Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

Jubileumi ünnepség a Békés megyei pártsajtó megjelenésének 25. évfordulóján Az Aradi Állami Román Színház (Folytatás az 1- oldalról) Az újságot igen mostoha kö­rülményeik között írta és szer­kesztette az a kis létszámú új­ságírógárda, melyet a párt erre a feladatra küldött. A nyomdá­szok elavult, korszerűtlen gé­pekkel dolgoztak. De az újság­szocialista átszervezésére, az el­lenforradalmi erők szétzúzásá­ra. Nagy szolgálatot tett a lap a társadalmi-gazdasági, kulturális folyamatok megértetésében, a gazdaságirányítás rendszerének elfogadtatásában, s kibontakoz­tatásában, általában a gazdasá­Csoór István író átveszi írók a nehézségek ellenére is helytálltaik a nyomdászokkal együtt! Fáradhatatlanul harcol­lak az altkor burjánzó üzérke­dés, spekuláció, s a reakció min­den cselszövése ellen. A hatez­res példányszám megjelenése, a régi, a felszabadulás előtti Kö- rösvidék kettő és fél ezres pél­dányához képest óriási fejlő­dést jelentett. A reakciós pártokkal folyta­tott küzdelembe napról napra nőtt a lap tömegkapcsolata és ilyen módon nagy segítséget nyújtott a pártnak a tömegek megnyerésért vívott harcához. Csak néhány mondatban emlé­keztetjük Önöket az aw«* leg­égetőbb tennivalókra, melyekre mozgósítani kellett az embere­ket, és amelyeket a pártsajtó nélkül nem tudtunk volna meg­tenni. A romokban heverő or­szág újjáépítésére azt mondta a reakció: hozzá sem érdemes fog­ni, mert eltelik húsz-harminc év is, ameddig itt valami lesz, ak­kor is csak az amerikaiak segít­ségével, a Marsall-segéllyéL A párt és sajtója szétzúzta ezeket a nihilizmust hirdető reakciós nézeteket és eredményesen hív­ta munkára a dolgozókat. Az újjáépítés, mint tudjuk, az elsői hároméves tervben befejező­dött. Emlékeztetünk a földosztást követó ellenséges hadjáratra, a volt földesurak és csavaros esizű ügyvédjeinek manipulációira, a különböző hivatalokba beépült ellenséges elemekre, akiknek se­gítségével a felszabadulás nagy vívmányát akarta megsemmisí­teni a reakció. A mi sajtónk nemcsak kíméletlenül leleplez­te, pellengérre állította a nép ezen ádáz ellenségeit, hanem összefogásra, tömörülésre szólí­totta a dolgozó parasztságot, az új földhöz jutottakat, hogy job­ban tudjanak védekezni a reak­ció támadásai ellen. És ezzel a szövetkezés gondolatát is elhin­tette a parasztság körében. Az elmúlt huszonöt éves törté­nelmünk során nem volt olyan jelentős esemény. feladat, amelynek előkészítéséből, szer­vezéséből és megvalósításából ne vette volna ki részét a me­gye kommunista sajtója. Lelep­lezte a demokratikus átalakulás, a földreform, az államosítás el­lenségeit, mozgósított az újjá­építésre, az ötéves terv végrehajtására; a mezőgazdaság a jubileumi plakettet. * iá élet fejlődésében és megszi­lárdításában, s a szocialista esz­mék terjesztésében és védelmé­ben. Kedves Elvtársak1 A megyei kommunista jajtó kezdetben hatezres példány­száma évről évre növekedett. 1949. október 30-án megjelent „Viharsarok Népé”-t már nyolc­ezres példányszámban nyomták, s az 1956 után Békés megyei Népújság lapfejjel megjelent pártsajtónak 35 ezres vásárlója és 70—80 ezres olvasótábora lett. Ez nemcsak a jó terjesztői, pos­tai munkát, s ebben a pártszer­vezetek jelentős segítségét dicsé­ri, hanem mindenekelőtt a lap javuló színvonalát, amelynek eredménye elsősorban az évről évre szélesedő tömegkapcsolat A színvonaljavulás tükröződik a nyomdai kivitelezésben, a tet­szetős typografizálásban, a tör­delésben is, amely a nyomdá­szok munkáját dicséri. A kor­szerű lapszerkesztéssel a lap mintegy 250 tudósítójának és sok-sok levelezőjének közremű­ködésével egyre inkább a nép lapjává válik a megyei sajtó. A lap javuló színvonalához termé­szetesen sok segítséget adtak a pártnak, a kormánynak a sajtó munkáját érintő határozatai. Az újságírói hibák, amelyek a régebbi hibás politikád vonal követéséből származtak, ma már a múlté. Tizennégy év óda az újságírók is felnőttekké, gondol­kodókká váltak, akik válasz­adásra képes, vitatkozó embe­reknek tartják az olvasóikat. Ha itt-ott még fel is tűnik, ma már anakronizmusnak hat a jel­szószerű kinyilatkoztatás, mert mindannyian megtanultuk, hogy hitele csak az okos, őszinte, a valóságot feltáró szónak van. Természetesen a mi sajtónk kritikája a fejlődést gátló jelen­ségek ellen irányul. A burzsoá és a szocialista sajtó közötti kü­lönbség éppen a lényegben van: a mi rendszerünk haladó, igaz­ságos, emberséges, az övék a megkülönböztetés, az elnyomás, a kizsákmányolás, a farkas tör­vények rendszere. A mi társa­dalmunk fejlődése, a szocialista demokrácia kiszélesítése, az előttünk álló gazdasági-politikai feladatok megoldása követeli, hogy terjesszük mindazt, ami jó, szép és helyes, ugyanakkor ha­tározottan bíráljuk mindazt, ami gátolja előrehaladásunkat, Az ünnepség résztvevőinek es? csoporttá. állítsuk pellengérre a hanyagsá­got, a közömbösséget, a felelőt­lenséget, a lélektelen bánásmó­dot, s azokat, akik ettől nem tudnak, vagy nem akarnak sza­badulni. Ügy gondoljuk, hogy indoko­latlan a mi újságíróink — akik egyébként maguk is politikai munkások — jóindulatában, se­gíteni akarásában kételkedni, még akkor is, ha néha előfor­dul, hogy erre valamelyik új­ságíró okot ad. De ennek ürü­gyén elvetni a bíráló írás tar­talmát — mely azért íródott, hogy azokat megszüntessék, s másutt is okuljanak belőle —, általánosítani a lapról nemcsak helytelen, de megengedhetet­len. Kedves Elvtársak 1 Bízunk abban, hogy megyei pártsajtónk — élve a párt és a kormány sajtót segítő határoza­taival —, az eddiginél még bát­rabban, közvetlenebbül, meg­győzőbb . érvekkel szól olvasói­hoz mindennapi életünk örömei­ről, gondjairól, eredményeiről és nehézségeiről, a szocialista haza és szűkebb hazánk, Bőkés megyei ünnepeiről és hétköz­napjairól. Ügy gondoljuk, mint ahogyan az elmúlt 25 évben, a következő esztendők során sem lesz hiány témában és feladat­ban, sőt gondokban sem. Ezek feloldásában, az eredmények előkészítésében reméljük, to­vábbra is részt kér, felelősséget vállal megyénk kommunista sajtója a következő években, év­tizedekben, és osztozik majd a sikerek örömében is — mondot­ta befejezésül az első titkár. Ezután felolvasta azt a leve­let, amelyet az MSZMP Békés megyei Végrehajtó Bizottsága írt a Népújság Szerkesztőségé­hez, s amely lapunk szombati számának első oldalán jelent meg. Ezt követően a párt me­gyei bizottságának megbízásá­ból az első titkár átadta „Az Eredményes Pártmunkáért” em­lékplakettet Cserei Pálnak és Varga Dezsőnek, a Népújság fő- szerkesztőjének. illetve olvasó­szerkesztőjének. A kitüntetette­ket nagy tapssal köszöntötte a díszteremben helyet foglaló kö­zönség. Ezután Lehoczky Mi­hály, a megyei Lapkiadó Válla­lat igazgatója ötven, a megyei sajtó szerkesztésében, terjeszté­sében, propagálásában sok éve eredményesen dolgozó résztve­vőknek adta át a „Huszonöt éves a pártsajtó” emlékplaket­tet. Az ünnepség résztvevőinek nagy tapsa kíséretében vette át a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést a Békés megyei Lapkiadó Vál­lalat és a Szerkesztőség három tagja: Deák Gáborné, a válla­lat dolgozója, Kasnyik Judit és Iván László újságíró. A Békés megyei kommunista sajtó megjelenésének 25. évfor­dulója alkalmából rendezett ju­bileumi ünnepség Cserei Pál zárszavával ért véget, majd a kitüntetetteket fogadáson látták vendégül. vcndégjá fóka A 19. század második felé­nek kiemelkedő egyénisége Ro­mániában Ion Luca Caragiale. Európa-szerte ismert író, sza­tirikus novellái, találó vígjáté­kai ma is érdekesek, frissek. Az Aradi Állami Román Szín­ház vendégjátéka során Gyu­lán és Békéscsabán Pózolok címmel mutatta be a Caragiale műveiből Enric Roscovici által dramatizált színpadi játékot, nagy sikerrel. Az emberi jel­lemek sokszínű gyűjteménye vonul fed a színpadon, a dra­matizáló kitűnő érzékkel vá­logatta össze Caragiale művei­ganicitől, de a többiek is: Ste­fan Neagrau, Ion Cos tea, Ion Varan, Maria Barboni, Dán Bubulici, Dán Antoci és Jan Maydic megérdemelt sikert arattak a magyar közönség előtt. A román vendégművészek ma Kétegyházán Virgil Stoenescu: Az utolsó vagány halála című komédiáját játsszák, szintén Dán Alecsandrescu rendezésé­ben; *»• Az aradi színház társulata csütörtökön Budapesten járt és megteikintették a magyar tö­Viorica Popescu és Ovidiu Grigorescu „Az utolsó vagány halá­la” című komédiában. bői, az 1893-ban megjelent „Pó­zolok és pózolónők” cikksoro-1 zatból azokat, amelyek a leg-. frappánsabban idézik meg eze­ket a szenzáncióra éhes, parvenű, fecsegő, szánalomra méltóan nagyképű figurákat és hozta össze őket az egykori bukaresti Gambrinug sörözőben. A gyor­san pergő jelenetekből szikra­ként röppen fel egy-egy kitűnő gesztus, jól eltalált színészi pil­lanat, a rendező, Dán Ale­csandrescu egyértelműen arra törekszik, hogy lüktető ritmu­sú előadást produkáljon és a különböző, jellemző kis törté­neteket zökkenőmentesen ösz- szefűzze. A szereplő művészek az ara­di román színház jő hírnevét bizonyítják. Emlékezetes alakí­tásokat láttunk, elsősorban Li­vin Martinustól, Mircea Gher- dantól, Olimpia Didilescutól, Misu Dragoitól és Vasile Vár­varost. Pénteken este a Pó- I zolók békéscsabai bemutatója i után a megyei tanács és a városi tanács fogadáson látta vendégül a román vendégmű­vészeket. A fogadáson Nagy János, a megyei tanács elnök­helyettese mondott üdvözlő sza­vakat, méltatva a két nép kul­turális kapcsolatainak jelentő­ségét. Ovidiu Cornea, az Arad megyei művelődési és művé­szeti bizottság előadója köszön­te meg a szíves fogadtatást és szintén méltatta a két színház kapcsolatainak eddigi eredmé­nyeit. A fogadás után a békés­csabai színház látta vendégül az aradi színház teljes társu­latát, vezetőket, művészeket és technikai dolgozókat. A baráti találkozó — mely a színház klubjában zajlott le —a késő éjszakai órákban ért véget. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom