Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
Buktatók Elvesetik a belvizet A sarkadl Kossuth Tsz cukorrépatábláját belvíz borította, amikor e felvételt készítettük. Egykét nap leforgása alatt a szövetkezet szorgalmas gazdái levezették a belvizet, megmentették a cukorrépatáblát. (Fotó: Bamácz) Megalakult megyénk legfiatalabb szövetkezete: a Zsadányi Építő- és Szolgáltató Ktsz Régi igény valósult meg megyénk északkeleti részében azzal, hogy nemrégiben megalakult Zsadányban egy önálló kisipari szövetkezet. ötvenhárom kisiparos, valamint segédmunkás gyűlt össze Lupsán Károly kezdeményezésére, hogy pontot tegyenek az évek óta tartó valyúdás végére, határozzanak: vállalják-e a leendő ktsz tagjai a kezdeti nehézségeket, nekivágjanak-e a kezdeményezés gyakorlati megvalósításának? Ügy döntöttek, hogy szükség van összefogásukra a környék lakosságának és a családjaik is jól járnak, ha különböző vállalatoktól, városokból hazatérve otthon nyílik munkalehetőség az embereknek. Lupsán Károly technikumi Készül a várszínpad Gyulán A Gyulai Várszínház műszaki dolgozói már az elmúlt hét végén rrjegkezdték a 600 éves középkori vár udvarán a nézőtér széksorainak szerelését és a színpad felépítését. A várszínház művészeti vezetőinek tájékoztatása szerint Szigligeti Ede: A trónkereső című történelmi drámájának próbáit e hét közepén már a gyulai várban folytatják. Mint ismeretes, a várszínház első bemutatója július 3-án lesz, majd ezt követően még hét alkalommal játsszák Szigligeti Ede történelmi drámáját. A várjátékok második bemutatója, Calderon: Két szék közt a pad alatt című vígjátékának első előadása július 18-án lesz a várban. Értesüléseink szerint már eddig is igen sokan jelentkeztek az IBUSZ utazási irodáiban az ország különböző részeiből, hogy biztosítók számukra a várszínház előadásának megtekintését. végzettséggel rendelkező asztalost választotta meg az alakuló gyűlés a szövetkezet intéző bizottsága elnökének, Nagy Sándor és Tóth Ferenc — akik szintén technikumi végzettséggel rendelkeznek — a másik , két vezető (főkönyvelő és anyaggazdász) lett. A kezdet valóban nehéznek bizonyult, noha rrtind a KISZÖV-től, mind pedig a helyi tanácstól sok erkölcsi és anyagi segítséget kaptak Lupsán Károlyék. A helyi tanács nemcsak leszögezte nyilatkozatában, hogy szükség van a községben egy önálló szövetkezetre, hanem anyagi támogatást is adott. A Fancsika pusztán a régi uradalom épületét és telkét adta át a szövetkezetnek öt évig tartó adómentesítéssel. Ez a telephely igen szerencsés helyen van, mert a Zsadányt körülvevő községek — Biharú gra, Geszt, Okány, Mezőgyán, Nagygyanté, Körösnagyharsány — központjában fekszik. Ahogy megalakult a szövetkezet, máris tele a keze munkával. Sajnos, ebbe belejátszik a nagy belvíz is. ami sok házat összedöntött. Másrészről ez az elemi csapás még jobban megnehezítette az indulást az anyagbeszerzés szempontjából. Tóth Ferenc anyaggazdásznak bizony sok álmatlan éjszakájába került — és sok ezer forintjába. mert ő kölcsönözte az induló tőkét a ktsz-nek —, hogy saját személygépkocsiján „felhajtson” némi építőanyagot a munka megindításához. Nem sokat, mindössze 30 mázsa cementet, 42 mázsa meszet és 5000 téglát sikerült szereznie. Első megrendelőjük a gyulai járási pártbizottság volt, mely 140 ezer forintos költséggel csináltatja velük a mezőgyáni pártház felújítását. Nagygyantén egy vadászlakot és egy fácán- keltetőt készítettek, a körösnagy- harsányi tanács megbízásából pedig vízlevezető csatornákat építenek. Legtöbb munkájuk azonban — ahogy már említettük — a belvizes házak építésére összpontosul. Biharugrán, Zsadányban, Mezőgvánban és másutt mintegy 14—20 új házat kell felépíteniük és reméljük, kapnak hozzá anyagot is. A lelkes kis csapat egyelőre saját szerszámaival, bakk- jaiyal dolgozik és egyelőre ellenszolgáltatás nélkül, hiszen addig nem tud fizetni a szövetkezet, amíg az első munkákból nem származik bevétel. Mindannyian megértik ezt, az olyanok is, akik jól kereső vállalatoktól jöttek haza saját szövetkezetükbe és a családjuk mellé dolgozni. A fontos — mondják —, hogy bőven van munka, amiért majd csak megkapják a bért. Azt is tudják, hogy a három vezető, aki szorgalmazta a szövetkezet megalakítását, hónapok óta nem kap térítést fáradozásaiért (Tóth elvtárs személygépkocsija használatáért benzinköltséget sem), és ők sem zúgolódnak ezért. A kiadásokat saját pénztárcájukból fedezik és akadnak bőven kiadások. Legutóbb 600 mázsa cementet sikerült biztosítani — ehhez foglaló kellett —, a fuvarköltségek pedig naponta több száz forint kiadást jelentenek. Ha jól megy minden, a KISZÖV segítségével vásárolnak a közeljövőben egy Szuper-Zetor erőgépet, két pótkocsival, amely maid megoldja fuvarozási gondjaikat. — Mindezekből kitűnik: még bukdácsol ugyan megyénk legfiatalabb kisipari szövetkezete, ám. szép távlat előtt áll. Telephelyükön olyan ipari tevékenységet akarnak bevezetni, mely 80—100, főleg nődolgozónak biztosítanak állandó munkát. Gondoskodnak a tagok állandó foglalkoztatottságáról is. Megállapodást kötöttek a szakaszmérnökséggel a Sebes-Körös-parti sóder és homok kitermelésére. A„ innen nyert an vasból beton- lemezeket szeretnének gyártani. Fiatal ez a szövetkezet, de az egész kömvéken máris nagy a híre. Egyelőre nem a munkájuknak köszönhetik ezt. hiszen ebből a szempontból még nem ismerhették meg őket a környékbeli községek. Egyik vezetőjüknek a szerencséje legendás és ez jó cégére is a 7„sa- dánvi Építő és Szolgáltató Ktsz- nek. Tóth Ferenc ugyanis 10 ezer forintos autónyeremény- betétkönyvével kétszer nyert már személygépkocsit, egyszer pedig a lottó tárgynyereménysorsoláson 20 ezer forintos vásárlási utalványt. (Ezekből fedezik a szövetkezeti kiadásokat). Mindhárom esetben február 24-én érte a szerencse, február 24-e pedig a születésnapja. Kívánjuk, hogy az új szövetkezetnek is ilyen szerencséje legyen a gazdálkodásban, amit jó munkájukkal alapozzanak meg. V. D. Nem idealizálja az ifjúságot a valóságtalajon álló, mert a valódi fényektől nem kábul el, a csalókák pedig nem vonnak hályogot a szemére. És kevésbé rémítik meg a buktatók; mégha oly’ nagyoknak is látszanak, nem húzza meg a vészharangot. A felnövekvő generáció nagyobb fontossággal bír, semhogy bármily szélsőséges felfogással megbarátkoznánk. Ahol csak szuperlatívuszokban gondolkoznak az ifjúságról, ott feledkeznek meg valódi értékeiről, valóé gondjairól. Az ilyen közegekben alig gondolnak arra, hogy mindenki hamarabb érik emberré, még mielőtt egzisztenciája van. S ez eleve buktatókat takar, hiszen a „beérés” teljes jogúvá tesz mindenkit a politikában. S ha generációs gondok vannak, mint ahogyan vannak, akkor ez az életbe való beilleszkedés gondja: az egzisztencia megteremtése, a politikai életbe való bekapcsolódás, és természetesen a párválasztás. Nem arról van szó, hogy most valamiféle tüzet akarunk oltani, mert ilyen nincs, hanem támogatjuk azokat a folyamatokat, melyek a felnövekvő nemzedékben kialakultak vagy éppen alakulnak. Azt hiszem, egyebek között semmi különösebb nincs abban, hogy az ifjabb nemzedék hajlamos a megalkuvásra, hiszen a múlttal nincs úgy elkötelezve, mint az idősebb nemzedék, és minden bizonnyal ez az oka annak, hogy tárgyilagosabban ítéli meg társadalmunkat Ez az ítélet annál árnyaltabb, minél nagyobb részt kap és vállal a politikai életben, minél okosabban támogatjuk egzisztenciális gondjai megoldását. Ügy vélem, ez az a nagy kohó, melyben felizzanak azok a morális parazsak, melyek égetik a közömbösséget, az egoizmust, a mánakélés nihilizmusát. Égeti a formalitást amit oly’ keservesen értünk meg az élet bármely szférájában, hogy a közömbösségnek, a nihilnek legjobb táplálója, mondhatni tenyészti, úgy burjánzik az ilyen közegben, mint a műveletlen talajban a gaz. Mert ugyebár a természet törvényeit nem hághatja át a talaj sem, „fogékonysága” örök, s olyan magok csíráznak ki benne, amelyek ilyen vagy olyan módon elszóródtak. Azt hiszem, különösebben nem szükséges bizonygatni, hogy közömbösséggel sem anyagi, sem kulturális javakat nem lehet gyarapítani. Márpedig az anyagi és kulturális javak gyarapításáról van szó, és nem másról, A Magyar Ifjúság természetesen továbbra is foglalkozik a több mint nyolcvan napja tartó Tisza-völgyi árvédelemmel, s ez alkalommal Szabolcs megyei tapasztalatok alapján az újjáépítésről, új falvak kialakításáról, illetve tervezéséről készített helyszíni írást közli. A víz — szolgálatba állításáról szól egyik másik írás. A kiskörei Tisza II. Vízlépcső mezőgazdasági hasznosítására kötöttek szocialista szerződést az érdekelt kutató, oktató intézmények és vízügyi igazgatóságok, vállalatok a KISZ-szel, amelynek védnöksége alatt folynak e munkálatok „A bizalomnak ára van” című írás a csépai termelőszövetkezetről szól, ahol az előző években elnökök váltották egymást, s növelték az adósságot. A tagok — közöttük több mostanában belépett fiatal —: most új vezetéssel indultak harcba a szövetkezet megerősítéséért, a lemaradás behozásáért. Egy színes riport Dunakeszire vezet, el, az ottani MHSZ-repylőtérre, ahol fiatalok ismerkednek meg a vitorlázórepülés szépségeivel. ez az egyedüli útja, hogy évről evre nemezedékről-nemzedékre feljebb és feljebb emelkedjen egész népünk. Persze ezekben a folyamatokban nincsenek és nem is lehetnek robbanások, itt mindent hangyaszorgalommal kell csinálni, a formális szavak, formális akarások annyit érnek, mint halottnak a csók. Gondoljunk társadalmunk nagy vívmányára, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvére, az son azonnal valósult meg, miután törvénybe iktatták ezt meg kellett tartani, hangyaszorgalommal kellett, és kell rábírni mindenkit, hogy minél teljesebben érvényesüljön, Egyebek közt, amikor az üzemekben nagyon is ésszerűen a törzsgárda megbecsülését erősítik azért is, mert a kívántnál több a munkahelyváltoztatás, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szükségtelen. a munkahelycsere, hiszen a gyorsan fejlődő iparágak várják most is és várják a jövőben Is a munkásokat. Másrészt azért is természetesnek kell venni, mert az ember nemcsak egy helyen szereti kipróbálni tudását, ha van rá lehetősége, szeretné kiválasztani azt a helyet, amely érzése szerint, testhezállóbb neki. Ez is az életbe való beilleszkedésnek egyfajta mozzanata, melyet aligha lenne jó korlátok közé szorítani, különösen nem az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét megisértve, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy a ma érdekei ezt megkí. vánnák, mert ezzel akaratlanul is a tapasztalások lehetőségétől fosztanák meg az új generációt. Mégha abszurdnak Is tűnik a hasonlat, mégis idejegyzem: ez olyan lenne, mint a szabad pár- választástól elütött ifjak házassága, úgy ahogy megtűrik egymást. Bár az is előfordul, hogy a szabad párválasztású házasság is hajótörést szenved, de itt más buktatók jönnek közbe, akár a világról alkotott nézetbeli különbség; az üzemekben pedig az olyan buktató, mond- iuk. amikor azonos értékű mun. káért kevesebb bért kap valamelyik munkás. Hétszentségeket persze, mint máshoz sem, ezekhez a folyamatokhoz sem lehet adni, hiszen minden közösség arculata más ás más. Egy bizonyos: a formális szó, formális akarás ugyanúgy árt most, minit a negyedszázad alatt bármikor. És, hogy hangyaszorgalommal szükséges ápolni a „beérő” generáció életbe való beilleszkedését. Cserei Pál Megjelennek az első épftőtábi rozással kapcsolatos írások is — egyelőre az előkészületekről. Riport szól az ODOT-ról, az Országjáró Diákok Országos Találkozójáról, amelyre Verőcén került sor. A „FORRÁS” rovat ez alkalommal — a pécsi fiatal íróké, költőké. Műveikből közöl egy csokrot, s nemrég megjelent antológiájukat méltatja a lap. A kulturális anyagok között érdeklődésre tarthat számot a „Hely a tetőn” című riport túlkoros fiatalok budapesti iskolájáról, ahol Makarenko-módsze- rekkel dolgoznak. A „Ki térdeljen a sarokba?” — a szabad szombatok problémáját boncolgatja. Lengyelországi riport szól Kloss őrnagyról: visszatér-e a képernyőre? (Ká) békés mm ^ íj 1970. JÚNIUS 23. A Gyulai Városi Tanács VB pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére ipari vállalathoz. Feltételek: közgazdasági egyetemi végzettség, ötéves szakmai gyakorlat vagy mérlegképes könyveiéi végzettség, tízéves szakmai gyakorlattal Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: írásban, a városi tanács vb személyzeti főelőadójánál. Gyula. Petőfi tér S. Ipari vagy építőipari gyakorlattal rendelkezők előnyben. 182*01 Miről ír a Magyar Ifjúság?