Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
NflTO-ellenes tüntetés Rómában A beszámoló feletti vitával folytatódik a Komszomof-k&ngresszus Olasz fiatalok tüntetése a NATO ellen. A tüntetők a NATO külügyminiszterek római tanácskozásának színhelye, a kongresszusi palota el akartak vonulni. Képünkön: rendőrtámadás a tüntető fiatalok ellen. (Telefotó — AP—MTI—KS) Terrorbembázásik egységek ellen —- Támadás az amerikai I kínai tömegkampány Csütörtökön a Komszomol XVI. kongresszusa folytatta Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol Központi Bizottsága első titkára beszámolójának megvitatását. A Pravda csütörtöki száma vezércikket szentelt a Lenini Komszomol kongresszusának. Az SZKP KB lapja rámutat: a lenini eszmei és szervezeti alapokon létrejött Komszomol az ifjúság harci élcsapatává lett, segíti a pártot abban, hogy a munkásosztály ügyéért, a dolgozó nép boldogságáért küzdő, eszmeileg edzett, tevékeny har_ cosokat neveljen a fiatalokból. NATO botrány — az „ez re des Iki tatom” miatt fő célpontja az indokínai agresszió HANOI Amerikai repülőgépek, köztük B—52-es stratégiai bombázók vasárnap és hőtfőn összesen ,, 46 ízben támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaság területeit — közölte a VDK Kül- ügy minisztériuma. A terrortámadások a demili- tarizált övezet mellett levő Quang Binh-tartomány térsé- gei ellen irányultak. A VDK Külügyiminísztériuma megbélyegzi a durva provoká- n ciókat, és követeli, hogy az Egyesült Államok azonnali hatállyal vessen véget az ilyen agresszív cselekményeknek. SAIGON ' A kambodzsai felszabadító hadsereg egységei szerdán a Horog-térségben meglepetésszerű . támadást intéztek egy amerikai konvoj ellen. A hazafias erők géppuskákkal és aknákkal lőtték a konvojt. Az amerikaiak géppuskatű zzel válaszoltak, majd 15 perces harc után a felszabadító erők visszavonultak. Két amerikai életét vesztette, négyen pedig megsebesültek. Saigoni bejelentés szerint a kambodzsai partizánok vesztesége nem ismeretes. A DNFF tüzérségi egységei csütörtökre virradóan 15 amerikai állás- és támaszpont ellen intéztek támadást. Da Nang térségében állomásozó amerikai hadosztály egységei szerdán két ízbe- is n felszabadító erők tüzébe kerültek. Saigoni bejelentés arról számol be .hogy az amerikaiak vesztesége 5 halott és 12 sebesült. PEKING Afganisztán pekingi nagykövete szerdán fogadást adott, amelyen részt vett Csou En-laj kínai miniszterelnök és Li Hszi- en-nien miniszterelnök-helyettes is. A miniszterelnök-helyettes a fogadáson mondott beszédében a többi között kijelentette: a kínai kormány és a kínai nép szilárdan eltökélte, hogy Indokína három népével és az egész világ valamennyi elnyomott népével egvesi'lve küzd az amerikai ag2 mSia'i 1970. MÁJUS 29, Ázsiai helyzetjelentés resszorok és lakájaik végső vereségéért. Az Űj-Kína hírügynökség azt jelenti, hogy az elmúlt héten Kínában több mint 400 millióan tüntettek .kifejezésre juttatva szolidaritásukat a világ népei által az amerikai imperalizmus ellen vívott harccal. * * * Mao Ce-tung nyilatkozata, egy héttel elhangzása után továbbra is a kínai sajtó fő té mája. A lapok nagy terjedelem, ben közlfik a világ különböző tájáról eredő kommentárokat, amelyek szerint Mao Ce-tung nyilatkozata erőteljes támogatás a népek harca számára. Pekingi megfigyelők szerint a tömegkampány jellemző vonásai a következők: az itt-ott jelentkező szovjetellenes hangok ellenére — nyilatkozatban kijelölt fő ellenség és a tömegmozgósítás fő célpontja az amerikai imperializmus indokínai agressziója Csou En-laj Arafáthoz küldött és szerdán publikált levele arra mutat, hogy a nyilatkozat hosszú időn át a kínai külpolitika hivatkozási alapja lesz. Bár a kampánynak Peking- ben nincs szovjetellenes jellege, azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy Kína segítsége a legfontosabb az indokínai népek számára. A szocialista országoknak az indokínai népek értekezletét és harcát támogató nyilat- ogy szó sem jelent rneg a kínai sajtóban. Norodom Szinhanuk kambodzsai államfő üzenetet intézett a hidrogénfegyverek betiltásáért küzdő japán bizottsághoz, ebben tiltakozott az ellen, hogy a japán kormány beavatkozik Kambodzsa belügyeibe és kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy sem az ENSZ. sem egy új genfi típusú értekezlet nem illetékes az indokína: probléma rendezésére. Szihanuk bírálta Japánt, amiért részt vett a legutóbbi dja- kartai értekezleten. Az értekezletnek — mondotta — az volt a célja, hogy legalizálja a Phnom Penh-ben hatalomra került rend- szórt. WASHINGTON Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője .elmagyarázta”, hogyan kell értelmezni Suharto indonéz elnök Fehér Házban elmeretes, az indonéz elnök po- hárköszöntöjében azt mondotta, hogy Kambodzsából ki kell vonni az összes ott tartózkodó idegen csapatot. Ziegler elmondotta, hogy Nixon elnök véleménye szerint, a felhívás nem Vonatkozik az amerikai csapatokra, hiszen az amerikai csapatok „csupán rövid ideig” tartózkodnak Kambodzsában és „senkit sem fenyegetnek”. (MTI) ff A NATO miniszteri tanácsának szerdán befejeződött ülésszakán Härtling dán külügyminiszter éles bírálattal illette a Görögországiján uralkodó „ezredeshatalmat” és követelte, hogy a NATO-országok ne szállítsanak fegyvereket Görögországnak. Bíráló megjegyzéseket intézett az athéni rendszer címére Norvégia és Hollandia külügyminisztere is. Kiszivárgott hírek szerint az ülésen heves vita robbant ki- Rogers amerikai külügyminiszter, hogy csillapítsa a felbolygatott kedélyeket, megrendezte az illető miniszterek és Pipinelisz görög külügyminiszter külön találkozóját, amelyen jelen volt Stewart angol külügyminiszter is. A békítési kísérletből azonban .semmi sem lett. Pipinelisz ugyanis kijelentette, hogy mint katona, „sértve érzi magát” és elvárja, hogy bocsánatot kérjenek tőle. Erre kitört a botrány. A TASZSZ szerint a fenyegetőzések senkit sem ijesztettek meg. Más jelentések arról számolnak be, hogy Rogers amerikai külügyminiszter olyan jóváhagyást próbált kicsikarni a7 ülés. szak résztvevőitől, hogy a NATO-országok fegyvereket szállíthassanak az atháni rendszernek. A nyugat-európai országok ehhez nem adták jóváhagyásukat. (MTI) Rogers tájékoztatta Francot Rogers amerikai külügymi-, niszter csütörtökön Madridba repült, hogy Francot tájékoztassa a NATO római tanácsülésén hozott határozatokról. | Mint az AP megjegyzi, a NATO félévenként lezajló tanácsülései után hovatovább ru. tfnjellegűvé vált, hogy ameri-; kai külügyminiszter Madridba repül és Francot tájékoztatja. A Reuter tudósítója szerint j az Bgyegsült Államok ismét ki- í serietet tett arra, hogy Spanyol- országot becsempéssze a NATO- ba. Állítólag Washington arra próbálta rávenni Nagy-Britan- niát, hogy javasolja Spanyolország felvételét, és ha ezt megteszi, akkor Madrid hajlandó jégre tenni a Gibraltár hovatartozásáról kirobbant vitát. A tudósító úgy értesült, hogy Nagy-Britannia nem ment bele az Egyesült Államok felkínálta játékba. (MTI) Elet a százalékok mögött Az éiiíiöanyapar tegnap, ma és holnap G Lassú léptekkel A termelésben, a gazdasági életben csodák nincsenek. Kívánni könnyű lenne, hogy egy- csapásra megoldódjék a gond, melyet az építőanyagok hiánya vagy szükségesnél kisebb meny- nyisége okoz, a kívánság mellé azonban jó néhány milliárd forintot is mellékelni kellene. Az építőanyagipar — szaknyelven szólva — nagyon eszközigényes ágazat, köznapi nyelven: a fejlesztés drága beruházásokat követel. Ezért kell kényszerűen tudomásul venni, hogy ebben az esztendőben is cementből, húzott síküvegből és tetőfedő anyagokból nem lesz elegendő. Igaz, ötven százalékkal növekszik a cementimport, 26 százalékkal több cementet kap a belkereskedelem, mint a múlt évben, hatvan százalékkal több falburkoló- csempét vásárolunk külföldön... de — mint a megelőző cikkben utaltunk rá — az import a végtelenségig növelhető. Idehaza is többet kell tenni, mégpedig minden tekintetben. — Túl a mélyponton — Az év első negyede azt mutatja: az építőanyagipar túljutott a mélyponton. A termelés öt százalékkal emelkedett 1969 első negyedéhez mérten, a hathatós és sokoldalú erőfeszítések eredményeként az egy foglalkoztatottra jutó termelés csökkenése is — ami nem volt kicsiség: 1969-ben hét százahangzott kijelentését. Mint is- I lékkaü volt kisebb az egy foglalkoztatottra jutó termelés, mint 1968-ban! — megállt, indulni lehet hát felfelé! Van reális alapja a bizakodásnak? Kétségtelenül. A korszerűsítés például jó erőforrás. A tégla- égető körkemencék egy köbméterére jutó napi termelés 1960- ban 27,5 db volt, 1968-ban 34,2. Az üveg- és cementipar- ban hasonló a fejlődés. Az ágazat valamennyi területén mód van arra — s a műszakiak tehetsége, rátermettsége jó alapot nyújt ehhez —, hogy a meglevő eszközöket jobban kihasználják, erőteljesebben kamatoztassák a korszerű üzem- szervezés nyújtotta előnyöket, azaz: beruházás nélkül is képesek legyenek az oly sokak által várt többre. Beruházás nélkül is. de: természetesen arról lemondva. Mert hosszú távon a hazai termelés és az import helyes arányainak kialakítása, s a nemzetközi munkamegosztásban való fokozott részvétel kínálja a megoldást. — Anyagot vagy gyárat? Hatalmas mennyiségű építőanyagot importálunk. A hatvanas évek elején mindössze 4— 11 ezer tonna cementet hoztunk be, 1970-ben a cementimport megközelíti az egymillió tonnát. 1960-hoz mérten a húzott síküveg importja a nyolcszorosára, az öntött síküvegé a tizenegyszeresére növekedett. Többféle anyagból egy-egy nagy gyár teljes termelését teszi ki a behozatal, s ez — a vevők szemében — ésszerűtlennek tűnik, hiszen akkor miért nem építjük fel a gyárat mi magunk? Bonyolult gazdaságossági számítások sokasága kell ahhoz, hogy dönteni lehessen: az anyagot vagy a gyárberendezéseket érdemes-e importálni? Mert- igaz, cementgyártáshoz nem kell különösebb alapanyag, ám például az azbesztcement-termékekhez, a nemes burkolóanyagokhoz, az üveggyártáshoz már nem elegendő megvásárolni a gyártó-berendezéseket — drága pénzért, sűrűn kemény valutáért —, az alapanyagok egy részét is külföldről kell hozni, mert belőlük hazánkban dekányi sem található. Mindezekre azért érdemes ily’ részletességgel kitérni, hogy á témában nem járatos olvasó is érezze: nem szándékokról, hanem lehetőségek számbavételéről, mérlegeléséről van szó. Mert az építőanyagok értékesítésével elérhető nyereség oly alacsony, hogy abból, az ágazat sok vállalatánál, még a szinttartásra sem jut elegendő, nemhogy új kapacitások létrehozására adna alapot. Tehát: minden mindennel összefügg, s csak nagyon felelős mérlegeléssel lehet dönteni, mert egy- egy döntés messzire gyűrűző következményekkel jár. A hatvanas évek elején esztendőnként több mint egymilliárd forintot emésztettek fe] az építőanyagipari beruházások. A beinvesztált pénz eredményeként — több más mellett — évi egymillió tonna cement —, 141 ezer köbméter előfeszített vas-