Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
/ Lányok vidéken Előkészítés a második osztálytól — A végzettek fele sikerrel felvételizik Lányok. Tizenhét és tizennyolc évesek. Lányok, akik öltözködésben, magatartásban egyszóval külsőben aligha különböztethetők meg bármelyik városi, sőt fővárosa fiataltól. Ami a tartalmat illeti, nos ebben talán erősebbek, mint városi társaik. Erősebbek, jobban és gyakran alaposabban képzettek, mert (és elnézést ezért az első pillanatban paradoxnak tűnő kijelentésért) vidékinek lenni hátrány. Hátrány, mert a vidéki oktatás nem mindig nő fel (esetleg objektív okok miatt) a város színvonalához, hátrány, mert a művelődési, önképzési alkalmak hiányosabbak, egy-egy érdeklői, dési kört nehezebb és körülményesebb kielégítem... Hátrány, de olyan hátrány, amely a nagyobb erőkifejtésre ösztönöz, aká tovább jut, az akaraterőből vizsgázik először jelesre. Aki tovább jut vidékről, majdnem mindig jól állja meg a helyét, De addig, amfg sikerül, s ha nem sikerül, azután mi történik a lányokkal, akik vidéken élnek? Szeghalom, gimnázium Gyúró Gábor tanár, a IV C. osztályfőnöke: „Annyira azért mégsem rossz a helyzet, többek között azért is, mert bizonyos szokások megváltoztak, a gondolkodásmódban változás állt be... Falun és itt, Szeghalmon is egyre inkább az a jellemző, hogy nincs, aki ne akarná továbbiam ttatni gyermekét... Korábban ..., de hiszen tudja, hogy mi volt korábban. Az ellenkezője. Más kérdés, hogy a szülök szeretnék, elvárják, hogy a gyerek továbbtanuljon, csak éppen keveset tudnak tenni ennek érdekében. Nem, vagy rosszul követik a gyermek fejlődését... Aztán, gyakori probléma, hogy elképzeléseiket kissé túlméretezik, akkor, amikor esetleg a gyerek kvalitásai irreálissá teszik az egyetemre történő jelentkezést Nem beszélve arról, hogy a gyereket is elkeseríti a sokat hajtogatott „tanulj tovább!". Szociológusaink számoltak már a jelenséggel és az iskola is tudja a feladatát. A továbbtanulásra való felkészítés korántsem spontán, hanem na- gyonis tervszerű folyamat A szeghalmi gimnáziumban teljesen ötletszerű válogatás után olyan fiatalokkal beszélgetünk, akik az oktatói gárda ilyen irányú tevékenységének létét igazolják. Falun, a nem is olyan régen még gyakori lenéző legyintgetéssel szemben .manapság „sikk" továbbtantulni. Valójában ki tanul tovább? Nácsa Mária ív. C.: „Jogra készülök, de eredetileg, úgy volt, hogy magyar szakra jelentkezem, csakhogy ... csakhogy a felvételizők számát ismerve igen kicsi az esélyem, viszont ha jogásznak megyek, kisebb kon. kurrencia mellett könnyebben bejutok olyan felvételi tantárgyakkal, amit igazán szeretek, a magyarral, történelemmel... Egyedüli gyerek, vagyok, édesapám traktoros, édesanyám háztartásbeli.” Vetési Magda IV. C.: „Azt mondják, hogy a jobb tanulók általában tanárnak akarnak menni, hát ez igaz, legalábbis az én esetemben, mert a példaképem is pedagógus. Orosz—magyar szakra szeretnék bejutni és ha nem sikerül, akkor majd újra megpróbálom úgy, hogy a két felvételi között képesítés nélkül tanítok. Tanulmányi átlagom 4,9, édesapám férfiszabó, édesanyám háztartásbeli.” Nagy Éva IV. C.: „Állatorvos szeretnék lenni és biztosan sokan furcsának tartják, hogy pont ilyen pályát.. de hát vajon miért ne választhatna egy nő olyan pályát, mint a férfiak, olyan pályát, amit ráadásul el is tud látni? Édesapám is állatorvos és érthető ugye, hogy mindig körülöttem voltak az állatok és talán az lenne a különös, ha mást választottam volna. Tanulmányi átlagom kitűnő. Édesanyám könyvtáros.” Mike Ilona IV. C.: „Tanítóképzőbe, lehetőleg Debrecenbe szeretnék kerülni. Egy öcsém van, ez még nem jelenti feltétlenül.., de én tényleg szeretem a kisgyerekeket. Nem újkeletű elhatározás, mindenesetre a magyar és a történelem a kedvencem. Tanulmányi átlagom kitűnő.” Egy osztály, ahol sokan döntöttek a továbbtanulás mellett. Indoklásaik és osztályfőnökük indoklása arról győz meg, hogy választásuk reális. Továbbtanulnak. de kik azok. akik nem? Koó* Mária IV. B.: „Történelmet és a német nyelvet érzem a legerősebb oldalamnak, a tanulmányi eredményem sem ros-‘ , 4,5, de egyelőre még nem jelentkezem. Azért nem, mert nagy a túljelentkezés és... szóval az a lényeg, hogy nem látón pillanatnyilag reálisnak. Pestre akarok menni és valamelyik gyárban dolgozni, az ORION- ban valószínűleg és aztán, egy év elteltével újra megpróbálom ... Nem, dehogy, a szüleim nem ellenzik a továbbtanulásom, sőt ők szeretnék, de nekem kell i ez az egy év fizikai munka. Édesapám földműves, édes- 1 anyám háztartásbeli.’’ * Hajzer Ilohogy hol, és aztán ... szóval az az igazság, hogy asszisztens szeretnék lenni és ha majd valamivel jobbak az anyagi körülményeim, akkor megpróbálom. Édesapám juhász, édesanyám háztartásbeli és öten vagyunk testvérek. Ügy akarom segíteni őket, hogy tanulmányi kiadásokkal egyelőre nem terhelem a családot... bár a szüleim nagyon szerették volna, ha továbbtanulok.” Az arány, láthatjuk nem rendkívüli ; megegyezik más városi iskolákkal. Esetleg kicsit magasabb a továbbtanulók és alacsonyabb a tovább nem tanulók száma; ami azonban figyelemre méltó és á tényleges hátrányt bizonyítja, az a fenti elhatározások okaiban keresendő. Mi az tehát, ami inspirálja és még inkább mi az, ami nehezíti a továbbtanulást? „Itt van mindjárt ez a klasz- szikus fiú-lány probléma... A lányoknak általában kisebb esélyük van, márcsak azért is, mert a fiúk iránt nagyobb a kereslet”. A város előnye a tovább, tanulók esetében abban jelentkezik, hogy az egyetem székhelyén konkrét segítséget lehet kapni egyetemi előkészítő formájában. Ilyesmire itt nyilván nincs tehetőség.” (Nagy Éva.) „Nem értem, hogy miért je-1 lent olyan nagy problémát, hogy úgymond „elnőiesedik” a tanári pálya? Miért baj ez? A tanári pálya nőknek való... azért, mert a gyerekekkel való bánni tudás, tehát a pedagógiai érzék inkább sajátjuk, mint a férfiaknak, aztán a tanári fizetés nem a legnagyobb. Annyira legalábbis nem, hogy valaki családfenntartó lehessen belőle. Kiegészítésnek igen, arra jó." (Vetési Magda.) „Vidéki?... persze, a vidékinek a kollégiumi ellátás is probléma. Hogy megkapja-e a kollégiumot? Ha szegedj lennék, kit érdekelne a kollégium?” (Nácsa Mária.) Szóval, vidékinek lenni nem könnyű. Még akkor sem, ha dr. Zömbik Miklós igazgatóhelyettes véleménye szerint a végzettek 40—60 százalékát vették fel különböző felsőoktatási intézménybe az elmúlt években. Még akkor sem, ha a szeghalmi gimnázium jó néhány külföldi ösztöndíjast és kiváló szakembert adott egyetemeinknek, népgazdaságunknak. Nem könnyű, mert mindezek „csak” az oktatás színvonalát és nem a problémák hiányát bizonyítják. Nemcsak szeghalmi specialitás például, hogy kihalóban van egyes vidékeken az ösztöndíjas rendszer. Mi lett vele? Az itteni üzemek, tsz-ek, például a Rákóczi, elég szűklátókörűén gondolkodnak, látni kellene már, hogy szakembert csak úgy szedhetnek, ha előbb magukhoz ötik őket. Szóval, probléma van. Más kérdés, hogy tanárok, diákok, szülők és mások mit tesznek ellene; vidéken élni nem könnyű. Vidéken élni azonban kötelesség. És vidéken élni, feladat. Bencsik Máté (Fotó: Oraveoz Ferenc) Szakadék Darvas József drámája a színházban Pénteken este mutatta be a Jókai Színház Darvas József: Szakadék című drámáját. Felvételeink a dráma három jelenetét idézik. Képünkön: Agárdv Ilona Tolnai Miklós és Simon Géza Körösztös István, és Tolnai Miklós, a tanító alakítója. Tolnai Miklós, Szcntirmay Eva cs Cseresnyés Rózsa. (Fotó: Demény Gyula) (
