Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

A lakásügy - társadalmi ügy

Méltányosan, igazságosan

III.

A Központi Bizottság és a Minisztertanács együttes ülésének határozatából már ismert: 1971. júüus 1-től új lákbérrendszer is életbe lép. Nem nehéz rájönni: ez nem valami külön ügy a la- káselosztás új rendjében, ellenkezőleg, szerves része, kiegészítője. együtthatója annak.

Miért van szükség erre az intézkedésre? A lakosság mely részét, s milyen mértékig érinti? Milyen lesz a kihatása az életszínvonal további alakulására? — Érthetően ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják most az érdekelteket, a közvéleményt.

Jelenlegi lákbérrends zenünknek néhány igen lényeges ellentmondása van. Először is: négyzetméterenként kb. 1,50 forint a régi lakások bére. míg az 1948 óta épült új lakásoké Budapesten 2,70, vidéken 2.10 forint négyzetméterenként. Eltérő a tanácsi és más állami, vállalati tulajdonú lakások bére is. A fizetendő összegekben nem fejeződik ki a lakások értéke, minősége közötti különbség sem.

Hogyan lehet egységes alapelveket alkalmazni a sokféle ellentmondás között? A párt és a kormány kiinduló tétele: a lakásépítés és fenntartás ne legyen nyereséges vállalkozás. A lakbér sem lehet olyan, hogy belőle a kieső, elhasználódó lakások pótlására amortizációs alap képződjék. Mindebben az fejeződik ki. hogy a lakásépítés társadalmi szolgáltatást célzó állami befektetés.

Jelenleg az állam a bérlakások fenntartására a lakbérbevételen túl, évente mintegy 2 milliárd dotációt fordít s még ez is kevés a kellő színvonalú felújításokhoz, fenntartásokhoz. A személyi tulajdonú bérlakásokat sem képes a tulajdonosa fenntartani a jelenlegi alacsony lakbérek mellett.

Hol a kiút? Ott, hogy a lak- J bér legyen annyi, hogy fedezze vagy közelítse meg a lakóházak folyamatos fenntartási költségeit. Tehát átlagosan ennek megfelelő szintre kell emelni az ösz- szegüket.

Ebből kiindulva, 1971. július elsejétől az összkomfortos lakások bére négyzetméterenként 6. a komfortos lakásoké 5,40, a fél- komfortos lakásoké pedig 3,60 forint lesz. A komfort nélküli lakásoknál nem emelkedik a lakbér. Mivel az egyenlő nívójú lakásoknál is lehetnek előnyös vagy hátrányos eltérések, ezért, amikor a lakásokat az új lakbérkategória szerint majd besorolják. a négyzetméterenként fizetendő összeget 10 százalékkal magasabbra, vagy alacsonyabbra szabhatja a tanács.

Milyen mértékű ez a lakbér- emelés? 1946-ban a bérlakásokban lakók lakbérkiadása egy átlagos háztartás összes jövedelméből mintegy 8—10 százalékot, míg 1969-ben már csak 2—3 százalékot tett ki. mivel a | keresetek emelkedtek, de a í lakbérek változatlanok maradtak. A bérlakásban élő nyugdíjasoknál a lakbér ina eléri a nyugdíjaknak átlagosan 4—6 százalékát. Viszont a havi törlesztés aránya a szövetkezeti lakásoknál 7—8. a társasházaknál 12—14 százalék.

Előrevetítve 1975-re: a munkásoknál összkomfortos lakás esetében a lakbér a háztartási ' összes jövedelem 6—8; komfortos lakásban 5—6; félkomfortosban pedig 2,5—3 százalékát j teszi majd ki. Ez még mindig j kevesebb, mint az 1946—48-as 8—10 százalékos átlagos arány. i Kiket érint mindez? A lakos4

Bim Hfcmisss

1970. MÁJUS 17.

ságnak ma mintegy egyharma- da — 3,3 millió családból 1,1 millió — lakik bérlakásban, elsősorban munkások és alkalmazottak. Arányuk Budapesten 80. a városokban 63, a községekben 4 százalék. Országosan a bérlakásokban élő munkások aránya kb. 40, az alkalmazottaké

kb. 60, a paraszti lakosságé mintegy 5 százalékkal.

A bérlakásállomány jelenleg 1 millió 70 ezer lakás, de ebből 360 ezer nem komfortos. így végeredményben a lakbéremelés mintegy 700 ezer összkomfortos, komfortos és félkom- j fortos lakásra terjed ki és érin- [ ti a szellemi dolgozók mintegy j 40 százalékát, az összes mun-1 káscsaládoknak mintegy negye- dét (400 ezer család) és a pa-! raszti családoknak csak kb. 2 százalékát.

Megfelelő ellensúlyozás nélkül a lakbéremelés az említett rétegek életszínvonalát átmenetileg csökkentené. A végrehajtásra azonban úgy kerül sor, hogy ez ne következzék be. Ezért a lakbéremelés életbelépésétől minden egyes érintett család — kivéve a szabadfog- lalkozásúakat, kisiparosokat és kiskereskedőket, valamint a magánmunkálatoknál foglalkoztatott személyeket — amely 1971. július 1-én főbórletá lakással rendelkezik, állami lakbérhozzájárulást kap. Ennek összege ugyanannyi, mint a régi és az új lakbér különbözete. Az állami hozzájárulást a család első és második keresőjének (pl. férj és feleség) egyenlő arányban a munkahelyen fizetik. Ahogy az átlagkeresetük a továbbiakban emelkedik

— évenként vagy félévenként

— a mindenkori keresetnövekedés 25 százalékának megfelelő összeggel csökkentik, majd megszüntetik a hozzájárulást.

Egyszerű példával: ha a lakbér összege 100 forinttal nő, kezdetben annyi lesz 50—50 forintos megosztásban a férjnek és a feleségnek (vagy a család második keresőjének) kifizetett állami lakbér-hozzájárulása. Ha egy fél év múlva a két dolgozó összkeresete mondjuk 200 forinttal emelkedik, akkor ennek az öszegnek a 25 százalékával, vagyis 50 forinttal csökken az állami lakbér-hozzájárulás.

Méltányos lakásigény jogosultságuk mértékéig életük végéig teljes összegű lakbérhozzájárulást kapnak a bérlakásokban élő nyugdíjasok, a rendezés után nyugdíjazottak is, továbbá a keresőképtelenek és a csökkent munkaképességűek. Viszont akik a rendezés után költöznek új lakásba, azoknak hozzájárulás nélkül kell megfizetniük az új lakbéreket. Ez természetes is, hiszen az új bérlakás javítja az életkörülményeiket.

összegezve a párt- és kormányhatározat tömör lényegét: egyfelől a lakásépítés nagyarányú fellendítését foglalja magába; másfelől pedig a társadalmi igazságosság és szociális szempontok messzemenő érvényesítését célozza. Az ingyenes lakáskiutalások megszüntetése, a lakbérek emelése ezzel egyidejűleg fokozatosan újabb forrásokat nyit meg a lakásalap növeléséhez, és a lakásállomány megfelelő karbantartásához. Az intézkedések rendszere ugyanakkor várhatóan fel fogja élénkíteni a reálisabb, de jobban szabályozható, ellenőrizhető lakásforgalmat: nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a szükségletek és a lehetőségek szerint válasszanak maguknak lakást a családok. Messzemenő a gondoskodás arról, hogy a lakbér- emelés ne rontsa az érintetteknél az életszínvonalat, emelkedését csak némileg és átmenetileg lassítja. S ha a jól átgondolt komplex rendszernek

csupán e hatásait mérlegeljük, akkor is világos: az egész

együtt, egyszerre szolgálja az egyéni és a társadalmi érdekeket az egyik legnehezebb terepen: a szocialista lakáspolitikában.

Szenes Sándor (Vége)

Póka György és Meskó Anna ex librisei Minszkben

Április 6-án nyitották meg Szovjet-Belorusszia fővárosában, Minszkben azt a magyar ex libris-kiállítást, amelyen 39 magyar művész Póka György és Meskó Anna, a gyulai művészházaspár is bemutatkozott 5—5 lappal. Egyik kiállított munkájuk díszíti a tárlat meghívóját is, és a Meskó—Póka-lapok között van a Gyulai Járási Könyvtár és Koszta Rozália számára készített kétszínnyomású ex librisük is.

Munkavezetői tanfolyam

Évzáró ünnepséget tartottak a minap Gyulán, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság termelési üzemében. A munkavezetői tan folyam első évfolyamán tanuló 17 felnőtt hallgató tett szóbeli vizsgát. A vizsgabizottság a felkészülést alaposnak és jónak ítélte. Nyolc tantárgyból tett be. számoló vizsga átlagosztályzata elérte a 3,9-et.

A nyári szünet után mind a 17-en a második évfolyam tananyagát sajátítják el. Ha a hallgatók akkor is eredményesen vizsgáznak, akkor a vízügyi építkezéseken munkavezetői teendők ellátására kapnak bizonyítványt.

A fellegek között

Békéscsabán él és dolgozik Tomka Lajos, megyénk legidősebb aktív vitorlázó repülője. Nevét országszerte mindenütt ismerik és becsülik a légisport szerelmesei.

Nagy tapasztalata, komoly szaktudása és a repülés iránti fáradhatatlan áldozat- készsége miatt Lajos bácsi példaképe lehet a fiataloknak. Több mint húsz éve vesz részt a repülésben, ezért valóban elmondhatja. hogy szeme előtt fejlődött dött megyénk repülős sportja.

— A háború idején a békéscsabai hangár porrá égett, ezért a felszabadulás után mindent elölről kellett kezdeni — mondja az ősz hajú pilóta. — Az újjászervezett repülősklub 1949-ben alakult meg. A maihoz képest kezdetleges volt a technikai felszerelésünk. de a repülés iránti szeretet és lelkesedés mindent kárpótolt. Emlékszem azokra a gépekre, amelyek ma már csak fényképeken, esetleg múzeumban láthatók: A Cimborára, a Tücsökre, amelyekkel az első startra indultunk. Milyen nagyszerű érzés volt először elrugaszkodni a földről! Pedig az első vizsgákon csak 5—10 méter magas ugrásokat tehettünk a csörlőkötél segítségével, mégis azt gondolta az ember a 10 méteres „szédítő” magasságban, hogy övé a világ. Szerintem éppen az a szép a repülésben, hogy nincs felső határ. Ha bármilyen eredményt elérünk, utána még nyugodtan lehet gondolkodni, hogyan végezhettük volna jobban is a feladtot. A mai rekordokat holnap önmagunknak kell túlszányalni, különben lehagynak mások.

Véleményem szerint a versenyeken lehet a legtöbbet tanulni. Ott a fiatalok olyan tapasztalatot, önbizalmat szereznek, amely fetétlenül a javukra válik. Első versenyemen 1954-ben 85 km távot repültem, ami abban az időben „nagy szám” volt. Azóta országos versenyen háromszor teljesítettem 300 kilométernél hosz szabb távolságot. Nekünk, a sík vidéken felnőtt, repülősöknek előnyünk van a versenyen. Itt ugyanis kemény munkával mindenkinek meg kell tanulnia a „termikelés” fortélyait. Sokan nem is gondolják, milyen hatalmas erők dolgoznak a levegőben. Gyakran 7 métert is emelkedik másodpercenként a vitorlázógép. A talaj- és domborzati viszonyokat, a széljárást, a különböző felhőket kell megismernünk ahhoz, hogy megtaláljuk a szükséges emelkedő légáramlatot. A helyi ismeret nagyon fontos. Békéscsabán például minden repülős tudja, hogy a konzervgyár felett milyen nagyszerű emelkedési lehetőségek vannak.

Tomka Lajos mint oktató is nagy hozzáértéssel foglalkozik a fiatalokkal. Szereti a komoly, fegyelmezett gyerekeket.. Saját munkájának is akkor látja az eredményét, ha a tanítványok szépen, biztonságosan repülnek. Úgy érzi, hogy ha a fiatalok közt mozog, akkor ő maga is elfelejti az elszállt éveket. Egyéni terveiről a következőket mondja:

— Az idén már 59 éves vagyok. Ebben a korban az ember legnagyobb ellenfele a sportorvos várnyomásmérő műszere. Mivel eddig sose volt panasz az egészségemre, remélem, még sokáig repülhetek. S hogy milyen teljesítményt szeretnék elérni? Az aranykoszorús jelvényért folytatott versenyben egyszer 3100 méter magasságra emelkedtem. Meg 100 méterrel magasabbra kellett volna jutni, de akkor felhő tetejére értem, s megszűnt az emelkedés. Hiába volt minden próbálkozásom, nem sikerült. Nos, ezt a 3200 méteres szintet szeretném még elérni a „nyugdíj” előtt. És természetesen minél több fiatallal akarom megismertetni a repülés szépségeit.

Andódy Tibor

• • • • KURTI'ANDRA / • • • •

KI/RCCCNY

Cidade de ouro

8.

Végül csak Mama, Bobo, Ju- care, Pincho, Himenez másodpilóta és Ewans professzor maradt a döngölt padlójú nagyteremben az asztal mellett. És Honda László, aki csak ült, mert leültették, evett, mert ételt tettek eléje, colát ivott és kitünően érezte magát. Tetszett neki a Madame, tetszettek a lányok, a hűs helyiség, minden. Bambu- lási periódusa nemrég múlt el, így hát fogalma sem volt, hogyan került ide, az előzményekre sem emlékezett, árva mukkot sem értett a körülötte folyó spanyol, portugál nyelvű társalgásból, minthogy józan állapotban csak magyarul tudott.

Pedig a társalgás felettébb izgalmas kérdésekről folyt. Madame Duval és lányai alig várták, hogy végezzenek a legszükségesebb teendőkkel, aztán kíváncsiságtól csillogó szemmel máris ott könyököltek a vendégek asztala körül, valósággal elárasztották őket a kérdésekkel.

Kicsodák? Honnan, hogyan kerültek ide?... Szűz anyám, repülőszerencsétlenség?!... Mi nem láttuk, akkor már biztosan nagyon alacsonyan szállt, a selva fái eltakarták... De a hangját?!... Ja, a parancsnok leállította a motor?... Tessék*

fogyasszanak!... Az a jóképű, a parancsnok, aki megsérült a vállán?... Jé, ön amerikai?... Bele a folyóbal! Rettenetes!... Az a kutyás kisasszony — táncosnő? És, akinek a bokája fáj?... Olala, légikisasszony?... Bomba volt a gépen? ... Hála a Megváltónak, hogy komolyabb baj egyiküket sem érte... Ki szerelt bombát a gépre? Micsoda elvetemültség! A gazember! Azt pusztítsa el, akinek ellensége, rendben van, de ne ártatlan embereket.. . És, aztán mi történt? ... Én elájultam volna!.. . Ez a kis kopasz úr. napernyővel kergetett el egy fekete jaguárt?! Ki sem nézné belőle az ember! Hihetetlen!... Magyar? Sao Paulóban is sok magyar él! Hallod, Claudette, ez az őszhajú úr egy fa tetejéről bennünket látott meg, amikor kerékpároztunk a Halott-ösvényen! Színházi látcsővel?... Az milyen? Mi még soha nem voltunk színházban ... Nekünk odahaza van televíziónk! Az a Juanita kisasszony a szobámban, az is színházban lép fel? ... És mondják csak ...

A kérdés-zuhatagnak Anna- asszomy vett véget. Elővett egy szivart, leharapta a végét, rágyújtott, aztán erélyesen megkocogtatta boxernek is beillő gyűrűjével az asztal lapját.

— Bocsánat, drága hölgyek, az érdeklődésük megható, de most, mi már is szeretnénk tudni, hogy végtére is hol vagyunk? És hogyan juthatunk innen tovább? És hogyan üzenhetünk családunknak, sportbarátainik- nak, üzletfeleinknek, akik aggódva várnak ránk?

Pillanatnyi csend támadt.

— Bom dia! — szólalt meg ekkor egy hang a bejárat felől. — Kérem, Madame, mutasson be bennünket a vendégeinek.

Minden tekintet az ajtót helyettesítő háncsfüggöny irányába fordult, az asztalnál ülők közül eddig senki sem vette észre az újonnan jöttékét, pedig azok már jó ideje álldogáltak ott. Három férfi. Aki szólt, feltűnően magas és vékony, valóságos cémaember. Szemüveges, cserzett arcú, meghatározhatatlan korú. Magas szárú fűzős cipőt viselt, sortnadrágot, rövid ujjú inget, vékony láncon ezüst kereszt lógott a nyakában. Beszéde művelt emberre vallott. Mellette idősebb, zömök férfi va- kargatta a tarkóját. A lábán be- fűzetlen bakancs volt, szintén rövid naprágot hardott, likacsos atlétatrikója bozontos, hájas mellkast takart, a pocakja elé mocskos zöld kötényt kötött. Harmadik társuk valamivel hátrább állt, közvetlenül a háncsfüggöny előtt. Alacsony, görbe lábú, csapott vállú öregember.

— Padre Plombái! — kiálitott fel örömmel a Madame és lányaival együtt a szemüveges férfihez sietett. — A mi drága