Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
A veszélyes ember Milyennek képzeled Lenint? Maxim Gorkij írta, hogy „Lenin volt az, aki úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, mint ahogyan azt előtte senki sem tudta megtenni”. A kerek számú évforduló és az a tény, hogy Lenin eszméje, munkássága, élete, emberi tulajdonságai minden más történelmi személyiségnél jobban foglalkoztatják az embereket, arra ösztönzött bennünket, hogy 14—15 éves, a felnőtté válás korába lépő fiatalokat kérdezzünk meg; milyennek képzeled Lenint? Ötven megkérdezett válaszából közlünk néhányat minden változtatás nélkül. ★ — Lenin és a párt édestestA felnőtt ember agyvelejének átlagos súlya 1375 gramm. A nőké kissé könnyebb, átlagban 1375 gramm. Ám előfordulhat az is, hogy egyik emberé 900, a másiké pedig 3000 gramm súlyú. Ivan Turgenyev orosz író agyveleje például 3103 gramm volt. Thackeray angol íróé pedig 1658. Vajon van-e közvetlen kapcsolat az agyvelő súlya és az intellektuális fejlettség színvonala között? Nincs, válaszolják az antropológusok. Elegendő bizonyíték erre az, hogy Anatole France agyvelejcnek súlya fele volt Turgenyevének. Még az állatvilággal való ösz- szehasonlításnál is óvatosan kell eljárnunk. Igaz, hogy az elefánt agyvelejének súlya 4000 gramm körül van, a bálnáé pedig 2800, de ez mégsem jelenti azt, hogy ezek az állatok fejlettebb értelmi színvonalat képviselnének, mint az emberek. Más mértéket kell alapul vennünk; az agyvelő súlyát az egész test súlyához kell viszonyítanunk. Vajon megváltoznak-e az emberi agy méretei a távoli jövőben? Az antropológusok körében eltérő vélemények vannak. Egyesek a „homo futurus” alakját egészen másnak képzelik el, mint a mai emberét; sokkal nagyobb feje és sokkal nagyobb homloka lesz szerintük, mint a „homo sapiensnek”. Mások tagadják az ilyen radikális változások lehetőségét. Akárhogy is lesz, Illésék ismert dala, némi módosítással, a távoli jövőben is érvényes lesz: az ész a fontos, és nem az agy. A „jó fej” titulus pedig továbbra is csak annak dukál, aki a fejét nemcsak arra használja, hogy azon kalapot, babérkoszorút, vagy éppen glóriát hordjon... Alábbi beszélgetésünk közvetlen előzménye volt, hogy történetünk hőse beállított a szerkesztőségbe. Érkezésének napja és időpontja rendkívül emlékezetes számunkra, ne tartsa tehát senki furcsának, hogy igen precízen emlékszünk csaknem minden mozzanatára. Tehát... Irógépkattogás, tollak percegé- se, amikor: kitárul az ajtó. Alacsony fiatalember, orkánlem- berdzsekben. Halkan köszön. — Hát... behoztam. Amiről beszéltünk. (Ha behozta, hát jó. Vajon mit? Ha az ember emlékezne, hogy mikor, hol és főleg kinek mondta, hogy hozzon be valamit a szerkesztőségbe?!) — Akkor talán élő is veszem... Elég jó állapotban van. (Képes. Még előveszi. Reméljük, nem ő az, akinek bolha- gyűjteménye van, vagy... nem, az nem lehet, hogy ő lenne az a görényidomár, aki megígérte egyszer...) — Fiatal, úgy értem, hogy nem öreg? — öreg? Elég régi már. Több műit százéves. — Száz? (Bolha nem lehet. Ki van zárva! Nincs olyan bolha, amelyik ... De ha görény... Egy százéves görény, egy minden hájjal megkent múzeumi ritkaság, ajajj...) Most. Benyúl a zsebébe és egy újságpapírba csavart csomagot húz elő. Közben figyelmesen néz bennünket. És hallgat Aztán a revolver fényes csöve, és ronda, sötétlő torka éppen ránk mered... Zajos, pánikszerű menekülés. Úgy tíz perc múlva, szép lassan sikerű] is visszacsalogatnia bennünket. • « » Következő beszélgetésünk színhelye: Kondoros, betyárcsárda. Nem a romantika kedvéért választottuk ezt a helyet, hanem mert Varga János itt dolgozik. Pincér. Tizennyolc éves és fegyvereket gyűjt. Azt mondja, hogy a vonzódás családi eredetű. A déd- és nagypapa remek katona volt. A nagypapa huszár. Ha az ember mást sem hall, mint hogy szu- ronyroham meg sortűz, akkor ugye... — így történt, hogy már kissrácként saját múzeumot rendeztem be. Kováspuskából, szuronyokból, tőrökből. Ez a pisztoly új szerzemény, most kaptam egy ismerősömtől. A sokat emlegetett pisztoly abból az időszakból származik, amikor Rózsa Sándor még úgy közlekedett a betyárcsárda kéményében fel-alá, mint egy mai pátemoszter. Apropó... Rózsa Sándor. Tavaly ősszel általános riadalmat keltett a csárda vezetői között a hír: aláássák a csárda falát. — Igen, mert az alagutat kerestük. Amelyről azt tartja a monda, hogy 28 kilométer hosz- szú. Hát annyi nincs. Viszont valamennyi csak van, de senki sem tárta még fel. Arról az alagútról van szó, amelyen Rózsa Sándor legényeivel kiszökött, ha jöttek a pandúrok. A csárda udvara néhány évvel ezelőtt magától beomlott. Azt mondták egyesek, hogy gabonaverem volt..., de kérdem én, mikor volt boltíves egy gabonaverem és mutassanak egyet is, amely alacsony és folyosóhoz hasonlít... így kezdtünk el ásni. De azt mondták, hagyjuk abba. Összedől a csárda. — Szóval ez a két hobbyd van? — Igen, a fegyvergyűjtés és Rózsa Sándor alagútja. Ügy tervezem, ha fölépül a házunk, akkor az egyik szobát múzeumnak rendezem be. Tele lesz különböző korokból származó fegyverekkel. Az egész kollekció egyébként most a könyvtárban van. Kölcsön adtam. — Mi a legújabb szerzemény? — Egy kard. Olasz. Hosszú, egyenes a pengéje és... Szóval, tessék vigyázni. A kondorosi csárdában ma már nem lehet csak úgy duhajkodni. ; Van ott egy pincér, aki szúróvágó fegyverekkel van felszerelve. És egyből lő. Nincs menekülés. A kéményhez már túl kényelmesek vagyunk, az alagút pedig még nincs feltárva. B. Máté — Lenin a századforduló legkiemelkedőbb alakja volt. Sok elbeszélést írtak Leninről, melyben nem a politikust, hanem az embert mutatták be. A regények szerint Lenin megértő, jószívű, az igazságért elszántan harcoló, a rosszat gyűlölő ember volt. Illetve nem jól mondom, hogy „volt”, mert még mindig él, és élni fog a haladó emberiség számára. _ Lenin minden veit, aminek lennie kellett. Lenin az emberiség példaképe, a szocializmus úttörője. Lenin 50 év távlatából is példa lehet az ifjúság számára. ★ — Nagyon magas, széles váltó, kopaszodó, kis szakállú embernek képzelem, holott alacsony kis ember volt. Okosságának és bölcsességének köszönhetjük az oroszországi forradalom győzelmét. Nyugodt, lassú, tekintélyes embernek képzeltem, mégis ideges, gyors természetű és mozgékony volt. Mindig példát veszek róla, nagy eszméi mindig előttem vannak. Az életben és a KISZ-ben is megpróbálom követni az útját. ★ — Lenin nagy ember lehetett Ezt onnan veszem, hogy mindig ezt írják és mondják róla. Lángész lehetett, amolyan „leg” ember. Először a bolgár küldött emelkedett szólásra, majd a cseh, a német, szovjet és a lengyel küldöttek üdvözölték a megjelenteket a Magyar Eszperantó Szövetség ez évi küldöttközgyűlésén, melyet hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tett nevezetessé. Az eszperantó szövetség ez évi közgyűlése számadás volt az elmúlt év munkájáról, de a közelmúlt eseményeit nehéz megérteni az elmúlt negyedszázad történelmének Ismerete nélkül az eszperantó-mozga. lomban is. Az eszperantó-mozgalom ugyanis a két világháború közötti időszakban kiemelkedő helyet foglalt el a magyar munkásmozgalomban is. Amikor a baloldali erők illegalitásba kényszerültek, az eszpe- rantó.mogalom félig legálisan működhetett. Ha korlátozottan is, de lehetősége volt a külföldi levelezésre is a magyar eszperantistáknak. Kulich Gyula, Hámán Kató és még mások is, nemcsak a pártnak voltak aktív tagjai, de az eszperantó nyelv terjesztéséből is kivették a részüket. Nyelvtanfolyamokat vezettek, leveleztek, külföldről kapott marxista irodalmat ismertettek a tanfolyamok részvevőivel. Régi esz- perantista, a sarkadi Jakó Imre mondta el, hogy a háború alatt, katonaládájának kettős fenekén lapult a Kommunista Kiáltvány eszperantó nyelvű fordítása, kockáztatva azt, hogy megtalálják nála. Érdekes szokást alakítottak ki a békési munkás-eszperantisták, amely szokás sokáig élt még Békésen a felszabadulás után Is. Békéscsaba vérek. Lenin egész életében nagy példát mutatott. Egész életét a nép haladásának szentelte, mert látta népe elnyomatását. ö nemcsak mint politikus, hanem mint ember is a legnagyobbak közé tartozott. Embertársaival szemben kedves és előzékeny volt. Nemhiába írta róla Majakovszkij: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!” ★ — Szerintem Lenin az egész emberiséget szerette. Jó emberismerő volt. Ö alakította meg a Szovjetuniót és a bolsevik párt vezetője volt. A nép érdekét szolgálta és csak a munkájának szentelte életét. ★ — Bn nem tudom elképzelni csak úgy mint embert, hanem, mint lelkes, aktív, önfeláldozó forradalmárt. ★ — Lenint jó modorú, csendes embernek képzelem, akinek minden gondolatát a forradalom kötötte le. ★ — Lenin alacsony, magas homlokú, szerény ember volt. A fényűzést nem szerette. Meleget sugárzó, mosolygó szemű, barátságos férfi volt Szerétté az embereket és gyerekeket. Hazaszerető. | és Békés közötti úton van a Ban- ! dika-fa. Éveken át a két város esz- perantistáinak adott találkahelyet nyaranként. Az ártatlan majálisozás, eszperantó nyelvű beszélgetés sok,, szór olyan témát rejtett, ami abban az időben veszélyesnek számított. Orosházán, többek között Dumitrás Mihály elvtárs elbeszéléséből tudjuk, a munkás-eszperantisták a ta- nyavilágot választották találkozóhelyüknek. Távoli tanyákon jöttek össze negyvenen—ötvenen, ahol messze voltak olyanoktól, akik besúghatták volna ezeket az illegális találkozókat. A felszabadulás után a Viharsarokban éledt fel elsőnek az eszperantó-mozgalom. Gyula, Orosháza még országos kongresszusoknak is helyet adott. A mai eszperantó-mozgalom hazánkban most sem vesztett harcos jellegéből. Több budapesti, debreceni eszperantista kapott „Békéért” kitüntetést békemozgalmi tevékenységéért. A Világbéke Eszperantista Mozgalom magyar tagozata a Világ- kéketanács mellett dolgozik és csak néhány hónapja, hogy a Béke-világtanács az eszperantó nyelvet, mint munkanyelvet használja. Békésebb világunkban az eszperantó egyre nagyobb teret hódít a turisztikában, az iskolákban. Eddigi adataink szerint Endrődön, Szeghalmon és Füzesgyarmaton vonul be a következő tanévtől az eszperantó« mint szabadon választott nyelv — szakosított tantervű osztályokban — í iskolába mint olyan, könnyen elsajátítható nyelv, amelyik nem akar más nyelveket helyettesíteni« hanem jellegénél fogva segíteni akar a nyelvek káoszában, a könnyebb megértésben. Gy. Zs. Monológ egy szólamra — Már te is ezzel a marhasággal jössz? Vedd tudomásul, nem vagyok, az a kimondottan tősgyökeres pesti. Különben nem csodálkozom, hogy kiszúrtál. Ha itt valaki az egyetemen parasztszármazású hallgatót keres, rögtön hozzám jön. A KISZ-nek is én vagyok a tipikus „paraszt”, a dékán is rajtam akarja kipróbálni, be tudom-e hozni a belvárosi ügyvéd-csemetékkel szembeni lemaradásomat. Szerintük elmaradtam. Csak tudnám, hogy miben! Nem tudok otthonosan bemenni egy presszóba és lezseren idegesíteni a pincért, az tény. A híres strip- tease-bárokban sem voltam. Nem nekem találták ki. Az egyetemi könyvtárban viszont én is megkapom ugyanazt a jegyzetet. Szórakozás? Néha moziba megyek, az olcsó. Nincs sok pénzem. Otthonról kapok valamit, de sokba kerül a különélés. Van öt évem megszokni. Hogy is mondják? Ha meg nem szököm. Azt azért, nem szeretném. Otthon a falumban, zseninek kiáltottak ki. Ha azzal kellene hazamennem, hogy nem bírtam az egyetemmel, összedőlne a világ. Egész családom ott dolgozik a tsz-ben, biztos kinevetnék őket. Mondanák: miért akar a paraszt íróasztal mögé kerülni, ha nem megy neki. Hát, azért se... Tegnap is fél kettőig készültem a mai matekszemináriumra. Kisdolgozat volt, a négy példából hármat megoldottam. Ha már mindenképpen össze akarsz hasonlítani az itteniekkel, akkor megmondom, nem értem, miért veszik olyan lezseren az egyetemet? Bár azt mondják, nem egyetemista az, aki egyszer-kétszer nem bukik meg. De pont az első félévben? Veszélyes játék... Na igen, ez is különös. Nincs hozzám való lány, vagy legalábbis kevés. Az egyetemen még kevesebb a vidéki lány, mint fiú. Ök is nagyon zárkózottak, nem találják helyüket. Pestiekre meg nem is nagyon gondolok. Azt hiszik, így akarok ittragadni. Pedig hol van még az egyetem vége? Néha elmegyünk a koleszból táncolni. A Körúton van egy tánciskola, nagyon elegáns. Ott voltunk a múltkor. Felkértem egy lányt. Lassú szám volt, elkezdtünk beszélgetni. Elnevette magát a tájszólásomon. Gúnyosan kérdezte: feljöttél a hétvégére kipróbálni a pesti „nőket?” Aztán jött egy gyors szám, az végképp betette a kaput. Elkezdte rázni magát, tudod, mint az „Extázisbán". Ügy én nem tudok.. . A szám közepén otthagyott. A koleszban szoktunk ultizni. Az is jó, megvagyok a magamfajta gyerekekkel. Van a környéken egy borospince, oda szoktunk lemenni, jó bort mérnek. A falunktól nem messze szüretelték .,. Breitner Miklós (Folytatjuk) Eszperantó tegnap és ma
