Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-29 / 99. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG E S A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1970. Április 39., szerda Ara 80 fillér XXV. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM MA; A MAGAS KITÜNTETÉS (3. oldal) FÉKEZZEN EGY PERCRE (4. oldal) Keresni az újat, korszerűbbet Ha valaki, akia felszabadulás előtt élt és halt meg, feltámadna haló poraiból, bizonyára nem egykönnyen tudna eligazodni ebben az új világban. A legki­sebb faluban is meglepő dolgok­kal találná magát szemben. Ha más nem. a villany, a sok fur­csa masina, autó, kombájn, tv ejtené bámulatba. Talán az is, hogy a parasztok nem süvegelik meg a „nadrágos” embereket és még a „jegyzőhöz” is benyithat­nak, ha a „községházán” van dolguk. A városokban nem tudna be­telni az új gyárak intézmények, utak, parkok bámulatával, s ha mondjuk egy helikopter Békés­csabára. a Kulich Gyula Lakó­telep házai közé ereszkedne ve­le, törhetné a fejét, hogy hova pottyant az égből. A mai embernek minden meg­szokott, képzelete — ha élt a fel- szabadulás előtt —, ritkán ka­landozik vissza a múltba. A meg­levőt természetszerűnek tartja és .még türelmetlenné is válik, ha nem lát maga körűi valami­lyen formában fejlődést. Pedig emlékezhetünk — a fel- szabadulás után nem volt köny- :nyű dolga a magyar népnek eb­ben a lerombolt és kifosztott or­szágban. Sokan teljesen re- ménytvesztetten néztek a jövő elé és hosszú évtizedeket jósol­tak arra, hogy kiheverjük a má­sodik világháború okozta pusz­tításokat. Csak a Magyar Kom­munista Párt hirdette meggyőző­déssel, hogy rövid idő alatt a magunk erejéből felépítjük az országot. Utat is mutatott hozzá, melyet a dolgozók nagy több­ségié hamarosan elfogadott. És bár a megvalósításban akadtak hibák, a fejlődés töretlenül fel­felé ívelt. Egyre kedvezőbbé váltak az életkörülményék, ami hitet öntött azokban is, akik kezdetben kívülállóknak tartot­ták magukat, S ebben a nehéz küzdelemben a munkásosztály vezetésével egységessé kovácsa, lódott a magyar nép, amely így képessé vált a fejlődés ütemének fokozottabb meggyorsítására. S hol tartunk ma? Egy-két szempontból a világ élenjáró or­szágának sorába jutottunk. Gon­dolok például egyes termelési ágak színvonalára, a társadal­mi gondoskodás különböző for­máira, a lakosság élelmiszer- ellátottságára. Olykor már ta­pasztalatszerzésre jönnek hoz­zánk a legfejlettebb kapitalista országokból is. Megelégedettségre persze sem­mi okunk nem lehet. Körülöt­tünk is fejlődik minden, akár keletre, akár nyugatra nézünk. Az állandó gazdasági harciban meg kell állnunk a helyünket, sőt élőbb-utóbb túl kell szár­nyalnunk azokat az országokat, amelyek a fejlődésünkben saját társadalmi rendszerük létének veszélyeztetését látják. Adott­ságaink a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország szoros együttműködésével megvannak hozzá. Elsősort>an is a termelő- eszközöket, a technikát, a ter­melési eljárásokat szükséges fejlesztenünk, amelyet gazda­ságpolitikánk fő célkitűzésiként ír elő. Sokan érthetően arra gondol­nak, hogy a technika fejlesztésé­nek nagyobb üteme központi fel­adat Valóban, hiszen korszerű gyárak, gépsorok beszerzéséhez, liceneek vásárlásához óriási ősz- szegekre van szükség. S azok a sokszáz milliós ipart létesítmé­nyek, melyek az elmúlt években az országban szinte gomlba mód­ra nőttek ki a földből, mind el­érik a világszínvonalat. Ilyen megyénkben is a konzervgyár, az üveggyár és a hűtőház. És mit tehetnek a régebbi, ma már korszerűnek nem nevezhető gyárak, üzemek? Nyilvánvalóan ott is vannak lehetőségek az el­avult berendezésék saját erőből történő kicserélésére, találmá­nyok, újítások alkalmazására. Olyan körülmények megterem­tésére, amelyek ésszerűbbé te­szik a termelés folyamatát. Az üzemrészekben, műhelyekben, sőt az egyes munkahelyeken is gazdaságosabbá lehet tenni a termelést Van bőven tartalék, melynek felhasználása tíz. és százezer forintokat jelent a vál­lalat az állam kasszájában. S ezekből a forintokból jut ismét fejlesztésre, korszerűsítésre, amely az életszínvonal további emelkedésének az alapját ké­pért. Társadalmi berendezkedésünk ma már vonzóan hat a nyugati országokban élő dolgozok jelen­tős részére. Minél magasabb lesz nálunk az életszínvonal, an­nál több hívet szerzünk ma­gunknak. Olyanokat, akik az ot­tani körülmények megváltozta­tásáért is sík rászállnák, s ezzel lefogják a háborúra spekuláló imperialisták és szekértolóik ke­zét. Gazdasági fejlődésünk így a világ békéjének az ügyét is szolgálja. Tenni kell tehát, keresni az újat, korszerűbbet. Olykor tü­relmetlenül is, hogy az a pálya, amelyen haladunk, még inkább felfelé íveljen. Pásztor Béla Jelentés a hamburgi magyar szövetkezeti hét sikeréről Kedden, jelentés érkezett a | május 2-ig tartó hamburgi ma- | gyár szövetkezeti hét sikeréről: j a hamburgi Production Kauf­hausban nagy keresletnek ör­vendenek a magyar szövetkezeti készítmények: a HUNGARO- i COOP exportcikkei közül a hímzett gyermekruhák, népmű- j vészed blúzok, kézimunkák, az ÁRTEX festett cserépedényei, I kovácsoltvas dísztárgyai és ko­sarai, sokan vásárolják a TAN- NINPEX által exportált bőrpa- ! pucsokat és a kultúra export- cikkéi a hanglemezeket is. Az | áruház élelmiszer-osztályán és az áruházhoz tartózó 29 szuper- [ markelben a MONINPEX borai és szeszes italai, a TERIMPEX húskonzervei és a HUNGARO- FRUCT növényi, konzervei a legkelendőbbek. Helmuth Kern, Hamburg vá­ros gazdasági és közlekedési szenátora a magyar hétről adott nyilatkozatában a következőket mondotta: Hasznos, hogy a két ország szövetkezeti mozgalma ily módon is kapcsolatba került. Érdeklődéssel tekintünk a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár elé is, amelyen Hamburg város ipa­ra és kikötője ezúttal hatodszor jelenik meg. Zászlók, színes kendők, léggömbök és virágerdők alatt vonulnak Előzetes három üzem május elsejei előkészületeiről Csafe egy kis szemelvényt | kértünk három békéscsabai üzen ben a május elsejei előké­születekről, a felvonulók tömött sorainak várható szin.pompájá- ról. A szíves felvilágosítás mö­gött éreztük, hogy jóval válto­zatosabb, gazdagabb lesz az idei nagy seregszemle, mint amit I szóval el tudnak mondani, amit | mi le tudunk írni, akár utólag is. A konzervgyárban mintegy ezer dolgozó készül a felvo­nulásra. I Többségük kezébe jut egy-egy j nemzetiszínű és vörös zászló, s természetesen a munkásmoz­galom kiemelkedő harcosad­nak, vezetőinek arcképe közül is. A tömött sorokat több helyütt megbontják majd a gyár ter­melési eredményét hirdető táb­lák, grafikonok. Gépkocsin gör­dül egy gondola is, amelyen felsorakoztatják a gyár sokféle színű és ívű konzervkészítmé- nyeit. A tésztaüzem dolgozói egy formás kis házikót készítettek spagettis, csőtésiztás és hosszű- metéltes dobozokból, meg az egyéb tésztafélék csomagoló ta- sakjaiból. A házikó kerítését, [ stílszerűen, több méter hosszú, vékonyra metélt tésztából készí­tik. A dolgozók úgy döntöttek, hogy inkább a saját, változatos színű, elegáns, ünneplő ruháik­ban vonulnak fel, mint az egy­hangú munkaköpenyeikben. An­nál is inkább, mert a felvonu- | lás befejeztével és a gyár által j adott uzsonna elfogyasztása j után mindjárt el akarnák ve­gyülni a város különböző részén szórakozó, ünneplő dolgozók kö­zött. A BOV békéscsabai gyárának dolgozói is készülődnek az idén megrendezésre kerülő, 100 éves a baromfiipar jubile­umi évfordulójára. Érthető, hogy egy ilyen felirat­tal nyitják meg a felvonulók sorát. Mielőtt elindulnak, kis rögtönzött ünnepségen emlékez­nek meg május elsejéről, a gyár eredményéről, amellyel hozzá­járultak az országos vállalat ki­tüntetéséhez. Jókedvüket to­vább növeld az, hogy a május 2-án megrendezésre kerülő ün­nepség és közös vacsora alkal­mával többen kitüntetést kap­nak közülük. Egyrészt a kötöttárugyár két- ezemyi dolgozója is saját, vál­tozatos, minden színben virító ünneplő ruhájával akarja nö­velni a május elsejei seregszem­le színpompáját. Csupán tánc­Az öt növénytermesztő bri­gádból 300-an vetik napok óta a burgonyát az eleki Lenin Ter­melőszövetkezet tábláin. A ve­tés még kézzel történik, de a sorkihúzást már gépesítették. A szorgalmas eleki növényter­mesztők április 27-ig 180 holdon helyezték földbe a gumókat. Ezen a héten befejezik a nagy munkát. A burgonyatermesztésre kije­lölt területen változtatniuk kel-j lett a belvíz miatt. Ezért 70 hol­don nem tudtak szerves trágyát1 kiszórni. Vegyes műtrágyával viszont a 210 holdat megszór- j ták. Remélik, hogy a holdan­ként! 4,5 rcáasa műtrágya meg­teszi hatását, s ha az idő is ügyi csoportjuk öltözik népviseletbe, amely műsort is ad a ligeti sza­badtéri színpadon. A felvonulók öltözetének de­rűs tarkaságát tovább növelik a különböző transzparensek és dekorációk. Többek között az ötágú vörös csillagok, a varrógép-, az orsó-, befűzőtű-, és békegalamb-figu­rák, a színes léggömbök és a 400 ipari tanuló által lobogtatott színes kendőerdő. A kötöttáru­gyáriak a felvonulás után kap­ják meg a szokásos uzsonna- és söradagjukat a ligetben, aztán tetszés szerint válogathatnak a Békéscsabán rendezett sok szó­rakozási lehetőség között. alakul, akkor a tervezett 80 mázsás holdankéniti hozamot elérik. A kukorica vetésén munkálko­dó négy vetőgépük — úgyszól­ván — éjjel-nappal dolgozik. Tíz nap alatt szeretnék befejez­ni a vetést. A vetőmagágyat a kukorica alá, már előkészítették. Kétszáz- ! tíz holdon szórtak szerves trá- ■ gyát és az összterületen holdan­ként 6 mázsa vegyes műtrágyát. A csaknem 1900 hold kukorica­területből a háztájinak fenn­tartott 1000 holdba a náluk jól bevált Martonvásári 602-est, a közös művelésű táblákba pedig a Martonvásári 620-ast és az 570-est, valamint 530-ast vetik. Háromszáz növénytermesztő veti a burgonyát az eleki Lenin Tsz-ben Tíz nap alatt 1900 holdon kerül földbe a kukorica Lángoló üvegek A nyári szezonra való felkészülés jegyében az Orosházi Üveggyárban naponta több ezer kon- zervüveg készül az automata gépeken. (Fotó: Demeny Gyula) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom