Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
A pénz nem minden Nemrég a Sarkadl Cukorgyár egyik munkában is élenjáró többszörös szocialista brigádjának tagjai örömmel újságolták, hogy ők építették a gyár bejáratánál levő felszabadulási emlékművet. Munkaidő után és természetesen díjazás nélkül. Örömmel vállalták a feladatot. Tettük — bár a nevüket nem vésték kőbe —, széles körben ismertté vált. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál tisztelet és megbecsülés övezi a többszörös szocialista brigádokat és az újítókat. Értekezleteiken mindig megjelennek a vezetők is, akik figyelemmel kísérik tevékenységüket és igyekeznek ahhoz kellő segítséget nyújtani. A szocialista munkaversenyben és az újítómozgalomban kiemelkedő .sikert elért dolgozóknak hírnevük van a vállalatnál. Számos példái lehetne felsorolni, ami azt bizonyítja, hogy a becsületes emberekben megvan a törekvés arra, hogy többet tegyenek, mint ami a szűkre szabott kötelességük és kivívják a társadalom elismerését. Am ennek feltételeit a vezetőknek kell megteremteniük. Amit úgy nevezünk, hogy a „törődés a dolgozókkal”, abba az emberek egyéni sorsával, gondjaival való törődés mellett beletartozik a megismerésük, a bennük rejlő képességek gyümölcsöztetése is. Egyes helyeken úgy gondolják. hogy a pénz minden. Amikor valaki, akire szükség van, ott akarja hagyni a munkahelyét annak legtöbbször béremelést kínálnak. A pénz azonban nem mindig segít. Az emberek tisztességes bánásmódot akarnak és nehezen viselik el, ha csak valamiféle számoknak tekintik őket. Az egyéni képességek gyümöl- csöztetésének persze az az alapja, hogy vegyék észre és ismerjék is el a becsületes, 8 köz számára hasznot hajtó törekvéseket. Hegyeket lehet megmozgatni azokkal, akik tudják, hogy szükség van rájuk, ám két szál maszálat Is nehezen raknak keresztbe azok, akik nem érzik, hogy a munkájuk, tevékenységük nélkülözhetetlenül fontos. Ott, ahol a® embereknek nincs má« dolga, mint a vezető utasításának a végrehajtása, nyomasztóvá válik a légkör, amely minden jó szándékú igyekezetnek gátat vet. P. B. Dj forgalmi rend Békéscsaba egyes útvonalain Gyulavárinál június 1-én nyitjáik meg a magyar—román határátkelőhelyet, ennek következtében a közúti forgalom nagyobb mérvű növekedése várható. Éppen ezért a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya Békéscsabán, a 44. számú főközlekedési út átkelési szakaszán a Szent István tér és Gyulai út, valamint a Szarvasi és Lenin út kereszteződésénél új forgalmi rendet vezet be. A 44. számú főközlekedési utat hétfőtől kezdve kiemelt a Cartagena volt utasai maguk, hoz térhettek volna meglepetésükből, kitörtek az ivóból. Eber- hardt is rohant volna utánuk, de egy harisnyás láb, amelyre gazdájának még mindig nem sikerült felhúznia a magas szárú, cipzáras cipőt, az utolsó pillanatban kinyúlt, elgáncsolta. — Mire várunk?! — bömbölt ekkor nagyot Krimosz és öklével a tetőtartó gerendára csapott. — Utánuk! — Utánuk...! Gyerünk, kapjuk el őket..! Vámos a seguir..,! — hangzott fel mindenütt az ivóban s a nép nagyja kitódult a háncsfüggönyön. Barilla kapitány, Himenez, sőt még Campo- rnanes úr is a bosszúszomjas mineirókkal tartott. A teraszon aztán átestek az ott eszmélkedő sebesülteken, jó időbe tellett amíg ki-ki megtalálta a fegyverét, néhányan fáklyáért rohantak át a Nagyáruházba... A szálló személyzete, egy-két korosabb aranyásó, a cartagenások több_ sége, a padre a Florestában maradt. És persze — a különleges megbízott is. Az ő békés természetének sem felélt meg egy ilyen őserdei hajsza, sötétben, amikor az eső is zuhog, no meg az üldözötteknél is akadhat fegyver. Inkább hivatali kötelességének azt a részét látta el dicséretes buzgalommal, amely a nagyteremben várt rá. A meny- nyezetről leszedett pányvákkal gusztusosán összekötözte Gonza- lest és Eberhardtot, becipelte őket egy kamrába, rájuk zárta az ajtót. Aztán a jól végzett munka tudatával, elégedetten foglalt helyet a középső nagyasz- tal mellett. útként kell kezelni és az ezen haladó járművek vezetőinek elsőbbséget kell adni. A szükséges jelzőtáblákat elhelyezik. A Berényi úton és a Szent István téren az úttestre stopvonalat festenek, melynél minden járművezető részére kötelező a megállás. A közlekedésrendészet kéri a közúton részt vevő járművezetőket, hogy az új forgalmi rendnek megfelelően, a jelzőtáblák és útburkolati jelekhez alkalmazkodva közlekedjenek. — Imádkozik, atyám? — kér. ■ dezte senhor Plombáitól, aki az i asztal túlsó végén állt, össze- j kulcsolt kezekkel, maga elé i révedve, és mozgott a szája. — j Azért imádkozik, hogy sikerül- ■ jön elfogni a patifékát? — Ellenkezőleg — fordult fe- ■ léje a cérnaember. — Azt kivá- ! nőm, hogy most sikerüljön elme- ; nekülniük. Ha Krimoszék kézé- • be kerülnek, a népítéletet most ! már semmilyen erő sem gátol- : hatja meg és ebből a mieinknek ■ utóbb bajuk lenne. Aztán meg • Müller, Ernest és Camacho min- : denre elszánt gazemberek és mi. ; vei teljesen lelepleződték, úgy « fognak harcolni, mint a sarokba : szorított patkányok. Jó volna, ; ha ezt elkerülhetnénk. Elég volt • a vérengzésből. — Ez az ©n élvem is — bólin. j tott Carbo —, de ha kitörnek, : abból még nagyobb bajok szár- ■ mázhatnak a közeljövőben. Senhor Plombái legyintett és ! a sarokba mutatott, ahol az öreg j guapi indián itta ki a pálinkát : az otthagyott bögrékből. — Nézzen oda, az egész Ama- ' zonas államban nincs jobb . nyomkövető Xingu apónál. Ha • csak nem nő szárnyuk, nem me- S nekülhetnék előre. Még akkor : sem, ha csak holnap vagy hol- • napután indul a keresésükre. És • az őserdő, az éhezés, az eső úgy ■ kiszívja az erejüket, lelkileg oly- j annyira összetört őket, hogy a : harmadik, negyedik napon ellen- • állás nélkül adják meg magú- • kát Ezért fohászkodtam, hogy l most ne találják meg őket a mi. • neirók. A „most”-on van a hang- • súly. Házról házra Reinhardt András vegyesbri- gádja 1953-ban szerveződött. Akkor építette Békéscsabán az első körösparti háromemeletes lakóházat. Attól kezdve „házról házra” járt és talán már kétezernél is több lakást hagyott maga mögött. A Kulich Gyula Lakótelepen és környékén egy olyan új épület sincs amelynek homlokzatát és belső falait ne a Reinhardt-brigád vakolta volna. Ez a nagyszerű együttes ma is a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat egyik legelismertebb brigádja, amely az idén érdemelte ki hetedszer a szocialista címet. Régi tagjai közül többen sztahanovisták lettek, később pedig csaknem mindnyájan megkapták a Kiváló Dolgozó jelvényt. A brigádvezetőt kétszer személyesen a miniszter tüntette ki. Aranybetűk márványba vésve nem örökítik mg az utókornak, hogy 1953-tól 1970-ig kik építet. ték Békéscsabán azt a sok lakóépületet, melyben több száz családnak jut kényelmes otthon. Ám hadd mutassunk be néhányat a Reinhardt-brigád tagjai közül. Vagy talán mutatkozzanak be ők! REINHARDT ANDRÁS brigád vezető — A szakmában 1923-tól dolgozom. Azóta jóformán egy napot sem hiányoztam a munkából. Csak nemrég voltam beteg, de azt sem tudtam, hol az orvos. Valamikor a mesterek nem teketóriáztak. Aki nem értett a munkához vagy lusta volt, mehetett. Ehhez szoktam hozzá. És én is mindig megköveteltem a fiatalabbaktól, hogy a munkahelyen dolgozzanak. Nem a mester, hanem a maguk javára. Igaz, nincs mindig rendben a dolog. Megmondtam én már sokszor: a kifogástalan munkát jobban fizessék meg. nem egyformán a jót és a rosz- szat. Ha a vállalat megfogadná a tanácsomat, többre vinné. Nemsokára nyugdíjba megyek. Van egy kis szőlőm és néhány méh-családom. Majd otthon eldolgozgatok. De azért egyszeregyszer meglátogatom a brigádot is. VICZIAN PÁL kőműves — Én 1931-ben lettem seged. Akkoriban keveset dolgozhattam, de annál többet éheztem. A felszabadulás óta annyi a munka, hogy győzze az ember. Ebben a brigádban 11 éve vagyok. Jól érzem itt magam, de azért néha nagyon ideges vagyok. Leginkább, amikor állunk, mert nincs anyag. Persze meg Is mondom e magamét. Nem azért jövünk a munkahelyre, hogy a napot lopjuk. Egyébként öröm látni a sok épületet itt, a Kulich Gyula Lakótelepen. Ezekben a mi kezünk munkája is benne van. Azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk. BARACSI ISTVÁN segédmunkás — Nálunk senki sem szeret lazsálni. Bandi bécsi ugyan mondja néha: „Gyerünk, gyerekek, mert nem lesz pénz!” De ez inkább csak megszokás nála. Mindenki tudja a kötelességét. Aki nem hajt, „elhajtódik” innen. Itt volt például K. J., aki egyszer ittasan jött be. Haza- küldtük és figyelmeztettük: utolsó alkalom. Nem használt a szép szó. — Elment. Ha szétnézünk a Kulich Gyula Lakótelepen, néha magunk is csodálkozunk. Nagyon sok család jutott itt lakáshoz. És majdnem mindegyik épületet határidő előtt adtuk át. De kit is érdekel ez? kőműves — Parasztgyerék voltam vala- mikpr. A vállalathoz malterte- regetőnek szerződtem. Csípőficamos vagyok, nem bírtam a sók cipelést és ezért — kétévi gyakorlat után, 1954-ben — szakmunkásvizsgát tettem. Bandi bácsi segített a tanulásban. Mindnyájan nagyon szeretünk itt dolgozni. Igaz, a fiatalabbak titokban néha mondják: „Bandi bácsinak semmi sem elég.” De a pénz azért kell nekik. Ha egy kicsit görbe a sarok, Bandi bácsi nem hagyja annyiban. Megkérdezni: „Mit akarsz te ezzel?” Aztán folytatja: „Na, csináld meg újra!” A dicséret ritka nála. Azért igazán tenni kell valamit. smmms, 5 1970. MÁJUS 31. VANDLIK GYÖRGY kőműves — Fiatalon kerültem a brigádba, Akkor még nem értettem mindenhez. Bandi bácsi segített. Ma már nem kell magyarázni. A lakásépítésben specialistákká váltunk. Ebbe a brigádba kerülni megtiszteltetés. No, persze a kereset szempontjából sem utolsó dolog. Igaz, ha nem dolgoznánk, akkor nem lenne pénz. Mindenki törekszik. Ha valaki lemarad, a többiek mindjárt kérdezik: „Még mindig ott tartasz? — Ennek bizony senki sem örül. ifj. REINHARDT ANDRÁS kőműves — Apám hívott a brigádba, 11 évvel ezelőtt. Segédmunkásként kezdtem, két év múlva pedig letettem a szakmunkásvizsgát. Nem volt nehéz, gyakorla- tilaíg sokat tanultam. A közelmúltban művezetői vizsgát is tettem. Előzőleg felvettek az építőipari technikum levelező tagozatára, és most fejezem be a második évet. Nagyon megszerettem a brigádot. Ha majd művezetőnek osztanak be, akkor is szívesen maradnék ennél az építésvezetőségnél. * * + Dobák György művezető: — Derekasan dolgoznak, szakmailag is kitűnők. Ha olykor vita is támad közöttünk, csak a legnagyobb elismeréssel tudok róluk beszélni. Náluk a munka valóban becsület és dicsőség dolga. Pásztor Béla (Fotó: Barnácz István) Lakatost és hegesztőt azonnal felveszünk. 44 órás munkahét és szabad szomoat biztosítva. Fizetés megegyezés szerint. békési ÉPÍTŐIPARI KTSZ Békés, Szarvasi ut 42. x (Folytatjuk)
