Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

— Nem az a kérdés, hogy mikor jött ki, hanem sokkal inkább az, hogy mikor szökött ki ide a gátra. Nem kellene dolgoznia, de erősködött, hát maradt. Egy lapát homok V_; - J A gárda is segít Békéscsaba uifccáin az elmúlt napokban kék zubbonyos fiúk és lányok tűntek föl. A laikus polgári védelmiseknek nézhette őket. Az Ifjú Gárda tagjai ők: munkásfiatalok és középiskolá­sok, mintegy ötvenen. Tizenötödikén, riadó volt, dél­után 4-kor már az iskolákat jár. ták. Újságokat, propaganda- anyagot vittek a Csabára telepí­tett árvízkárosultaknak, s meg­kezdődött az igények, problé­mák, komoly és apró-cseprő ügyek feljegyzése. A kérések az Ifjúsági és Üttorőházban székelő parancsnoksághoz futnak be, az ügyeletesek azonnal intézked­nek: betegek állapota iránt ér­deklődnek, elveszettnek hitt hozzátartozót keresnek meg, or­vost hívnak, gyógyszert szerez­nek A 11-es számú iskolában a kötöttárugyár gárdistái felru. háztak egy családot; a „Vízmű”- ben egy idős néni beteg fiát ke­reste, az ifjúgárdisták végig­kutatták a megye összes kór­házát, mag ráakadtak. A lányok árvízkárosult kásmámákat láto­gatnak meg, s bekísérik a gye­rekeket az Ifjúsági Házha — a Körös-parti „felhőkarcoló”-t tel. jesen az idetelepített fiataloknak foglalták le. A Ifjúsági Ház a játékok mellett filmvetítéssel és egyéb programmal is kedveskedik a vendégeknek a Tizek Klubjá­ban pedig tegnap este a sarkadd Karinthy Klub talált otthonra. A nehéz helyzetben, mint mindig, most is akad humoro­sabb pillanat is. Az 1-es számú iskolában, a már vajdát is vá­lasztott cigányok minimum el­lentengernagynak titulálják a vállpántos gárdistákat. A gárda készen áll. Reggeltől estig teljesítenek szolgálatot, ke­resnek és találnak megoldást a sok problémára, hogy könnyebb legyen a kitelepítettek élete. Tehenek A francia állatte­nyésztők haragsza­nak a vasutakra. Kijelentettéki hogy av villamosított vo­natok egyáltalán nem képesek kivál­tani érdeklődést a tehenekből, sőt mélabúra hangolják őket, követke­zésképpen kevesebb tejet adnak. Ré­gi szép idők, amikor még az öreg gőzmozdonyok pöfékeltek, amelyek­nek „ingerlő- hatásuk volt a tehe­nekrel Érdeklődés Péterke odamegy édesapjához és megkérdezi: őst Papa, miért mozog a Föld? Az apja dühödten feleli: ~ Te pernahajder, már megirvt it­tál a szilvapálinkámból? Orvosnál A mama fiatal Iá- | nyával felkeresi az orvost. A lány nem szívesen vetkőzik le. s Vetkőzz csak le nyugodtan as mond­ja a mama. ea Eí- végre a doktor is olyan férfi, mint a többi. Éppen egy héttel ezelőtt, ami­kor a Sebes-Körös a legfalán- kabbul harapdálta a partot, a gáton küzdő katonák között ta­Egy levél nyomán indultam el Békésre, a Berényi út 73 szám alatti házba. „Szomorúan köz­löm, hogy kislányom még min­dig nem dolgozik. Miég mindig ott vagyunk, ahol négy évvel ez­előtt tartottunk Mindenhonnan csak ígéretet kaptunk... Itt ez a nagy kislány és nem tudom, mi lesz vele”. A takaros kis ház kapuja zár­va. — Lipcsémé dolgozik, a ci­pész ktsz-ben megtalálja — iga­zítanak el a szomszédok. A ktsz ebédlőjében ülünk le beszélgetni. A szomszédos helyi, sógben cipészkalapácsok csat­tognak. Lipcsémé, kezét ölébé ejtve, mesélni kezd, de mindun­talan visszatér Csöpihez, az idő­sebb lányhoz, aki — akaratán kívül — oly sok gondot okoz a családnak. — Négyéves volt, amikor gyermekparalízises lett. A fél oldala megbénult. Képzelje el, mit éreztem akkor. Az orvosok azt mondták: ki fogja nőni. So­kat javult, -nem mondom. Járni is tud már, csak egy kicsit biceg az egyik lábára, s a bal keze is gyenge, ügyetlen. Négy éve járta ki a nyolcadikat. Közepes tanuló volt. Sajnos, sehol nem tud elhe­lyezkedni. Higgye el, nem elsősor­ban a pénz miatt akarom, hogy dolgozzon. A férjem is és a ki­sebbik lányom is keres. Kijö­vünk a fizetésből. De Csöpi unat­kozik, nem tud mit csinálni egész nap. Lipcsei Esztert a két házzal arrébb lakó nagyszülőknél talál­tuk meg. Éppen rádiót hallga­tott — Imádom a tánczenét! Már nyelvemen volt a kérdés, hogy szeret-e táncolni, de őt ilyesmiről faggatni illetlenség lett volna. Eszter viszont úgy látszik, gondolatolvasó. — Táncolni is szeretek. Van egy barátnőm, azzal járok a bálba meg a presszóba. lálkoztunk vele. A sok egyenru­hás között ő volt az egyetlen civil és ő volt a legfiatalabb is. A „mikor jöttél ki” kérdésre nem válaszolt, helyette, homok­zsákkal a vállán egyik katona (felelet helyett) így javította ki a kérdésit: „mikor szöktél ki”. Szilasd László II-os vésztői gimnazistái, amikor futótűzként terjedt el a hír, hogy óriási a víz, szülei legszigorúbb paran­csa ellenére meglépett otthonról és csatlakozva egy csapat kato­nához, a gátra ment. Mitagadás, először iszonyú nehéznek tűnt a homokzsák, de vitte, s ha kel­lett szerszámot ragadott. Egy lapát homok is számét-. Hogy mi lett az ügy végső kö­vetkezménye, azt nem tudjuk. Szilasi apuka jé lelkiismeretére bízzuk a döntést. Talán kisimul­nak összevont szemöldöke körül a ráncok, ha megtudja^ hogy egy kicsit az a huncut és szófo- gadatlan Laci gyerek is tett va­lamit a víz megfékezéséért. Ö is, mint aranyi százan, ez­ren, úgy aggódtak a kritikus napokon, hogy zsákot, lapátot fogtak. Nem parancsra. Ember­ségből. És győztek övék az ér­dem és az elismerés. Ä következő kérdés már ön­ként adódik. — És a fiúk? Van-e urivarló- ja? — Ismerek fiúkat, beszélge­tünk, táncolunk, de ez még nem komoly. Magdi, a húgom ősszel férjhez megy. — Mit csinál egész nap? — Felkelek, takarítok, rádiót hallgatok. Néha a piacra is el­megyek, de ez egész napos prog­ramnak számít, mert kerékpá­rozni nem tudok. Csák este fő­zök vacsorát, amikorra a többiek hazajönnek. A televíziót mindig megnézem. — Haragszik is rájuk az ap­juk, mert állandóan a rádiót meg a tv-t nyúzzák — szól köz­be a mama, és utána ismét csak arról beszél, hogy jó lenne, ha dolgozna a lány. Olyan munka­hely kellene neki, ahol ülhet és a munka nem kíván nagy kéz­ügyességet. Csöpit szemmel láthatóan ke­vésbé foglalkoztatja a jelenlegi helyzet, mint a mamát. Megszok­ta volna mér? Vagy csak bele­törődött sorsába? Most legfőkép­pen az foglalkoztatja, hogy új ruhaanyagot kapott, de a varró­nő csak két hét múlva tudja elkészíteni a ruhát. Pedig már most, vasárnap szerette volna felvenni. A mama újra csak ölébe ejti a kezét: — mi lesz veled — kérdi, nem szemrehányóan, in­kább a jövőkutatók, csendes be. feléfordulásával. — Az apja is nehezen keresi a pénzt. Kubikos. Most lett megint kiváló dolgozó — mutat a konyhaszekrény fe­lé, a felső polc két üveglapja közé dugott oklevélre. A ki­sebbik is férjhez megy, csak vele nem tudom, mi lesz. — Ugyan, anyu — vág közbe Csöpi, de aztán nem folytatja. A nyitott konyhaajtón át kinéz az udvarra és mintha már maga sem tudná, hogy mit is akart mondani. Brackó István Mi lesz Csöpivel? 5. Finálé helyett Sok emberrel találkoztam tán­coséveim alatt. A francia munká­sokkal együtt él­tettem a francia —magyar barát­ságot, kínáltaik a híres savanyú vízzel jugoszláv parasztemberek, ettem olajbogyót a görögök asztalánál, pólkáztam jódlizó lányokkal osztrák kis­vendéglőben. Voltam átló és ülő fogadáso­kon, villásreggelin és díszebé­den. Táncoltam három iskolai katedra dobogóján ás nagyope­rái színpadon. Táncoltam fél­száz ember előtt és nyolcezer embert befogadó sportpalotában. A táncos számára egy fellépés, egy emlék. És nem tudom azt, hogy a tartományi kormányzó fogadása hagyott-e mélyebb nyomot bennem vagy egyik kis magyar falu vendégszerető em­beri közössége. Jó érzés volt, amikor mentem a görög tenger_ parii kisvárosban és beinvitál- ták valamelyik házba, mutatva ezzel is barátságukat. Jó érzés volt, amikor előadás után egy kis dunántúli falu legényei mind fizetni akartak egy pohár italt, beszélve a néptánc szeretetérőt. Mindig emlékezetesek marad­nak a jogászbáli palotások, a fesztiválok de Fiiéi, a táncba- hivogatók. Elbúcsúztam az ELTE tánc- együttesétől tizenkét évi munka után. Az utolsó fellépésem szep­temberben volt Ausztriában. Nagy öröm volt számomra, ami­kor tudomásomra jutott, hogy együttesünk megkapta a Kiváló Együttes címet. „Csizmámat a szögre akasz­tottam". Tizenkét év hosszú idő. öreg táncos vagyok, jogász és családos ember. A fiam öt- % éves. Lehet, hogy belőle is népi táncos lesz? Lehet. Hiszen annyi szépet, mint amennyi szépet én kaptam a tánctól, más művé­szeti ágban sem kap többet az ember. Ez az én elfogult nép- táncost véleményem. Ha azt kérdezik tőlem, végleg abbahagytam-e a táncot, igen­nel és nemmel felelek. Igaz, a Balassi Együttes meleg szeretet­tel fogadott. A lehetőség itt is adva van, tovább táncolhatok. Sajnos, egyre nehezebben tu­dom vállalni a rendszeres pró­bára járást. Megfelelő teljesít­mény nyújtásához pedig folya­matos, lelkiismeretes munka szükséges. Ez viszont a napi munkám mellett, nehezen megy. Tehát ®z aktív táncot, ha tet­szik, ha nem, abba kellett hagy• nőm. De a tánc iránti vonzódást soha nem hagyom abba. Szerel­mese lettem és örökre az is ma­radok. Hiszem, hogy nagyon so­kan vannak pártolói, művelői e szép hagyománynak, a magyar folklórnak. Az egyszerű paraszt- embertől az egyetemi professzo­rig mindenki. aki tiszteli és sze­reti a magyar népzenét, a ma­gyar népi hagyományokat, sze­reti a magyar folklórt. A séket én is táncolom, a beat- muzsika nekem is szórakoztató. De lemezjátszómon hallgatom Csaj- kovszkij b-moll zongoraversenyét, hallgatom a nép­zenei felvételeket is. A magyar népzene, folyton megújulva él, színesedve, párat­lan gazdagságával elkápráztat­va mindazokat, akik. itt élnek és dolgoznak. És azok. akik a mély­ségét is megismerik, egy nagy élménnyel lesznek gazdagabbak. Jelinek Lajos Mini-rejtvény-Mini-rádiói. Amint azt legutóbbi számunkban is ígértük, megkezdjük mini rejtvény-pályázatunkat. Tíz héten át, tíz feladványt adunk közre. A helyes megfejtők között hetenként három-három könyvet sor­solunk ki. Aki mind a 10 rejtvény megoldását beküldi, azok kö­zött a KISZ Békés megyei Bizottsága által felajánlott első díjat; egy mini-rádiót sorsolunk ki. A megfejtéseket minden hét szer­dájáig a Békés megyei Népújság címére: Békéscsaba, Szabadság tér 17 „Mini-rcjtvcny—Mini-rádió” megjelöléssel kell beküldeni. A megfejtéseket, illetve a nyertesek nevét a megjelenést követő szombaton közöljük. 1 1 3 5 7 9 11 . 13 15 17 19 □ s s s s c 1 2 4 6 8 10 12 14 16 0 18 20 A függőlegesen beírandó meg. fejtések hárombetűsek, két egy­más melletti szó második betű­je mindig közös. Helyes megfej­tés esetén a második sorba ke­rülő öt betű vízszintesen olvas­va egy orosz fizikus — a drót­nélküli hírközlés úttörőjének — nevét adják. Meghatározások: 1—2. Tava­szi hónap rövidítése, 3—4. öreg ember, 5—6. Nem kevés. 7—8. Solohov-regény címében szerep­lő folyó, 9—10. A máj váladéka, 11—12. Az egyik szülő, 13—14. Szeszes ital, 15—16. Az ember szájában van, 17—18. Az első nő, 18—20. Latin köszöntés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom