Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

TT * /\ x ^ » 5C. * cA — (Z£ • /\ * R, * K cc^ rtWtUUUMWVMWMWWVWWMMHMWVWMWWV iWVVWWWMWVMVWmWWWMVvmmWVHVWHWWWWWVWWWWVVWWtVWWWMIWW Színes SDirok I Cím nélkül Képről — képre m> No, ezt bedobtam. — Van valami flzeml gyakorlata? — De mennyi! »él év alatt hat helyen dolgoztam. is is is Kép, szöveg nélkül. ARANYMOSÖ A NAGYVÁROSBAN Egy csavargó, akit verekedés miatt állítottak a bécsi kerületi bíróság elé, foglalkozásaként azt diktálta be_ hogy „aranymosó”. .A bírónak csodálkozó kérdésére, hogy ez mit jelentsen, beismer­te, hogy egy szennyvízcsatorná­ból havonta 10—15 gramm ara­nyat szokott kihalászni, elsősor­ban elvesztett, vagy lenyelt fog­töméseket, de időnkint jegygyű­rűket és egyéb ékszereket, amelyek a csatornába kerülnek. Legjövedelmezőbb napja a pén­tek, mert akkor a lokálokban, szokás szerint verekedni szok­tak, és erre gyakran rámegy egy-egy aranyfog A vádlott el­ismerte, hogy testi sértést oko­zott egy riválisának, de ezt ön­védelemből tette, mert a rivális az ő csatornájában halászott, s ezért őt néhányszor erőteljesen megmentette a csatorna tartal­mában. VÁNDORMADARAK AZ ALAGÜTBAN A technika vívmányainak előnyeit egyre nagyobb mérték­ben élvezik az állatok is. így például nemrégiben megfigyel­Abszurd — morzsák — Tessék mondani, mennyibe kerül az a szép zöld PVC-sző- nyeg? A fürdőszobába kellene. — Kilója 23,50 forint. — Legyen szíves levágni be­lőle 10 dekát... * * • — Szervusz, Stanicll! Hogy vagy? Stanicll megáll, kicsit gondol­kodik : — Nem tudom ... Nincs ná­lam a közérzetem .. * * • Presszó. Pincér jön. — Parancsol? — Kérek egy pohár limoná­dét, szódavíz és citrom nélkül... — Pillanatnyilag mindkettő kifogyott, Hozzak talán helyet­te egy szemüveget? — Szemüveget? Friss? — Nem, de jól lehet fogni rajta a futball-világbajnok ságot. V. D. ték, hogy fecskék északra való • vissza költözésükkor ahelyett, ■ hogy úgy, mint eddig, átrepül- : tek voina a 2500 méter magas ; Alpok felett, a hat kilométer : hosszú Szent Bernát alagutat j vették igénybe. 2,6 MILLIÓ EVES SZERSZÁMOK A Rudolph-tótól keletre, ahol ; 1968 előtt sohasem végeztek ; ásatásokat, két kenyai expedí- ■ Ciós számos gerinces kövületet ; hozott felszínre, köztük öt em- • berféle csontvázat, két kitűnően ; konzervált koponyával. Az egyik * tgy auetralopithecus koponyája, 5 a másik valószínűleg az ember- » hez közelebb álló teremtményé, » amellyel az előbbi együtt élt. • E két lelet mellett találtak ; olyan kőszerszámokat, amelyek : körülbelül 2,6 millió évesek: j ezek az eddig ismert legrégibb : eszközök. GYÓGYKÜRA UNALOM ELLEN Unalomban szenvedő betegek ; számára létesült Colorado ál- ; lamban ( USA) egy szanatórium. ■ A 14 napos kezelés során a pa- ; ciensek szörnyű viharokat élnek : át, válogatott borzalmakon : mennek keresztül, vérszomjas s gengszterek rabolják el és ne- : mes lelkű lovagias cowboy ok : mentik meg őket. A gyógykeze- j lésnek 2000 dollár az ára ■ SAJÁTOS REJTEKHELY ■ Másfél kiló aranyat vettek ki ■ Űj-Delhiben a sebészek egy • férfi gyomrából. A „beteg” • csempészúton hozta át az ara- ■ nyat Indiába és a vámvizsgálat ; előtt, ijedtében az egészet le- • nyelte. Szervezete azonban nem ! tudta „megemészteni” a nagy < mennyiségű aranyat, s a pórul- ; járt csempész olyan rosszul ; érezte magát, hogy kénytelen ; volt orvoshoz fordulni. AZ ERKÖLCSÖK m TISZTASÁGÁÉRT E Tanzániában betiltották az ! amerikai néger zeneszerzők mu- : zsikáját. mert az — a kormány ! véleménye szerint — mearont- j ja a fiatalság erkölcsét. Ezt az I intézkedést további rendeletek ■ egész sorozata követte: betiltot- • ták a kozmetikát, majd a mini- j szoknyát és a parókát, mint „a jj nemzet elfajulásának” jeleit. I Szergej Mihalkov: Két modern — Képzeld, Kováesni lakást akar cserélni. — Miért? — Azt mondja, hogy képtelen tíz éven át ugyanazokról a szomszédokról pletykálni. * * * — Mi az etikett? — Az a képesség, hogy az em­ber csukott szájjal tud ásítani. • * * — Amikor férjhez mentem hozzád, azt hittem, hogy bátor ember vagy. — Akkoriban az ismerőseim is ugyanezt mondták rólam. * « * Anya: — Siess fiam, elkésel az isko­lából! — Nem baj mama, a2 Iskola egész nap nyitva van! * • * Párbeszéd a titkárságon: — Miért kiabál úgy az igaz­gató, hogy a falon ét is hall­juk? — Másik várossal beszél. —• Nem beszélhetne telefo­non? « • * A börtönőr beszól a cellába az elítélthez: — Menjen beszélőre, Itt van a felesége. — De kérem, ez nem szere­pelt a bírósági ítéletben! • * * Egy olasz nőlap szerkesztősé­géhez intézte valaki az alábbi kérdést: „Férjhez mentem egy özvegy- emberhez, aki állandóan az el­hunyt feleségéről mesélj Mit tegyek.” „Kezdjen neki mesélni a le­endő férjéről”. * • * „Akkor hát ezt az öltönyt ad­hatom önnek, uram?” — Csak akkor, ha kicserélhe­tem! Ha ugyanis a szüleimnek tetszik, azonnal visszahozom...! * * * „Nos, az az ember rettenthe­tetlen vadász volt. 'Egy este fegyvertelenül lépett ki sátrá­ból, s ekkor egy hatalmas orosz­lán ugrott felé. ö egyszerűen bedugta öklét a torkába, olyan mélyen, ahogy csak tudta, s várta, hogy a bestia megfullad­jon”. „Nem mondom! Es hogy hív­ták ezt a bátor fickót?” „Hogy ezelőtt hogy hívták, azt, már nem tudom, de azóta csak egvkarúnak Ismerik .. * * • Az intemátus igazgatója így szól egyik növendéke édesapjá­hoz: „Uram, két dolgot kell közöl­nöm önnel: egy örvendetest és egy kevésbé örvendetest.” „Kérem, közölje előbb a ke­vésbé örvendetest, Igazgató úr”. „Az ön fia kimondottan női­es alkat”. „És mi az örvendetes hír?” ..Megválasztották városunk HOGYAN DOLGOZOTT A FARKAS A farkas munkára jelentke­zett a medvénél. — Hol dolgoztál régebben? Mivel foglalkoztál? — kérdezte a medve. — Juhász voltam — felelte a farkas. — Íme, itt a jellemzé­sem is! Ebben mindent leírtak rólam. A medve miután gondosan elolvasta a jellemzést, megbí­zást adott a farkasnak egy nyáj őrzésére. Egy hónap múlva azonban felmondott neki a nyáj állandó létszámcsökkenése mi­att. Elbocsátotta, de kitűnő jel­lemzést adott neki, melyben az szerepelt, hogy ezek és ezek a kitűnő tulajdonságai vannak. így dolgozott a farkas, amíg n> ogdíjba nem mént. KRITIKUS HELYZET — A róka csapdába esett — mondta örömmel a gúnár a ka­kasnak —, magam láttam. Hely­zete. bátran állíthatom, kriti­kus. — És most mit csinálsz? — kíváncsiskodott a kakas. — Azonnal rohanok hozzá — válaszolta a gúnár. — Miért? Segíteni akarsz ne­ki? — nyugtalankodott a kakas. — Dehogy! Meg akarom mon­dani, amit gondolok róla! Szem­től-szembe! Nyíltan! Bátran! Addig akarom erőteljesen meg­kritizálni, amíg nem késő — fe­lelte határozottan a gúnár. — Amíg ebben a „kritikus’ hely­zetben van ... Fordította: Révész Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom