Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
Specializálódó képzés, új tantermek és tornaterem a mezőhegyesi ipari szakmunkásképzőben A mezőhegyesi ipari szakmunkásképző-intézet a következő tanév beindulására Új éplllet- szárnnyai gazdagodik, Hárommillió forintos befektetéssé) hét tanterem és egy tornaterem építését fejezik be ez év őszén, Az összesen tíz tanterem — három az állomás melletti épületben — megoldja az iskola szükségleteit: a majd 800 tanulót végre megfelelő körülmények között' oktathatják a pedagógusok. A tanműhely átépítését is ter-j vésik A 120 férőhelyes diákolt-j honban a gyerekek kultUfális- és sportigényeiket egyaránt jó ki tudják elégíteni. A korábbi évekkel szemben, amikor 30—52 szakma oktatás« folyt az Intézetben, 6—7 szak mára specializálódik az iskola. 1975-től változik meg teljesen a* intézet profilja; attól kezdve már csak mezőgazdasági gópsze relő, géplakatos, esztergályos, hegesztő, kőműves, asztalos és szabó szakmákban indul egy- egy évfolyam. „Tiszta a békéscsabai A KlbZ, a Vöröskereszt, a nő, tanács, a Művelődésügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg a „Tiszta Iskola, egészsége« ifjúsági mozgalmat. A mozgalomban részt vett a békéscsabai Üj Öimiházium is, és miután a váiskola'* Új Gimnázium rös iskolái közül a kitűzött feltételeket a legjobban teljesítette, elnyerté a „Tissia iskola’ elmet. Az iskolái a KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács díszes oklevéllel és magnetofonnal jutamazta. Sárgulási bál A szarvasi Teséedik Sámuel Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum 1970-ben végző hallgatod Fogadóóra A soron kővetkező fogadóórákat dr. Kertész Márton, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára tartja, május 23— j án, szombaton délelőtt 9—12 óráig, hivatali helyiségében, Békéscsabán, Felsőkörös sor, Irodaház. május 23-án sárgulási bált és búcsúprogramot rendeznek az intézetben. A nap eseménysorozata reggel 8 órakor diákbúcsűz- tatóval kezdődik, majd a végzőé hallgatók búcsúznak a Szarvasi Állami Gazdaság vezetőitől. Fél 11 órakor rendezik meg az ünnepi felvonulást, 11 órakor az ünnepélyt, majd a végzősök az intézettől búcsúznak. A vidám programmal gazdagított sárgulási bál este 7 órakor kezdődik az intézet aulájában. dea-bökrot, percekig gyönyörködött benne, egy szálat leszakított. ballagott tovább, aztán egy fa mögül valaki puskatussal fejbevágta... — Nézzétek, milyen csodabogarat hoztam nektek! — rikoltott Ernest, amint kilépett a sűrűből, hóna alatt az eszméletlen Honda Lászlóval. Ez az Ernest éppoly hatalmas termetű volt, mint senihor Mulle- ro, éppoly szőke, de sokkal fiatalabb, darabosabb, durvább arcú. Az Aranypatak partjára épített takaros házikó tornácán a két férfi abbahagyta a hevenyészett térkép tanulmányozását és a hang irányába fordult. Hans Müller volt az egyik, a másik meg egy barna hajú, középtermetű, kövérkés, lassú mozgású, lassú beszédű ember. Franz Eberhardt. Harmadik társuk közben a tornác sarkába lódította zsákmányát. — Csak megsimogattam a puskaaggyal — magyarázta vigyorogva —. nemsoká magához tér. Az volt a fickónak a szerencséje, hogy egy pillanatra tisztán kivehettem az arcát, láttam, hogy idegen. Gondo ■ lom ,azok közül való, akikről tegnap este meséltél, Hans. — Igen — bólintott Müller —, ez az egyik magyar. Valami elektromos vigéc. Egy dummer Kerl, a Floréstában csak ült és hallgatott, az anyanyelvén kívül mást nem beszél. — Vajon mit keresett erre? — tette fel a kérdést elgondolkozva, mintegy önmagának Bberhardt. — Vajon ki küldhette? Müller mosolyogva Csóválta a fejét. — Franci, te már akkor is gyanakszol, ha arra semmi ok. Ezt a kis kopasz korcsot senki nem küldte ide, semmit sem keresett erre. Egyszerűen elfelejtették tájékoztatni az ösvények tiszteletéről. Vagy nem értette meg, amit mondtak neki. Elcsavargott. Figyeljétek, már eszmél is... Ernest, tölts bele pálinkát és ha teljesen magához tér, udvariasan kísérd vissza a főtérre a társaihoz. Nem bántod, érted? Semmi értelme, hogy esetleges kellemetlenségeket csináljunk magunknak most, amikor ilyen szépen alakulnak a dolgaink. Folytassuk a munkát... — Hát — mondta vontatottan Eberhardt —, azért mindenesetre addig is beszéljünk portugálul vagy franciául, tudomásom szerint sok magvar konyít valamit a mi nyelvünkön. Müller és Eberhardt ismét a térkép fölé hajolt, folytatták a beszélgetést. Ernest, aki szemmel láthatóan nem volt egyenrangú társ a trióban, inkább amolyan testőriéi«, kellemetlenül beballagott a házba, fél palack pálinkát hozott ki. Intett Hondának, hogy nyissa ki a száját és mérsékelt lelkesedéssel, csák úgy az üvegből, megitatta. Sajnálta a drága italt. Hátha még sejtette volna, hogy ennek a pár kortynak milyen végzetes következménye lesz társai messzemenő terveire... (Folytatjuk) Sok hűhó semmiért Jelenet a Sok hüho-búii Tolnai Géza és Hogyan talál egymásra a féltékeny Claudio és a bájos Merő, hogyan nyeri el egymásban a boldogságot a szemérmes, szerelmét leplező, csipkelödö-csú- fulódó Benedek ée Beatrice, és hogy milyen a világ körülöttük — ez Shakespeare pompás vígjátéké, a Sok hűhó semmiért. Persze, ha csak ennyi lenne, nem lenne Shakespeare, és hogy nem ennyi, ezért nagy próba egy-egy Shakespcare-reinek bemutatása. Ritkán is vállalkoznak rá színházaink, még Budapesten is, ahol pedig az anyagiművészi koncentráció mégiscsak erősebb. A békéscsabai színház évek óta letesz egy-egy Shakespeare-elŐadást a közönség asztalára, még most is a siker jó izeivel emlékezünk a Vízkereszt-re, a Szefitivánéji álom-ra és az Othello-ra. Sándor János, a színház főrendezője vállalkozott arra, hogy a Sok hühó-t hozza az idén, a választás is helyesnek bizonyult, és úgy tűnik, hogy a lehetőségek adottak voltak ahhoz, hogy a bemutató a jó előadások közé emelje ezt a mostanit. Rengeteg színházi élmény közepette is úgy érzi az ember, hogy Shakespeare mindennél több, mindenné] masabb és teljesebb élményt nyújt, mindenkinél igazabb híreket hoz az emberről, a valóságról, értelemről-érzelemről, indulatokról, szenvedélyekről, reneszánsz életvidámságról. Most ezt a Shakespeare-1 láttuk, ezt hallottuk. És külön Öröm, hogy a nagy angol vfg játékainak lényeges jellemzőjét, a romantikus költőiséget nemcsak a rendező, hanem a színészi szándék és megérzés is aláhúzza, mese] ez a színpad, elmond egy megkapó, megköny- nyeztető gyönyörű mesét, a szerelemről, az egymásra találás csodájáról, a földi lét igaz értelméről. De miként nincs rózsa tövis nélkül.' nincs beteljesülés, nincs1 harmónia diszharmónia nélkül, nincs öröm bánat nélkül, nincs jóság gonoszság nélkül, nincs tiszta, nagy törekvés ellenséges, irigv gyűlölködés nélkül: a mese hőseinek sorsa önmagában hordozza a tragédiákat is. És. hogy végül minden jóra fordul, az csak örök mese-szabály, érezni is, hogv itt, ezen a ponton mintha a valóság ellen látszana a drámaíró, megnyugtat ugyan, de a cselszövés, a gonoszság, az irigység csak ideig-óráig vonuf vissza, hadállásai mögül tovább les a boldogokra. akik ú?v vélik: nem árthat többé nekik semmi rossz. Miklós, Szekeres Ilona, Simon Szabó Éva. A hit a befejezés lényege, a hit, hogy a rossz felett mindig a jónak kell győznie, hogy nem lehet az, hogy szép, igaz, őszinte emberi akarások ne győzzenek. A gonosz János grófot fegyveresek hozzák Don Pedre elé, de a gonoszságot nem fogták el vele, tovább él másokban, az ámy-areü emberekben, akik nem a fényre, nem a fenségesen szép ember-arcú emberekre esküdnek. „Rá se gondolt reggelig I” mondja vidáman Benedek, és ebben a mondatban nyilvánvalóan ott van: reggelig, de reggel újra szembe kell nézni a gonoszsággal, az irigységgel, j j mert aki nem néz szembe vele, j j elveszik. j Vígjáték, és íme, mennyi gon- ; dolat! Persze, Shakespearc-ről van szó, és egy jó előadásról, melyből félreérthettem!! Világít | az. hogy rendezői, színészi, dísz- ! lettervezőí, jelmeztervezői szán- : dék csak egy lehetett: jó elő- I adást produkálni. Nem mintha j más alkalommal ezt. kétségbe vonhatnánk, de a szándék erei« ezúttal különösen érezhe- j I tő, És két színészi remekelés. a j , Szabó Éváé és Szoboszlay Sán- i dóré. és az egész együttes köze- j lien egyszintű, igényes játéka az I utóbbi évadok egyik: legjelentősebb Sh a kespea re-elő adása v á avatják a Sók hűhó múlt pénteki bemutatóját. Említést érdé. mel néhány jó ötlet is-, a szín- változások ügyes, a játékba illő megoldásai az olaszos temperamentum számtalan-jelű megnyilatkozása. amély jót megfér még a hercegi koronával 19, és ez természetes | az, hogy Sándor János kereste és megtalálta azt a játékstílust, mely minden ösz- szetevőjével az emberi megközelítést szolgálja, A szereplők, és nem árt még egyszer aláhúzni, jól azonosultak Shakespeare vígjátékéval, gondolataival, látszik, hogy a rendezés kifejezetten arra törekedett, hogy Mbohtakosml engedje a színész megérzéséit, ötleteit, finom játékéit, hogy ne bilincs legyen a rendezői koncepció, hanem felszabadító indukció, a játék teljességének megragadására serkentő erő. így történhetett, hogy két különösén remek színészi alakítás tanúja volt a premier közönsége. Szabó Éva Beatrlcét sokszínűén, plasztikusan keltette életre, apró kis vállrándításaiból, a szoknyáját felemelő, összecsippentő, pimasz kis mozdulataiból, szép szövegmondásából könnyedén született meg az igazi Beatrice. Nem kevésbé hasonló sikerű Szoboszlay Sándor Benedek-le, ennyi humort, jól érzett és határokat ismerő komédiásáét ritkán láthatunk a színpadon. Emberi, férfiasa vendég Peczkay Endre mint Don Pedro, megnyerő Tolnai Miklós Claudiö-ja, igazi reneszánsz figura Simon Géza alakításában Leonato, Messina kormányzója, komoly, szép Szekere s Ilona Hero-ja, gonosz intri- kus Gonda György János gróf szerepében. Telitalálat, és a tudatos színészi szerepfelépítés jó példája Körösztös István Galagonya alakítása, tökéletes epizód Szerencsi Hugó mint Bunkos, és Kovács Lajos mint Faszén, az éjjeliőr. Tetszett a fölényes nyugalmat sugárzó Valkay Pál Antonio szerepében, és a többiek is: Kalmár Zsuzsa, Cset- nák Árpád, Várkonyi András, Török Virág, Háromszéki Péter, Hunyadkürti István, Bártfay Gusztáv, A díszlet az olasz-stílust rezonálja, sZép munka, Ciá- nyi Árpádot dicséri, a Shakes- peare-nél annyira fontos jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezte, értő művészétté! Az én szegény Maratom sUtmmssi 1970. MÁJUS 21. 5 Érzelmes, emberien szép tor- , ténet .Arbuzov: Az én szegény Maratom című drámája, melyet j háromrészes párbeszédnek nevez. A színpad mestere ez a szovjet író, jó szemű lélektani i megfigyelő, ugyanakkor lírikus, alakjait utánozhatatlan költői báj lengi körül, sugárzik e7 a köllőiség, mely csak éppen any- nyival emeli fel a földről az j egész történetet, hogy érezzük: j ide tartozik, de a lélek mélysé- | geiből fakad. Muzsika a színpa- . dón, emberi, tiszta kitárulkozás, életvágy, küzdenitudás, szenvedély és remény. Sokarcú érzelmi motiváció, fényt gyújt a lélek, a szív mélységeiben, és a legtel.lesebb emberi igazság köré szövi három ember találkozását, szerelmét, és útvesztőit. Az igazság pedig: a halál előtt . Egyetlen nappal is érdemes újra- | kezdeni. Érdemes küzdeni, re*- ' ménykednt. Az örök újrakezdés lehetősége és tudata fűti Arbuzov ifjú hőseit, akik a háború vérziva- arában találkoznak, és másfél 'vtized telik el, míg Marat és ; IJda szerelme beteljesedhet, mert Igaz. S Leonyidik, a harmadik, „mert kevésbé szerette Lidót, mint Marat” elmegy, hogy újrakezdje az életét. Valóban érzelmes talán kicsit melankolikus a történet, de teli élettel, teli ragyogással Három remek színészi feladat és a rendezői, hasonlóan erőt próbáló. Máté Lajos jól állja a próbát, az előadás szép, szenvedélyes, jó ritmusú, egy pillanatig sem fárasztó, pedig hosszú a darab, és kevés a szereplő. Ládát Felkai Eszter alakítja bársonyos melegséggel, ösztönösen megérezve azokat a pillanatokat, amikor a lány. az asszony az erősebb, amikor kimondott szavai, félmozdulatai, könnye és mosolya elég a pillanat telítéséhez. Prózai szerepben még nem láttuk, Lidája ígéretes alakítás. Második szereposztásban Leh- tyán Katalin játsza Ládát. Finoman rezonál partnered játékára. meggyőző, atmoszféra-terem- tő. Különösen a második részben tetszett. Okos gondolat volt a kettős szereposztás. KomiCs Lajos alakítja Leonyidiket. Kiérlelt. kitűnő. Ügy látszik, a fiatal művész egyre elmélyültebben érzi és érti szerepeit, ebben az alakításban nagy ígéretek sejlenek. Egyszerű, tudatos színészi eszközökkel formálja meg Maratot Gonda György. Játékos, érzésekkel telített, tiszta ember; hiszünk neki. Értékes és ötletes Kabódi Sándor díszlete, a mű és az előadás stílusát követi, sőt hangsúlyozza. A stúdiószínház újabb bemutatója siker, reméljük, folytatása lesz még. Sass Ervin
