Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Gyulán a Szakmunkáskép-; ző Intézetben néhány napon! át a jövő szakmunkástanulói és szüleik látogatták meg és] ismerkedtek az ott folyó szakmunkásképzéssel. A most következő tanévre jelentkezett gyerekeket hívták be felvétel előtti beszélgetésre. Három napon keresztül tartott a 659 jelentkezővel való ismerkedés, amikor a tanárok és az iskola vezetői kaptak képet a jelentkezők felkészültségéről. Ellentétben más szakmunkásképző intézetekkel, Gyulán már eddig elérték a tervezett létszámot és örvendetes, hogy sok érettségizett fiatal is jelentkezett a különböző szakmák elsajátítására. Egyedül az autószerelőknél van probléma, ugyanis a 30 helyre 119-en jelentkeztek. Remélhetően, akinek nem sikerül majd autószerelő szakmára bejutm, megtalálja a neki megfelelőt, hiszen 20 közül lehet választani. Várdai László Dévaványáról jött be és ismerkedik a fiúkkal, meg a gépekkel. (Fotó: Béla Ottó) Búcsúzott az utolsó technikumi osztály Szabadkígyóson Szakmunkásképző iskolává szervezték a Szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikumot. Az utolsó technikumi osztályt négy evvel ezelőtt indították. Huszonhat fiú és hót lány ebben az esztendőben fejezte be négyéves j tanulmányát, s tartotta meg tegI nap, május 9-én délelőtt a búcsúzóünnepséget. Az iskolától ballagó fiatalokat a kastély tornyába szerelt kolomp hangja kísérte útjukon, végig az intézet tantermein, munkatermein és a kollégiumon. Falujáró kollégisták A II. Országos Diákparlament közelmúltban lezajlott ülésszakán elfogadta azt a javaslatot, amely hazánk tanulóifjúságát szólítja fel a falujáró mozgalom felújítására. E mozgalom részvevői kulturális programot biztosítanak azoknak a megszűnőiéiben levő kisebb településeknek, ahova színházaink nem jutnak el. A békéscsabai Vandháti úti Kulich Gyula fiúkollégium elsőnek csatlakozik megyénkben a felhíváshoz, s vállalja, hogy az 1970—71-es tanévben öt kisebb településen ad kulturális műsort. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levelük egyben felkéri a megye valamennyi kollégiumát középiskoláját, középfokú oktatásügyi intézményét, hogy példájukhoz hasonlóan csatlakozzanak a mozgalomhoz. Sárréti Napok Négy csoport a dévaványai bábjátékos találkozón A n. Sárréti Bábjátékos Találkozóra május 10-én, Dévavá- nyán a József Attila Művelődési Házban került sor. A találkozó célja, hogy a járás öntevékeny bábosai közelebbről megismerjék egymást, kicseréljék tapasztalataikat, a bemutatott előadások pedig fejlesszék szakmai tudásukat A járási bábjáték-fesztiválon a szeghalmi 2-es számú általános iskola, a körösújfalui általános iskola bábjátszói, s a dévaványai művelődési ház Hüvelyk Matyi bábegyüttesének úttörő- és felnőtt csoportja lép fel. A művelődési házban május 10-én még egy program lesz: A bábjáték Dévaványán című kiállítás megnyitása. A tárlat Schwalm Gyula, a dévaványai bábjátékosok vezetőjének tevékenységét mutatja be. Ki volt Tulipán Feri? Emlékezés egy szomorú évfordulóra Az idei tavasz sajátossága, hogy felszabadulásunk negyed- százados évfordulóját ünnepelhetjük. Az emlékek, az egykori történetek* hősi cselekmények felidézése méginkább elmélyítette a tiszteletet azok iránt, akik különösen sokat, számtalanok az életüket adták a hazáért. A szovjet katonák véráldozata mellett megtaláljuk népünk legjobbjainak helytállását is. Nemrég jelent meg egy könyv „Széltengert” címmel. Szerzője, Vitányi Iván, az ifjú kommunista ellenállóig egyik csoportjának állít emléket, akik a fasiszta nemzetvesztő politikával szálltak szembe és a Gestapo kínzó- kamráiban néztek farkasszemet hóhéraikkal. Nem sokan élték túl a szörnyűségeket, de ha mégis sikerült megmenekülniük, egy életre szóló „emlékeztetőt” is magukkal hoztak. A könyv írója szeretettel és tisztelettel rajzolja meg az egyik nagyszerű ifjú alakját, akinek mozgalmi neve (vagy az író által adott neve) Tulipán Feri volt. Az egyik fejezetnél ezeket olvashatják róla: „Ott volt ő a főiskolán, amikor megszerveztük a felénk húzó növendékeket, ő ismertetett meg Lajcsikával, ő hozott össze Képesivél, ő adta oda igazolványaink felét Jóskának (Horváth József, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja), ő húzta le Képesi sokszorosító gépén a röpcédulákat. Velünk volt, Dof- lemél a fegyverek elszállításakor. Mindennap kiment Erzsé- bethelyre és Kőbányára, akkor is, amikor nekünk nem volt rá érkezésünk. Ö tartotta és rendszeresítette a kapcsolatokat, hordta és vitte a híreket. De mindig csendes volt, soha sem mondott két mondatnál többet egyfolytában. Nem akart előtérbe nyomulni, csak segíteni. Ö volt csoportunk Nemecsekje, nevéhez nem fűződtek különösen nagy nekibuzdulások, hatásos tervek, nem ragaszkodott ahhoz, hogy ő menjen elől, de soha sem maradt hátra. Természete talán betegségből is magyarázható. Feri még egész kisgyermek korában asztmát szerzett. Ez a betegség viharsarki betegség kisparaszti őseinek természetével egyesülve kivételes összetételhez vezetett, egyfajta konok szerénységhez”, Május 18-án érkezik Békéscsabára az Aradi Állami Román Színház Békéscsabai Színházi Napok május 27-tol június 1-ig A Békés megyei Jókai Színház 1969 decemberében Aradon és környékén vendégszerepeit. A békéscsabai színészek romániai vendégjátékát május 18—25 között viszonozza Békés megyében az Aradi Állami Román Színház. A román művészek május 18-án ] érkeznek Békéscsabára, és j másnap este, 19-én fél 8 órai kezdettel díszelőadáson mutatják be Virgil Stoenescu: Az utolsó vagány halála című 3 felvonásos komédiáját. Az előadást Dán Alecsandrescu rendezte, főbb szereplői: Ovidiu Grigorescu, Alexandra Fieras- cu, Viorica Popescu, Mariana Stere, Maria Barboni és Emilia Dima-Jurca. Az együttes másnap Gyulán lép fel Ca- ragiale: A pózolok című szatirikus drámájával, majd május 22-én Békéscsabán mutatják be a Caragiale-darabot, 23-án Battonyán és 24-én Kétegyhá- zán Stonescu komédiáját Az utolsó vagány halálát. A román színház vendégjátéka után május 27 és június 1-e között rendezik meg Békéscsabán a színházi napokat, melyen budapesti és vidéki színházak mutatják be kamara, illetve stúdió-előadásaikat. A Katona József Színház a „Varsói melódia”, a Thália Színház a „Komámasszony hol a stukker”, a Madách Színház a „Gellérthegyi ál- mok”-kal lép fel Békéscsabán. A miskolci színház Choinski „Riadó”, a győri színház R. Bolt „Kinek se nap, se szél” című műveivel vendégszerepeinek. A vendéglátó békése csabai színház Görgey Gábor: „Délutáni tea”, Christopher Fry: „Nem ritka a főnix” című komédiájával, valamint Arbuzov: „Az én szegény Maratom” című drámájával mutatkozik be. Június 2-án a bemutatott előadásokat ankéton értékelik a meghívott vendégek. Egy másik helyen így ír a szerző: „Néha elgondolkodtam a börtönben, hogy Abonyival rosz- szul járnának itt (már mint a Gestaponál). Tulipán Ferivel sem volt valami nagy sikerük. Az is ilyen alföldi paraszti vadék. Az embernek az volt az érzése, egyszerűen azért nem vall, mert szótlan a természete és nem szereti, ha minden áron szóra akarják bírni.” Ma már tudjuk, hogy „Tulipán Feri” nem más, mint' Bazsali Ferenc festőművész, városunk szülötte, akit alkotó erejének teljében két esztendővel ezelőtt ragadott el a halál. A legutóbbi időkig csak egy csendes, egyszerű festőművésznek ismerték legtöbben, pedig ő — mint a könyvből idézettekből is kitűnik — sokkal több volt ennél. Bazsali Ferenc huszonegy éves korában nemcsak az igazi művé. szét megismerését, szolgálatát vállalta és vallotta, hanem a nép boldogabb jövőjéért és a haza függetlenségéért is kész volt harcolni, Budapesten a Szövetség utca 13-as számú ház, ahol lakott, egyben az illegális szervezkedés, a német és magyar fasiszták élleni röplapok készítésének is színhelye volt. Az árulás azonban a Gestapo kezére juttatta a csoportot. Bár saját magát menthette volna, mégsem hagyta cserben társait, köztük a már említett Horváth József elvtársat, akivel együtt nőtt fel a szülői házban. Sok viszontagság után tért vissza a budai, majd a sopronkőhidai pokolból és egész életében szenvedte ezek következményeit. Élete utolsó éveiben sok más körülmény — de elsősorban egészségi állapota miatt —, nem tudott aktív társadalmi tevékenységet kifejteni és negyvenöt éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Bazsali Ferenc gazdag hagyatéka a több száz olajfestmény és linómetszet, társadalmi, munkás- mozgalmi múltja kötelezettséget ró ránk. Ö, aki kiváló tehetségét, forradalmi tevékenységét ily mélységes szerénységgel takarta el, különösen megérdemli szülővárosa tiszteletét. Ha kissé megkésve is, de az őt megillető elismerést meg kell adnunk emlékének. Valóban olyan volt ő, hogy két szót sem mondott ki fe. leslegesen. Akik pedig híjján voltak a szerénységnek, nem egyszer nagyobbnak, többérőnek látszottak, mint ahogy az a valóságban volt. Pótolni kell hát ezt, s haladó, forradalmi hagyományainak megfelelő helyre besorolni. Az új művelődési központ, a helytörténeti gyűjtés, az úttörők öntevékenysége és a város illetékes fóruma bizonyára talál e téren megoldást. Az idős szülők féltő szeretettel őrzik az emlékeket, az egyszerű emberek számára is közérthető alkotásokat, amelyek nagyobb nyilvánosságot érdemelnek. Amikor 1968. május 9-én, pontosan a győzelem napjának évfordulóján — mélyhez ő maga is hozzájárult — ravatalánál megrendültén vettek tőle búcsút szerettei, tisztelői. Litkei József búcsúszavai az együttérzést, az egyetértést fejeztek ki: „Nemcsak a festőművészt, aiz embert, de a legjobb embert temetjük.” A szomorú évfordulóhoz akkor lehetünk méltóak, ha a holnaphoz, szocialista jövőnk építéséhez merítünk erőt az osztályához, városához hű művész életéből, munkásságából. N. S. AZ OROSHÁZI ÜVEGGYÁR 1 fő GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ konyhavezetőt KERES FELVÉTELRE. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. 94784
