Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
KÖR ŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Pacsai Imre Csabai színház Áprilisi folyóiratszemle A Tiszaiéi St ban Havasi Zoltán, az új főszerkesztő a lap profiljáról, sajátos feladatairól, a vidékiség problémáiról értekezik. A versrovatban Papp Lajos, Pol- ner Zoltán, Veress Miklós, Simái Mihály alkotásaival találkozunk. A szegedi folyóirat közli Mocsár Gábor Mindenki városa című színjátékának második felvonását, a Kossuth Könyvkiadó Szabadság, te szülj nekem rendet című kötetében megjelent Győri Imre viharsarki visszaemlékezéseiből részleteket mutat be. Az akkori mozgalmas napokat Gyomár átélő szerző több, eddig kevéssé ismert részlettel ismerteti meg az olvasót. A Tiszatáj legújabb számában igazi csemegéről is gondoskodik: Pünkösti Árpád közli gyűjtését KözGonda Zoltán Nap hírré tétetik címmel; Ásotthalmon, Gsanádapá- cán, Marosiéiért, Mezőbe- rényben, Öcsödön, Tótkomlóson és Vésztőn 1938-tól 1944-ig, a felszabadulásig feljegyzett elöljárósági közleményeket, amiket a kisbíró dobolt ki — az elveszett kiskutyától a katonai rókvirálásig, halállal fenyegetőző statáriumig színes, izgalmas, ma is eleven, elgondolkodtató mondőkákat. A továbbiakban egy irodalomtörténeti tanulmányt olvashatunk a felszabadulás utáni magyar költészetről, a Lenin-centená- rium alkalmából Jócsik Lajos és Antalffy György tiszteleg a nagy filozófus, politikus, a munkásosztály vezetőjének emléke előtt, s néhány kritikát a legfrissebb prózai és lírai kiadványokról. Az Alföld dik számában közli Taar Ferenc Nap a város felett című dokumentumjátékának első részét, a Csokonai Színházban, valamint a televízióban a naplókban bemutatott Nem hazudhatunk egymásnak című dráma szerzőjének új munkáját A már hagyományos Boda István versek mellett Bényei József néhány szép versét is olvashatjuk. Ottó Ferenc közli emlékeit József Attiláról; Oláh István vezérőrnagy visszaemlékezéseiből, az Üj haza, új hadsereg című készülő kötetéből pedig részlet jelent meg, Nádudvari önkéntesek címmel. Érdeklődésre szá- mottartó írás Szalay Sándor A fizikusok szerepe az ipar fejlődésében című tanulmánya. A könyvkritikák mellett néhány érdekes tanulmányt is olvashatunk még az Alföldben: Molnár Erikről, Szabó Pálról, a debreceni zene 25 évéről, s a Csokonai Színház 1920—1944 közötti tevékenységéről. ŐZ III íráS jubiieumi Hl U| II számából a prózai rész emelkedik ki. Galambos Lajos, Lénárd A. Sándor, Galgóczy Erzsébet, Bertha Bulcsú elbeszélése, Moldova György komlói szociográfiájából Tizenhat bányászok címmel közölt részlet, s Kardos G. György Sasok a porban című regényének befejező része. Nádasy László A nehéz emberek című filmből és az azt követő vitákból ismert görgőseke mai helyzetével foglalkozik. E. Fehér Pál Kis nemzetek Kö- zép-Európa keleti részén címmel, jegyzeteiben az internacionalizmus és a nemzeti érdek, néhány problémáját elemzi. Almása Miklós Tényék + irodalom = Tényirodalom? című tanulmányában az olvasói ízlés változását taglalja. A lap mellékletein a felszabadulást követő évek plakátjaiból ad válogatást. m szerkesztőségben he- tek óta megtekint- hetők az alkotásai; sokan járnak erre, s akinek van szabad két perce, az feltétlenül megáll, nézeget, véleményt mond, ha mással van, de legalábbis hümmög, majd újra ég újra visszatér a számára legjobban tetsző képhez. Sikere van. Olyan, amikor az ember tűnődve ácsorog és azon morfondírozik, hogy ezen a képen, például a „Csóna- kak”-om tulajdonképpen csak a festékpikkelyek... színes, sárga, kék, ezüstfehér olajpettyek és miért ..:, valóban, miért érezni hínár és vízszagot, hallani a csobbanó, mocorgó, kis hullámokat? ... és a szél... lehet, hogy a szél is fúj, egészen IJJ NYELVET TANÍTANI enyhén lebben a napfényben ragyogó csónákfcitötőben. Szalaynak sikere van. Szalay Sándor festőművész — rajztanár. A meghatározás nem tőle származik, egy korábbi, sar- kadi kiállításának katalógusán láttuk. A kétféle hivatás (nem foglalkozás: hivatás) mindenesetre nem mond ellent egymásnak. Azt mondta egyszer, egy hosszabb lélegzetű beszélgetésünk közben, hogy sarkadi, ott született és sarkadinak lenni külön Szalay Sándor Tokaji ulco'fogalam. Feladat. „Kötelesség minél többet tenni ezért a községért. így szoktuk meg.” Többet tenni: ki hogyan tud, ki-Id a saját eszközeivel. Szalay fest és tanít. Tanít; képzőművészeti esztétikát sajátíttat el és képzőművészeti stúdiót vezet. És tanít másképpen is, tanít a képeivel. „Mert az a feladat, hogy a felnőtt és ifjú generáció ne álljon értetlenül a modem alkotások előtt, hanem tudja azt a „nyelvet”, amely a modem művészet megértéséhez segít.” Az új látásmód elsajátítását szolgálja; az újét, amely nemcsak a dolgokat fénykép- szérűén regisztráló naturalizmusnál topog, hanem jó szemet ad az izmusok és mindenféle műalkotás értéséhez. m mostani, békéscsa- JT bai kamaratárlat látogatóit, a „Tokaji utca”, a „Bod- rogkeresztúri ház”, a „Kőfejtő Tokajban”, a „Du- naföldvár” és a többi kéip szemlélőit figyelve, azt mondhatja az ember; a korábbi sarkadi tárlat meghökkentően magas látogatószáma indokolt. Az iránta megnyilvánuló ro- konszenv nem csupán a szűkebb pátria szimpátiája, több annál, hiszen Szalay nemcsak sarkadi és főleg nem csak sarkadi és főleg nem vidéki tanár. Szalay Békéscsabán és máshol, egyaránt jó tanár. B. ML Muzsikáról röviden Az operáról írta; Gál György Sándor Sok ember el sem jut odáig, hogy meghallgasson egy operát, mert mikor a rádió egy-egy dalmű címét bemondja, jó néhá- nyan máris lekattintják a készüléket, ilyesféle megjegyzéssel: no, ebbői aztán igazán nem kérünk. Beszélgetéseink során — hiszen nagyjából bejártam az egész országot, előadásokat tartva falvakban, nagyközségekben és vidéki városokban — nemegyszer föltettem a kérdést; aztán miért nem kedvelik az operát? A válasz nagyjából így hangzott: furcsálljuk, hogy az opera színpadán még egy pohár vizet is énekelve kémek és dalolva felelik rá: — hozzuk, azonnyom- ban! — Nos, én akkor is így féletem, most is így válaszolok a dalművet ért méltatlan, kritikára: hát, azon vajon miért nem csodálkozik a kedves rádióhallgató, hogy ő maga is, meg az ország leghíresebb énekesei is nótáz- va köziik ezt az egyszerű időjárási megállapítást: „Befútta az utat a hó, céltalanul fut a fakó.. Magyarán — az ember kissé emelkedettebb hangulatban, túllendülve a prózai beszéden, versbe foglalja mondanivalóját, sőt még a verssel sem éri be, a költészet szárnyalását megtoldja a dallam repülésével. Ez annyira igaz, hogy az ember az ihlet legősibb pillanataiban, tehát az istentiszteletek, templomi ájtatosságok során énékelve mondta el zsolozsmáit, minit ahogy a miséző pap hanglejtése is — tű] az egyszerű beszéden — már az éneklő szavalatba, sőt: az éneklésbe lendül át. Egy kiváló francia író, aki egész életét a zenének és a zene legősibb forrásainak szentelte (Romain Rolland), megállapította, hogy az énekes-zenés színjátszás, az énekes-zenés templomi misztérium megelőzte a prózai színházat, és istentiszteletet. A műfaj megvolt tehát az emberi művelődés kezdete óta, de mai nevét, tehát az opera elnevezést csak az ezerhatszázas években nyerte el. Azóta a muzsikusok legnagyobbjai ajándékozták meg a műfajt remekműveikkel. Talán elég, ha Mozart, Beethoven, Verdi, Wagner, Csajkovszkij, Erkel és Bartók nevét említjük. Erkel egyébként elvezet bennünket a dalmű megismeréséhez és megszereléséhez. A gyakorlatlan operahallgató a Hunyadi Lászlóban, vagy a Bánk bánban arra a hősies magyar évszázadra ismer, mely Petőfit, Katona Józsefet, Arany Jánost, Vörösmartyt adta a nemzetnek és az egész világnak. Erkel pompás magyaros, verbunkos dallamai és ritmusai meg kell, hogy ragadjanak mindenkit, aki a magyar muzsikát szereti. Az opera azonban ösz- szetett műfaj: költészet, dráma, színjátszás — és zene. Tehát ne érjük be azzal, hogy megismerkedünk a muzsikával; ta- uiulmányozzuk kissé a szöveget, a mesét, a hősöket és a drámai fordulatokat, amelyek a zene fordulatait indolják. Erkeltől már egy lépés a múlt század másik óriásához: Verdihez. ■ A csodálatos dallamok valóságos krő- zusa ő. Ha megbarátkozunk a Rigoletto, a Travi- ata, az Aida zenéjével és drámai történetével, akkor a rádió újabb és újabb örömöket kínál, hiszen ezeknek a müveknek legszebb melódiáit külön- külön is megszólaltatja a legnagyobb hazai és külföldi művészek előadásában. Egész biztos, hogy, aki ily módon közelebb kerül a dalszínházhoz, egyszeriben kedvet kap hozzá, hogy egy kicsit kitágítsa zenei láthatárát Nagyon komoly szellemé gazdagodás vár az érdeklődőkre: megismeri a Faustot és a Carment (a francia opera mesterműveit), majd ismeretséget köt minden idők legtüneményesebb zenedrámai géniuszával — Mozarttal: Nehogy azt higgyük, mindez néhány lépés csupán. Elég hosszú út, ami sok figyelmet, odaadó érdeklődést nemegyszer tanulmányt 'kíván, de a legnemesebb szórakozást adja cserébe. Aki igényt tart rá, hogy a dráma nagyjait megismerje Sophokles tői Madáchíg és a legmodernebb írókig, az nem nélkülözheti a zenedráma kiválóságait sem. Amazok eszköze — az emberi szó. A zenés színpad mestereié — a szó, éneklő dallammal, és zenekari együttessel szövetkezve. A cél — egyiknél is, másiknál is — az embert ábrázolni, minél teljesebben, minél tökéletesebben és megmozgatni a hallgatóság lelkét gondolatait minél mélyebben és maradandóbban. (Folytatása jövő vasár- iutp4
