Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Az Erdőgazdasági Fűz-, Nád- ás Kosáripari Vállalat bákási kosárgyárának önálló jubileumi oldalkiadványa A békési IH-as ssmm t«*ep Ami« épülete Békésén a műit század­ban a nincstelen agrárprole­tárok többsége csak tavasz­tól őszig talált munkát, ezért a hosszú téli estéken a férfiak csuhéfonással, szal­ma szakajtókosarak kötésé­vel és a Körösök árterüle­tén talált vadföz feldolgo­zásával próbáltak kereset­hez jutni. Az ébredező agrárproletár mozgalom leszerelésének gondolata abban as időben már foglalkoztatta a megye vezetőit Akkor támadt az az ötlet hogy nyugat-euró­pai országokban meghono­sodott kosárfonást itt is be kellene vezetni. Az alap­anyag megvolt hozzá, az emberek kézügyessége pe­dig jól kamatoz tathatónak látszott Ilyen előzmények után került sor 1896-ban a békési állami kosárfonó-isko­la létrehozására. A szakma fejlődésnek indult és 10 év múlva az iskolát már áj, nagyobb épületbe kellett átköltöztetni. Élelmes, tőké­vel rendelkező emberek is kerültek, akik a képzett munkaerő foglalkoztatását azonnal megkezdték. A kosárfonók 1919-ben önálló szövetkezetei alapí­tottak, ami 1926-ig tudta fenntartaná magát Ekkor pénzügyi nehézségek miatt esődbe jutott és az időköz­ben gazdaságilag megerősö­dött SALIX részvénytársa­ság, valamint a Hangya Fo­gyasztási és Értékesítési Szövetkezet foglalkoztatta tovább a kosárfonókat. A dolgozók keresete minimá­Lagá Mátyás, a Haladás hatszoros szocialista brigád vezetője, kétszeres Kiváló dolgozó és az Erdészet Ki­váló dolgozója. fis volt, azt is késedelmesen fizette a cég. Többen példát mutattak Domokos László kosárfo­nó, aki jelenleg a békési m-ae számú telep vezetője, azokra az időkre igy emlék­szik vissza; — Csak egy valami volt biztos a mi életünkben: a mindennapi 12—16 órás ro­bot. A mindennapi kenyér már kevésbé, mert a 30-as évek derekán a hefi bérfi­zetés legtöbbször elmaradt. Bs mindnyájunk felett ott lebegett a munkanélküliség réme is. Az 1930-as évek végén a háborús konjunktúra ezt az ipart is fellendítette. A kép­zett kosárfonókon kívül be­dolgozók is kezdtek tevé­kenykedni, akik csak egy­két cikk készítését tanulták meg. A felszabadulást követően a kosáriparban is nagy vál­tozás történt. Előbb azon­ban mindenkit meg' kellett győzni arról, hogy a munka már nemcsak a lét alapvető kérdését jelenti. Kötelesség is a kibontakozó új társada­lom iránt Dolgozni kell te­hát. Többen példát mutat­tak, köztük Korcsé* János, aki ma a békési I-es számú telep művezetője. ö erről így beszél: Az üzemünk akkor bá­zishely lett. Elsősorban a szovjet alakulatoknak kel­lett segítenünk a lőszertáro- lásban és szállításban. Ahogy a front távolodott, úgy csökkent a feladatunk. Azt kezdeményeztük néhá- nyan, hogy hozzuk rendbe az üzemet, szerezzünk tüze­lőt és kezdjük meg a ter­melést Tisztában voltunk azzal, hogy az uraink to­vábbállhatnak, a mi hazánk azonban ez marad. A léi feltételeit kezünk munkájá­val itt kell megteremte­nünk Öntudatos t munkások lettek Az emberek munkához láttak. Szorgalmasan dol­goztak és néhány nap múl­va egészen sok késztermék halmozódott feL Hogyan ér­tékesítsék? Lovasfogatot szereztek, arra pakolták a kosarakat és elindultak a környező községekbe, hogy élelemre cseréljék azo­kat. Abban az időben bonta­kozott ki az érdeklődés a közéleti tevékenység iránt. Hidvégi Imre kezdeménye­zésére hamarosan szervezett munkások lettek a kosár­fonók és bekapcsolódtak a község demokratikus életé­nek kialakításába. A Ma­gyar Kommunista Párt for­radalmi szava is hamar el­jutott az üzembe, mégpe­dig Kállai László és B. Ko­vács Imre útján. Először ugyan a kommunista és a szociáldemokrata pártnak egyaránt voltak hívei, de a többség hamarosan rájött arra, hogy a munkások iga­zi érdekeit a kommunista párt képviseli. A kommu­nista párt által kezdemé­nyezett államosítás hírét a kosárfonók már mint öntu­datos munkások kitörő lel­kesedéssel fogadták. A ve­zetők az ő soraikból kerül­tek ki. Jártasságuk ugyan még nem volt az új munka­körükben, de a becsületes­ségükhöz, jószándékukhoz, társaik iránti hűségükhöz semmi kétség nem fért. Az első időkben került műsza­ki vezetői beosztásba az igen tehetséges Donnán And­rás, aki egészen 1969 ápri­lisáig dolgozott a gyárban és 24 év után vonult nyug­díjba. Korcsok János müvesetó (Jobbról), s gyár alapító tagja. HM- végi István, a Zrínyi szocialista brigád vezetőjével és Tyvkodí István szb-titkárral a brigádnaplót ellenőrzi A legkorszerűbb kosárgyár A kosárgyár fejlődése — bár voltak kisebb-nagyobb zökkenők felfelé ívelt. Termékei rövid idő alatt tért hódítottak a külföldi piacokon. Eljutottak Nyu­a Gyapjútermelő Tröszthöz tartozott. A változások aka­dályozták az üzem korsze­rűsítését és a kedvezőbb szociális körülmények ki­alakítását. A dévaványai telep ízlésesen berendezett üzemi étkezdéje. gat-Európaba, sőt az Egye­sült Államokba és Kanadá­ba is. A fejlődést hátráltat­ta, hogy a kosáripamak nem akadt végleges gazdá­ja. Volt nemzeti vállalat, tröszti telephely. Egyszer a megyei tanácshoz, másszor A helyzet gyorsabb javu­lása csak akkor következett be, amikor 1965-ben az Erdé­szeti Főigazgatóság vette át a gazda szerepét. A gyár fejlesztésére program ké­szült, ami folyamatosan meg is valósult és ma már A békési kosáripar 25 éve A műit században kezdődött a kosárfonás — 1919-ben szövetkezet létesült — A felszabadulás utón mindjárt hozzáfogtak a munkához — Világhírűek a gyár termékei — Megbecsülik a törzsgárda tagjait

Next

/
Oldalképek
Tartalom