Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

Egy műszakban ezer pár cipő Elismerés az árvízvédekezésben részt vett fiataloknak Elismerés és köszönet hang­ján szólunk azokhoz a fiatalok­hoz, akik nagyszerűen helyt áll­tak a megyénket kilenc napon át fenyegető árvíz idején a gá­tak védelmében, az élet- és va­gyonmentés során, a kitelepí­tett lakosság koréban. Köszönjük a rohambrigádok­ban, ví zhord ó-bri gádokban köz­reműködő fiatalok áldozatkész munkáját. Ezúton fejezzük ki elismerésünket Gyula, Békéscsa­ba, Elek, Kétegyháza, Gyoma, Kondoros pedagógusainak, út­törővezetőinek, ifjúvezetőinek, akik nagy szeretettel gondos­kodtak a kitelepített gyerme­kekről, feledtetve velük az ott­hont fenyegető veszélyt. A közvetlen veszély elmúl­tával nem csökkent a mi fel­adatunk sem. Arra hívjuk fel megyénk valamennyi ifjúkom- munistáját, hogy a munkahe­lyen példásan segítse a terme­lőmunkáiban keletkezett lema­radást, együttesen munkálkod­junk azok mielőbbi megszünte­tésében! KOMMUNISTA IFJŰSAGI SZÖVETSÉG BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA Fiatalok! KISZ-esek! A szeghalmi KISZ járási vég­rehajtó bizottsága felhívással fordul.a járás, a megye fiatal­jaihoz, KISZ-alapszerveihez, hogy a rendkívüli időjárás mi­att elvégzetten mezőgazdasági munkák meggyorsítására, vala­mint az árvíz és belvíz okozta károk helyreállítására ifjúsági brigádokat, munkacsapatokat szervezzenek. Kérünk benneteket,,hogy ifjú- kommunista módon álljatok helyt e komoly feladatok végzé­sében. Az isten-király fehér elefánt- hátról irányította százezres had­seregének mozdulatait. Hercegei is színarany koronát viseltek a háborúban, kardjuk markolatát óriási gyöngyök díszítették. Az Angkor Var-ban sértetlenül fennmaradt korabeli dombormű­vek pontosan igazolják ezt a leírást. De Crindavarman hadjá­rata volt az utolsó, amely sike­res volt. Utóbb, a minden oldal­ról Kambodzsára zúduló ellenség megközelítette Angkort és az is­ten-császár elrendelte a váron kiürítését. Az őserdő néhány év­tized alatt elfoglalta a néptelen utcákat, behatolt a kastélyokba és Anikor évszázadokra eltűnt az emberek szeme elől... Vietnam az időszámításunkat közvetlenül megelőző évszázad­ban független ország volt. Kína azonban leigázta és beolvasz­totta déli tartományaiba. Eleinte Nam Viet néven szerepelt Kína meghódított területeinek sorá­ban. A hatalmas Hanh-császá- rok azonban végképp eltaposták függetlenségének maradványait. A századok folyamán Vietnam­ban számtalan lázadás tört ki a kínai császárok uralma ellen. Vietnam egy része időnként fel­szabadult a hódítók uralma alól, de akkor új támadók igyekeztek rátenni kezüket. A XII—XIII. században például mongol por- tyázók vetettek szemet Vietnam­ra. A támadók a Vörös folyó és a tenger mentén haladtak előre. A vietnami védők azonban vas­tag, kihegyezett törzseket vertek Széles betonút kanyarodik az Endrődi Cipész Szövetkezet új telephelyére. Jobb oldalán hi­ganygőzlámpasor. A bejáratnál száznál is több az állványra helyezett kerékpár. Igaz, hogy az állványnak fű az alja és az égbolt a teteje, de az építőbri­gádot az árvízvédelemhez ren­delték, mielőtt a betonozást megkezdhette volna. A telep pontosan Endrőd és Gyoma határán kapott helyet. Mintha a két község összetarto­zását szimbolizálná. Innen isi, onnan is járnak ide dolgozni. Nem sokan ugyan, mert csak egy üzemcsarnokban folyik a termelés. A központi üzemegy­ség néhány év múlva költözik M, s addig még sok víz lefolyik a Körösön. A csarnok 60 méter hosszú és 18 méter széles. Egybeépült a készáruraktárral. Szemben, a betonút másik oldalán található a kaptafaraktár, a műszaki iro­da, az öltöző, fürdő és a kazán­ház. Mindezeknek — ahogy Szegvári János, a szövetkezet párttitkára tájékoztat — már tavaly el kellett volna készül­niük, a Békés megyei Tanács Építőipari Vállalata azonban hó­napokat késett a munka befe­jezésével, a szennyvízlevezető hálózatot pedig még nemi adta át. Németh Gyula az első mű­szak vezetője, aki szinte kifogy- hatalan a termelőszalag szak­mai ismertetésében. — Most női körömcipő készül nagy szériában tőkés exportra — mondja többek között, amit gyorsain fel is jegyzek magemr- nak, mert ez valóban érdekel­heti az olvasókat. És hogy ma­radjunk meg ennél a témánál, megkérdezem: — Mennyi készül egy műszak­ban? — Ezer pár. — Mit neveznek nagyszériá­nak? — Ami ötezer párnál több. — És, ha tőkés exportra dol­goznak, akkor dollár érte a fi­zetség. Mennyi egy dollár érté­kű termék előállítási költsége? — Egy éve még 70-nél több volt, ma már csak 63 forint. — Hogy sikerült ezt a költ­ségcsökkentést elérni? — A szalag mechanikus meg­hajtású. A kézi tolásos szalagon egy műszakban ezer pár elké­szítéséhez 130 ember kellett, most elég 95 a folyó és a tengeröböl medré­be. A mongol flotta a dagállyal érkezett és könnyedén át is kelt a csapda fölött. Elérkezett az apály ideje és a büszke mongol hajóhad, Ázsia „Nagy Ármádiá­ja” belefutott az ébenfa-csapdá­ba. A cölöpök felnyársalták a hajókat, valamennyi a habokba veszett... Laosz ősi történetéről még ke­vesebbet tudunk, mint a másik két „indokínai” országéról. A vad hegyek, erdőségek közé ékelt települések között sok olyan akad, amely mindmáig nem lá­tott idegent és még az ősközös­ség idejét éli, 6—8 ezer évvel elmaradva Európa és a Közel- Kelet társadalmi fejlődése mö­gött. E tájon a buddhizmus or­todox, szigorúan merev törvé­nyei uralkodnak. A királyi her­cegek se gazdagok. A régmúlt emlékei is sokkal szerényebbek, mint Kambodzsában és Viet­namban. Időgépünkön évezredeket jár­tunk be percek alatt, de még mindig o'ialk a XIII. századnál tartunk. Kétszáz esztendő vá­laszt el attól az időponttól, amelyben Kolumbus Kristóf, Amerika felfedezője megszüle­tett. Ki gondolt volna akkor ar­ra, hogy egyszer majd ameri­kaiak lépnek fel olyan igénnyel, hogy „kultúrát” vigyenek arra a területre, amely hasonlíthatat­lanul kulturáltabb volt Ameri­kánál és sok szempontból civi­lizáltabb ma is. (Következik: 2. Hármas ke­resztelő és búcsú). Persze a 63 forint is sok. Lejjebb kell szorítani a költsé­get, amit Németh Gyula is jól tud. Ezért mondja: — Még néhány munkagépet állítunk be ebben az évben. Tervezzük olyan cipőalkatrészek előregyártását is, amit a szala­gon használunk fel. így meg­gyorsulhat a munka. Az ENCI márka minőségét, a növekvő kereslet kétségtelenül bizonyítja. A versenyképesség­nek azonban az ár is függvénye. Molnár János, a Minőségel­lenőrző Rt. megbízottja, akivel szerencsém van találkozni, mun­kakörénél fogva csak óvatosan fogalmaz: — Az endrődi cipők általában megfelelnek a követelmények­nek. Szigorúan bírál, hogy megvéd­je a szövetkezet sok küzdelem­mel kivívott jó hírnevét, mely­ben neki is szerepe volt. Molnár János egyébként a gyártás egész folyamatát és a végterméket is ellenőrzi. Hogy sikeresen, azt bizonyítja, hogy például az idén több mint 300 ezer pár cipő került exportra és reklamáció nem volt. A következőkben a szövetke­zettől függ, hogy megbízza-e a MERT-et a minőségellenőrzéssel vagy sem. A szövetkezhet már határozott: bár költséges, de to­vábbra sem mond le róla. Ne kerüljön ki a raktárból olyan áru, amely nem felel meg a kö­vetelményeknek. A gyártásközi ellenőrzéssel pedig megelőzhető a selejt. Már csak egy kérdés marad hátra: miért nincs elegendő ENCI márkájú női cipő belföl­dön? Különösen a megyében! Tágas, világos az új üzem­csarnok, egészségesek a munka­körülmények. Akik itt dolgoz­nak, talán észre sem vették még, hogy egy-egy műszakban jóval több cipő megy át a ke­zükön, mint azelőtt. Vagy még­is? Marton Pál úgy véli, hogy az előtoláscs szalagon kényelme­sebb volt a munka. — Ha valaki rövid időre meg­állt, nem számított. Akkor ebéd után nógatták a dolgozókat: „Na, legények, gyerünk már!’’ — szólt ez a férfiaknak és nők­nek egyaránt. — Most pedig? — Megszólal a csengő, a gép iindul. Aki későn jön a helyére, kapkodhat. Az ütemes munkát mégis jobbnak tartja. Persze ehhez egészség is kell. Stranszki Lajosné és Majoros Lajosmé kéregbélést ragaszt. Ül­ve dolgoznak, a felsőrész a sza­lagon érkezik hozzájuk. Gondo­san ügyelnek a minőségre. Ha rossz a ragasztás, a cipő egy osztállyal lejebb kerül, ami anyagi veszteséget jelent a szö­vetkezetnek, közvetve pedig ne­kik is. Csak egyet sajnálnak, hogy a szövetkezetben még nem vezet­ték be a 44 órás munkahetet. De reménykednek: — Talán a második félévben, ha megérkeznek az új gépek... — Nem fáj a szívük a szép cipők után? — Amelyik megtetszik, abból vehetünk magunknak — mond­ják, s egy cseppet sem félnek attól, hogy selejtárut kapnak. Endrődi cipőt tehát érdemes gyártani. És nem is annyit, mint most, hanem jóval többet. En­nek feltétele azonban az üzemi fejlesztése. Szegvári János nem titkolja, hogy erre sor is kerül. Mégpe­dig a IV. ötéves terv keretében. Az építkezésre 33 millió forintot fordítanak, a gépek beszerzésére még többet. A szövetkezet fej­lesztési alapja a költségeknek csak kisebb részét képezi, na­gyobb részben központi támoga­tással alakítják ki az új üzemet — Mit jelent majd a válto­zás? — A tervidőszak végén a je­lenlegi 90 millió forint éves termelési érték megháromszo­rozódik, a létszám azonban 1000- ről mindössze 1500-ra emelke­dik. így valóban gazdaságos lehet a termelés. És remélhetőleg bel­földön sem lesz hiánycikk az endrődi cipő. Szegvári János már pontosan tudja hova milyen épület kerül: az új felsőrész-szerelde, a csá­kózó és az előkészítő műhely, a raktár, a szociális létesítmény.. Közben az az ezer fa is megnő amelyet az új üzem 5 holdas udvarán ültettek el, hogy kelle­mesebbé varázsolja azt a kör­nyezetet, ahol a szorgalmas endrődi és gyomai cipészek dol­A történelem lapjain több szempontból is emlékezetes ma. rád népünk számára az 1970-es esztendő. Ez év első hónapjai­ban vettük számba a III. ötéves terv utolsó előtti évének ered­ményeit, s a különböző okok miatt bekövetkezett lemaradáso­kat. Miközben azt latolgattuk megye- és orszászerte; milyen tennivalóknak hogyan rugasz­kodjunk neki, hogy a várt vagy annál nagyobb sikerekkel, a kö­vetkező ötéves tervhez szüksé­ges jó alapok lerakásával zár­juk ezt az esztendőt, kedvezőt­len, hideg, csapadékos időjárás hátráltatta országszerte a nép­gazdaság egyik legalapvetőbb ágazatában, a mezőgazdaságban a termelési folyamatokat. Jó idő, napfóly hiányában még az üveg- házakban és a fóliasátrakban is vegetáltak, mintsem fejlődtek az élelmezés egyik fontos alapját képező zöldségfélék. Hát még a szántóföldiek, köztük a gabo­nák! A gyakori esőzések miatt egyre nagyobb területen terjedt a vetés és a növényápolást gátló talaj- és belvíz, amit aztán tető­zött a folyók árhulláma, helyen­kénti kiöntése s a több napos, közép-európai és országos mé­retű önözvízre emlékeztető fel­hőszakadás. S csakis a példát­lanul nagy emberi összefogás és erőfeszítés gátolta meg a Tisza és a Körösök mentén lakó több- százezer ember hajlékát, ingó­ságát. megélhetésének fő forrá­sát, a termőföldeket, a Szamos mentieket ért tetemes kártól. Tíz- és tízezrek fizikai ereje, fá­radhatatlansága győzte le sorra, rendre a hetekig újult elemi erővel támadó vízáradatot. Né­pünk történelmének ez évről szóló lapjait a gátakat éjjel-nap­pal lankadatlan hősiességgel vé­dő, erősítő emberek tízezreinek tette foglalja el. Velük egy sor­ban örökíti meg a történelem és a hálás visszaemlékezés az idők végtelenségében is azokat, akik minden felhívás nélkül az első perctől kezdve pénzösszegekkel, élelmiszerekkel, hajlékkal éc az emberi szolidaritás sok más je­lével siettek a bajbajutottak és az árvíz veszélyének kitett em­berek segítségére. Az emberfeletti erőfeszítés nyomán aránylag csak kis terű. letet öntött el hazánkból az ára­dat. Az élet fenntartásához szük­séges élelmiszer termelésében Fotók és fotósok Lapunk vasárnapi számában megjelent cikkünk nyomán a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum fotókiállításának ren­dezői utólag megküldték a kiál. lító fotóművészek — a tárlaton nem szereplő — névsorát. Ezek szerint az elsődíjas kép szer­zője: Kocsis Iván váci és Szél Ferenc békéscsabai, a második díjasé: Suttá Józsefné budapes­ti, a harmadik díjasé: Bíró Jó­zsef békéscsabai, Darkó István budapesti, Rostás-Szabó Mihály székesfehérvári, a 4-ik díjas fotó szerzője pedig Kiss Albert békéscsabai művész. A kiállított képek a Hl. Or­szágos Nyomdász Fotókiállítás nyertesei. azonban alig felmérhető a kár. Azért, mert szántófödjeink jó ré. szét borította talajvíz, amit az­tán hatványozott a június köze­pén kerekedett több napos fel­hőszakadás. A Szamos kiönté­sén túl a lakóházak ezreit mosta alá, ingatta meg vagy döntötte le a magas talaj- és belvíz me­gyénkben és az ország más vi­dékein. Ezer és ezer csálád la­kik országszerte sátortáborban vagy a megértő, segíteni kész emberek által rendelkezésükre bocsátott szükséglakásban. A folyók minduntalan kitöréssel fenyegető áradatának levonulá­sa ezért csak réczben adhatnak megnyugvást. Az is, hogy né­pünk egyemberkénti szolidari­tása, rövid idő leforgása alatt több mint 150 millió forint ösz- szeget s ki tudja, mennyi értékű közszükségleti cikket adomá­nyozott az árvíz sújtotta vidé­kek, falvak lakóinak. Ezen túl is sok segítségre van szükség. A to­vábbi adományokén felül első­sorban arra, hogy valamennyi állami és szövetkezeti üzemben minden fizikai és szellemi mun. kás az országot, a népünket ért hatalmas károkra és azok követ­kezményeire gondolva dolgoz­zon az év minden órájában, nap­jában. A korábbi s még inkább az idei összefogás nagyszerű pél­dája nyomán bízvást mondhat­juk: van erőnk ás lehetőségünk arra, hogy a Minisztertanács leg­utóbbi üléséről kiadott felhívás szerint, legalább egy százalékkal növeljük a nemzeti jövedelmet a károk egy részének pótlására. Van népünkben elég szilárd el­határozás és akarat arra is, hogy az eddigi követelményen túl, még jobban takarékoskodjon az élet minden területén, a termelés minden mozzanatában, pénzzel és anyaggal egyaránt. A nép­gazdaság s társadalmunk min­den egyes tagjának érdeke, hogy az eddigi egyéni és közösségi adományokon túl, valamennyi állami ég szövetkezeti üzem a lehető legtöbbet tudja adni az árvízkárok helyreállításához többlettermelésből, pénz- és anyagmegtakaritásból, a nyere. ségből képzett fejlesztési alap­ból, szükség esetén a szeré­nyebbre méretezett személyi jö­vedelem kiosztásán túl megma­radt összegekből is. Kukk Imre A Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központja értesíti a közületeket és a lakosságot, hogy egységeiben fó minőségű étkezési óisurgenya mázsánként 50,— Ft-os áron beszerezhető. A vásárlási igényeket a MÉK boltjai és a helyi ÁFÉSZ-ek is kielégítik mék Áruforgalmi főosztály x KISZ JÁRÁSI VB SZEGHALOM goznak. Pásztor Béla Van erőnk az árvízkárok pótlására

Next

/
Oldalképek
Tartalom