Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Szovjet vendég a konzervgyárban j Hazánk felszabadulásának 25 'évfordulója alkalmából a Békéscsabai Konzervgyár Szállí. ■tási Osztályának szocialista brigádjai április 3-án vendégül 'látták Zjuzin Anatolij Ivano- vlcs szovjet főhadnagyot. Be. mutatták neki a gyárat és ismertették vele a szocialista brigádok tevékenységét. A kedves vendég részt vett a gyár jubileumi ünnepségén, amelyen 6 is felszólalt és elismeréssel nyilatkozott arról, amit látott és tapasztalt. Emlékezés a kezdetre Memoár-kötet jelent meg Békés megyében A Békés megyei tanács gon- Seaásáhan felszabadulásunk 23. évfordulója alkalmából memo- ir-)cötet jelent meg „Emlékezés i -“kezdetre” címmel. A kötetben i' negyedszázaddal ezelőtti har- :ctk, politikai küzdelmek részesei írták meg élményeiket, ajánlva soraikat a ma fiatalsá- íának, felnövekvő generációnak, akik számára a felszabadulás, s az azt követő évek eseményei, küzdelmei már csak a történelemkönyvek lapjairól ismertek. A szép kiállítású kötetben húszán teszik közzé emlékezéseiket. Az írásokat a visszaér»- lékezők kivonatos életrajza zárja. Megnyílt a Körös Hotel Április 3-án délután 4 érakor megnyitotta kapuit Békéscsaba új vendéglátóipari kombinátja, a Körös Hotel. A premier jól sikerült, s mindjárt az első nap sok vendéget fogadott a szálló étterme, presszója. (Fotó: Demény Gyula) Bibliográfia az üzemi könyviáraknak A megyei szakszervezeti könyvtár bibliográfiákat készített, amikkel a hálózatához tartozó kisebb szakszervezeti könyvtárak jubileumi, fel- szabadulási és Lenin-centená- riumi megemlékezéseit segítik. Az ajánló könyvjegyzék a központból kapható kiadványokra hívja fel a figyelmet, amelyekből kiállítást állítanak össze a megye üzemi könyvtáraiban. Takács Dezső kiállítása Gyulán A Gyulai Harisnyagyár KISZ- szerveze térnek Kiváló Iifjúsági Klubja népszerű, Művészet az ifjúságért — ifjúság a művészetért című sorozatában újabb képzőművészeti kiállítást rendez. Ezúttal Takács Dezső pécsi grafikusművész nagygrafikáit Póka György tanár magángyűjteményéből válogatták és Jubileum címmel állítják ki. Az április 7-i mini-tárlat megnyitó beszédét dr. Szabó Ferenc, a gyulai levéltár igazgatója mondja. A képek április 25-ig tekinthetők meg.-5T Az elhivatottsás varazsa arca, mert én az emelvény oldalam ültem, és profilból láttam az arcát. Mialatt Plehanov első Ülésen beszélt. a bolsevikok padjában leggyakrabban Lenin fészkelődéit, hol öaszehúzódott, mintha fázna, hol kinyújtózott, mintha melege volttá; ujjait bedugta a hóna alá, állát dörzsölte, megrázta értelmes fejét, és valamit súgott Tomszkijnak. Amikor pedig Plehanov kijelentette, hogy ,,a pártban nincsenek revizionisták”, Lenin előrehajolt, kopasz feje kipirult, válla rázkódott a hangtalan nevetéstől, a mellette és mögötte ülő munkások ugyancsak mosolyogtak, a terem végéből pedig valaki zordúl és hangosan megkérdezte: — Hát a túlsó oldalon mifélék ülnek? A tömzsi kis Fjodor Dan úgy beszélt, mint akinek a hamisítatlan igazság a tulajdon édeslánya, ő szülte, 6 nevelte fél, és még most is nevelgeti; ő masa, Fjodor Dan pedig Marx Károly tökéletes megtestesülése, és a bolsevikok faragatlanok, illetlen gyerkőcök, ami különösen kiviláglik a mensevikekkel szemben tanúsított viselkedésükből, akik között „a marxizmus minden kiváló teoretikusa” megtalálható — mondta. — önök nem marxisták — jelentette ki megvetően —, nem, önök nem marxisták! — és sárga öklét jobb felé emelte a levegőbe. Az egyik munkás megkérdezte tőle: ffcfo nviffl ynjlcof teájáig majd megint együtt a liberálisokkal? Nem emlékszem, hogy Martov felszólalt-e az első ülésen. Ez a lenyűgözően rokonszenves ember fiatalos tűzzel beszélt, és úgy látszott, különösen mélyen átérzi a szakadás drámáját, az ellentmondások fájdalmát Egész testében remegett, hajlongott, görcsösen gombolgatta keményített ingének gallérját, hadonászott; kabátja ujjából kiugró kézelője eltakarta a keze fejét, ezért magasra emelte a kezét és megrázta, hogy a kézelőt visszazökkentse törvényes helyére. Olyan volt, mintha Martov nem érvelne, hanem könyörögne. rimánkodna: a szakadást feltétlenül meg kell szüntetni, a párt túl gyenge ahhoz, hogy kettéhasadjon, a munkásnak mindenekelőtt „szabadság- jogokra” van szüksége, lelket kell beléje önteni. Beszéde olykor majdnem hisztérikusan hangzott, szóbősége érthetetlenné tette, maga a szónok pedig fárasztó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias” hangon, továbbra is tüzetesen ellenezte a harci csoportokat és általában a fegyveres felkelést előkészítő tevékenységet Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmél- kodva felkiáltott: — Ejnye már, no! S ekkor, azt hiszem, Tomsz- kij megkérdezte: — Talán még a kezünket is levágassuk, hogy Martóv elv- társ megnyugodjék? (Folytatjuk) Kiegyensúlyozottság, nyu-,'1 godt, megfontolt, szabatos' gondolatmenet, derű és biztonság. Ezek a szavak kívánkoznék dr. Szegvári Péterné neve mellé, í mintegy jellemzőként, ha az pm- ! bér arra vállalkozik, hogy írjon róla. Ha életútját grafikonon keile- ' ne ábrázolni, ez a vonal szahá- i lyosan és egyenletesen felfelé j ívelő lenne. És talán, mivel, olyan szabályos, éppen azért i rendhagyó is. Oly ritka az ilyen : zökkenő nélküli felfelé ívelés.... Nagyszénás és Orosháza kö-! zött kicsi a távolság, mégis nágy utat jelent, így 25 év távlatából egy asszony életében. Hol van az a kislány, akinek egy negyodszá- j zaddal ezelőtt — amikor átlépte | a nagyszénás! községháza küszö- j bét — tapasztalatlanságánál csak ifjúi lelkesedése volt nagyobb. — Szerencsésen indultam, 1 ! mert olyan kollektívába kerüí- I tem, ahol embernek nézték az ) embert, s az első perctől kezdve j segítettek abban, hogy eligazodó I j jam az akkori községi elöljáró-' j ság munkájában. Emlékszem' ! Váradi Sanyi bácsi, a községi | | bíró és párttitkár akkor azt i mondta: „Kislányom, aki az 41- j . lamt apparátusban vállal mun- í i kát, ne várjon az emberektől I azonnal köszönetét, s lehet, hogy j j nem is kap soha, de mindig I gondoljon arra, hogy értük dől- 1 gozik” ■éleztük: a megbízatás egyben bizalom is irántunk. Komoly, /■okszor kényes feladatokat kellett megoldani. Többek között a ■’házasságon kívül született gyermekek helyzetének vizsgálata, anyakönyvezés, a költségvetéssel kapcsolatos teendő, pártmegbízatásként az 1945-as, majd 1947-es választási munkában való részvétel, és így tovább. Soha sem felejtem el a Sin- Jkóvitz-triót — Sinkovitz Mihály, iPál és János voltak az akkori {vezetők —, akiknek sokat köszönhetek, nélkülük talán soha {sem ismertem volna meg e műn. •ka rejtelmeit, a jogszabályokat, Imeüyek e feladat gyakorlásához (elengedhetetlenül szükségesek. Pb Hogy milyen módszerrel tanítottak? Elmondok egy esettet» Akkoriban jelent meg a tetóeszoigai tatásról szóló rendelkezés. Azt a feladatot kaptam, hogy községi gyűlésen is- tapertessem. I ] — De hát én sohasem bespültem tömeg előtt! — tilta- ’kioztam. — Nem baj. kislányom. Reggel elkezded az egyik tanyánál, ahol csak néhányan lesznek. Aztán átmész a szomszédos tanyaközpontba, 9U már többen várnak, I majd az iskolába, ahol sok szülő i lesz, a.mire a gyűlésre kerül a sör, egészen belejössz. De ne felejtsd el, mindig az emberek szemébe nézz, ha beszélsz, mert czak akkor érzik, hogy nekik SZÓlfZ. Nagyon izgultam. De úgy lett. ahogyan mondta. Este a zsúfo- j lésig' megtelt kurtúrotthonban J már nem éreztem semmi izgal- ’ tpafe Bátran beszéltem, s való- í San az embérek szemébe néz- j tem. Ez aztán a szokásommá I vált, és az őszinte, nyílt beszéd ,”A Nagyszénáson tanultaknak igazán Pusztaföldváron vettem hasznát, amikor vezető jegyzőnek kineveztek. Akkoriban rit- ÍÉÜjWágszámba ment, hogy a falu «fiéh női vezető legyen. Nagy szó Veit ez. Kissé kétes önbizaloméval indultam ennek a munkáltak. de nem kellett félnem, ez ;*ésőbb be is bizonyosodott. Sok «•gftséget kaptam a felső vezetéstől. és rövidesen a falusiak P - M . ,, j* bizalmukba fogadtak. Miért? S Nagyon bölcsnek tartom | | Hogyan sikerült? Mindig előt- ! ma is Sanyi bácsi akkori intql- I tem volt a nagyszénás! intés: ■ mét, s azóta volt alkalmam bő- | j tfcrélmesen, szeretettel és tisztevem tapasztalni, hogy valóban nem lehet köszönetét várni. De j ha valakinek az ügye elintéaó- dik, tudom, hogy kimondatlanul 1 Is hálás érte. Ez a tudat pedig éltet és ösztönöz. Jó iskola volt Nagyszénás. ' Sok-sok türelemmel, szeretettel foglalkoztak a fiatalokkal és jó héttel bánni az emberekkel. Ma s ezt tartom a legfontosabbnak. ■. Meg kell még jegyeznem, hogy -ty mentem férjhez, itt született fdjjam is, s amikor 1953-ban megválasztottak a járási tanács t>-titkárának, s be kellett jön- :1Óm Orosházára — nem széDr. Szegvári Péterné azóta is a járási tanács végrehajtó bizottságának titkára. S hogy neve elé ez a két betű került, azt nagy akaraterejének és szorgalmának köszönheti. — Amikor bejelentettem, hogy tanulni akarok, Dumitrás Mihály, az akkori elnök — most már nyugdíjban van — természetes törekvésnek tartotta és támogatta. Gimnáziumba iratkoztam be, s ugyanakkor tanács- akadémiára is jártam. Hogyan birtam a kettőt egyszerre? Soha nem kényszerűségből tanultam, hanem mert érdekelt a téma. Amikor elvégeztem a tanács- akadémiát — evés közben jön meg az étvágy —, jelentkeztem a jogi egyetemre, akkoriban az akadémia után volt erre lehetőség. Furcsa helyzet alakult ki; egy időben érettségiztem a gimnáziumban, s vizsgáztam az egyetemen. Ezt természetesen csak jó időbeosztással lehetett megoldani és nagyon következetesen kellett tanulni. Bár hivatali elfoglaltságom miatt sokszor késő éjszakáig is vidéken voltam, hazaérve — lehetett akár éjfél is — még átvertem az aznapra kijelölt tananyagot, A lonulósban a férjem is ambicionált. Megértette törekvésemet és azt sem tartotta méltóságán alulinak, ha a háztartásvezetés gondjainak egy részét magára vállalja. Igaz, sokat segített édesanyám is, de szerintem a legfőbb a férj, az élet. társ megértése. A női egyenjogúságot úgy tudom elképzelni csak, ahogyan az én életemben megvalósult. Megérteni, segíteni az embert, természetesnek venni céljait, törekvéseit és tudomásul venni, hogy egyenlő fél. Szeretném és munkámmal arra törekszem, hogy minden nőnél az egyenjogúság úgy érvényesüljön, ahogy az én életemben. Kasnyik Judi módszerekkel vezették be az ál- ( jellem -, megsirattam Puszta- lamhivatali munkába. Mindig I földvárt. Táncrerseny Drezdában A hagyományos, évről évre megrendezett drezdai nemzetközi táncoktatói társastánc-ver. senyen idén márciusban is érdekes eredmények születtek. Hat ország legjobb táncosainak képviselői a kötelező 10 versenytánc bemutatásával a verseny nagydíjáért, a Zwinger Pokal serleg elnyeréséért vetélkedtek. A vándorserleget idén az osztrákok vitték el, de értékes negyedik helyezést szerzett a békéscsabai Felezőn Béla és felesége is.
