Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Az üzemi könyvbizományosok rekordja Sikeres volt az Ünnepi Könyvhét Békéscsabán A könyvhét tanulságait ele­mezve, az olvasást, könyvvásár­lást befolyásoló, meghatározó tényezőkről szóltunk a közel­múltban lapunkban megjelent cikkünkben. Rövid, sokkalta in­kább reprezentatívnak mondha­tó felmérésünk nem általános békéscsabai tapasztalatokat ösz- szegezett — bár nem is tehette a könyvhét derekán — hanem kiemelt néhány jellemzőnek tű­nő adatot, s ezekből igyekezett valamiféle következtetést levon­ni a könyvhétre, olvasókra, ol­vasásra, könyvvásárlásra vonat­kozóan. Szóltunk arról az ör­vendetes jelenségről, hogy a könyvbarátok száma mindenféle ellenkező hiedelemmel ellentét­ben nem csökken, hanem növek­szik. Növekszik, akkor, amikor sokan „racdonalizálódó” kor­szakról beszélnek, ahol úgy­mond, a reál tudományoké a szó és „rohanó korunk” aligha en­gedhet meg magának olyan fényűzést, hogy túl sok időt szenteljen a hasznos informá­ciót meglehetősen szegényesen és csak közvetve nyújtó szépiro. dalomnak. Igaz ez? Nos, maga a könyv­hét forgalma, tehát a legcáfol­hatatlanabb bizonyítékok, a szá­mok adnak csattanós választ a fentebb körvonalazott megálla­pításra. A könyvhét alatt el­adott szépirodalom a tavalyi hasonló időszak békéscsabai for. galmához viszonyítva jelentős emelkedést mutat. Nőtt az egyéb műfajú kiadványok, az ismeretterjesztő, népszerű-tudo­mányos és a szakkönyvek meny. nyisége is. Ez a növekedés nem ugrásszerű, tehát nem egyszeri, nem véletlen, hanem egy folya- ] mat jelenlétének és bővülésé­nek bizonyítéka. Olyan folyama­té, amelynek kezdetei szocialis­ta rendünk és könyvkiadásunk hőskorába nyúlnak vissza, ami­kor pedagógusok, írók. költők, könyvkereskedelmi szakemberek teremtettek szilárd műveltségi alapokat ahhoz, hogy idő múl­tával népünk csakugyan olvasó nép legyen. Rohanó kor ide, vagy oda; a könyvvásárlók és olvasók tábo­ra a fejlődés törvényszerűségei­nek megfelelően arányosan nő. Poroszlai Sándor, a békéscsabai Radnóti Miklós könyvesbolt ve. zetője említette, hogy bolt- és bizományosi hálózatuk vásárlói törzsgárdája újabb olvasóréte­gekkel bővült, örvendetes, hogy városunk üzemeiben minden ed.• diginél több könyv talált gaz­dára, s egyes üzemi bizományo­sok — a hálózat további, egyre jobban dolgozó 48 tagját ezúttal nem említve — idén saját re­kordjukat döntötték meg. A Kö­töttárugyár bizományosa, Aradszky Andrásné a tavalyi 6400 forinttal szemben, idén 8500 forintot, Bartolák György- né pedig a konzervgyárban a ta. valyi 4000 forint helyett több mint 5000 forintot forgalmazott a hétnapos könyvünnepen. Az ugyancsak erre az időszakra feállított Csaba-szálló előtti könyvsátor idei bevétele 4000 forinttal több, mint tavaly, 24 000 forint, s a Radnóti köny­vesbolt is 7000 forinttal növelte teljesítményét, 42 000 forint ér­tékű könyvet adott el. A számok tehát növekedésről beszélnek, de ismételjük, ez a növekedés nem a néhány na­gyon kelendő könyvslágernek, vagy a régi vásárlóközönség szokatlanul nagy étvágyának tulajdonítható, hanem annak a nagyon fontos jelenségnek, hogy évrő] évre egyre többen kapcso­lódnak be a könyvvásárlásba, illetve az olvasásba. A békés­csabai könyvhét legszebb tanul­sága számunkra ez a minőségi növekedés1, az. ami a könyvün­nepet valódi ünneppé teszi. B. Máté Több mint tízezer „mentett“ jószágról gondoskodnak A Körös-vidék veszélyeztetett falvaiból és tanyavilágából több tízezer lábas jószágot szállítot­tak biztonságos helyre. A befogadó termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok hala­déktalanul intézkedtek a mene­kített állatok ellátásáról. A tbc- mentes tehenek fertőtlenített te. rületre, külön csoportba kerül­tek, a kisborjakat itatásos bor­júnevelőkben heflyezték él. Megjelent júniusi Gazdag, változatos tartalom- I mai, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A lírai rovatban többek kö­zött Csorba Győző, Marafkó László, Rózsa Endre és Takats A Szarvasi Óvónőképző Intézet palyazatcrt hirdet általános előadói munkakör betöltésére Feltétel: középiskolai végzettség, gépírói gyakorlat Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: az intézet igazgatójánál A békéscsabai Lenin, a Mlájus 1 és a Szabadság Tsz a sertések, juhok és szarvasmarhák százai­nak adott menekéket. A na­gyobb állatokat kihajtották a dúsfüvü legelőkre, az apróbbak­ról és a vemhesekről jótállókban gondoskodnak. A takarmánykeverő üzemek­ben éjjeli műszakot szerveztek, hogy az ellátásban ne legyen fennakadás. ’ a Jelenkor száma Gyula verseit, a szépprózai írá­sok sorában Bereményi Géza, Kalász Márton és Sobor Antal elbeszélését olvashatjuk. Foly­tatja emellett a folyóirat Thie- ry Árpád véméndi szociográfiá­jának közlését. Bertha Bulcsú interjú-soroza­tában ezúttal Székesfehérvárra látogatott s az ott élő Sobor An­tal prózaíróval beszélgetett. Üj oldaláról mutatkozik be az ugyancsak Székesfehérváron élő Takács Imre költő. Rajzairól, festményeiről, faragásairól ír vallomást és néhány művét be is mutatja a folyóirat. Az irodalmi tanulmányok kö­zött különös figyelmet érdemel Pomogáts Béla terjedelmes elemző írása Juhász Ferenc Anyám című új kötetéről. Ér­deklődésre tarthat számot to­vábbá Bajomi Lázár Endre új Francia krónikája és Bécsy Ta­más drámaelméleti tanulmánya. fi gyógyszer halálos méreg is Több pedagógus és orvos tet­te niár szóvá telefonon vagy le­vélben szerkesztőségünknél, hogy az utóbbi időben sok a gyermekek gyógy szermérgezése. Éppen ezért szükségesnek tart­juk, hogy a témáról írjunk, s ezzel is figyelmeztessük a szü­lőket arra a veszélyre, amely a gyermekekre leselkedik a sza­badon hagyott, le nem zárt gyógyszerek formájában. A ta­pasztalatok sajnos szomorúak. Statisztikai adatokkal bizonyít­ható, mennyi gyermek esett már áldozatul a sokszor ízléses cso­magolású, színes tablettáknak: a gyógyszernek. Lapunk hasábjain többször adtunk hírt gyermektragédiá­ról. \idé.i, havonta átlagosan 4—5 gyermeket kellett orvosi kezelésben részesíteni gyógy­szermérgezés miatt, de van olyan hónap is, amikor ennél jóval több az ilyen gyerekek száma. Nemrég adtunk hírt egy ha­lálos tragédiáról, melynek ál­dozata egy négyéves mezőberé- nyi kislány. Elég volt néhány pillanat ahhoz, hogy a kislány hozzájusson a* gyógyszerhez. Sajnos már a gyors orvosi be­avatkozás sem segített rajta. Az ilyen tragédiáktól szeretnénk megkímélni mindenkit, amikor felhívjuk a szülők figyelmét a gyógyszerek gondosabb elzárá­sára, hiszen mindenkinek leg­drágább kincse a gyermek. Szívesen leveleznék••• Messziről jött a levél; Kovács Sándor írta Svet. Mileticsből (Jugoszláviából). Kérésének szí­vesen teszünk eleget, hátha akad levelezőpartnere hasonló ' korú magyarországi társai kö­zül. „Mint nyugdíjasnak van sza­bad időm, ezt a legértékesebben szeretném eltölteni. Kérésem: tegyék lehetővé, hogy írásom megjelenjen lapjukban. Készség­gel írnék, minden érdek nélkül, tiszta emberbaráti, testvéri sze­rétéiből pár kedves szót, képes­lapot, azon embertársaimnak, akik vagy állandóan ágyhoz kö­töttek — például súlyos rokkan­tak, betegek vagy nincs senki­jük és magukra vannak hagyat­va. Címem: Kovács Sándor nyugdíjas, Svet. Miletics, Zom- bori út 14. Jugoszlávia A. P. V.” Reméljük, kedves levélírónk­nak akad partnere megyénk la­kói közül. Úttörők az árvízkárosultakért A mezőberényi I-es számú ál­talános iskola Körösi Csorna Sándor Üttörőcsapata nevében Kiszely Pál csapatvezető az alábbiakról tájékoztatott ben­nünket: Az úttörőcsapat nagy aktivi­tással vett részt a MÉH által meghirdetett vasgyűjtési kam­pányban. Amikor a pajtások megtudták, hogy a Szabolcs me­gyeieket árvíz sújtotta, az elsők között jelentkeztek, s ajánlották fel segítségüket. A vas gyűjtésért kapott összeget kirándulás he­lyett az árvízkárosultaknak jut­tatták el. Igaz, felajánlásukba némi hiba csúszott, mivel a MÉH-től nem kapták meg a várt időben az összeget. Rekla­mációjukra Fehér Jánostól, a MÉH Csongrád-Békés megyei telepének vezetőjétől megtud­tuk, hogy június 9-cel az utolsó összeget is kifizették az úttörő­csapatnak. Így a pajtások már megvásárolhatták azt a 35 da­rab melegítőt és egyéb ruhane­műt. amit terveztek, s eljuttat­hatták a fehérgyarmati iskolá­nak. Kiszely Pál továbbá közölte velünk, hogy az úttörőcsapat testvérkapcsolatot kíván terem­teni a fehérgyarmati általános iskola úttörőivel és a pajtások rendszeresen patronálják bajba­jutott társaikat. Fájós fogúak nevében K. megjelöléssel egy ftíszercseme- g$i 22 éves eladó a fájós fogúak nevében emel szót. „Ha végigmen-. nék az utcán és megkérdeznék minden második embert, hogy fél-e a! fogorvostól, kivétel nélkül igen len- | ne a válasz. Ha azt kérdezném, hogy szeretnék-e, ha minden üzlet- i ben udvariasan kiszolgálnák, min-j den bizonnyal igennel felelnének. Az udvariasság és a figyelmesseg természetes dolog, de még természe­tesebb lenne olyan helyen, ahol be­tegekről van szó. A fogfájósok Is beteg emberek, azonban Békéscsa­bán a fogászati szakrendelésen nem ezt tapasztalják. Van ott egy kis ab­lak ahová a páciensek beadják a beteglapjukat. Ez az a hely, ahol egy fikarcnyi udvariasságot sem kapnak. Pedig ha valahol, itt na­gyon is szükség lenne erre. Az udvariasságot nem lehet köte­lezően előírni, reméljük azonban, hogy olvasónk észrevétele javít aj helyzeten. Az ígéret csak ígéret maradt Tűri László már másodszor látogatta meg szerkesztőségün­ket panaszával. Első alkalommal arról tájékoztatott bennünket, hogy Bo-rosgyánnál, illetve Si- konynál — békési járás — még 1969-ben megépült egy szivaty- tyútelep, azonban munkája nem sokat érő, legalábbis a környék színre szállította, de a beépítését senki sem végezte el. Olvasónk panaszára január 13-án a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság válaszolt, melyben közölte, hogy utasította a Tár­sulatot a csatorna iszaptalanítá- sára és a csövek beépítésére. Ám, január óta az ígéret csak lakói továbbra is éppen úgy veszélyeztetve vannak a belvíz­től, mint korábban. A belvízle- vezetö árok tisztítását már évek óta elhanyagolják, s így különö­sen az idén igen sok gondot oko­zott a tanyák lakóinak a belvíz. A lakók már többször kérték az átereszek helyreállítását. A szükséges csöveket az Élővíz- csatorna Vízi Társulat a hely­ígéret maradt, nem történt semmi, holott azóta már sok pusztítást okozott a belvíz, s a tanyák lakóinak sokszor térdig érő sárban, vízben kellett járni az udvarokon, sőt előfordult, hogy a lakásokba is benyomult a kéretlen „vendég”. Most a Körösök árvízveszélyé­nek idején ez a panasz igen ki­csinek tűnik. A lakók mégis kérik az orvoslást. Ki a kontár? Galovicz Pál (Békéscsaba, Árpád sor 26) a Népújság június li-i szá­mában megjelent ,, Lehet szabály- sértés nélkül is” cimü írásban túl­ságosan „durvának” találja a jog­talan iparűzők „kontár” szóval való illetéset. Szerinte az Iparengedély közel sem jelenti azt, hogy a meg­rendelőnek mesterrel van dolga. Azok, akik működési engedély nél­kül folytatnak ipartevékeny séget, sokszor jobb minőségű munkát ad­nak ki a kezűk alól, mint a „legá­lis kontárok”. Az a véleménye, hogy a kontár szó helyett valami mást kellene írni. Nem a mesterlevél vagy iparengedély birtoklása hatá­rozza meg, hogy ki a mester, ha­nem a végzett munka minősége. Vannak tehát „hivatásos” és „nem hivatásos” kontárok. Galovicz Pálnak bizonyára kelle­metlen tapasztalatai vannak a „hiva­tásos kontárokat” illetően. Való igaz, hogy a mesterséghez nem ér­tő, rossz munkát végző iparos, kon­tár. Hasonlóan az is, aki szakkép­zett iparos, de iparengedély nélkül dolgozik. Ezt a Magyar nyelv értel­mező szótára pontosan Így határoz­za meg. A „Lehet szabálysértés nél­kül is” című írásban csak az utób­biakról van szó. Persze, a „hivatá­sos kontárok” tevékenysége is ká­ros. ami ellen viszont úgy lehet vé­dekezni., ha megvonják tőlük, az iparengedélyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom