Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

T * A * ^ * HL « c7^—(Z> • A * R * K °cA

^H»»WHWW»mMWWm*H%W*WWW*WM*M»WWWWWW»»M*WWWW*W**M*MWWWWl**WM

Ké|

[>ről

1—1

ké|

|ire

Azt hitted, neked kötök... ?

Megtennéd a szívességet, hogy végre rám is figyelsz..!!

Rémképeim vannak, doktor úr..;

•Hogyan?! Még pénzt? Hiszen a reggel adtam 100 000 lírát!

FRANCIA HUMOR

Fiatalember, rohanva;

— Szia, Chantal, szeretsz még?

— Mindenekelőtt, a nevem, Hélene, válaszol hűvösen a leány.

— O, elnézést, elfelejtem, hogy ma péntek van!

* • *

Egy figyelmes fiéarj zongorával lepte meg felesegét születésnapjára. A követkézé érvben klarinétot, sőt klarinét-tankönyvet ajándékozott neki.

— Mi a célod azzal, hogy a feleseged megtanuljon klariné- ;■ to zni? — kérdi tőle egy barátja. (

— Ha klarlnétozik, nem tud { énekelni.

♦ »1*

— Igen, fiatal koromban volt j egy eszményképem — sóhajt fel f egy korosabb hölgy.

— És mi lett vele? — kérdi i barátnője.

— Hozzámentem feleségül. :

• * •

■

Orvostanhallgatónak felteszik • a következő vizsgakérdést: „Mi az anyaié} őj olyan tulajdonsága, amely előnyösebbé teszi a tehéntejnél?”

A medikus megragadva tollát, ezeket írja: „1. frissebb; 2. tisztább; 3. a macska nem ihatja meg-, 4. könnyebb elszállítani piknikre és 5

.........”

E

kkor egy pillanatra megáll és gondolkodik, ugyan mi lehet az ötödik, előnyös tulajdonsága. Végül elhatározza, hogy ezt írja: „5. a göngyölege sokkal csinosabb”.

• * *

Egy kisfiú elkíséri apját az állatvásárra. Hirtelen a következő kérdéssel fordul apjához:

— Apu, miért fogdossák és tapogatják, sőt csipkedik az emberek a teheneket?

— Azért, mert meg akarják venni és tudni akarják, hogy vajon a tehén Jó húsban van-e?

Néhány nappa] később a kis csibész, lihegve közli az apjával:

— Apu, apu! Emlékszel a vá- ]

• sárra? No®, ma, azt hiszem, a £

■ postás meg aikarja venni a mi :

• szobalányunkat. :

• * •

■ Egy nő megérkezik a menny- ■

: ország kapujába és ott meglátja ;

S Szent Pétert:

• — Segíthetne megkeresni fér- j

; femet, aki néhány évvel ezelőtt [

• halt meg?

S — Hogy hívják? — kérdi ■

Szent Péter.

— Georges Dupont.

— De, asszonyom, több száz ilyen nevű van Itt nálunk, nem tudna valami különösebb ismertetőjelet közölni róla?

— Nos, igen,... éppen halála előtt mondta, hogy, ha megcsalom, ,.. minden alkalommal megfordul sírjában...

Ekkor Szent Péter egy ott elhaladó angyalhoz fordult:

— Menj, aranyoskám, keresd meg Zsozsót, a ventillátort.

Vlagyimir Kasaiev:

F O

g”* álja kikísért a vonathoz.

^ Nagyon el volt szontyo- lodva.

— Mit csináljak? — mondtam kis bűntudattal — megkell hogy értsd. Ez a futball-világ- bajnokság.

— Ez nagyon nagy felelősséget jelent? — kérdezte egy kis nyugtalansággal hangjában.

— De még mennyire — válaszoltam határozottan. — Hatalmas küzdelem lesz. Az ellenfél’ számunkra az a bizonyos fekete ló. S ráadásul idegenben játszunk.

— Ezek szerint a foci neked fontosabb, mint én? — ekkor már majdnem sírt.

— Miért így állítod be a dolgot? Tudod, hogy mennyire szeretlek. Mit szólnának barátaim, ha cserben hagynám Őket a legnehezebb, a döntő pillanatban. Értsd meg végre; hogy ez nemcsak az én személyes ügyem. Végül Is a világbajnokság két hétig tart. Ha vége lesz, azonnal vonatra ülök és jövök hozzád.

Hallgattunk.,

— Hát jól van — mondta Gálja. — Tudod mit? Vidd ezt

magaddal. A mama sütött neked süteményt. Majd megeszed a bajnokság alatt. Kell az energia.

— Hát te azt hiszed, hogy én a meccs alatt enni tudok? Az ember feje tele van a különböző kombinációkkal. Kereszt- labda, passz, szöktetés... Te meg itt jössz a süteménnyel.

— Akkor eszel a félidőben. Megkínálod barátaidat is.

— A szünetben pihennünk kell. Erőt gyűjteni. Megbeszélni az ellenfél taktikáját. Vagy azt,

Egy szenvedélyes kártyás, felesége tilalma ellenére, ütötte a blattot a kávéházban. Estére már 100 frankot vesztett. Minthogy több pénze nem volt, eltűnődött, hogyan állítson be feleségéhez. Egyszerre, hirtelen a fejéhez kap és az egyik barátjához fordul:

— Tudnál kölcsönözni 100 frankot? Azt akarom elhitetni a feleségemmel, hogy ma ilyen nagy nyereségre tettem szert!

C I

hogy hogyan kellene a mienket megváltoztatni.

— Na, jól van! — nem akartam elkeseríteni, és a csomagot sporttáskámba tettem.

Elérkezett a búcsú pillanata.

— Na és mit kívánsz nekem? — kérdeztem.

— Természetesen győzelmet Az „Arany istennőt”. S kérlek, vigyázz magadra.

— Ugyan! Hát mi történhet velem?

— Högy-hogy mi? elfelejtetted, hogy jöttél vissza a múltkor? Kimerülve, szemeld beesve, a karod felkötve.

— A kezem? Hát az csak véletlen volt. Ilyen . mégegyszer nem fordulhat elő. Majd óvatosabb leszek.

Felugrottam a vonat lépcsőjére s addig integettem, míg a törékeny lányalak teljesen el nem tűnt a szemeim elöl.

A vonat befutott a pályaudvarra. Kiszálltam s az órámra pillantottam. Úristen! Elkések. Képzelem, hogy izgulnak a fiúk. Gyorsan taxiba ültem s egy negyedóra múlva már meg is érkeztem. Barátaim türelmet, lenül vártak.

— Megőrültél? Hol voltál eny- nyi ideig? Miicsodla felelőtlenség?

Mindnyájan megvoltunk. A tv-t pont abban a pillanatban kapcsoltuk be, mikor a riporter bejelentette: „Megkezdjük a labdarúgó-világbajnokság első mérkőzésének közvetítését...”

Két héten keresztül fogjuk barátaimmal a tv-t nézni. Két hétig nem fogok Gáljával esténként a Moszkva melletti Mütyis állomásén találkozni.

Ford.: Butsi Róbert

Versenyeztem

ä

* Az elmúlt vasárnap

kishalfogó versenyen vettem részt, melyet S sportköröm szervezett az ■ Ö-Körösön. Első verse- t nyes résztvevő voltam t fiammal együtt, így ért- £ hető a verseny előtti iz- \ galom, amelynek köze- • pette készültünk, Az i idei szeszélyes tavasz t zavarta ugyan a formá- ! ba hozó edzéseinket, de • bíztam lelkesedésünk- i ben és a halak jóindu- • tatában.

1 Még a télies időjárás S sem zavart bennünket. j Teljes felszereléssel, j mérhetetlen önbizalom. I mai és egy kilónyi ízle- • tes haleleséggel jelen- ! tünk meg a gyülekező - { helyen.

: A sorsolást nagy tak3 tikai helyezkedés követ- ; te. Kiválasztottam egy t nádas helyet, s bedob- £ tam horgászkészségemet ; a vízbe, már mint a hor- • got — a botot azt fog- | tam. A horgon egy szép | piros serdülő giliszta ficánkolt. Igazi kishalcsemege. A mellettem ülő sporttársam egy összegyúrt veknit dobott a vízbe, hogy csalogassa a halakat. Ravasz húzásnak tartottam — lám erre nem készültem fel. Jobbra tőlem egy tarisznya főtt rizst szórtak be. Kezdtem ideges lenni. Fele csalimat én is gyorsan beszórtam a vízbe horgom köré és vártam. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen orsót vegyek az első díjként kitűzött üvegbothoz. Kikészítettem egy pétisós műanyag zsákot a halaknak.

Amikor szomszédaim már a negyedik. ötödik halat fogták és az én dugóm még csak meg sem rezdült, balsejtelem fogott el. Ez az ér- rés sajnos megmaradt a verseny végéig, azután is. hogy megfogtam egyetlen halamat. Szemrevaló, takaros hal volt. Akkor még megcsillant előttem a remény, de nem volt több jelentkező. Ügy látszik, egyke volt a zsákmányom és gyanítottam, hogy kicsi is lesz az első díjhoz, bár amíg a mérleg felé ballagtam, úgy két dekától fél kilósig saccol- tam a halat. A mérlegnél viszont alig találtam meg a műanyag zsák sarkában. Restei- nivalóan kicsi volt. Szóval nem egészen két deka. A fiam is lekörözött a négy halával.

A győztesek a? újságíróval beszélgettek és a fotóriporter felé kacsingattak. Én megverten félrehúzódtam, nehogy a fényképezőgép elé kelljen állni zsákmányommal. Sőt, letagadtam, hogy egyáltalán halat fogtam.

Csupán akkor örültem egy kicsit, amikor láttam, hogy sokan még egyef sem fogtak. Végül a zsűri 7.-nek hozott ki. Nem is olyan rossz helyezés ez — gondoltam. A zsűri elnöke melegen gratulált eredményem, nek és én boldogan vettem át a 7.-nek kijáró jutalmat, 1 dugót.

A hét elején aztán ki. váncsian lestem a megyei lapot, hogy szerepel-e u nevem a helyezettek között. Még csak nem is írtak rólunk. Kerestem az Ország-Világ, ban, hátha ott írtak rólam, hogy olvassa ország-világ. Nem volt benne. Mit mondjak erre? Semmit. Megírtam.

Ja, még valamit, a fiam első lett, de ne nagyon mondják senkinek. Énutánam viszont több sportkör érdeklődött, de nem igazolok át sehova.

Dobra Sándor