Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

Emlékezés a kezdetre A felszabadulás negyedszá­zados évfordulójára, a nagy j történelmi sorsfordulóra s az ezt követő küzdelmekről, győ­zelmeiről szóló visszaemlékezé­sek gyűjteményes kötete je­lent meg a Békés megyében j élő, vagy már azóta másfelé j elkerült idősebb és fiatalabb ; elvtársaink, földijeink emlékei­ből. A kötet a kor szemtanúi­nak, az új világot formálni | kezdő ember visszapillantása egy olyan időszakra, amikor' hazánlk elsőnék felszabadult megyéjében a dolgozók ezrei, tízezeréi kezdték „csinálni a történelmet’’ azoknak a néphez! hű hazafiaknak a vezetésével,! akik a cselekvés szükségszerű- í ségét azonnal felismerve moz­gósították megyénk dolgozóit a legközvetlenebb feladatokra. A kötetnek éppen az az értéke elsősorban, hogy megszólaltat­ja az illegalitás nyomasztó ter-! hétől megszabadult kommunis­tát, éppúgy, mint azokat a fel- eszmélőket, akik a felszabadu­lás napjaiban ösztönösen is megérezték, hol a helyük, mit kell tenniük. Egykori agrárpro­letárok, üzemi munkások, ta­nítók, tanárok emlékeznék e lapokon, idézik fel saját maguk ; és mások életének különféle eseményeit a hozzájuk méltó felelősséggel és őszinteséggel, bizonyítva, hogy a szabaddá lett nép alkotó energiái mi­ként váltak az új világot for-! máló erővé nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is. A kötetet Varga István szer­kesztette, igényes munkát vég­zett s amennyire az efféle ki­adványokban lehet, igyekezett megtartani a kötet mondaniva­lójának egyértelmű célszerűsé­gét a gondos válogatással és sorrendbe helyezéssel. Nem volt könnyű dolga, hiszen nem hi­vatásos írók vagy legalábbis gyakrabban tollat forgató em­berek írását kellett zömmel sajtó alá rendeznie, hanem olyan közélen személyiségek munkáit, akik életére korábban is a konkrét társadalmi cselek­vések voltaik a jellemzőek. A kiadvány egyik értékes és szép színfoltja annak a politi­kai és kulturális tevékenység­nek, amelyet megyénk a felsza­badulás méltó megünneplésé­nek érdekében végzett. Köszö­net érte mindazoknak, akik efbben közreműködtek, hiszen értékes dokumentumokkal gaz­dagították a viharsarki táj. szűkebb pátriánk helytörténeti irodalmát, adták át életük nagyi eseményeinek lelkesítő tapasz- j talatait a most felnövekvő nemzedéknek, akik népünknek e nagy sorsfordulóját már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerik, de nagyszerű emlékez­tető ez az Idősebb, kortárs-ge- neráci óknak is. Tóth Lajos Dunántúli képek „Míg a paraszt a garatra Felönti a zsákot, A molnár a menyecskéből Kiveszi a vámot.” Ezt a csipkelődő dalocskát a pápai molnárok költötték, éne­kelték és mentették át a mának. Róluk emlékszik és idézi tél a több száz éves múltat Heitler László pápai festő- és grafikus- művész a „Régi pápai vízimal­mok” c. igényes reprezentatív füzetében. Mi meg Heitler Lász­lóról szeretnénk néhány kere­setlen mondattal szólni és kö­szöntem abból az alkalomból, hogy a gyulai Jókaii Művelődési Ház megrendezte a Művészet az ifjúságért — ifjúság a művésze­tért elnevezésű sorozat immár tizedik kiállítását. Tizenöt linóleum-metszettel jelentkezett a művész s ebből kilenc Pápát, környékét, hangu­latát, vízimalmait, vízimolná­rait, Tapolca patakját, vizének halászait eleveníti meg gondo­lat-ébresztő erővel, művészi ih­lettel és a művész elmélyülésé­re jellemző részletes kimunká­lással. Fiatal ember- é® fiatal művész munkáival találkozhatott a nagyszámú közönség. Pápán született 1937-ben, ahol jelenleg is alkot és mint rajztanár is ^dolgozik. Tíz éve rendszeresen szerepel festményekkel, grafi­kákkal önálló és kollektív kiállí­tásokon, így többek között: Pá­pán, Esztergomban, Szegeden. Budapesten, Debrecenben. Aj­kán, Balatonfüreden stb. A múlt évben a tanácsköztársasági meg­hívásos pályázaton vett részt hat lapból álló metszetsorozattal es alkotásait a megtisztelő má­sodik díjjal jutalmazták. Ezzel a képsorral itt Gyulán is találkozhattunk, örömünket nem rejthetjük véka alá, mert jóelső érzéssel tapasztalhattuk, hogy ezzel a néhány képpel mennyire hűen ábrázolta törté­nelmünk maréknyi hősi korát, annak vörösőreit, katonáit, zászlóvivőit, harcban edzett embereit, fegyvereit és a befe­jezésnek szánt, megrendítsen szép, egyszerűségében is hatá­sos metszetével, a Gyász-szál, mellyel az első igazán emberi A titomszsSi 1910. MÁJUS 8. leiemelkedésünk szomorú buká­sait véste linóleumba könnyek­kel teli szomorúsággal éa der­mesztő hatással. A művész a tárlat megnyitá­sán nem jelenthetett meg. Tá­vollétének hiányát Szerdahelyi István múzeumi igazgató igye­kezett pótolni, aki nagyon szép és gazdag gondolatokkal ismer­tette a pedagógus-művész pá­lyafutását, művészetét' és külön kiemelte azt a szerencsés pár­huzamot. amit az egy személy­ben élő pedagógus és művész adhat a jelennek, a jövőnek az esztétikai nevelés és a művé­szeti látókör szélesebb kialakí­tása érdekében. Hasznosnak ítélte a Jókai Művelődési Ház és elsősorban Póka György gyű- .. lai festő- és grafikusművész j kezdeményezését, a sorozat el- * indítását, mert ezzel nemcsak a • művészetet kedvelő idősebbek, : hanem — s ez a lényeg — zö- : méhen a fiatalok képzőművé- { szeti igényét, szomjúságát és éb- S redő érdéklődését elégítették ki. j S nagyon lényeges szempont, S hogy a megyében élő alkotó! művészeken kívül. más tájak ■ művészeivel, más tájak erobe- ! reinek, sorsainak, küzdelmeinek, : bukásának és felemelkedésének ! a színek, a hangulatok hol hal- ; kuló, hol felemelkedően harson ; gó szimfóniájával is megismer- ! kedtek. 1 a Városok, országrészek alkotá- * sai gyűltek össze egyetlen szó- S bábán. Békéscsaba, Orosháza, S Gyula, Debrecen, Szeged, Buda- 3 pest, Baja. Zent« és Pápa. Tíz s művész és közel kétszáz alko- ! tás. Tíz új tiszteletbeli klubtag. [ Mindnyájan kellemes emlékek- ! kel, élményekkel gazdagodtak 1 és ugyanúgy az a több száz fia- ! tál. aki megjelent a tárlaton, * beszélt a művésszel, ismerke- i dett a mesterségbeli fogásokkal, ; a fehér-fekete és a szivárvány • sokféle színének vászonra, desz- ] kára és papírra rakott sok-sok mondanivalójával, tartalmi töl­tetével. A Művészet: az ifjúságért — ifjúság a művészetért sorozatot Heitler László kiállításával a rendezők zárószámnak szánták. A képzőművészet további nép­szerűsítésére számot tartunk és várjuk a folytatását... Mert, aki nagy fába vágta fejszéjét, an­nak bírnia kell a munkát, erő­vel és végtelen kitartással is. Csoór István A megyében jelenleg három, egyedi nagyberuházáson — Bé­késcsabán a Kncr Nyomda és az ezervagonos hűtőház, Oros­házán a táblaüveggyár megvalósításán dolgozik a Békés me­gyei Állami Építőipari Vállalat műszaki és munkáskollekti- vája. Képünkön az idén átadásra kerülő Kner-nyonidai épít­kezés egyik impozáns részlete látható. (Fotó: Demény Gyula) Ülést tart a Szakszervezetek I nagyberuházások egyike lékés megvet Tanácsa A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa május 15-én dél­előtt 9 órai kezdettel ülést tart Békéscsabán, a MBDOSZ-szék- házban. A tanácskozáson dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára tájékoztatja a résztvevőket az elnökség két ülés közötti mun­kájáról, valamint a felszabadu­lási szocialista munkaverseny és brigádmozgalom tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos felada­tokról. Jani bácsi nyugdíjba ment Aranyérmen agancsa őzbakok kerültek puskavégre A Mezőgazadsági Gépjavító Vállalat dolgozói nemrég bú­csúztatták Fehér Jánost, a vál­lalat anyag- és áruforgalmi osz­tályának anyagbeszerzőjél. Jó munkája eredményeképpen két alkalommal kapta meg a meg­tisztelő Kiváló dolgozó jelvényt. Nyugdíjas éveihez jó egészsé­get és jó pihenést kívánunk. v-né Megkezdődött az őzbakcser- készés megyénk vadásztársasá­gainak területén. Megérkeztek az első külföldi vadászcsapor- tok. Tótkomlós, Bélmegy er, Kö-j rösladány környékén és me­gyénk más apróvadban gazdag táján valósággal „aratnak” a külföldi vadászok. Pár nap alatt j 30 őzbak került puskavégre, kö-; zöttük öt olyan szépen fejlett, 520 grammon felülő agancsot vi­selő példány, amely aranyérmes pontozást érdemel. Az elkövetkező hetekben újabb vendégeket várnak kül­földről és hazánk más tájairól a vadásztársaságok. A tervek szerint ebben az esztendőben összesen 1100 őzbak kerül terí­tékre a gazdag állományból. Jaguárkaland — Psszt! — ön is látja? Vagy húsz mé­ternyire, jobbra,.. — Persze, mindjárt észrevet­tem, azért is pisszegtem. Az ör­dög vinné el, ez sem talált ma­gának másutt pihenőhelyet, mint ezen a tisztáson. Gyerünk, óva­tosan forduljunk vissza, hátha nem vett észre bennünket. — Ostobaság! Biztos, hogy meglátott. Es a zajt, amelyet csaptunk, már jóval korábban meghallhatta. De mindettől füg­getlenül sem térhetünk vissza a többiekhez dolgunkvégezetlen. Amott az a carnaubapálma, ami miatt fél órája kúszunk-má- szunk. A legmagasbb fa ez egész környéken, annak a tetejéről lát­hatunk el a legmesszebbre. Oda el kell jutnunk! — Hogyan?! Egyszerűen elsé­tálunk a jaguár mellett?! — Nézze, kérem, a veszély tu- lapdonképpen csak látszólagos. Ez a ragadozó ugyanis a nála nagyobb emlősöket előbb be­cserkészi é$ azután lesből, há­túról támadja meg vagy egy ki­hajló faágról, felülről veti rájuk magát. — Honnan veszi ezt? — Thornes Weber, a híres né­met zoológus Carnivora című könyvéből. Remélem, ez meg­nyugtatja? — Egyáltalán nem nyugtat meg... Nézze, az a bestia egye­nesen ránk bámul ég hátrasu- nyítja a fülét... Az a gyanúm, ő sem olvasta annak a Weber- nek a könyvét, és ha nem te­szünk valamit, ránk rohan. — Mit ajánl? A másik egy lapos flaskát hú­zott elő a farzsebéből. — Szerencsére még maradt benne egy-két kortyra való ba­rackpálinka, talán ennyi is elég lesz. — Helyes — bólintott a társa —, ettől az ember egy kis bátor­ságra kap. — Ugyan, nem nékem kell. — Hanem?! A jaguárt akarja leitatni? A kérdezett nem válaszolt. Re­megett a keze, miközben lecsa­varta a flaskáról a műanyag­kupakot és a társaság harma­dik tagjához lépett, egy ala­csony, kopasz, középkorú, iksz- lábú emberkéhez. Ez a férfi a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsította a környezete iránt, oda sem figyelt az eddig sut­togva lefolytatott, izgatott han­gú párbeszédre Mintha nem is tudott volna angolul. Amikor hármasban kiléptek erre a tisz­tásra, révetegen körülpillantott, közönyös tekintetet vetett a ja­guárra, s minthogy a másik ket­tő megtorpant, hát ő sem ment tovább. Némán, álldogált. Az. aki a fiaskót elővette, be­fogta a kis ember orrát és hát- rabillentette a fejét. Annak ki kellett nyitnia a száját, hogy le­vegőhöz jusson. Akkor a másik gyorsan beleöntötte a szájába a flaska tartalmát. E goromba művelet szenvedő hőse undorodva krákogva nyel­te le az italt, aztán megrázkó­dott. Csodálatos változás tör­tént! A bambaságot értelem, a tunyaságot tettrekészség váltotta fel, erély csillogott a tekinteté­ben. Odaforult a csoport harma­dik tagjához, aki elképedten fi­gyelte a különös metamorfózist. — Kérem a napernyőjét! — mondta a legtisztább eambrid- gei kiejtéssel. — Mi... miért? Minek magá­nak a napernyő?! Egyébként sem az enyém .. Honda László, mert ő volt az alacsony, kopasz emberke, vála. szolatlanul hagyta a kérdéseket, határozott mozdulattal leakasz­totta a piros napernyőt a má­siknak a karjáról, — Mindketten — utasította társait halk. de ellentmondást nem tűrő hangon — jöjjenek szorosan a nyomomban és or­dítsanak, ahogyan csak a tár­tukból kifér! Több szót nem is vesztegetett rájuk, hanerp elindult. Elindult a jaguár felé! A napernyőt csípőjéhez szó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom