy jól sikerült megjegyzése, találó hasonlata, szinte szállóigévé vált a községben. Egy apró kis történet: — Mindig gyalog jártam, sohasem szerettem a kerékpárt. A tanyákba így hamarabb lehet eljutni, a szántásokon keresztül, mintha ki kellenne menni az útra, a dűlőre. Hátha még eső esik és sár van, akkor aztán a hátamon cipelhetném a kerékpárt. Szóval így járok gyalog mindig, de ezdk a vagány fiatalok sokszor bosszantanak. Néha nem tekintve időst, fiatalt, végigszáguldoznak a járdán. A jó kedveim azért mégsem hagy él. Rendszerint azt mondom: nem engedlek én fiam a járdára, csak ha adsz 1 forintot. Értik a tréfát, de azért az intelmet is. Volt persze, aki komolyan vette és nyújtotta a forintot. Aztán mindketten jót nevettünk ... Ez a forintos dolog sízinitén szállóige. A szakmát még édesapja mellett tanulta, 13 évesen követte a mesterségben. S amikor 1923-ban meghalt, a helyébe lépett. Ö maradt egyedül a faluban 2 ezer kéménnyel. Hogy hányat tisztított, sepert a 62 év alatt, azt nagyon nehéz lenne megszámolni, de ha valaki vállalkozna rá, ám tessék: szezonidőben naponta átlagosan 120— 150 kéményt. — Magam sem számoltam soha, de azt tudom, hogy hajnaltól késő estig mindig talpon voltam — mondja. — A tanyákat is bejártam, s volt úgy, hogy egész nap nem ültem le. Egyszer kipróbáltam, hogy mit tudok, a községben körülbelül 2 ezer kémény volt, három nap alatt megcsináltam. Persze ez osák egyszer volt. — Akkor még bírtad, de most már aligha tennéd meg — évő- difc véle az asszony. — Az ám, de most már nincs is annyi munka — replikázik János bácsi, s huncutul mosolyog, mint akinek jól sikerült a visszavágás. Ami igaz, igaz, jól tartja magát, senki sem mondaná róla, hogy 75 éves. Úgy hírlik, még nyugdíjazása előtt is ugyanúgy bejárta az egész falut, a tanyákat és olyan szorgalmasan betartotta a napi 120 kémény tisztítását, mintha ez fogadalom lett volna. A mesterség szerszámait most sem tette le végleg. A nyugdíját kiegészíti némi munkával, ahogyan azt a törvény engedi. Nem is tudná abbahagyni, hiszen, aki 62 éven át egy szakmában dolgozott, an_ nak nagyon szomorú lenne hirtelen befejezni. így hát időnként elindul az utcasoron, fekete ruhájában, innen-onnan is odaszólnak: — Mester, minket se hagyjon ki. Várjuk. Csak az a szomorú, hogy a szakmában senki sem követi. Nincs utánpótlás. Egyetíen fia Pesten, az AKÖV -nél dolgozik, két lánya közül az egyik ugyan közvetve érdekelt a szakmában — a vállalatnál csoportkönyvelő —, de a mesterséget lányok nem vállalják. Más család gyermeke sem jelentkezett erre a munkára, így hát egy régi szaki váltotta fel a faluban, aki maga is tói van már az ötödik X-en. — Nem jönnek a fiatalok, nem tetszik nékik a piszkos munka — mondja némi keserűséggel. — Pedig kémények még sokáig lesznek. A gáz jó dolog — nekünk is van már palackos —■, de még sok év telik el, míg ide is eljut, s talán nem is mindenhova. Ez a szakma hát élni fog, ka tudja hány évtizedig. Lehet, hogy még egy generáció dolgozik majd. Nagyon kellene tehát az utánpótlás. VI éninger János hűséges ma- * * radt a szakmához, s a vállalat részéről a megbecsülést mindig érezte. Már többször kapott oklevelet, s mivel most a 75. születésnappal együtt ünnepelte házasságának 50. évfoTdu. lóját, küldöttség érkezett hozzá. A vállalat vezetősége és szak- szervezeti bizottsága, a kollégák kedves meglepetésként hatalmas ajándékkosárral, virággal, újabb oklevéllel és 1500 forint pénzjutalommal állítottak be. köszöntve ezzel az idős kollégájukat. A kettős jubileumhoz mi is gratulálunk! 87. Az első díjat a Kevermesi Takarékszövetkezet elnöke adja át személyesen a nyertesnek, Nagy- bánhegyesein, ünnepélyes kereteik között. A többi díjat szerkesztőségünkben (Békéscsaba, Szabadság tér 17., III. ean. 12. ajtó) lehet átvenni a vásárlási utalványokon és könyveken kívül, melyeket postán küldünk el a nyerteseknek. Az ötfordulóe rejtvénypályázatunk helyes megfejtése a következő volt: Váltson betétkönyvet a helyi takarékszövetkezetnél; Igényeljen kölcsönt a takarékszövetkezettől; kölcsön áruvásárlási cf-V.-a, építési, termelési, társasutazásra; kössön biztosítást a takarékszövetkezetnél; vásároljon totót, lottót a takarékszövetkezetnél. Segédmunkást, valamint lakatos, csőszerelő, hegesztő, kőműves és villanyszerelő szakmunkásokat keres az „A FOR” Békés megyei műhelye. Jelentkezés: „ÁFOR” Kirendeltség, Békéscsaba. Kasnyik Judit
