Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
Emléktáblás hástak A Kner család és Gyoma nevét a Kner Nyomda, illetve az itt készített művészi szépségű könyv tette nemcsak az országban, hanem azon túl is ismertté, híressé. A nyomdát alapító Kner család első tagja Kner Sámuel 1854-ben jött Békésszentandrás- ról Gyomára, s itt könyvkötőműhelyt nyitott, valamint könyvek árusításával foglalkozott. A gyomai letelepedést megelőzően, vándor könyvkötő volt, aki faluról-falura járt, s mindenütt annyi időt töltött, amennyi alatt bekötötte az imádságos-, énekesés egyéb könyveket, majd továbbköltözött. A vándorlással való felhagyásra, a gyomai letelepedésre elsősorban azok az intézkedések késztették Kner Sámuelt, melyek a Bach-korszakban nagyon megnehezítették, útlevélhez kötötték még a belföldi utazást is. Itt, Gyomán született fia, Kner Izidor, a későbbi nyomdaalapító. (A Petőfi utca 60. számú házon emléktábla hirdeti: „Itt született Kner Izidor könyvnyomtató I860, február 5-én”). Már gyermekkorában megmutatkozik kézügyessége. Alig 13 éves, amikor országos vándorútra indul, hogy számos városban, jó néhány mesternél inaskodva, majd segédkedve sajátítsa el a könyvkötés tudományát. Eközben megismeri és megszereti a könyvnyomtatás mesterségét is. Hazatérve Gyomára, 1882-ben nyitotta meg a nyomdát, egészen minimális alaptőkével, jelentős bankkölcsönnel. Kezdetben egy épületben volt a lakás és a nyomda, mindössze egy ajtó választotta el a hálószobát a gépszobától- azonban néhány év múlva már gondolni lehetett újabb, modernebb gépek beszerzésére, nagyobb épület építésére, a termelés növelésére is. Mindezt pontos, a rendelők igényeit messzemenően kielégítő munkával sikerült megvalósítania. A szépen jövedelmező vállalkozás hasznaiból a nyomda dolgozói is részesültek, ugyanis Kner Izidor volt az első magyar nyomdatulajdonos, aki félévi a!- i kalmaztatás után egvheti fizetett szabadságot engedélyezett az alkalmazottainak, s már 1899- ben önként levitte a munkaidőt a nyári félévre 10 óráról 9 órára, néhány évvel később pedig — elsőnek a vidéki nyomdák közül — 8 órára. A bérek és fizetések is jóval magasabbak voltak a nyomdában a helyben szokásosnál, így nem csoda, hogy a községben gyűlölet tárgyává vált az üzem a módos gazdák szemében — mivel a munkások a szerződéskötéskor az ottani hely. ■ zetre hivatkoztak.. A gyermekek közül Imre lép apja örökébe. Szinte gyermek- | fejjel — a harmadik gimnázium elvégzése után — inasként a szedőszekrény mellé állítja Kner Izidor legnagyobb fiát, aki igy alulról kezdi a mesterséget, s napi 8—10 órás munkával sajátítja el a nyomdászati ismereteket. A két évig tartó itthoni munkát 2 éves magasabb fokú tanulás követi, az igényes apa az európai hírű lipcsei nyomdászati technikumban taníttatja fiát. Az itt szerzett tudás hamarosan kamatostul visszatérői, ugyanis Kner Imre 1907-ben, alig 17 éves korában már átveheti a gyomai üzem technikai és művészeti vezetését, jóllehet, édesapját ezután is irányítójának, tanácsadójának tekinti. Azzal, hogy kikerült a közvetlen fizikai munkakörből ég egészen fiatalon vezető lett, nem távolodott el a munkásoktól. Mtint Szabó Lőrincnek küldött egyik levelében írja: „ ... talán egyetlen üzem sincs ma, ahol olyan közel volna az iroda és a műhely egymáshoz, mint nálunk. Ami kultúrát, tudást szereztem, azt mind belevihettem a műhelybe. És mert életem legfőbb tartalmát a munka adta, igyekeztem mindent, amit elértem, benne érvényesítem”. A 10-es években a gyomai nyomda vidéki viszonylatban már a legnagyobbak közé számított. Ekkor még szinte kizárólagosam közigazgatási és banki nyomtatványokat, báli meghívókat készítettek Gyomán. csak elvétve, alkalomszerűen került ki egy-egy könyv is. 1916-tól számítható az Intenzívebb könyvkiadás megindulása, ugyanis az anyagi megerősödéssel egyidőben gondolhatott Kner Imre könyvművészeti elveinek megvalósítására: „Nekem mindig az volt az ideálom, nemes tipográfiát, tipográfiai művészetet adni mindenkinek hozzáférhető árban. — Meggyőződésem. hogy minden munkának szociális értelmének kell lennie, másként céltalan, értelmetlen és áthall az idők rostáján, sőt, ha nem nyújt valami egészen határozott előnyt a köznek, mint egyéni vállalkozás sem lehet sikeres” — vallja, s eszerint szervezi meg nyomdája és saját munkája programját. A 20-as évek jelentették a gyomai könyvkiadás fénykorát, szebbnél szebb könyvek egész sora hagyta el a nyomdát, hirdetve Kner Imre tipográfiai mű. vészeiét, üzeme minőségi munkáját. Az itt készült könyveket az ízléses külső alak, a lapok belső szépségének harmóniája jellemezte. A gazdasági válság kényszerűsége, az országos közöny azonban megtörte a lendületes fejlődést, a 30-as évek elején már nem vállalhat akkora kockázatot, mint addig, józan önmérsékléssel keresi az üzletember és az alkotó művész céljainak megvalósítását. És akkor, amikor a világon mindenütt ismerik Kner Imre műveit, Európában éppúgy, mint tengeren túlon vagy Japánban, amikor a gyomai Kner Nyomda jelzete nemzetközi márka, melyet bárhol a világon tisztelet és elismerés fogad, itthon egyre nehezebb helyzetbe kerül. Egyre kegyetlenebb hozzá a haza, megBekescsabai siker a szombathelyi táncversenyen Gyoma alázó megkülönböztetések, korlátozó rendeletek nehezítik mun. káját. Látja, érzi közeledő végzetét, mégsem választja a még lehetséges menekülést, az ország elhagyását. Mint írja: „Végzet- szerű, hogy zsidónak születtem, végzetszerű, hogy Magyarországon születtem, végzetszerű, hogy ide kerültem és itt maradtam. Ezt a helyet, ezt a munkakört, ezeket az életfeltételeket kellett szeretnem, és szeretem is, vállalom is, legbelül is”. Hiába íratja vele a reménykedés a következő sorokat: „ ... érzem, hogy elpusztításom igen értelmetlen dolog volna, — tudnék használni még a magyar ügynek, ha még olyan kevés is a visszhangja annak, amit csinálok ...” Sorsát, végzetét nem kerülhette el, ő is a fasizmus áldozata lett. Kner Imre könyvművészeti elképzelései azonban mégis valóra | váltak, a gyomai Kner Nyomda ma egyre több és egyre szebb könyvet ad a magyar olvasók kezébe, s a vándor könyvárust ábrázoló embléma rangot jelent nemcsak a belföldi olvasók, hanem a külföldi szakemberek körében is. Papp János Kapitális agancsó özbakek kerültek puskavégre a gyulai erdőgazdaság rezervátumában A gyulai erdőgazdaság rezervátumában megkezdődött a tavaszi őzbakcserkészés. A külföldi vadászok szinte egymásnak adják a kilincset, állandóan „telt ; ház” van a remetei vadásziakban. Visszatérő vendégként ér- j keznék a különböző országokból a vadászalti szenvedélynek hó- i dőlök. Az idén különösen sok : az őz ezen a tájon. Az agancsrakás a szeszélyes tavasz miatt nem volt olyan príma, mint más években, de a terítékre került őzbakok között így is találni kapitális agamcsú fejedelmi vadakat. Vasárnap, május 24-én nagy-1 szabású gálaesttel ért véget a! hagyományos és sorrendben ötödik Savaria Magyar Bajnokság és Nemzetközi Táncverseny. A Megyei Mlűvelődési Köz- j pont békéscsabai társastánc! klubja a B. osztályban négy pár- I ral indult, s az igen erős mezőny ellenére a Kokavecz Mátyás— Németh Krisztina párosa hatos döntőbe, a Hidi András—Kraj- csovies Márta, illetve a Szécsi Ferenc—Szécsi Mária páros a középdöntőbe jutott. Tavasz a Centrumban A Centrum Áruház és a Népújság képtotó-pályázata Első díj 1 db 2130 forintos olajkályha 9. forduló Kérdés: Tartós fogyasztási cikket — például televíziót —, ha az öt esetben, a garanciális idő alatt javításra szorul, újabb hiba esetén ki köteles a vevőtől visszavenni? Válasz: 1. A kereskedelem. 2. A gyár. 3. A javítószolgálat. (A helyes választ húzza alá!) : 16. Lássuk csak... Tehát ezek a Müllerék eredetileg sem azért jöttek ide esztendővel ezelőtt, hogy a két kezük munkájával kaparjanak össze némi aranyport. Pontosan tudták, hogy a kincsszerzés, a meggazdagodás kulcsa nem egy-két parcella az Aranypatak partján, hanem az nha gőzös, ez a rozzant láda. Müller már az első héten megvette az öreg Doidotól, a korábbá tulajdonostól. Jóformán • bagóért. Az egész telepet meglepte a vásár, azóta is’ hívják Dóidénak, bolondnak az öreget. Az még a papnak sem áruirta el, hogy miért ment bele ebbe a rossz üzletbe, utólag sem panaszkodott. Hozatott magának a legközelebbi hajójárattal egy öszvért, összetákolta a lajtoskocsiját, vizet szállított, esténként kezelte az áramfejlesztőt, őrizte a Floresta tornácán a fegyvereket, meghúzta magát és — hallgatott. Amíg övé volt az Ilha, olyan fuvardíjakat kért, hogy ő és a fűtője tisztességesen kereshettek. Nem élt vissza azzal, hogy ez az egyetlen személy- és teherszállító-eszköz Ciduro és Manaus között. Hans Müller és Eberhardt viszont azonnal felismerte, hogy akié az Ilha, azé itt a hatalom! Fokozatosan srófolták felfelé a fuvardíjakat, mos ott tartanak, hogy egy óceánjáró luxushajón sem magasabbak az árak. miint ezen a kivénhedt teknőn. Ennek következtében kér senhor Dias is horribilis árakat szatócsboltja cikkeiért, ezért lett a Florestában is méregdrága minden. A mineirok viszont változatlanul oly kevés aranyat mostak, mint korábban, az arany értéke sem emelkedett, enniük- inniuk továbbra is ugyanúgy kellett, sóra, lisztre, gyógyszerre, új szerszámokra, a Claudet- tek és Ninettek társaságára éppúgy szükségük volt, mint an- nakelőtte. Így aztán a többségnek nemcsak a megkuporgatolt aranypora pergett át Müllerék zsebébe, hanem jócskán el Is adósodtak. Mindezzel azonban Müllerék távlati tervének csak a kiindulópontja valósult meg. Második lépésként felajánlották ezeknek a szerencsétleneknek, hogy törlik tartozásaikat, megmaradhatnak a parcelláikon, ha ezentúl az ő bérmunkásaikként mossák az aranyat. Senki sem állt kötélnek az első szóra, de aztán az elmúlt hónap leforgása alatt két különös haláleset történt. Hogy, hogy nem, az a két mii- neiro pusztult el, akik a legerélyesebben utasították vissza az Ilha új birtokosainak ajánlatát. A különleges megbízott mindkét esetben öngyilkosságot állapított meg. A gazda nélkül maradt bányatelkek Müllerék tulajdonába szálltak át, azoknak az adósleveleknek az alapján, amelyeket ők a Madametól és Diastól vettek át nagylelkűen, a szatócs és a szállodatulajdonosnő tartozásai részleges törlészté. se fejében... És a gőzbárka legközelebbi járatával két mexikói jött Manausból és ezek már mint a német trió alkalmazottai vették fél a munkát a két bányatelken... És utána három helybeli süllyedt hasonló napszámos sorba... ördögi kör! Nincs menekvés. Aki nem ma, az holnap, holnapután jut az adósok közé, Nemcsak az kerül Müllerék jármába, aki még remél valamit Ciduróban hanem az is, aki torkig van ezzel a megalázó helyzettel, a nyomorúsággal, eü akar menni innen. Eladná a bérleti jogát, de kinek? Egyedül Müllerék jönnek számításba, de ők olyan árat ígérnek, amely nem fedezi még az útiköltséget sem Manausig... Ez a jelenlegi helyzet. És Müllerék most — a fazendájukon kihallgatott beszélgetés szerint — arra készülnek, hogy a Boréi li testvéreket törjék meg az első adandó alkalommal. Ezeknek is van adósságuk, készleteik végénél járnak. Mégis, ezek az olasz fiúk nyíltan hangoztatják, hogy ők nem adják fel a szabadságukat semmiképp, nem lesznek az átkozott tedeschók rabszolgád. Az ő helytállásuk tartja még a lelket sok ingadozóban. Ha ők is megtörnek, be-
