Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

Éjszakai riadó Sarkadon! Pénteken éjfélkor jött a pa­rancs. Az alakulat vonuljon Biharugrára. A Békés megyei Polgári Védelmi alakulat ka­tonái 7 óra 30 perckor már a biharugrai általános iskola tan­termeiben pihenik ki a Tisza és a Maros árvízvédelmi munká­latainak fáradalmait. Nem sok ideig. Riadó! S a Békés megyei ka­tonák kocsijai robognak a meg­vadult Fekete-Körös felé. Szombat, hajnali 3 óra. Sar­kadon, a kapuk előtt riadt te­kintetű asszonyok, gyerekek és öregek állnak. A férfiak a ta­nácsháza udvarán gyülekeznek. Az úton állatokkal megrakott autók robognak Békéscsaba irá­nyába. Megkezdődött a részle­ges mentés. A tanácsházán kialvatlanság­tól karikás szemű emberek irá­nyítják a munkát. — Édes lelkem! Ugye nem kell elmenni a házunkból, ugye megállítják a vizet? — kérdezi parancsnokunkat az idős asz- szony. A válasz .mi lehetne más, mint biztatás. S az aggódó idős nő megnyugszik. A Gyula felé vezető úton ha­ladunk. A Fekete-Körös hídján egymást érik a gépkocsik. A gátak koronájából már csak mintegy 70 centiméter látszik ki. A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság épületében a Körösök árvízvédelmére létrehozott pa­rancsnokságon egyszerre három telefonon beszélnek a főtisztek. Feszült, de magabiztos légkör. A parancsnokra várakozó egy­ségek főtisztjei nehéz szemhé­jakkal, fáradtan nézik a térké­pet Kolonosák főtiszt arca gondterhelt. — A Békés megyei és a Szol­nok megyei alakulat a malom­foki gátőrházhoz vonul. A véde­lem vezetője Nádházi András mérnök. Minden erőt be kell vetni Sarkad védelmére. Ez most a legfőbb feladat. Mond­ják meg a katonáknak, hogy a megye lakossága számít rá­juk. Még néhány részletkérdés és a gépkocsi ismét Sarkad felé fordul. Délelőtt fél 9. A Fekete-Kö­rös gátkoronájából már csak mintegy 50 centiméter látszik ki a hídfőnél. Homokzsákokból és terméskőből azonban már ké­szen van a nyúlgát Szembe velünk néhány ló­fogat jön, mögötte szarvasmar­hák. Hajtójuk gyorsabb mozgás­ra ösztökéli őket. A templom kapuján fehér pa­pírlapon kiabáló felírat: „8-as számú gyülekezőhely”. Előtte néhány idős asszony, fiatal anyák, kézen ülő vagy éppen csak tipegő gyermekekkel, ba­tyukkal. A forgalmat irányító rend- őröknék jócskán akad dolguk, de minden az előírtak szerint történik. A máskor csendes fő­útvonalon egymást érik a jár­művek. Dübörgésüktől alig le­het szót érteni. De nem ez az oka az emberek hallgatásának. Féltik vagyonkájukat és életü­ket. Persze tudják, hogy mind­az, amit az állami szervek s a fegyveres alakulatok tesznek, őértük történik. Sárgás-vörösen hömpölyög a Fekete-Körös, s a víz egyre emelkedik. Délutánra a feltá­madt szél tarajos hullámokat ver a partok felé. A buzgár­őrök néhány helyről már át- szivárgást jelentenek. A megyei polgári védelem és a szolnoki polgári védelem katonái meg­feszített erővel dolgoznak a ro­mán határtól néhány száz mé­terre azon a gátszakaszon, ame­lyen csúszás veszélyével szá­molnak a szakemberek. Sarka­don még tart az állatok kitele­pítése. A község lakói viszont már nincsenek az utcákon. Az első órák nehéz félelme elmúlt. Látják a nagy erőt, amely most mindent az emberért tesz. A malomfoki szivattyúháztól délkeletre Túri Miklós főépí- tésvezető, a védelmi törzs he­lyettes vezetője, Nagy főtiszttel, az egyik megyei műszaki egy­ség főtisztjével és Koncsek fő­Két százalékkal túlteljesítették az idei nyereségtervet Három megye postásai csatlakoztak a Szegedi Konzervgyár Yosztok brigádjának felhívásához A közelmúltban közöltük la­punkban a Szegedi Konzervgyár Vosztok brigádjának az ország ipari és mezőgazdasági üzemei­hez intézett felhívását. Abban arra kérték az üzemek dolgo­zóit, hogy idei munkájukkal se­gítsék elő a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelését. A felhíváshoz megkaptuk a Sze. gedi Postaigazgatóságtól azt a csatlakozást, amelyet Fodor István igazgató, Nagy Albert, az MSZMP postás csúcsvezető­ség titkára, Keresztes Mihály, a Postás Szakszervezet Területi Bizottságának titkára és Fábián László, a postaigazgatóság KISZ-titkára írt alá a dolgozók nevében. Értesítjük a szerkesztőséget — írják levelükben —, hogy a Szegedi Postaigazgatóság a Rács-Kiskun, a Békés és a Csongrád megyében szolgálatot teljesítő postás dolgozók kezde­ményezése alapján csatlakozunk a Szegedi Konzervgyár Vosztok brigádjának felhívásához. A postások a rendkívüli árveszély- lyel járó nemzeti jövedelem ki­esésének pótlásara a postaigaz­gatóság, az MSZMP szegedi postás csúcsvezetősége, a párt- szervezetek, továbbá a Postás Szakszervezet Területi Bizottsá­ga és az igazgatóság KlSZ-alap- szervezete egyöntetű támogató­sával, a végrehajtó szolgálatban dolgozó társadalmi szervek se­gítségének igénybevételével vállalták, hogy az idei nyere­ségtervet két százalékkal túltel­jesítik. Reméljük, hogy az árvíz okoz­ta károk mérhetetlen vesztesé­geit saját területünkön erőnk­höz képest mi Is csökkenteni tudjuk azáltal, hogy a nemzeti jövedelem gyarapodásával ellen­súlyozhatjuk az árvíz okozta országos veszteségeinket. A Berettyó Szeghalomnál áthágta volna a töltést, ha nem építe""'*- nviít—s*»t. Az éjszakai mun­ka után jólesik egy kis pihenő a vasút51 l'id mellett. tiszttel, az alakulat parancs­nokával tart rövid tanácskozást. A megcsúszással fenyegető gát­oldal lokalizációs munkáinak ütemét beszélik meg. — Kérem az elvtársakat, tol­mácsolják a katonáknak, hogy a tiszai és a marosi he^tállá- sukró! 0 at hallottunk, tudjuk, hogy itt is mindent megtesz­nek — mondja Túri Miklós. A töltés megtámasztása rengeteg erőt igényel, de sikerrel járt. Nem tört át a víz. Éjjel 11 óra 30 perc. Sarka­don a félrevert harangok kon- gása reszketted a levegőt. Rö­vid idő múlva felüvöltenek a szirénák. Az utcák megtelnek szaladó asszonyokkal, emberek­kel. Gyermeksírás. S ahogy el­halkul néhány percre a vész jel, már csak a kutyák vonítása hangzik. Az előre kijelölt gyülekező­helyeken rövid idő múlva már gépkocsin van az első csoport. Reflektorok fényei hasítják az éjszaka sötétjét, s a megtelt au-1 tóbuszok, tehergépkocsik Bé­késcsaba felé veszik az irányt. Minden az előre kidolgozott terv szerint történik. Vasárnap éjjel 2 óra 20 perc. A község lakossága közül már csak azok láthatók, akik a visszamaradt háztáji állatokat gondozzák, s a karhatalom ka­tonái, akik a kiürített község vagyonára, rendjére vigyáznak. Az alakulat parancsnokát ké­rik a telefonhoz! — Parancsnok elvtárs, rendeljen el riadót! Alakulatával Békésre vonul. Minden szabad erőt bevetni! Részletes tájékoztatást a békési hídtól balra eső terület véde­lemvezetőjétől kap. — Értem! Vasárnap délelőtt 10 óra! Buzgár tört fel a nagyzugi gát­nál. Egymás után robognak a homokzsákokkal rakott teher­kocsik, billenősek. Katonákat kémek a buzgár elfogásához. S a katonák meg­feszített erővel dolgoznak, mel­lettük a közerőik. Helikopter köröz a levegőben, követve a Kettős-Körös vonalát. A gátőr­ház mögött leszáll. Dégen Imre kormánybiztos érkezik a ve­szélyeztetett területre. Jelenté­sek és parancsok. Néhány szó a védelemben dolgozó katonák­kal, emberekkel, s a helikopter továbbszall. A buzgár körül határolva, elfojtva sunyit a ho­mokzsákok gyűrűjében. Úrrá lett rajta az ember, az életet védő akarat. Botyánszki János Üjabb erősítés érkezett Körösladány védelmére. A töltést vasir- nap 1400-an védték a községgel szomszédos folyószakaszon. Az MHSZ könnyűbúvárai is a Körösökre érkeztek. Eddig a Marosnál és a Tiszánál segédkeztek. A na«) fénypontjában a leszúrt bot. Vajon apad-e a Kettős- Körös? Ezt nézik Békésen a kikötő környékén. És apadt, de csak néhány centimétert..

Next

/
Oldalképek
Tartalom