Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
KOROS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Á színvonalasabb Iskolákért Ilyenkor, tanévzárás Után mindig az az elsődleges kérdés, javult-e az oktatás szín. vonala, többet tudineik-e a mai fiatalok, mint a régebbiek. A válasz persze nem könnyű, mert nehéz az összevetés. Az osztályzatok még iskolán belül is eléggé viszonylagosak, nemhogy lehetőséget adnának generációk vagy évjáratok összehasonlítására. Valami eligazítást az egyetemi felvételi vizsgáik, illetve az évek óta vizsgáztatók adhatnának. Csakhogy eléggé eltérőek a vélemények, mert egy részük némi javulásról, más részük kifejezett hanyatlásról beszél. Aztán, ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kiderül: a tananyag tartalma a reform következtében jobb, korsze. rűbb lett, inkább a tudás mélységével, tartósságával, az ismereteik önálló alkalmazási készségével vannak problémák. Az okokat keresve, pedig arra a következtetésre jutnak, hogy az új tamtervek- hez hiányzik még a megfelelő tanári rutin: az ismeretanyag nem kielégítő szelektálása és a rangsorolása következtében túlterheltek a diákok és a tanárok, s ezért nem jut elég idejük a gyakorlásra, a tananyag rögzítésére; nem tartunk lépést a kor igényeivel, nem szorgalmazzuk eléggé az in_ tienzív oktatási formákat; nem szélesítjük megfelelően a tehetség és az érdeklődés szerint differenciált képzést; nem építünk a fakultatív oktatás előnyeire. És még foytathatnánk a szín- vonalbeli fogyatékosságok okaiért felsorolt észrevételeket — a többségükben jó javaslatokat! — de talán ennyiből is kitűnik, hogy milyen sokoldalúan lehet megközelíteni a problémát. Persze kérdés, hogy a meg. levő tárgyi és személyi alappal, a jelenlegi körülmények között mi a realitásuk a javaslatok megvalósításának. Az biztos, hogy a színvonaljavítás elsősorban a pedagógusokon múlik. Ezért elengedhetetlenül szükséges például a tanári tevékenység racionalizálása. Ilyen magas óraszámok mellett képtelenség elvárni a nevelőktől, hogy maguk legyenek az iskolák könyvtárosai, szertárosai, szemléltetőanyag-előkészítői, sőt — mai gyakorlat! — adminisztrátorai is. Ezekre a feladatokra, éppen a diplomások erejével, energiájával való takarékosság címén a nálunknál gazdagabb országokban is techni. kusokat, kisegítőket állítanak be. Azután a pedagógusok iskolánkívüli társadalmi tevékenységét, pontosabban annak értelmezését is rendezni kellene. Gyakran hallani beszámolókban, hogy a pedagógusok mi mindennel segítik a társadalmi szerveket, de e munkák között meglehetősen kevés az iskolával összefüggő. Valahogy fordítani kellene a dolgokon, s e társadalmi szerveknek kellene segíteniük az iskolákat feladataik ellátásában, s a nevelők, mint e munka koordinátorai elsősorban a kézzelfogható feladatok nyújtásával, feltárásával segíthetnék legjobban a speciális tevékenységeket kereső társadalmi szervezeteket. S ha a pedagógusok megbecsüléséről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk az anyagiakról sem. S itt nemcsak arról van szó, hogy mikor kapnak több pénzt — tudják, hogy gondjaikat ismeri a kormány. Sokkal inkább az egyenlőtlenséget fájlalják, azt, hogy azonos korcsoporton belül legfeljebb száz vagy ritkábban kétszáz forint különbség Feldmann Tibor van a hivatásuknak élő, önmagukat továbbképző, a gyerekeket szerető nevelők és a semmivel sem törődő, csupán az órákat jól-rosszul megtartó pedagógusok kö. zött. Rendkívül nagy színvonalemelő hatása van az oktatás körülményeinek, jó feltételeinek iß. Nagy csoportokban például nem lehet eredményesen nyelvet tanulni, s viszonylag kevés idő jut a matematika vagy a fizika gyakorlására. Ezért egy újabb szakasz kezdetének kell tekintem, az oktatási kormányzatnak azt a, részben már gyakorlatba átültetett elhatározását, mi. szerint az idegen nyelvekkel kezdve, s a természet- tudományos tárgyakkal folytatva, fokozatosan hozzákezdenek az intenzív, kiscsoportos oktatás beveze. téséhez, azaz egy-egy tanuló- csoportnak az említett órákon való kettéválasztásához. Ami pedig a tár. gyi feltételeket illeti: miként földrajzot nem lehet térkép nélkül, s irodalmat könyvek hiányában oktatni, úgy a többi tárgy szemléltető eszközeit sem nélkülözhetik az iskolák. S ebben a vonatkozásban jelenleg nagy-nagy hiányok vannak. Nemrégiben megvizsgálta az iskoláikban a Művelődés- ügyi Minisztérium az általa alapvetően fontosnak és nélkülözhetetlennek tartott tanszerekkel, kísérleti eszközökkel, szemléltető anya. gokkal való ellátottságot, s kitűnt, hogy ezeknek 54,7 százaléka hiányzik. Pedig alig kell bizonygatni, hogy milyen fontos szerepet játszanak ezek az eszközök a világos fogalomalkotásban, a tanulói aktivitásban, az ismeretek rögzítésében, s az alkalmazási készség kialakításában. Igaznak tűnik, hogy a tárgyi feltételekben bekövetkező minden egyes százai ék-javulás egyenes arányban növelné a színvonalat. És a tehetség, valamint az érdeklődés szerinti nagyobb differenciálás is hozzájárulna az oktatás színvonalasabbá tételéhez. Mert vall. juk be: a középfokú oktatás tömegessé válása némileg csökkentette a színvonal kívánt mértékű növekedésének ütemét. Különböző okok miatt — de mindenekelőtt tanulmányi elmaradásból következően — az első osztályba iratkozottak- nak így is csaknem egy- harmada lemorzsolódik a négy év alatt, miközben a tehetségesebb és az érdeklődőbb tanulók ereje, energiája gyakran nincs teljesen kihasználva. Ebből a nézőpontból vizsgálva, mindenképpen üdvözölni kell a tagozatos osztályok szaporodását. Sőt, úgy tűrik, idővel szükségessé válik további differenciálás is. Kísérletként meg lehetne próbálkozni például bizonyos tárgyak fakultatív oktatásával, hogy a jobbak többet és nehezebbet vállalhassanak. mint a közepesek. Persze minden iskolai színvonalemelési törekvés — sok egyéb között — felvet egy nagyon lényeges kérdést. Nevezetesen azt, hogy viszonylag rövid időn belül megvalósítható-e valamennyi iskolában. Pontosabban : megvalósítható-e a rosszabbul ellátott külterületi, falusi, avagy éppenséggel tanyai iskolákban is? Mtert, ha csupán jól felszerelt, kiválóan képzett tantestülettel rendelkező városi iskolákban lehet eredményeket elérni, akkor az óhajtott színvonal-emelkedés kontraszelekcióhoz fog vezetni; Itt van például a már említett differenciált oktatás. önmagában nagyszerű dolog lenne a bevezetése. Ám kérdés: hol van ma igazán lehetőség arra hogy differenciáljunk a tehetség szerint, azaz külön osztályt nyissunk már az általános iskola felső tagozatában az irodalmat, a történelmet vagy a matematikát kedvelő és értő diákoknak, hol tudnánk megfelelő szaktanárokat biztosítani a fakultatív tárgyakhoz? Nyilvánvalóan a nagyobb városokban, s ott is csak a nagyobb iskolákban. Napjainkban a falusi kisiskolákban még az a gond, hogyan szerezzenek egyáltalán szaktanárokat, hogy a számtant ne az énektanár tanítsa vagy fordítva. Ilyen körülmények között a differenciált oktatás, vagy a fakultatív tárgyak bevezetése sem hozna lényeges változást falun, de olyan előnyöket jelentene a városiakban tanulók számára, amit nehéz lenne a mégoly tehetséges falusi diáknak is ellensúlyozni. Tévedés lenne természetesen mindebből azt a következtetést levonni, hogy akár a fakultatív vagy a differenciált oktatás gondolatát, akár az egyéb színvonalemelési törekvéseket el kell vetni az egészséges társadalmi mobilitás biztosítása kedvéért. Sőt! Teljesen világosan látni kell, hogy csak úgy tudunk gyorsabban előrehaladni az élet minden területén, ha mind az alapozás, mind a középfokú oktatás színvonalasabb és megbízhatóbb lesz. A színvonal-emelkedés és a kontraszelekció összefüggéseire, veszélyeire csupán azért kell felhívni a figyel, met, hogy egyrészt lehetőleg az iskolák különböző körülményeit figyelembe véve nyúljunk a színvonaljavítás témájához, másrészt, hogy érezzük, lássuk az oktatás-nevelés feltételei javításának fontosságát. Ha például a tanyai diákoknak kollégiumot építünk, ha a fizikai dolgozók gyerekeinek jobb tanulási feltételeket teremtünk, nem csupán személy szerint az érdekeltekkel teszünk jót, mert többek között az is lehetővé válik, hogy a munkásság és a parasztság érdekeinek sérelme nélkül magasabb fokra lépjünk az egész oktatásban. Összefoglalva: íme, egyetlen téma, az oktatás színvonala, s ez is lencseként összegyűjti az iskolák megannyi gondját. Mert mi. tagadás, gondokról, problémákról szóltunk. De most, amikor iskolaévet zártunk, eltelt idővel előre is tekinthetünk, s a hosszabb távú tervezés szinte megköveteli a bátrabb elemzést. Egyébként is csak naív ember képzelheti, hogy valaha is meg lehet oldani minden gondot. Az élet minden fokán jelentkeznek ellentmondások, de természetesen mindig más jellegűek. A felszabadulást közvetlenül követő évekbn fel sem vetődhettek a mai formában az említett problémák. Ezért a gondok minősége is jelzi feljettségünk fokát, előrehaladásunkat tulajdonképpen a problémák változásaival is fel lehetne vázolni. Nem is lenne felesleges egyszer ezt is megírni. Tóth László Túrén István* Érik a hűx& Szőkül az élet. Húrjain nyár-dalt Remegve lebben messze a hajnal Álmodó csendje. Ébred a reggel, És a madár-kar harsogva zengi Üj riadóját június-napnak. Érik a biíza. Éhesen villan Acélos éle pengő kaszáknak: Kérges tenyérrel szorgos parasztok Vágják a rendet, ha itt az óra — S dúsan aratni készül a víg nyár. Rőt kohólángok fényes öléből Ércszínű város ontja a gépet, S hullámzó élet ring át halálba, Hogy újra éljen munkásizomban. S gyermekek csengő, friss kacajában. Űj kenyér ízét érzem a számban, S otthoni tájon zümmög a kombájn. Szívemet nyújtom, íme, fölébed, Falum határa, hol most Is járok, S végetlen-szőkén ring, ring a búza. Ezüst György Portré Ihász-Kovács Éva: Szélkeringö ■— Szélkeringő — pengesd, te fenyves, a virágok születnek a szélben fák tapogatóznak a sziklák magasába: edzett, erős fák, a naphoz közelebb egy gondolattal. Társuk: szívem a köznapok rengetegébe, — piros csokor — mohák között dalról borongó: arról, hogy a nagy viharok idejében kapaszkodjunk össze, mi: ágak, virág és acélszívűek, hajnali égbe-tekintők. Figyeljétek, ahogy felhő hangja a fák tetejéig, a vér színével rokonkiáltás: napra-zengő. felhőkig lombosodott, amíg egy napon majd a szél kiszakítja a csontok orgonái közül, s az é.iszaka hold-ezüst körfűrésze kettészeli pipacsos énekeim. Niklai Ádám: Ok és wmi ők elestek, a három nagy előd. És fölemelte őket Segesvár, Balatonszárszó, meg Abda. Mi meghalunk csak. Mint a könyvelők. S majd illedelmesen eiparentál egy napon pár szó a lapba’.
