Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Dobozról jegyezték lél A megyei versenyben el­ért helyezésért oklevelet és pénzjutalmat kapott a dobozi Petőfi Tsz. Zalai György* a párt megyei bizottságának tit­kára ez alkalommal rendhagyó ünnepi beszédet mondott. Ha­táridős naplójából idézett az 1960—61—62-es évekből, amikor a Gyulai Járási Pártbizottság első titkáraként dolgozott. Sor­jában olvasta fel a dobozi Pe­tőfi Tsz akkor papírra vetett gondjait. Hogyan is volt? Nagyon mély­ről indult a szövetkezet. Zilált volt az egész munka. A járás vezetősége azonban bízott a felemelkedésben és várt az al­kalomra, hogy az elismerés hangján szólhasson. 1960. június 4. Dobozon pá­nik. Kilépések a tsz-bőL A szö­vetkezés hívei között nagy az elkeseredés, mert voltak akik befogtak a tsz-be vitt lovaikat és felpákolták szerszámaikat. Hazamentek. A tagság nem lát­ta a helyes utat, nem értett egyet az egész falut felölelő nagy termelőszövetkezet gondo­latával. Július 28-án a tsz ve­zetősége felkereste a párt járá­si bizottságát. Panaszolták, hogy a vezetőség és a tagság között az intrikusok viszályt szítottak. Szeptember 8-án 310 tsz-tagnak nem volt egyetlen munkaegy­sége sem. Ezért a vezetők a tagságot hibáztatták. Október 20-án 2000 hold vetésbő^ csak 300 hold búza volt a földben. Az aprómagcsépléssel elmarad­tak, csak negyedét végezték el erre az időre. November 11-én 90 hold cukorrépa és 10 hold cirok szedetlen. Romlik a han­gulat. 1961. január 14-én meg­hiúsulnak a taggyűlések. A feb­ruár 9-i közgyűlésen viharosan fogadták Arany Tóth Lajost, a megyei tanács vb akkori el­nökét. Forró, intrikáktól hevült a hangulat. Leváltották a veze­tőséget. A tagság új elnököt vá­lasztott. Március 3-án a tsz ve­zetősége a pártszervezettel gyoródat. Élni kell az ember­nek! Délutáni közjáték Délután 3 óra. Már mindenki megebédelt. Ali, a házmester szunyókál a napra kitett karos­székben. Fel sem ébred, amikor megjelenik a szórakoztatóipar egyik kitartó képviselője, a majomtáncoltató. A majomtáncoltató olaszos arcú, jávorbajuszú, vékony kis ember. Egyik kezében csörgő­dob, a másikkal a majom pó­rázát tartja. A jávorbajuszú megütögeti a dobot és végig­pásztázza a házat a tizedik emeletig. Van-e közönség? Már megint alig, a majom a könyö­kükön jön ki a lakóknak. Né­hány gyerek azért összesereg­lik az utcán, a gyerekeknek a majom sohasem unalmas. Majd csak lesz valami közönség — ebben a reményben kezdődik a produkció. A kis mogyorószínű majom megkezdi a táncot. Csö. i rög a dob, egy kisgyerek bol­dogan ugrál mellette. A dob el­hallgat, most következik a nagy attrakció: a hátraszaltó. Ez is megy, mint a karikacsapás és a majom banánt kap a soha- sem-alvó zöldségestől. Még vége sincs a hátraszai- tónak, a jávorbajuszú begyűjti és felméri szemével a közön­séget. A gyerekekre nem szá­míthat. No de ott egy felnőtt együtt elhatározta, hogy követ­kezetesen dolgoznak a község gazdasági talpraállításán. Nehezen indul a tavaszi munka. Március 25-én még mindig olyan a hangulat, mint négy hónappal azelőtt. Intézke­dési terv készül a tavaszi fel­adatok ellátására. A megyei ta­nács patronálót küld. Szakem­berek beállítására voltak pró­bálkozások. A gond láttán, a felelősség érzése következtében a szakvezetés kapkod. A veze­tők féltek a tagoktól. A párt- szervezet sem volt egységes. Az ál-baloldali szektás nézetek uralkodnak. Mindenkiben el­lenséget látnak. Főagronómust kell keresni, hangzott indít­ványként. Október 24-én meg­szavazták az indítványt és de­cember 6-án jött a tsz-be Lá­bos László a Felsőnyomási Ál­lami Gazdaságból. A nagyüze­mi munka szervezésének felté­telei lassan megszülettek. Az akkori áldatlan állapotok után végre eredményeket értek el, melyeket most, az 1969. évi me­gyei versenyben elért helyezés kihirdetésékor az egész falu örömmel ünnepel. J óleső érzés az elmondottak után látni a sok derűs, elége­dett arcot — mondotta Zalai elvtárs. A dobozi nép szorgal­mas, élni akaró és csodákra képes, ha van aki összefogja és irányítsa a közös célnak meg­felelően. A visszaemlékezés után fehér asztalnál folytatódott az ünnepség. A régi törzsgárda úgy összegezte véleményét, hogy a most elért eredmény csak akkor lesz tartós, ha a tsz vezetősége és a tagság kap­csolata továbbra is egységes marad. A termelőszövetkezet párt- és KISZ-szervezete a na­pi feladatok ellátása mellett most erre mozgósít. Földvári József üzemgazdász — ez én vagyok. Bejöttem a csőbe, belenyúlok hát a zsebem­be. A piaszter koppan a köve­zeten, a majomtáncoltató film- sztári mosollyal, széles karlen­dítéssel csókot dob az erkélyre. Több nincs? Nincs! A majmos még ráz egyet a csörgődobon, reménytelenül, s megrántja a mogyorószínű állat pórázát. No, majd a másik ház! Minden ház tízemelet reménység. Csillagos éjszaka Este megindul a sétálók ára­data. A járdán tülekedni kell, átmenni a túloldalra remény­telen, az autók megszakíthatat- lan sorokban haladnak. Pedig már megkezdődött a tv-prog- ram, három csatorna ontja a filmeket. A boltok este ismét kinyit­nak, a gyümölcsboltok be sem zártak. Ajua! Ajua! — sűrűn halljuk ilyenkor. Este kilenc— tízig nagy kereskedelmi élet fo­lyik utcán, bazárban, boltok­ban. Barna, fekete, fehér ar­cok keverednek, jól megférnek egymás mellett. Az éjszaka csillagos, mint mindig. Néhány taxi már be­állt hálóhelyére, az utca csen­desedik. A legyek elültek, a kakas régen eltette magát reg­gelre, én pedig várom, mikor kezd körözni fülem körül az első szúnyog. Békésiek az első vonalban Szovjetunió és Bulgária is segít az árvízvédelemben Ök a legerősebbek, a mun-1 kások, a parasztok, a katonák. I A nép ajkán terjedt el a hír azokról a bé'.ési emberekről, akiket az árvízveszély miatt a gátakra szólított a Polgári Vé­delem katonai behívó parancsa. S olyanokat is megismertem, akik semmiféle parancsot nem kaptak, mégis ott vannak Ma­kó és Maroslele alatt, az épülő lokalizációs gátakon, önkénte­sen, a felelősség, a haza hívó szavára* Nevek, emberek Dégen Imre kormánybiztos a polgári védelmi katonák között. Panasz csak amiatt hangzott el közöttük, hogy az otthoniak­tól még nem kaptak levelet. Munkában Parancsnokuk Ősik István, szintén a Polgári Védelem tar­talékosa. Tiszt. Polgári foglal­kozása építőipari gépkezelő a Békés megyei Építőipari Vál­lalatnál. — Május 18-án vonultam be. Rám bízták ezt a szakaszt. Senki sem örült, hiszen az ár­víz meg a behívó nem öröm. Viszont jötték mindannyian és amikor ideértünk, nyomban megértettük, hogy miért kellett beöltöznünk, miért vagyunk itt. Az árvédelem egyik szakér­tője erről így nyilatkozott: — Több mint 10 kilométer hosszú gátat kell építeni, leg­alább 115 ezer köbméter föld. Az időnk mindössze 5 nap. öt nap. Szeged alatt, Makó­nál, s másutt ezrek, tízezrek küszködnek szívós akarattal az ár ellen, amely egyre emelke­dik. Lankadás nélkül folyik a harc, s közben a veszélyeztetett vidékek lakói velük az ország, a lokalizációs gát építőit figye­lik, mert lehetséges, hogy sike­rül megvédeni a töltéseket min. denütt, de megfelelő biztonsá­got az új védővonal elkészítése nyújt. Tudják ezt a Polgári Véde­lem katonái. Helytállásukról mindennap meggyőződhet bár­ki. A parancsnokságon egyetlen adatot közöltek erről: az egyik alegység Kujbus János őrnagy és Kovács Sándor százados ve­zetésével 8 óra alatt 900 fo­lyóméteres gátszakaszt tisztított meg a növényzettől s a fatus- kótóL Mert kötelesség Önkéntesek is dolgoznak a behívottak között. Sánta István például békési, gépkocsizó. Tartalékos törzsőr­mester. — A megyei gabonafelvásár- lónól dolgozom, lisztszállító tartálykocsival. Május 19-én, amint bemegyek mondják a ve­zetők, hogy az árvédelemre hívják az embereket. Nagyon kellenek ott a gépkocsivezetők. Vártam, de nem jött a behívó. Vállalkoztam hát önkéntesen. Szerintem mindenkinek köte­lessége részt venni az árvéde­lemben, kát onaruhában vagy civilben. Gyönyörű példa! Sánta Ist­vánnak a fia, mint mondotta, jövőre éri el a katonasort. Büszke lehet édesapjára. Ilyen harcos emberek a bé­kési polgári védelmi katonák. Semmi kétség: idejében meg­épül a gát. Kaczur István Egyenruhában szolgál mind­egyik. A kézben lapáttal vagy földmunkagép kapcsolójával, tehergépkocsi volánja mögött. Katonakönyvük szerint tartalé­kosok. Egész listát sorolhatnék róluk, megérdemelnék és a ne­vek, a foglalkozási bejegyzé­sek, meg az elhangzott véle­mények jellemzőek. Az első: — Smidt Imre vagyok. Tsz- tag Mezöberényben. A foglal­kozásom traktoros. Május 19-én kaptam a behívót, két gyerme­kem és feleségem vár otthon, közöttük is nyolchónapos kis­fiámat szeretném mielőbb vi­szontlátni. Mikor? Majd, ha ele­get tettünk itt. A második: — Pántya Sándor géplaka­tos. Mezőberényből, a Lenin Tsz-ből jöttem. Behívtak, pe­dig alig két hónapja, hogy le­szereltem. Szentesen szolgáltam, pontosan 19 hónapot meg 3 na. pót. De hát, amíg az ár lenem húzódik, maradunk, mert... ma ez a sorsa az embernek. A harmadik: i Sánta István önkéntes — Telekgerendásról jöttem, a Vörös Csillag Tsz traktorosa va­gyok. Nevem: Pető György. Amit itt művelünk, nem éppen szakmába vágó, hiszen egy la­pátot bíztak rám, földmunkás vagyok a gáton. Ameddig kell. A negyedik: — Galó János, a Mezőberé- nyi Faipari Ktsz kárpitosa. Dolgozunk, nincs mit monda­nom. Az ötödik: — Bötsch János esztergályos, az 5-ös gépjavítóból, Mezőbe­rényből. Nyolc óra mynkaidő, úgy értve, hogy hajnali négy­kor kelünk, délután 3-ra me­gyünk vissza Hódmezővásár­helyre. Ott van a szálláshe­lyünk, az ellátás megfelelő. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium 11 vállalata eddig összesen 3500 négyzetmé­ter alapterületű barakot szállí­tott a Szabolcs megyei közsé­gekbe. Szerdáig további 2000 négyzetméter barokot szállíta­nak, s állítanak fel ebben a tér­ségben. A fémmunkás vállalat június végéig 20 000 négyzetmé­ter alapterületű barakot készít és küld Szabolcsba. A víztől megrongált épületek helyreállítására és az összedőlt lakóházak újjáépítésére most már nagy ütemben szállítják az építőanyagokat a mátészalkai, a csengeri és a vásárosnaményi vasútállomásokra. A Szovjetunió már megkezd­te az útépítő kő szállítását. Rö­Június 30-ig lebst jelentkezni az NDK-ba szakmai gyaknrlatra Az NDK-ba, szakmai gyakor­latra június 30-ig lehet még je­lentkezniük a megyei tanács munkaügyi osztályánál azoknak a 18-tól' 30 éves korú férfiak­nak, akik nőtlenek és akiknek eltartásra szoruló családtagjuk nincs. (Nők az idén nem men-l nek Békés megyéből.) A szak­munkások közül villanyszerelők, lakatosok és esztergályosok jön. nék számításba. A segédmun­kásokból — különböző szak­mákban — betanított munká- , sok lesznek. 1 videsen útnak indítja a ceanent- irányvonatokat, amelyekkel ösz- szesen 100 000 tonna anyagot küld az árvíz sújtotta területre. Magyar kérésre a következő he­tekben 38 000 köbméter fát szál­lít a Szovjetunió, s ez az anyag elegendő lesz a helyreállított és újjáépített házak tetőszerkeze­teihez. Bulgária is bejelentette, hogy kész építőanyagokat szállí­tani a korábban vállalt szerző­déseken felül is, az előzetes tár­gyalások szerint mintegy 100 000 tonna cementet és 50 000 tonna meszet. Biztató tárgyalások kez­dődtek most NDK-beli építő­anyagipari vállalatokkal is. A Tisza és a Bodrog közötti területen a nehéz napokban a nagy víztömeget tartó és erősen átázott töltések megerősítésére 6000 tonna terméskövet, 175 000 homokzsákot és 100 mázsa mű­anyagfóliáit használtak fel. A gátakon már megkezdték az ér­tékes védekezőanyagok ,.lesze­relését”, összegyűjtését. Eddig 75 000 homokzsákot ürítettek ki és küldtek el a Tisza alsó sza­kaszára. gflrft Jrrnmrf 1970. JÚNIUS 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom