Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
I Reggeli vásárlók Hz egész falu egy nyolcgyermekes családért Dévaványán az árvíztől menekültek visszatelepítésének napján kora reggeltől friss kenyér várta a lakosságot a boltokban. Akkor még az otthon maradt férfiak vásároltak, hogy mire a család hazaér, a kenyér már az asztalon legyen. Áradás után Lassan kialusznak a gátakon a fáklyák. A homokzsákokkal, rözsével, kövekkel, földdel és pallóval erősített töltések sikerrel állták a roppant próbát, lakott területeink megmenekültek az ár pusztításától. A biztonságból kitelepített falvak lakói visszatértek otthonaikba, mindenütt megindulhat a normális munka. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt hetekben — a Szamos és a Tisza gátjain küzdők mellett — a megyénkben levő gigászi erőfeszítésre figyelt az egész ország A nehéz napokban bebizonyosodott, hogy a rendkívüli helyzetben hősies munkára is képesek vagyunk. Csak a csodálat és elismerés hangján szólhatunk az első vonalban dolgozók tetteiről. Katonák és civilek, üzemi dolgozók és tsz-parasztok, idősek és KISZ-fiatalok, gépkocsivezetők és munkásörök, vízügyi szakemberek és minden épkézláb férfi önmagát sem kiméivé harcolt a megáradt folyókkal A kitelepített falvak lakói, az asszonyok, gyerekek, idős emberek is példás fegyelmezettséggel vették tudomásul a rendkívüli állapotot. Megkönnyítette sorsukat, hogy a válságos órákban szeretettel és megértéssel várták őket azok a községek, ahová ideiglenesen át kellett költözniük'. A „hátország” segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna a sikeres védekezés. A tanácsok pontos szervezése, az élelmezés biztosítása, az egészségügy és állategészségügy megfeszített munkája, az egész lakosság összefogása biztosította az ember győzelmét az elemek felett. Sikerrel fáradoztunk az elmúlt hetekben, de munkánknak csak akkor lesz igazi értéke, ha a jövőben komoly felelőssegérzet- tel folytatjuk a károk helyreállítását. A Vöröskereszt által szervezett segélyek, a dolgozók felajánlásaiból összegyűlt milliók, az államunktól kapott különböző segítségek megakadályozták a kezdeti bénultságot. De a termelésből való kiesés, a mezőgazdasági területeket elöntött víz, az épületeket és az állatállományt ért természeti csapás felbecsülhetetlen veszteségeket okozott. Mindnyájan tudjuk, hogy ezeket a károkat becsületes munkával, saját erőnkből kell helyrehoznunk. Most „erkölcsi statáriumot” kell hirdetni a lógás és a rossz munkaszervezés ellen. Egy percre sem lankadhat az árvíz elleni harc tragikus óráiban tanúsított hősies helytállás. Csak így nyerhetjük meg azt a harcot, amelynél a jövő évi kenyerünk, mindnyájunk boldogulása a tét. Andódy Tibor Tóth Lajost, a 7-es számú AKÖV karcagi üzemegységének rakodómunkását halálos baleset érte, éppen egy évvel ezelőtt. Az apa 8 apró gyermeket — a legkisebb 1, a legidősebb 12 éves — és fiatal, alig 30 éves feleségét hagyta itt, tragikus halállal. A család Bucsán lakik, a falu szélén egy olyan házban, ahová még a villany sem jutott el, falait megette az idő, teteje roskadozik, egyszóval életveszélyes. Az egyetlen kenyérkereső meghalt. .Az asszony a nyolc kicsi gyermek mellett képtelen munkát vállalni. Meg aztán nem is igen van ebben a kis faluban erre lehetőség. Ott maradt tehát tehetetlenül, árván, elhagyottan, körötte az apróságok, feje felett a düle- dező ház. Egy rendkívüli taggyűlés, különleges napirenddel Az ember úgy hinné; összecsaptak a hullámok. Nem így történt. Miért? Erre Túsz Gergely, a községi tanács titkára adott találó választ: — Mert a faluban van felelősségérzet. Mások iránt. Mi is történt tulajdonképpen? Nyakó Istvánnak, a tsz párttitkárának jutott először tudomására a faluban a 8 gyermekes család tragédiája. A tsz pártvezetősége összeült, s rövid idő alatt határozatot hozott: segítenek a család gondján! Házat építenek. A kezdeményezéshez hamarosan csatlakoztak a tsz szocialista brigádjai is, a község párttitkára, párttagjai pedig rendkívüli taggyűlésen tárgyaltak a szokatlan napirendi pontot: segíteni kell egy asz- szonynak és nyolc gyermekének. Meleg, egészséges, biztonságos otthont kell teremteni, hogy nyugodt körülmények között él. hessenek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sem az asszony nem párttag, s a férfi sem volt az, sőt a faluban is csupán két éve laknak, így nem sokan ismerik őket 0 szocialista brigádok vályogot vetnek Hogy 3d kezdte előbb a segítségnyújtást a sorrendet ne..82-82-" “ .................................. 4 e ats WM 1970. JÜNIUS 31. HA Tatabányán feltárcsázza az ember a 82—82-es telefonszámot kedves női hang jelentkezik: — Itt a Családi Intézet! Bár még kevesen, de azért egyre többen tudják az országban, mit takar ez a fogalom. Bemutatjuk hát az intézetet. Előbb azonban egy kis kitérőt. Tíz esztendeje kezdtek elterjedni hazánkban a szocialista családi ünnepek. A születés, a j házasság, a halál: az élet nagy állomásai. Sorsfordulók az ember életében. Évezredek óta magasztossá formálódtak ezek az ünnepek. Az egyházak a messzi pogány világban gyökerező szertartásokkal teszik fönséges- sé ma is ezeket az alkalmakat. Az ember legintimebb ünnepei, sajátos egyéni ünnepek. Am azt jelenti ez vajon, hogy a többi embernek semmi köze hozzá? Korántsem. Közösségben élünk és a legkorszerűbb, a szocialista társadalmi forma igenis megosztja az ember érzelmeit, részt vesz a bánatában, együtt van vele az örömben és ha vigad, vele vigad a közösség is. Nem közömbös hát, hogyan ünnepeljük szocialista módon a születés, az esküvő napját és hogyan búcsúzunk halottainktól. A tatabányai városi tanács — felismerve a családi ünnepek szocialista módon való megülé- sének rendkívüli fontosságát — anyagi áldozatot nem kímélve több mint félmilliós költséggel felállította — egy esztendővel ezelőtt — a Családi Ünnepeket, Eseményeket Rendező Intézetet. Szolid pompával rendezték be a külön kis — egyemeletes — palotában levő helyiségeket, öt tagból álló személyzetre bízták a vezetést. AZ INTÉZET igazgatója: Szilaj Gyula pedagógus több évtizedes nevelői gyakorlattal és kellő ideológiai felvértezettjéggel. öt kértem meg, tájékoztasson az intézet munkájáról. — Tavaly május elsején kezd' te meg a Családi Intézet működését és hogy milyen szükség volt már erre az intézményre, azt legjobban a számok bizonyítják. A csonka évet véve alapul, tavaly a város 931 újszülöttje közül 218-nak itt volt a névadó ünnepe, a 699 esküvőből 364-et itt kötöttek és a 702 temetésből 198-at az intézet- rendezett. Hetvenegy üzemmel van már szoros kapcsolatunk és ha az időből és energiából futja, a komáromi járás községeibe is „besegítünk”. Azért mondom, ha futja az időből, mert íme, tessék nézni: ma is 14 esküvő lesz a díszteremben. Szilaj Gyula végigvezet az intézet helyiségein, — Az emeletre — ahol a „kiszolgáló” helyiségeket berendezték — brokát szőnyegen, dísznövények között jut fel az ember. Nemcsak a lépcsőn, a folyosókon is szőnyegek, az ember azzal az érzéssel lépked rajtuk, hogy itt valami ünnepnek, valami rendkívülinek a tanúja. A NAGYTEREM — ebben tartják az esiketéseket és névadókat — mértéktartó, üdítő ízléssel berendezve, az anya- könyvvezető számára neobarokk íróasztal, a menyasszony-vőlegény brokáttal bevont fotelokban foglal helyet, a vendégeknek ugyancsak kárpitozott székek. A díszterem végében villanyzongora (negyvenezer forintba került). Van öltözőhelyiség, ahol a jegyespár rendbehozhatja magát a nagy „Igen” előtt, de itt igazíthatják meg az újszülöttek fehérneműit is. A folyosó végében van a bárhelyi, ség, ahol az ünnepi pezsgőt él lehet fogyasztani, sót sörrel és borral is szolgálnak, ha éppen az ünneplők így kérik. — Mi a menetrendje — például — egy esküvőnek? — Az ifjú pár bejelenti házasodási szándékát nálunk. Ettől kezdve mindent az intézet végez: házassági értesítő, szervezés, anyakönywezető, esketési pompa, újsághír, jegyesek házasság előtti oktatása, ebéd vagy vacsora, fényképész, taxi, virág; egyszóval mindent elintézünk, semmi szaladgálás, semmi fej- vesztettség. Hasonlóképpen a temetés: a gyászoló család kinyilvánítja szándékát: polgári szertartással kéri a temetést. Sírhely, koporsó, gyászjelentés, szónok, énekkar, vállalati segély, kórus, halottkém: ez mind az intézetre tartozik. Külön erre a célra beállított szervezőnk van, aki mindenféle adminisztrációs teendőt elintéz. — Kórus? Szánok? — Saját kilenctagú kamarakórusunk van, akik havonta és fejenként 400 forint tisztletdíjat kapnak. Azonkívül öt jól képzett, különféle társadalmi állású szónok áll rendelkezésünkre. Nem mindegy, ki és hogyan köszönti az újszülöttet vagy búcsúztatja az elhunytat. — Eszerint tehát az Önök munkája nem „szolgáltatás”, hanem társadalmi segótog. Mennyit számítanak fel közreműködésükért? — A végső számla tíz százalékát. Híz vonatkozik az itt elfogyasztott italokra is, továbbá a vacsorára, ebédre. Az egyes ünnepek során a megrendelő sehol egy fillért nem ad ki, minden számlát mi egyenlítünk ki, mindent mi készítünk elő. — Van-e már az országban másutt is hasonló intézet? — Tudomásunk szerint Nyíregyházán, Nagykőrösön, meg Veszprémben. De több megye- székhelyen már fcúyik a szervezése. MEGNÉZEM a vendégkönyvet: a legmagasabb párt- és állami vezetőktől a községi tanácselnökig sok száz dicsérő beírás. Ezt a kezdeményezést vaiooan dicsérni kell. És főként — követni! Balogh József héz lenne megállapítani. Nem is ez a fontos. Hanem a tények, melyed önmagukért beszélnek, s amelyek egyaránt dicsérik a 7-es AKÖV karcagi üzemének dolgozóit, a község párttagjait, a tsz vezetőségét ég szocialista brigádjait, a tanácsot, a pedagógusokat, az ÁFÉSZ dolgozóit. A felsorolás még így sem teljes, hiszen — mint ahogy helyi tudósítónk írta — valóságos népmozgalom indult. A karcagiak elhunyt munkatársuk hozzátartozóinak helyzetéről tudomást szerezve a vállalat vezetőségéhez fordultak. Ennek nyomán az AKÖV Tröszt 12 ezer 500 forintot adott « párt-, a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére pedig s szocialista brigádvezetök tanácskozásán elhatározták, hogy egynapi fizetésüket — ami 280 dolgozó napi bérét jelenti — ajánlották fel a ház felépítésére. Ezenkívül a házépítéshez társadalmi munkával is hozzájárulnak. A Vöröskereszttel együtt ruhaneműt,ajándék okát juttattak el, a vállalat pedig havi 1000 forint segélyt folyósít egy éven át. Az Állami Biztosítótól kapott összeggel együtt így már több mint 40 ezer forint van a takarékban a ház építésére. Ez persze nem elég a kétszobás, fürdőszobás családi otthon létrehozásához. És jön a bucsai Új Barázda Tsz segítsége. A szocialista brigádok máris munkához láttáit. Több napon át vetették a vályogot, hogy a szükséges tégla meglegyen. Tették ezt azért, hogy az építkezés kevesebbe kerüljön az asszonynak. Eddig kétezer tégla készült el, de mégegyszer annyit vállaltak Ebben a közös munkában volt valami felemelő, valami rendkívül szép: látni, hogy mennyi ember van együtt, ha valakit baj ér, még ha csupán egyetlen családról is van szó. S ebben a munkában sokan ott voltak. Vezetők, tsz-tagok, állattenyésztők, fogatosok. Hosz- szú lenne felsorolni, hogy kik — és még sokan lesznek, mert a szocialista brigádok vállalásában benne van: mindaddig dolgoznak, amíg a ház teljesen fel nem épül. Őszre elkészül a nyolc gyermek új otthona A termelőszövetkezet vezetősége is támogatja a családot — bar az asszony nem tagja a szövetkezetnek —, biztosítja az építkezéshez a fogatokat, egyéb szállítóeszközöket, valamint bizonyos mennyiségű építési anyagot. A tsz építőbrigádja az építkezést, a technikusa: Gyarmati Lajos pedig a ház megtervezését vállalta. A tervrajzot már elkészítette. És ott vannak a községbeliek, az utca lakói, a pedagógusok, az ÁFÉSZ dolgozói és a községi tanács, amely telket adott, olyan helyen, ahol villany is van. Ügy tervezik, hogy ősszel, mire beköszönt a rossz idő, az új házba költözhet a család. Nagy avatás lesz. Nyolc gyermek és egy boldog édesanya örömében osztozik az egész falu. Kasnyik Judit 00285759
