Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-27 / 149. szám
Zöldségszállítmány Fehérgyarmatra A Dél-Békés megyei Tsz-ék Területi Szövetség hat hét óta paltronálja a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezetet. Ismeretes, hogy eat a gazdaságot a Szamos áradása után igen jelentős árvízkár érte. A Dél-Békés megyei szövetség és a fehérgyarmati tsz között jó kapcsolat alakult ki, aínely ma már — nyugodtan mondhatjuk — túlnő az egyszerű gazdasági együttműködésen. Az orosházi és a mezőkovács- házá járás termelőszövetkezetei ! ahol csaik tudnak segítenék a fehérgyarmatiaknak. így történt ez tegnap, június 26-án is. A Fehérgyarmati Földműves- S2övetlkez!et vezetője telefonon kérte az orosházi tsz-szövétségét, hogy tíz mázsa káposztát, egy mázsa kelkáposztát, 1 mázsa karfiolt, több mázsa burgonyát, zöldhagymát, zöldiborsót és, amit csaik tudnak, frisB zöldáruból, küldjenek, mert Fehérgyarmaton zöldséget egyáltalán nem lehet kapni. Az árvíz elvitte a kertészeteket. A Dél-Békéfc megyei Tsz-szövetség — mondotta Petrik József — tőle telhetőért mindent megtesz azért., hogy a fehérgyarmatiak ne szenvedjenek hiányt konyhakerti növényekből. Tegnap a délelőtti órákban több zöldségtermesztő gazdasággal tárgyaltaik, hogy szombaton reggel két vagy három teherkocsi induljon a Nyírségbe, a fehérgyarmatiak kérésének megfelelően vigyenek árut. Persze, jogos az olvasó kérdése; lehet-é hétköznapi egy fesztivál? Nem, nem lehet. Itt a mérsékeltebb vérmérsékletű Közép-Európában sem, mert a fesztivál Magyarországon is ünnep. Fiesta, karnevál: örömmel, zajjal, színes forgataggal, zászlókkal, pergő párbeszédekkel, ugyanúgy, mint valahol Dél- Amerikában. Szóval, akárhogy is, a fesztivál nem mindennapi eseménysorozat. És mégis... ki állítaná, hogy ennek a fiestá- nak nincsenek csendesebb percet, olyan pillanatai, amelyek fesztivál ide, fesztivál oda, nem rendkívüliek, hasonlítanak a jól ismert hétköznapjaink mozzanataihoz. Amelyek meghitté, kedvessé, barátságossá teszik a bábünnepeket, olyanná, mintha nem is kétévenként, de mindennap lenne fesztivál. • • • Kedd. Egy nappal a fesztivál rajtja előtt a Körös Szálló portáján. Legalább húsz szovjet bábos csoportosul kissé komor arccal a csinos portáslány körül. Valami változás történt, a vendégek nem azokat a szobákat kapták, amelyeket korábban kijelöltek számukra. Hely van, csak épp a szobák száma más ... „Na, most hogv mondjam?! Oroszul .lengyelül, bolgárul. szerbül?” — mtmologizál inkább csak saját magának szánva a kérdést a portáslány. Köröz egyet a kezében tartott golyóstollat és lemondóan mondia: „ ,. . mert hogy sehogy, se tudom.” Aztán működésbe lép a nemzetközi jelbeszéd, hieroglifák halmaza csoportosul egy papírlapon, erősen emlékeztet valami építkezés komplikált tervrajzára, mindenesetre két perc múlva felderül a szovjet csapat tagjainak arca. „Da, da...” Bólogatnak elégedetten és már viszik is bőröndjeiket fel a lépcsőn. A portáslány ámulva néz utánuk. aztán az előtte fekvő jelhalmazra. aztán megint a léocső felé. Hm. diinnyögt és tárcsáz a telefonon, lehet, hngv mégis tudok oroszul?” * * * A fesztivál epvik vitathatatlan fénvoontiáról. a Szlovák Kollégium konvháiáról felső fokokban beszélnek. Nincs ebben semmi túlzás, erről magunk ts meggyőződhettünk: dialéktiku- sabb minőség és mennyiségi egVenSÚlv aligha létezik. Ezúttal néhány szét a mennyiségről Ismerősöm nagvevő. Tényleg az, hétköznapi teljesítményeiről legendák keringenek. A fesztivál másnapján vidáman végzett a tömény húslevessel, sőt mégegyszer mert. Aztán jött a második fogás, pulykasült mű- j anyag tálcán, burgonyapürével. Futó becslés szerint is legalább négy hatalmas méretű mell, illetve comb jut egy főre. Történetünk hőse könnyedén bekapott kettőt — külön-külön is bőséges mennyiség egy ebédre —, aztán bánatos pillantást vetve a fennmaradottakra, nekikezdett a harmadiknak is. Legyűrte. Aztán némi szünet, nyögdécselés után győzött a lelkiismeret, tányérjára emelte a negyedik combot is, és bekebelezte. Aztán ült. Révetegen kortyolta az üvegnyi sör-fejadagot. Ekkor következett be a drámai végkifejlet... Csinos felszolgálónő, kedves mosollyal; „Parancsol még egy adagot?” Barátunk zavaros pillantással: „Mármint pulykát.” „Igen, tudok még néhány szeletet...” A nagyevő megtört suttogással hajtotta le, s rázta meg a fejét. „Nem, motyogta, pulykát nem... már...” így foszlott hát szét egy önbizalom, s vele egy legenda. * * * Ellenkező előjelű példa: Közismerten falábú, s szinte rügyeket hajtó botfülekkel megáldott középkorú férfiismerősöm, aki ráadásul olyan minimális nyelvérzéket mondhat magáénak, hogy a magyart is törve beszéli, nagy társaság közepén elegáns gesztusokkal meséli. „Na és akkor Olenyka odaperdül hozzám és azt csicsergi: Tü pacsemu nye igyos táncüvaty ... ?, ami hevenyészett fordításban annyit tesz, hogy én miért nem megyek táncolni vele. A harmoni- kás fiú akkor kezdett rá a Ka- linka, kalinka majá kezdetű, ritmusos kis dalocskára, mire én derékon kapom Olenykát, hadd lássák, hogy táncol rév tüzes, magyar gyerek!” • * * Csütörtökön megkezdődött az Igazi nagyüzem. Délelőtt még Városnéző sétán jártak a csoportok Békéscsabán és Gyulán, délután már a pécsi, a markazi és a szentlőrinczi együttes mutatta be programját. Este nagy sikert aratott az NSZK-beli Könlgsteini, valamint a „La Compagnie de L’isle” párizsi együttes. Pénteken tovább folytatódtak a bemutatók a Jókai Színházban, a külföldi csoportok közül a lengyelek kaptak nagy tapsot. Ma, szombaton délután három órakor és este 8 órakor kezdődnek a bemutatók és megrendezik a bábszak referensek értekezletét is az Ifjúsági és Űttörőházban. Bmvm . rr g 1970. JÜNÍUS 27. Otthontalanul... Fiatal házaspár kopogtatott a szerkesztőség ajtaján. — Kit keresnek? A válasz tétova és bizonytalan. — Tulajdonképpen nem is tudjuk. Szeretnénk segítséget vagy inkább tanácsot kérni. De már annak is örülünk, ha meghallgatnak. Így kezdődött az a beszélgetés, amelynek nyomán később kirajzolódott egy fiatal, nehéz helyzetben levő Család sorsa. Ezt a sorsot, az. ő hármójuk sorsát nem lehet megindultság nélkül végighallgatni. Nagy István, feleségével és 16 hónapos kisfiával Csengcrsimóról jött Jött? Menekült, új életet keresve. Házukat, amely a feleség anyjának háza volt, elmosta az árvíz. A mama most egy sátorban lakik az udvarom Nagy Istvánok három éve kötöttek házasságot. A fiú szülei ellenezték a frigyet. (Mert mi nagyon szegények vagyunk — veti közbe parázsló szemmel az asszonyka.) Másfél évig Szolnokon laktak albérletiben. Aztán Csengersimára költöztek, a lány anyjához. A szoba-konyhás házba. — Nagyon szűkösen voltunk, de valameddig kihúztuk volna még De jött az árvíz. Odalett mindenünk. A gyerek is beteg lett. Egyik baj a másik után anyaszült meztelenre vetkőzött, ruháját és alsóneműjét a mosógépbe gyömöszölte, s a holtra rémült asszonyok szeme láttára újságot vett elő, s egy székre telepedve, türelmesen várakozott. Csakhamar rendőrök jöttek érte és a városka börtönébe vitték. De nemcsak ez volt a büntetése: egy évre eltiltották a hajózástól is. Ügy látszik, még nincs tökéletes igazság, mert ka egy nő levetkőzik, még fizetnek is érte a sztriptiz-mulatókban.. • PECHES GENGSZTER Pat Stanford egyik este jó hangulatban ballagott hazafelé West Plains-ben, amikor hirtelen egy álarcos gengszter toppant elébe, s a mellének szegezett revolverrel pénzét követel, te. A derűs hangulatnak vége szakadt, Stanford elkomorodott, mert éppen nála volt teljes havi gázsija. Ebben a pillanatban megszólalt egy dörmögő hang a sötétből: — Átkozott csirkefogó! Most azután hurokra kerültél! Nem menekülhetsz! A gengszter ész nélkül futni kezdett. Stanford elégedetten vigyorgott. Ismét kitűnően vizsgázott foglalkozásából: ugyanis szakadt a nyakunkba. Nagyapám nem élte túl a katasztrófát. A nyíregyházi kórházban meghalt. Nem bírtunk tovább otthon maradni. CSengensima nagyon kis falu, munkát sem kaphattam. Igaz, azelőtt szerződéssel dolgoztam egy évig de ez kevés volt ahhoz,' hogy legalább szülési segélyt adjanak, így aztán fel pakoltunk a motorra és nekivágtunk a nagyvilágnak. Békésre jöttünk, mert a férjem itt született. Gondoltuk, hogy itt végre egyenesbe jutunk. Irtunk az itteni rokonoknak és ismerősöknek. Volt, aki nem is válaszolt, volt aki azt írta, hogy vasárnap délutánomként meglátogathatjuk őket Az asszony, bárhogy is igyekezett, nem tudta visszatartani könnyeit. A nagysonsú emberek csendes befelé-sírásával zokogott. A férfi folytatta a történetet — Békésen az egyik rokonhoz költöztünk, ök is szűkösem voltak, így nekünk csak a vizes, hátsó szoba jutott. Jártam bent a tanácsmái, munkát keresni. Szobafestő vagyok. A kisgyerek közben rendbejött, s azonnal elhelyezték a bölcsődében. Ez igazán rendes dolog volt. A Vöröskereszt Is, meg a tanács is segített, illetve mindent megígért. Azt mondták, nem lakhatunk a gyerekkel egy ilyen nedAmerika egyik leghíresebb hasbeszélője...! SÜKET-SZTORI Geofrey Birande azzal a tiszteletteljes kéréssel fordult a francia postához, hogy a televízió után fizetendő diját 50 százalékkal csökkentsék, mivel süket lévén, csak látja a képet, de nem hallja a hangot. Kérelmét csakhamar visszautasították, azzal indokolva, hogy semmit sem veszít, ha nem hallja a szöveget... EGYENJOGÜSÄG Az egyenjogúság nevében nemcsak az elvált aszony követelhet tartásdíjat a közös gyermekek részére volt férjétől, hanem az elvált fér) is volt feleségétől. Első ízben hozott ilyen döntést a brit törvénykezés történetében angoi bíró. A férj ebben az esetben a Scotland Yard munkájától felfüggesztett defektive, akinek csekély alkalmi keresetéből kell eltartania 3 kiskorú gyermekét. A bíró — egyelőre elvi döntésben — kötelezte a detektív elvált feleségét, egy jól kereső kozmetikust: folyósítson rendszeres tartásdíjat volt férjének. Az összeg meghatározását a döntés a volt házastársak megegyezésére bízta... R. T. vés szobában, s átköltöztettek bennünket egy idegen házba, E. Molnárékhoz. Két hétig laktunk ott, Aztán visszaköltöztünk a rokonokhoz. Valaki azt vágta a fejünkhöz, hogy meddig akarunk még a mások nyakán élni, és miért nem állunk meg a saját lábunkon... Ez nagyon rosszul esett. Hát mit csináljak, ha ilyen szerencsétlen helyzetben vagyunk, s hogy még mindig nem tudtam elhelyezkedni?! A feleségemnek is csak július közepétől Ígértek állást a OU- korkaüzemben. Az asszony végre összeszedte magát. Ismét átvette a szóit. — Közben voltunk otthon, Csengersimán. Kitöltöttünk egy kérdőívet és bejelentettük, hogy itt, Békésen akarunk letelepedni. Nem vártuk mi, hogy összkomfortos lakást kapunk* hogy minden gondunk egy csapásra megoldódik majd, de kezdetben mindenki olyan kedves volt itt, Békésen, hogy azt hittük, majdcsak boldogulunk. Múltak a napok és a hetek, s mi még most is ott tartunk, ahol kezdtük. Hiába próbáltunk albérletet is szerezni. A gyerek miatt sehol sem fogadtak be. Munkát sem lehet egyik napról a másikra találni. Nincsenek ismerőseink, nincsenek barátaink. Legalábbis olyanok, akik segítenének. Néha mér ott tartok, hogy úgy érzem; nem bírom tovább. Ha a kisgyerek nem lenne — de ezt már magam is restellem kimondani — sokkal köny- nyebben boldogulnánk. Gondoltunk arra is, hogy állami gondozásba adjuk, legalábbis addig, míg révbe jutunk. Neki is, nekünk is könnyebb lenne. A férfi újságot gyűröget a kezében. Az apróhirdetések miatt vette, de ma sem sikerült munkahelyet vagy albérletet találni. Nem ragaszkodnak már annyira Békéshez. Csabára vagy máshová is elmennének, ahol az asszony is dolgozhatna, s ahol albérletet kapnának. Most még nem tudjál? mi lesz velük, Maradjanak-e vagy elmenjenek vissza Szabolcsba? Bizanytala. nők, idegesek, kiszolgáltatottnak érzik magukat. Hetek óta abból a 800 forintból élnek, amit a férj kapott, amikor otthagyta régi munkahelyét. Vajon miből fizetik majd ki elsején minden vagyonuk, a részletre vett motorkerékpár törlesztését? Nagy István 27 éves. A felesége 23. Vajon a náluknál talán kevesebb gonddal küzdő olvasóban milyen gondolatokat ébreszt ez a róluk szóló írás...?! Brackó István Mindennap fesztivál Lenkefi Konrád bábművész kiállításán sok százan gyönyörködtek a szép bábukban.
