Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

winw di j

I T E L, E T

ÍTÉLET

<V.«Uf0f-'001iSr. i>l©VOtr<<lK>

Dreyer Szent Johanna című filmjében — a Brüsszeli 12 egyik alkotása — Johannát arra altarja rábírni az egyházi hatalom, hogy vonja vissza eszméit, hitét, és azt, hogy neki küldetése van, amellyel franciák ezreit tudta harcba vinni. A tortúra iszonyatos volt, s elérik, hogy visszavonja szavait. Megkegyelmeznek neki; máglyahalál helyett élete végéig börtön, kenyéren és vízen. Ekkor rádöbben, hogy ez vereség, vállalni kell a tűzhalált, mert akkor eszméi fognak továbbélni, a tömegek, akik melléálltak, még nagyobb erővel harcolnak majd ellenségeik ellen.

Az Ítélet fő gondolata is ugyanez, csak sokkal keményebben és sokkal inkább egy modem forradalmárra vonatkoztatva mutatja meg ezt az alkotó- hármas: Kása—Csoóri—Sára. A film hőse, Dózsa élére áll a parasztseregnek —■, amelynek

nincs egyebe, csak az iszonyatos igazsága. Ez egy szerencsés fordulat következtében katonai

Beiskolázás és továbbtanulás a csabai szlovák iskolában

A békéscsabai szlovák általán nos iskolában és gimnáziumban ebben az évben tavalyihoz hasonló arányú a beiskolázás. Általános iskolába 27-en, gimnáziumba 22-en jelentkeztek eddig, i Tanévkezdésre az első osztályosok száma ennél magasabb lesz, mert többen még nem jelentkeztek, illetve a középiskolások esetében a más iskolákból elutasított szlovák anyanyelvű diákokra is számítanak A szlovák gimnáziumból szép számmal tanulnak tovább a végzős hallgatók mezőgazdasági és pedagógiai felsőfokú intézményekben. Hatan a Szegedi Tanárképző Főiskolán készülnek fel a szlovák tanulók oktatására, a Budapesti Tanítóképző szlovák tagozatán ketten, a szarvasi óvónőképzőben pedig hárman. A 21 tanulmányait befejező diákból hatan jelentkeztek mezőgazdasági főiskolákba.

4 Bimmmszi

1970. MA JUS h

erővé válik, s a vezér Dózsa ennek az igazságnak akar érvényt szerezni. Harcuk eleve bukásra van ítélve, hiszen csak ösztönösen cselekszenek, hiszen Dózsa is eleinte sokat tétovázik és hibázik is. De Dózsa alakja a film végére mégis fölmagasztosul, tudatos forradalmárrá válik* aki — mint ahogy ezt a filmben Verbőczy megfogalmazza — a szegények Krisztusává lesz. Történelmünknek ezt az alakját a külföld alig ismeri. Amikor Kosa az olasz televízióban ismertette, akkor a riporter megjegyezte: Jeanne D’ Arc ehhez képest csak egy hisztéri- ka volt...

Egészében és részleteiben is rengeteg gondolatot tartalmaz a film. Nyugodtan odatehetjük filmtörténelmünk legrangosabb alkotásai közé, és állíthatjuk, hogy az idei év művészeti eseményei közül ez az, amelyik meghatározó és emlékeztető jelleggel bír. Állíthatjuk azt is* hogy aki igényt tart művészeti életünk ismeretére és általános «< műveltségre a film terén, az! megnézi ezt. A filmnek nem a > látványos cselekmény az erőssé- ! ge, hanem a gondolatiság, ahhoz jj a nézőhöz szól, aki intenzíven! és igényesen akarja élni az éle- j tét, aki nem passzív szemlélője ■ akar lenni saját történelmének, • hanem példát véve e nagy far- ■ radalmárokról, valamilyen for- ■ mában tenni, javítani, cselekedni « akar itt, és mo6t.

Kosa Ferencnek eddig már ■ két filmje van. Az első, a Tíz- I ezer nap, amelyért Cannesban a j rendezés nagydíját kapta, a má- • sodik pedig ez a mű, amely ■ művészi színvonal és mondani- i való szempontjából talán rángó- : sabb, mint az előző. Nagy érté- ■ ke a rendezőnek az, hogy szán- ! dókában mindvégig hinni lehet, : Érezni filmjeiben, hogy komo- ; lyan veszi a művészetet, hogy ■ nem azért alkot, mert ez pénzt ■ jelent, hanem azért, mert tenni: akar a közösségért, mert szereti * népét és osztályát. Ezért tudta ■ ilyenné megalkotni Dózsát.

A film értékét emeli, hogy ■ magyar—szlovák—román ko- •

produkcióban készült. Ez pedig * egy örömteljes haladási, hiszen \ Dózsa forradalma is bizonyítja,: hogy e népeknek az ellentéte ■ mindvégig az uralkodóosztályok ■ és rendszerük mesterségesen ■ szított tevékenységének eredmé- ! nye volt. Ady Endre gondola- ! tait „...magyar, oláh, szláv bá- j nat/ Mindigre egy bánat ma- • rád”, jól példázza a film, amely- ■ ben a rendező fölvillantja azt a ■ tényt, hogy Dózsa seregében j szlovák és román parasztcsapa- i tok harcoltak.

Péter László:

Ismét Kiváló Vízügyi Igazgatóság lett a Körösvidéki

Először 1956-ban, másodszor 1968-ban és most harmadszor ismét Kiváló Vízügyi Igazgatóság lett a Körösvidéki. Az 1969. évi tervet 104 százalékra teljesítették. Ennek során 946 ezer köbméter gépi, 90 ezer köbméter kézi földmunkát csináltak. Felhasználtak 4 ezer 177 köbméter betont, 9 ezer 232 négyzetméteren kőburkolatot készítettek s fólyamszabályozásoknál 9 ezer köbméter követ használtak fel és 1353 köbméter téglát építettek be. Előreléptek a vízrendezésben, a mezőgazdasági vízhasznosításban, az ár- és belvíz-védekezésben, a szocialista munkaversenyben, ezért az Országos Vízügyi Hivatal a Kiváló Vízügyi Igazgatóság címmé] tüntette ki.

Az ünnepséget, tegnap, április 30-án deli 12 órakor tartották Gyulán, a városi tanács dísztermében, melyen megjelent Illés György, az OHV főigazgatója, Frank Ferenc, a párt Békés megyei bizottságának első titkára, Hidas Mihály rendőrezredes, a Békés megyei Rendőr- főkapitányság vezetője, dr. Takács János, a megyei tanács vb, osztályvezetője. Jámbor István, a párt gyulai bizottságának első titkára, dr. Vidó István a Gyulai Városi Tanács V. B. elnöke Megnyitó beszédet Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője mondott, majd Illés György méltatta a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak 1969. évű vízügyi munkáját. Ezt követően átadta a Kiváló Vízügyi Igazgatóság címet tartalmazó oklevelet, majd az arra legérdemesebbeknek kitüntetéseket nyújtott át.

A Vízgadálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Kovács

Mátyás, a KÖVIZIG gazdasági igazgatóhelyettese, Bak János kubikos szocialista brigádvezető, T. Kocsis Mihály kotrómester, Prókai István, a gyomai öntözési üzemegység vezetője, Árva János könyvelési csoport- vezető és Túri Miklós, a 2-es számú főépítésvezetőség vezetője. Rajtuk kívül az igazgatóság 18 dolgozót tüneteit ki Kiváló I Dolgozó jelvénnyel és oklevéllel. I A Körösvidéki Vízügyi Igaz- J gatóság vezetője Élüzem címet adott a belvíz készenléti önálló csoportnak, amely egyben elnyerte az igazgatóság és az

Tegnap délután 4 órakor Deák Ferencnek, a megyei tanács, művelődésügyi osztálya vezetőjének Szeghalmon elmondott ünnepélyes megnyitójával elkezdődött a II. Sárréti Napok május 17-ig tartó rendezvénysorozata.

A mai, május elsejei program is bővelkedik eseményekben; fél 12-kor Sárréti Képzőművészeti Kiállítást nyitnak a Szeghalmi Járási Művelődési Központ nagytermében. Megnyitót Koszta Rozália festőművész mond. Délután fél 4-kor népművészeti kiállítást nyit meg Gellai Béla, a Hazafias Népfront titkára Dévaványán, ezt követően pedig a meghívott népművészek baráti találkozójára kerül sor. Este 7 órakor a Déva- ványai Művelődési Házban népi

igazgatóság szakszervezeti tanácsának vándorzászlaját is, továbbá a termelési üzem gépészeti osztályának.

A jubileumi munkaverseny keretében elért eredményekért a Szocialista Szakaszmérnökség címet kapta a szeghalmi és a gyulai szakaszmérnökség. A Szocialista építésvezetőség címet a 2-es számú gyulai építésvezetőségnek ítélték. A Szocialista Munka Osztálya címmel tüntették ki a mezőgazdasági és vízhasznosítási, valamint a vízgazdálkodási osztályt.

népi műsora zárja a Sárréti Napok második napját.

Ballagnak a leinőtt diákok

A békéscsabai 19-es számú önálló gépipari technikum idén végző hallgatói április 29-én búcsúztak iskolájuktól. A levelező tagozatos technikumban 1970- ben huszonheten fejezik be tanulmányaikat.

Bárdos Miklós, a tagozat vezetője a ballagás előtt röviden értékelte a négy év munkáját, majd pedig a harmadik évfolyam hallgatói elbúcsúztatták az érettségire készülő felnőtt diákokat.

Kiállítások a Sárréti Napok mai programjában

zenészek és népi énekesek ünHAZATÉRÉS

Akiről az írás szól, a II. világháború idején parlamenter volt, feladata teljesítésekor még nem töltötte be a 19. évét.

Akikről az írás szól, 1945-ben, majdnem húszévesen a szovjet Vörös Hadsereg alhadnagyaként tért vissza hazájába.

Ifjú Hunya Istvánnak hívják.

Édesapját, idős Hunya Istvánt, a magyar földmunkásmozgalom nagy öregjét, a ME- DOSZ elnökét, Endrőd szülöttét, itt e megyében különösen, de szerte a hazában is jól ismerik. Ám őt — aki negyed évszázada szinte gyermekfejjel, de nagyon tudatosan, géppisztollyal, mikrofonnal, tollai küzdött a német fasiszták és magyar csatlósaik ellen, e kis ország, s milliók által hőn áhított, remélt igazi szabadságáért — kevesen ismerik. Itt a megyében a szűkebb pátriában is csak néhányan, édesapjának és Polányi Máténak (sógorok voltak) egykori harcostársai, az Endröd Kocsor-hegyi kubikos öregek emlékeznek rá, de talán már ők sem ismernék meg. És közülük is csak kevesen tudhatják (édesapja mondta el a napokban, a Lenin-cen- tenárium alkalmából rendezett fiatal agrárszakemberek keszthelyi tanácskozásán) a ma már legendának tűnő kis epizódot, amely ifjú Hunyd István és egy di rutojlas, „nemzetvédő” földmű ikásokat, szociáldemokratákat, kommunistákat egyaránt ütelegelő csendőrt» ztos között hangzott el a 30-as évek legelején.

— Ha felnősz, mi leszel, Pista fiam? — így a csendőr.

— Agitátor — hangzott a kisfiú nagyon rövid, de annál sokatmondóbb válasza. A csendőrpofon sem maradt el.

Természetesen akkor még nem tudatosan, hiszen a szó pontos jelentését nem érthette, csupán ösztönösen mondhatta, hiszen az édesapja és közvetlen barátai és harcostársai között gyakran elhangzott ez az egyetlen, de sokat sejtető szó, amely olykor önmagát értelmezte, oly. kor fedőnévül, titkos jelentésül szólt, s amitől féltek is a magyar falvak egykori nagy hatalmú darutollasai. Pedig az akkor tudat alatt megfogalmazott szó, amely később benne mélységes értelmet nyert, érzelmeit is teljes egészében hatalmába kér/tette — létszükségletévé vált. És Békésben azért is ismerik kevesen, mert csak nagyon ritkán jut haza, az endrődj főutca betonján, a Kocsor-hegy meleg földútjain tiszteletet parancsoló alakja csak néha-néha tűnik fel. iá- foglalt ember. Azon az úton halad tovább, amelyen elindult. Ma a Magyar Néphadsereg alezredese.

Véletleül futottunk össze, megörültem neki: néhány esztendeje a parancsnokom volt. Két gőzölgő kávé, közben egykét konvencionális kérdés és

válasz. Aztán a negyed évszázaddal ezelőtti eseményekről kérdezem, mire ő megjegyzi:

— Sokkal előbb kezdődött, de éppen ezekben a napokban van 25 esztendeje, hogy véglegesen hazatértem, az írás aktualitását adja ez, jó?

Még csak 45 éves, és a nemzet nagy sorsfordulójának aktív részese volt.

— Apám emigrációba kényszerült, mi 1934-ben mentünk utána Moszkvába — idézi a régmúltat. — Ott jártam iskolába, élveztem a nyugodt gyermekéveket. Ennek csakhamar végeszakadt: _éppen egy pionír- táborban üdültem, amikor a hitleristáik átlépték a Szovjetunió nyugati határát... Aztán gyorsan peregtek az események. 1942-ben számos front- szakaszon magyar egységek ellen harcoltak a szovjet csapatok, ezért — elsősorban propagandafeladatok ellátására — magyarul jól beszélő katonákra volt szükség, önként jelentkeztem, mivel alig voltam 17 éves, kérvényezni kellett A Voronyezsi Hadsereg híradó ezredének lettem katonája. Egy másfél tonnás rádióskocsi val állandóan jártuk a frontvonal lat a csoport parancsnoka Bi- kov alhadnagy volt a beosztottaik: egy tomszki németszakos nyelvtanár, egy gépkocsi- vezető, egy rádiószerelő és én. A tűzvonalban szakadatlanul végeztük a propagandamunkát, hangosbeszélőn szóltunk a szemben álló magyar katonákhoz és tisztekhez, röplapokat juttattunk el repülőgépről vagy lövedékekben. A szovjet pa-