Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Iparfejlesztés is numkaerggazdálkodás

Dr. Rózsa József kandidátussal, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével beszélget, tünk a főváros és a vidék mun- kaerögazdálkodásd gondjairól.

— Üjabban nem növekszik, sőt valamelyest csökken az ipa- i ri dolgozók száma Budapesten. j Így az országos létszámnövekedés teljes egésze a megyékre \ jut. Hogyan értékelhetjük ezt? j

— Az utóbbi évék kétségtele- j nül új jelensége, hogy mérsék- [ lődött a7 ipari körzetekbe irá- j nyúló munkaerőáramlás, s erőteljesebbé vált az iparfejlesztés | a szabd munkaerővel rendelkező ■ mezőgazdasági vidékeken — í kezdte válaszát dr. Rózsa József. — Olyan járásokban, mint j a marcali, a püspökladányi, a j gyulai, a békési, a berettyóúj- ! falúi, és olyan városokban, mint j Orosháza, Kecskemét, Gyula, j egyik évről a másikra 30—40, j sőt 50 százalékkal növekszik az ; iparban foglalkoztatottak száma. I Ez egyértelműen előnyős a dolgozók számára, akik helyben j találnak munkát, s nem tölte- ; nek óráikat utazással.

— De az új helyzet nem min- i denben kedvez Budapestnek és j az iparosított városainknak. Bár ennek is van haszna: nem ! növekedtek tovább a túlzsúfolt- . ságből adódó gondok. Ám a . munkaerőhiány a nagyobb haté- | konyságú ipari termelés fejlődé- j sét is fékezte e városokban. Pél- j dául azzal, hogy a diósgyőri és I az ózdi kohóknál lelassult a va- ! gonok ki. és berakása, s nőve- j kedtek a szállítási nehézségek. ; Vagy: Békéscsabán nem tudták j három műszakban üzemeltetni j a legújabb olasz tésztagyártó ! gépét, miközben a környező tsz- ! ekben fellendült a házi tészta- ! gyártás.

— De az egyes körzetek ha- 1 tározottább iparosítása nemcsak a létszámot, hanem a7 anyagi eszközöket is elvonja a hatékonyabban dolgozó ipari vidékek- j Dől. A fővárosi vállalatok pél- j dául tavalyi fejlesztési alapjaik kétharmad részét vidéki telep- I helyeik fejlesztésére fordították, i A tavalyi beruházásaik egy I munkásra jutó összege három- j szór akkor volt a megyékben le. ; vő telephelyeiken, mint a fővá- j rosfoan. S ezeket az eszközöket többnyire extenzív fejlesztésre, alacsony termelékenységű új munkahelyek létesítésére fordították vidéken, s így nem is maradt pénz az intenzív fejlesztésre a hagyományos iparvidékeken.

— Elképzelhető-c, hogy mindenki ott k>ap munkát, ahol lakik? Lemondhat-e Budapest és több vidéki nagyváros a bejáró dolgozókról?

— Egyelőre ’elképzelni sem

tudjuk, hogy mindenki lakóhelyén vállaljon munkát. Világjelenség az ingázás, vagyis a munkaerő utazik és áramlik az ipari-gazdasági körzeteikbe, és nem fordítva. Az ipar fejlesztése bizonyos centrumok, körzetek kialakítását feltételezi s még ésszerű decentralizálás esetén sem igazodhat a mezőgazdaságra épült településhálózathoz. Az urbanizáció, a városi lakótelepek építése-bővítése sehol nem képes teljesen lépést tartani az ipari-gazdasági fejlődéssel,

ezér+ szükségszerű az ingázás. Olyan kiegészítő ipari tevékenységre valószínű hosszabb távon is szükség van falun, amely ellensúlyozza a mezőgazdasági munka idényjellegét.

— Ma már nemcsak Budapestre, Miskolcra, Veszprémbe, Székesfehérvárra, Szegedre, hanem olyan későn iparosított városokra, mint Kaposvár, Nyíregyháza, szintén jellemző a fér. k munkaerőhiány. A létszám

bizonyos fokú növekedését nem lehet, de nem is szabad megállítani, nagy városainkban. Az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások javítása például feltétlenül új dolgozókat igényel. A városi foglalkoztatottak számottevő része jelenleg bejáró dolgozó s a jövőben sem mondhatunk le róluk, bár számolnunk kell azzal ,hogy a fiatalok egyre kevésbé vállalják ezt a terhes és fárasztó életformát.

— Hogyan lehet mégis a városok munkaerőigényeit kielégíteni, az ingázást legalább a szükséges mértékben elfogadhatóvá tenni?

— Alapvetően gazdasági eszközökkel. A reform lényegéből adódó követelmény, hogy a munka társadalmi hatékonysága a személyi jövedelmekben is tükröződjék. Ez azonban ma csak részben érvényesül, Ma még gyakran megtörténik, hogy kezdetleges manufakturális módszerekkel nagyobb jövedelemre tesznek szert, mint a legkorszerűbb technikával. (Persze előfordul, hogy a rugalmas irányítással, alacsony rezsivel, bürokrácia nélkül dolgozó kisipari szövetkezetek vagy termelőszövetkezeti melléküzemek rá is szolgálnak erre.) A gazdasági sízabályozó eszközök, illetve a korszerű nagyüzemi módszerek és kapacitások továbbfejleszté-, sévef a mad konjunkturális lehetőségek bizonyára lényegesen csökkennek, s a bejáró munkások jobban megtalálják majd anyagi számításukat a hatékonyan dolgozó korszerű nagyüzemekben.

— Magán a bejáráson is köny- nyitem lehet. Szerintem ideje lenne már korszerűsítem a munkásvonatokat, megszüntetve a maszek pálinkaméréseiket, csökkentesd a hosszú menetidőket. Persze az ingázással járó egyéni áldozatot szociális, családi problémáikat teljesen felszámolni nem tudjuk.

— Bizonyos jelek a vidéki Iparfejlesztés összehangolatlanságaira, spontán vonásaira is utalnak. Mi erről a véleménye?

— Az elteli csaknem két és fél év félreérthetetlenül bebizonyította, hogy gazdasági szabályozással megfelelően ösztönözni lehet a vállalatokat a vidéki iparosításra. A vidéki ipar gyorsabb ütemű fejlesztése viszont nyilvánvalóvá tette a meglevő területi, tervezési és koordinációs gyakorlat hibáit. Szerintem az a legnagyobb baj, hogy a tanácsok mindenáron újabb és újabb ipáit akarnak megyéjük, járásuk, városuk részére szerezni. Ilyenkor csalt a helyi érdekeket képviselik, a lakosság foglalkoztatását szorgalmazzák, s a letelpülő vállalat a népgazdaság érdekeire nincsenek tekintettel. Néha még olyankor is hozzájárulnak új üzemek létesítéséhez, amikor már a munkaerőhiány egyre szembetűnőbb. Arra sem mindig gondolnak, hogy a munkás, és alkalmazotti létszám növekedésével lépést tart-e a közlekedés, a lakásépítés, a szolgáltató- és kommunális létesítmények fejlesztése. Szerintem á tanácsoknak a regionális tervezés iparpolitikai és munkaerő-kérdéseivel legalább olyan alaposan kellene foglalkozniuk, mint a város, és településtervezés építészeti feladataival. Mert nagyobb gazdasági, társadalmi, ső) politikai kár származik abból, ha meggondolatlanul adják ki egy új üzem létesítésének engedélyét, mintha egy új lakóház vagy középület nem kellően illeszkedik be környezetébe, a város. és településrendezési elképzelésekbe.

Kovács József

BÉKÉSCSABAI SZÍNHÁZI KAPOK Riadó

Ma este:

Varsói

melódia

A Békéscsabai Színházi Napok alkalmából ma este a Katona József Színház Zorin: Varsói melódia című lírai történetét mutatja be. Szereplők: Törőcsik Mari és Sztankay István. A vasárnap esti program szerint a békéscsabai Viharsarok ’70 stúdiószínház két produkciója következik. Görgey: Délutáni tea és Cristopher Fry Nem ritka a főnix című műve.

A szombati és vasárnapi előadásokat egyaránt a Jókai Színházban rendezik meg.

Főpróba a bábosoknál

A Békéscsabai KPVDSZ Napsugár Bábegyüttese vasárnap délelőtt 11 órakor a békéscsabai Ifjúsági Ház színháztermében nyilvános főpróbát tart a H„ Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztiválra készített műsorából. Az együttes a „Nem volt és nem is lesz” című bábparódiát és Bartók: Magyar táncok, című művének koreográfiái feldolgozását mutatja be.

Mindkét produkciót Lenkefi Konrad állította össze és rendezte.

A Miskolci Nemzeti Színház stúdiószínpada által bemutatott Krzysztof Choinsfci színmű, a Riadó voltaiképpen egy variáció a sokféle műfajra hangszerelt klasszikus témára, a fasizmusra. Különös téma, s még különösebb, hogy a fogalom létrejötte után alig néhány évtizeddel máris nagyobb irodalma van, mint bolygónk történelméből bármely eseménynek. Nagyobb ... de hát a fasizmus nem valamiféle kronológiailag körülhatárolható, elkezdett és lezárt történés, a fasizmus több ennél. A fasizmust mindeddig a „kegyetlenség, a hideg fejjel elkövetett tömeggyillkosság'’ kifejezések pótolták, de amióta, mint az „imperializmus legfelsőbb foka” megjelent, azóta tudjuk, hogy ezek a fogalmak mit sem adnak vissza a borzalom lényegéből. A fasizmus... az, amelytől rettegni kell, szándékosan fenntartani a rettegést, a rettegésre emlékezni kell, mindig; mindig.

Choinski darabja ez- Rettegés. Memento. Memento a rettegésre. Már-már elmosódó emlékek fölszítása egyetlen, borzalmas, gölcsös monológban. A monológ erről szól: Upor Péter raffinált. udvarló, drasztikus, parancsoló, ziháló, kétségbeesett, megtört, megalázkodó, vinnyogó, kmlódó, aztán újra magabiztos

nácija remek teljesítmény. Ez a férfi, borzalmak tanúja és borzalmak elkövetője Upor alakításában néha szánalmas, elviselhetetlen, ketté váló énű skizofréniájában már-már szeretet- re méltó, hiszen mégis1 ember... aztán újra kevély, hatalmas, félelmetes, akiről már csak egyet tudunk: meg kell ölni, meg kell ölni... !

Upor Péjer alakítása sok virtuóz mesterségbeli tudásról árul. kodik, de nem szeretnők pusztán technikára degradálni ezt a teljesítményt. Amit nyújt, nagyon átélt, feszült, lázas tempójú és felejthetetlenül szuggesztív. Partnere, a Nő — Balogh Zsuzsa — nem tudom miért, Rita Tushingham-re emlékeztet; talán mert egy egész darabon át tartó némaság köaben szeme beszél helyette. Beszél, sír. zoíkog, retteg, szánalmasan nyüszít, lángol, dühöng, lázad. Ez a szem és ez a mozgás mindent tud. Néhány rövid mondat a szívszo- rító némajáték mellett el sem hangzottnak hat.

Nyúlfarknyi szerepében tetszett még az Ismeretlen hölgy, Zoltán Sára és Suki Antal meghökkentő formájú-hatású díszlete. Sallós Gábor rendezői munkája nemes technikai, dramaturgiai, lélektani ötvözet. Hibátlan, remek öntvény.

B. Máté

Megyénk fiai a gátakén

Az önkéntes.

Maroslelle fölött, ott, ahol szerdán délelőtt még a Békés megyei Polgári Védelmi Műszaki Alakulat katonái dolgoztak a lokalizációs gáton, már a gépeké a szó. A megtisztított munkaterületen földmunkagépek, -markolók, dömperek, baggerek, dózerek és még ki tudja, milyen fajtájú, de egy rendeltetésű technika dolgozik. Tömörítik, magasítják a gátat.

Esik az eső. A sárga agyag és a homok nyálkásan csúszik a csizmák recés talpa alatt. Keresem az alakulatot. A gépek kezelői irányítanak a helyszínre. A Békés megyei katonák sárosak, olajosak. Kevesebben vannak, mint az elmúlt napokban, mert a kézi erőre egyelőre nincs szükség. Az egység; amelyik jelenleg kint dolgozik, gépesített. Dömperek, dózerek és markolok kezelői.

Fáradtan hajol ki a vezetőfülke ajtaján a fiatal Szarvas honvéd. Vésztőről származik, önkéntes. Amikor ugyanis a Békési Vízgazdálkodási Társulat dózerét a bevonulási helyre behozta, nem akart megválni gépétől, őneki nem kellett volna bevonulni.

— A gépet nem hagyom él — monda szerényen Tarczali őrnagynak.

— Akkor viszont be kell öltöznie — hangzott a válasz.

— Beöltözök. Ott a víznél úgyis szükség van minden emberreígy lett az alakulat katonája a vésztői fiú. Nem egyedül van. Többet ismerek, s van köztük, aki két családot hagyott otthon, pedig' nem kellett volna bevonulnia. De tudják, valameny- nyien, hogy nagy szükség van rájuk.

Dübörögnek a motorok. A markolókosarak egyszerre robb mázsa földet emelnek a gát koronájára. A tömörítő gépek, baggerek pedig ide-oda mozogva járják a gát rézsűjét és a koronáját. A gépkezelők egy pillanatra sem tekintenek félre. Beszélgetni nem lehet velük. Nincs erre idő. Minden percnek jelentősége van.

***

A vízügyi szakemberek a guruló harcállásponton, a parancsnoki kocsiban tartanak megbeszélést. Az UHR-rádió állandóan működésben van. Parancsok és a végrehajtás jelentéseit továbbítják a hanghullámok.

Csontos László, a szakasz vezető vízügyi mérnöke fáradtan nyújt kezet, de készségesen ad tájékoztatást.

— A Békés megyei fiúk? Csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni arról a munkáról, amit az utóbbi napokban végeztek. Pontos, gyors, jó minőségű munka volt. Olyan, amilyet ritkán lát a magunkfajta szakember; Ma délelőtt itt járt Bégen Imre elv-társ. Jelentettem neki a Békés megyei polgári védelmi alakulat helytállásét.

— Becsületesen dolgoztak, — veti közbe egy feketebajuszos szakember.

— Mi a helyzet jelenleg a lokalizációs gáton?

— Azt tudom mondani, amit Dégen elvtársnak is jelentettünk, hogy a gát a kitűzött határidőre készen lesz.

Igen, készen kell lennie, s ebben a munkában jelentős része van megyénk fiainak is. a polgári védelmi alakulat katonáinak.

Botyánszki János

Magasodik a gát.