Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
Javult az ellátás, de korszerűtlen a békéscsabai A. szociális otthon Békéscsabán köztudomású, hogy az egyedül maradt, idős emberek két helyen, az A. és B. szociális otthonban élnek, ahol az állam gondoskodik megfelelő ellátásukról. A B. szociális otthonban 41 -beutalt igen kényelmes körülmények között él. Az épület a város központjában, mégis csendes helyen van, ahol a legmesszebbmenőkig ellátják a lakókat. Olyan „apróságra” is ügyelnek, hogy a fehérneműbe mindenkinek bevarrják a monogramját és így tulajdonképpen a mosás után mindenki a saját holmiját kapja vissza. Az épület berendezése korszerű: ízléses étteremmel és szobákkal rendelkezik. A szobák festésekor arra is gondoltak, hogy megkérdezzék a lakóktól; milyen színűek legyenek a falak. Az A. szociális' otthon a város távolabbi részén, a körgáton kívül van. Itt 75 beutalt éh éllátásukról szintén a körülményekhez képest a legnagyobb figyelemmel gondoskodnak. A következő számok ezt ékesen bizonyítják; 1961-ben az 1 főre jutó évi költség 9 ezer 623 forint volt, 1968-ban már 13 ezer 615 forint és 1970-re 14 ezer 785 forintot biztosítottak. Gondoskodnak az egyéni ízlések, igények kielégítéséről is. Az otthon saját varrodájában az idős- emberek ízlésének megfelelően alakítják át a ruhákat Kedves figyelmesség, hogy egy- egy gondozott névnapján a konyha annak kedvenc ételét főzi. Az ápolószemélyzet,"az otthon vezetői pedig felköszöntik. Az ágynemű és egyéb fehérnemű is igen szép, tiszta. Lehetőség is van erre, hiszen öt váltási ágynemű van. Az orvosi ellátás is jó, heti két alkalommal van rendelés, de az otthon orvosa a gyógyító és gondozói munkán kívül szakmailag irányítja ár ápolónőket, ellenőrzi a gyógyszerek felhasználását, a tisztaságot, valamint az élelmezési normák betartását. A 75 beutalt ápolását 8 ápolónő látja él, s ha figyelembe vesszük az országos átlagot, mely szerint 11 gondozottra jut egy ápolónő, az A. szociális otthonban a helyzet lényegesen jobb. Mindemellett azonban sok a gond az A. szociális otthonban. Nagy a zsúfoltság. A mai igényeknek megfelelő, általában 2—i ágyas szobák helyett, 10— 11 ágyasban vannak, elhelyezve, a gondozottak. A férfiak csak az alagsorban, nedves helyiségekben kaptak helyet Az épület elavult, korszerűtlen. A dolgozok munkakörülményei sem megfelelőek. A konyhának nincs előkészítője, a gondozottak fürdőszobáiban törtérák a mosás is. Téli időszakban az intézet dolgozóinak nincs megfelelő ebédlője, mert amelyben nyáron tartózkodnak, az télen fűthetetlen. Így a konyhában kénytelenek étkezni. Ezenkívül a fürdőszoba is korszerűtlen, csupán egy kád és egy zuhanyozó van biztosítva részükre. Ez év áprilisában a városi tanács vb egészségügyi osztálya az alagsorban levő melegvízű kazán- boyler üzemelését leállította, mivel további működtetése élet- veszélyessé vált. Sorolni lehetne tovább a hasonló gondokat problémákat, melyek nehezítik az ott dolgozók munkakörülményeit, és a gondozottak maximális ellátását. A tanács egészségügyi állandó bizottsága nemrég vizsgálatot tartott az otthonban, megállapította, hogy nagyon is szükséges a helyzet javítása. Javaslatát eljuttatta az egészségügyi osztályra, mely szerint szükség lenne egy száz férőhelyes pavilon mielőbbi elkészítése. Kasnyik Judit Dr. SA5TI ZSILAL BÉLA O. 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 Hulla az ártéren Alig két évvel a második világháború befejezése után az egyik folyó melletti községben nyugtalanító hírek keltek szárnyra. Az emberek, bár csak suttogva mondták egymás között, azt állították, hogy az öreg Baloghot, aki egy éve tűnt él a községből, meggyilkolták. Baloghék szegény emberek voltak. Nehéz volt az életük, mint annyi sok más hasonló parasztnak. Az anyagi gondok mellett az is súlyosbította a helyzetet, hogy a családban nem volt egyetértés. Az öreg Balogh második férje volt az asszonynak, akivei élt. Az asszonynak három fia volt, az első házasságából és egy lány, aki már Ba- loghé volt. A veszekedések szin_ te naponta mérgezték a család életét. Az öreg izgága, zsarnok természetű volt, de a szidások mellet^ időnként meg is verte élettársát és a kisebb gyerekeket. Az asszony főleg azért szidta az embert, mert nem szeretett dolgozni, de az italra mindig pénzt kellett keríteni. Még a család keresetét is magára, vagyis az italra költötte. Aztán egy napon, 1946 februárjában, az öreg Balogh eltűnt. Senki sem látta többé a községben. Ez egy ideig abban az időben nem is volt feltűnő, hiszen máskor is előfordult, hogy Balogh a szomszéd faluba is átjárt a kocsmába, aztán két-há- rom napig nem jött haza. Amikor hetek, hónapok múltak el, a szomszédok, az ismerősök ér- déklődnl kezdtek, hogy hói van az öreg. Ilyenkor a család tagjai azt válaszolták, hogy elment Budapestre „feketézni” és valószínűleg baleset érte, vagy megölték. Akkoriban többször előfordult az is, hogy gazdagnak vélt feketézőt raboltak ki vagy öltek meg. így a család által felhozott érv elfogadhatónak tűnt. A következő év májusában a rendőrkapitányságnak is tudomására jutott a községben elterjedt szóbeszéd. Nyomozást indítottak, hogy megállapítsák a tényt. A kihallgatott tanúk és a hirtelen eltűnés megerősítették a rendőri szervek gyanakvását. A család azonban kitartott az előző állítása mellett. Bizonyítékok hiányában a nyomozás egy időre holtpontra jutott Aztán egy nap új fordulat következett be. Balogh János, a legidősebb fiú, hirtelen eltűnt a községből. Ezután a család sem hallgatott tovább. István, a középső fiú elmond, ta a rendőrségen, hogy bátyja, János, megunta a sok veszekedést és egyszer, amikor az apjuk a kocsmában ült, kijelentette a család többi tagja előtt, hogy végez apjával. A család tagjai nem is nagyon ellenkeztek. 1946. február 5-én a déli órákban ismét veszekedés és lárma hallatszott Baloghék házából. Ez a veszekedés adott végső lökést a legidősebb fiú elhatározására. Aznap este az öreg fele. ségével és a kislánnyal elmentek a szomszédba egy kis tercierére. János és István otthon maradt. Megbeszélték, hogyan ölik meg apjukat. A fejsze mellett maradtak. Előszedték a fáskamrából és az ágyukba rejtették. Lefeküdtek és várták, hogy apjuk hazatérjen. Tíz óra körül érkezett haza. A fiák úgy tettek, mintha aludnának. Az öreg Balogh még egy kis ideig morgott, veszekedett magában, aztán lefeküdt és elaludt. Ekkor János kiment az udvarra és bezárta az utcai kaput. Csendben elővette a fejszét, odalopózkodott apja ágyához Is nagy erővel sújtott le az öreg koponyájára. Aztán apját belecsavarta lepedőbe és letette a földre, hogy az ágyát össze ne vérezze. Az öreg még hörgött és a fejsze újra lecsapott. Ekkor érkezett haza az anyja és a húga. János kiment elébük és megkérte az anyját, meg a húgát, hogy menjenek be az udvaron levő műhelybe, mert agyonütötték az apjukat s amíg a hullát kiviszik a szobából, tartózkodjanak ott. A két fiú a lepedőbe csavart holttestet kivitte a disznóólba. Az asszony felmosta a véres szobaföidet, és kiment a fiúknak segíteni a hulla eltüntetésében. Másnap kimosta volt fér. jének véres ingét, János felhúzta a halott csizmáját és úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Három hét múlva a ház gazdája felmondott Baloghéknak. Mivel költözködni kellett, elhatározták, hogy felszedik a halottat a földből és kiviszik a folyó partjára. A kiásott hullát beletették ^y szalmahordó kasba, és amikor besötétedett, a két fiú kivitte a folyó árterébe és ott újból elásta. István vallomása alapján bizottság szállt a községbe. Bár a fiú csak megközelítően tudta meghatározni a sír helyét, több. szőri kísérlet után, alig egy méter mélységből előkerült a csontváz. A főbűnöst egy ideig nem tudták felelősségre vonni, mert az kiszökött Romániába. Aztán 1947. június 26-án visszatért és egy rendőrjárőr elfogta. Kihallgatások során beismerte a gyilkosság elkövetését és a rijgtön- ítélő bíróság súlyos büntetést szabott ki. Következik: „SÁRRÉTI SASOK”. Cirkusz a tv-ben, tv a cirkuszban Az ÉVIG kultúrtermében találkozott egymással a kép és hangátvitel legkorszerűbb tech. noiógiája — az emberi akarat, állhatatosság, következetesség, ügyesség és erő csácsteljesűné- nyével. A tv-kamerát, illetve a lassító filmfelvevő gépet odaállították Ancca, vagyis Ösztreicher Anna elé és a karcsú, 14 éves kislány a gép lencséje előtt egyszerre 7 labdával „csinált koszorút”, ahogy szakmai nyelven nevezik a zsonglőrség e nagyszerű mutatványát. A kislány mestere Kelly, a világhírű artista (magyarul Péntek József) azt mondja, hogy az artistanövendékek közül sokan még három labdával sem tudnak dobálni, az öt labdával való munkához nagy kézügyesség, figyelem szükséges, de aki már hét labda felett uralkodik, az már valódi tehetség, annak a vérében van az artista, mesterség. Pedig a legtöbb kislány, fiú nem örökölte szüleitől a cirkuszművészet hagyományait, hajlamait, mert az Állami Artistaképző Iskola növendékeirekekben már ösztönössé váltak, de amelyek nélkül a gyakorlatokat végrehajtani nem lehet. Például: hogyan fordul meg az emberi test a levegőben a „szuplé” ugráskor, hogyan rúgja el magát a növendék a hátra szál tónál a íó hátáról, hogyan étkezik a zsonglőr buzogánya a tenyérbe. E pillanatban kigyullad a két nagy reflektor a kultúrterem falán. Molnár Miklós operatőr utasítására még egy „gegen”- lámpát, „ellenfényt” is ráirányi. tanak Ancsára, aki egy tornapadon ülve, hallgatja a tanár, Kelly mester magyarázatát. A felvétel technikai menete valahogy ilyen: Molnár operatőr: Ide ülj, Ancsa! Most majd adod a végszót Kelly tanár úrnak. Ancsa: (Valamit morog magában és leül a tornapadra). Bánki Iván: Second! (Az asz- szisztenshez) Katikám csinálj csendet. Katika: (megpróbálja a lehetetlent, a hatalmas teremben csendet varázsolni). Csendet! Felvé. nek alig egynegyede származik artistacsaládbób tel indít! Ne beszélgessetek ott a sarokban! Ezek a gyerekék — látszólag úgy mozognak, mint a valódi cirkuszművészek, csak Baross Imre igazgató, Kelly mester vagy Baldio (Balogh Mihály) művész szakavatott szeme veszi észre, hogy a mozdulatok még nem teljesen „készek”, hogy a földet érés pillanatában hiányzik az artistaművész határozottsággal vegyített kecsessége. Dehát majd megtanulják. Erről a tanulásról, erről a merőben más iskoláról készít a Magyar Televízió rövidfilmet, Bánki Iván rendezésével — Asztalos Károly, az iskola tanárának szakmai irányításával. Fodor Imréné szerkesztő vezetésével működik a tv-stáb, amelynek tagjai Molnár Miklós operatőr, Salamon Iván szöveg, író és számos munkatárs. A film azt kívánja bemutatni, hogy a 20 éve alakult iskola 60, tíz-tizennyolc éves növendé. kéből hogyan lesz artista vagy ahogy Baldio mester mondotta: „Hogyan készül az artista?” A film bizonyíték arra, hogy a cirkusz leendő művészei nem tudnak egymás segítsége nélkül dolgozni, és megmutatja, hogy a gyakorlat, a próbák nehézségei, fáradalmai között milyen magas fokú kollektív érzés, barátság és felelősségtudat születik. Ezek a gyerekek rendkívül fegyelmezettek, fáradhatatlanok. A gyakorlatot annyiszor ismétlik meg a felvevőgép előtt, ahányszor szükséges. Ha kell, tízszer vagy hússzor is. És erre bizony gyakran kerül sor, hisz vannak olyan jelenetek, amelyeket 300—600-szoros lassítással vesznek fél, hogy megörökíthessék a képernyő számára azokat a mozdulatokat, amelyek a gyeBánki: Vegyük hátrább az 5- ös reflektort! Valaki takarja ki a gegent! Teljes csend! (Az ügyelő behozza a csapót; nagyot kiált: Akrobataiskola, 5-ös csapó!) A csapó csattan. Kelly: Miért ejted el a buzogányt? Mért nem vigyázol! Ancsa: Nem fér a kezembe, ta. nár úr! Bánki: Így jó lesz! Most főpróba a többiekkel. A többiek — 2 fiú és 3 kislány felállnak a színpad hátterében, a kamera rájuk fordul — a reflektorok izzanak, az ügyelők izgatottan keresgélnek valamit, az asszisztensek hasonló izgatottan lapozgatják a forgató- könyvet, a terem másik végében hatalmas puffanásokkal érkeznek vissza a levegőből a gumiasztal fiatal művészei. Légrádi Laci VI. éves növendék már harmadszor csinálja a trippla- szaltót, a golyóbalett tagjai, 8 fiatal lány, méteres átmérőjű golyókon surrannak el a teremben felállított tornaszerek között. EzalatJ a színpadon az öt gyerek — pontosan egy időben hajítja a levegőbe a buzogányt, egyszerre kapja el, majd a lábuk alatt dobják fel a magasba s végül a halk „hepp” kiáltásra előretánoolnak — majdnem a felvevőgépig, közben a buzogányok állandóan forognak, pörögnék, repülnek, éles csóvákat vet. ve a kamera mögött álló stáb tagjaira. A kemény, ötnapos munka után lassan befejeződik a felvétel, holnap új színhelyre költözik a stáb, a Hippodronba, ahol a műlovasok egyetemén képezik ki a világhírű magyar lo- vasakrobatákat. Az érdekes cirkusz — tv-fil- met a nyáron mutatja be a Televízió. Sényj Imre
