Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A Irta: néprajz a modern társadalomban Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke Weöres Sándor: Hatalmas ászó felhő kibontja madár-szárnyát, befesti égi skarlát, az alkonyi Nap vére, Pirosság tükörképe száll a Duna vizére, Míg az éjszaka eljő. Beleszúrnak a tornyok s a zöld erdejű halmok, s a már dnyugvó városon túl egy csillag útnak indul. O Vitára ingerlő téma: már a cím is mintha belső ellentmondást kínálna. Évtizedekkel ezelőtt Nordenskjöld azt írta a latin-amerikai törzsi kultúrákról, hogy azok kihalóban vannak: a cserépedény kultúrát felváltja a konzervdoboz ipari célszerűsége és az öreg mesemondót, a mitikus történetek, a törzsi hagyomány tudósát vállrándít- va hagyják ott a fiatalak — nem érdeklik őket többé ezek a hagyományok. Több mint harminc éve írta meg nagy epikus költeményét Radnóti Miklós, a „négerről, aki a városba ment” — kilépve a homályos törzsi múltból, hogy az ipari forradalom proletárjai közt harcoljon a félszabadulásért, a méltó emberi létért. Azóta — jól tudjuk, mai vilászerekkel, modell-alkotások- kal megközelíteni a népköltészet, népi vallásos, mitikus gondolkodás alapformáit. Másrészt a paraszti munka eszközeinek, tárgyainak vizsgálata közelít a régészeti leírás és történeti összehasonlítás módszereihez: úgy vizsgáljuk majd a paraszti gazdálkodás eszközeit, munkamódszereit, ahogy a régész kutatja a több ezer éves társadalmak anyagi eszközeit, építkezését, domesztikációs, földmí- velő munkáját. Legfeljebb nem adatik meg a néprajzi kutatónak az a szabadság, mint a régésznek, mert jóval több, s többször leírt, megőrzött anyagi emlék áll rendelkezésére. Különbem is a néprajz egyre több ponton érintkezik a régészszel, hiszem a néprajz, folnyugtalan, forrom^ v,^- analógiáinak a segítségunkban - csak növekedett . ge nélkül a jó régész már évtizedek óta nem boldogulhat. S a folkloristának sem kell aggódnia: ha az antik irodalmak kutatói még mindig tudnak — és tudnak! — újat mondani Homeros, Vergilius és Horatius költészetéről, az kötött költöd formák és mondanivalók élnek. S ezeknek a költészeti alkotásoknak, „élettörténetüknek” vizsgálata nemcsak arra felelhet, hogyan születik a mítosz, a mesei történet, az elbeszélés (minden regény, novella kezdete), hanem arra is, hogyan született a homéroszi epika, hogyan a népbailadák, népdalok világa. S mindennapi tapasztalatunk, hogy ma is, Budapesten is gyűjthetünk nép- költészeti alkotásokat, él az öregek hagyományos előadásmódján, s csak mondjuk meg bátran: egy-egy anekdotizáló, tréfacsináló városi és a régi mese — trófamondók módján adja elő történeteit, forgatja történeteit —, s az se baj, ha Háry János módján megtoldja egy vaskos hazugsággal. A paraszti prózai elbeszélők rokona ez a városi viccmester, historiázó. S ugyanígy világszerte mód van a hiedelemszerű gondoskodás adatainak feljegyzésére (néha sajnálatos városi jelenségként valósággal üzleti módon terjesztik az elmúlt évszázadok ponyvaegyiptomi paraszt évezredes mágiáját, s elkeveredik ez panaszairól, Herodotos el- laikus, paraszti vallásos, beszéléseiről, a görög re- hiedelemképzetekkel). & a gény kezdeteiről — ne paraszti munka módszerei- folytassuk a felsorolást —, nek, eszközeinek gyűjtésére, akkor elég munka várhat eleven használatának mega felszabadulásukért harcoló, s a törzsi múlt kötöttségeiből kilépni szándékozó forradalmárok száma. A felszabadult népek száma növekszik, s nőnek problémáik: hogyan kell a hatalmat megtartani, gyakorolni, hogyan kell megszervezniök gazdasági, művelődési rendszereiket, hogyan illeszkedhetnek be a modem ipari társadalmak, a szocializmus és az imperializmus világméretű küzdelmei közé. S ------- — — a még fel nem szabadult még a népköltészet kutatói- figyelésére is van mód népek, néptöredékek! A ge- ra. Hiszen a nemzeti nép- rillaharc módszereit tanul- költészetek benső természe- ják, s nem a mágikus va- tét sem tártuk fel teljesen, rázsok, mitikus történetek a költői alkotás folyamata- a réÖ inak a titkait is alig-alig létük föltétele! közül vagy 3smeem^ s olyan Mem. epp ki akarnak tömi kozu- ’ .... , lük: mindazzal szemben, ben, ahogy a vnlágiroclaamit a néprajz, az etnológia, lomról beszélnék már Goet- a folklór kutat, eleve szem- he óta, csak mostanában befordulnak, hiszen saját merészel szólni egy-egy múltjukat kívánják felszá- nagy tehetségű és nagyra- molni. Portugál-Angolában ut0 fiatal> a „világ folklór” éppúgy, mint Mozambik er. szavát & fogalmi gazdasá- d ősegeiben. Latin - Amerika- ., , , uó.f ban Is, Délkelet Ázsiában is, ** kóstolgatva Elég hat, Borneó szigetén, s a rejtező mondogatjuk, ha az ed g újguineiai — ausztráliai tör_ gyűjtött anyagot rendsze- zsek elzárt titkos völgyed- rezzük és értelmezni igyek- ben. S mit mondjunk az szünk, évtizedekre való feleurópai, az Európán kívüli adatot ád majd ez is. Mind- paraszttársadalmakról, mit ez azonban csak arra vámon djufik a mágyar pa- hogy a kutatók nem rasztság jelenkori fejlődés- maradnak munka nélkül, s történetéről, társadalmi, nem fofoi a címben féltett kulturális törekvéseiről? Ha kérdésre: van-e helye a különböző fokozatokon ke- néprajz adta tanulságnak, resztül is, elmaradásokkal, a népköltészet, népművészet fejlődési nekiugrásokkal — kincsednek az urbanizáció, ezek a paraszti társadalmak, az ipari társadalmak (s osztályok épp most vetkőzik szocialista, akár kapile végképp a múltat, erre talista legyen 1S ^ most tanít minden politikai ta- egyre inkább kibantakozó pasztalat, minden szocioüó- korszakában.? Vagy csak valaminő fölösleges díszítmény, egy-egy költemény fordulata, a lakás külső dísze, egy-egy belső építész, dekoratőr ötletének anyaga csupán? Tehát a modem, modernné alakuló társadalmakban, szinte közöttünk, mellettünk elevenen él még a hagyomány. Pedig vagy egy évszázada temetjük. Kriza János is, Erdélyi is temette. Igaz, ez csak a hagyomány szívósságát bizonyítja, hátrálása, szerintem, kétségtelen, ha bizonyos műfajok, mint épp a tréfás elbeszélés, vicc beláthatatlan időkig elevenen él, mint szájhagyományozott forma. A modern társadalmi tudat elválaszthatatlan a történeti gondolkodástól. A tudatos történelem-szemlélet sajátosan egyszerre lép fél a korai természettudományos gondolkodással, hogy a kettő együtt kapjon oly kiemelt hangsúlyt Marx és Engels elméletében. Már pedig a valóságos történeti-társadalmi folyamatokat rendező szemlédet nem nélkülözheti a néprajz, az etnológia adta tapasztalatokat. Nem véletlen, hogy Marxék a történeti fejlődés egyetemes fokozatainak felismeréséhez annyira igénybe vették koruk modem etnológiai ismereteit. Nem is lehet az emberiség őstörténetétől kiindulva az emberi lét alapjait, fejlődésének gazdasági, társadalmi folyamatait megérteni, a kultúra ki- bontakozásánák, megteremtésének folyamatait megérteni tudományunk általánosításai, részeredményei nélkül. Minden történeti, társadalmi elemzés csonka és elhibázott etnológiai alapok, minden esztétikai, irodalmi, művészeti munka szemlélete hibás a folklór tapasztalatai, tételei nélkül. Nem elfogultság: fundamentális tudománya a miénk. © Mindez azonban még nem a modem társadalom, legfeljebb egy-egy modem társadalom-, történelemtudomány. A néprajz és a folklór azonban visel társadalmi funkciót a modern társadalom, a modem kultúra eleven életében is. Emlékeztetek arra a vitára, amely a népdal élete körül forgott. Él-e még, van-e valóságos szerepe a nép évszázadok őrizte dallamainak, szövegeinek? A vitában sok kérdést rosszul tettek fel, s így rosszul is válaszoltak rá. Nyilvánvaló, hogyha ma még él is sokhelyütt a népdal, a mögötte levő, meghatározó társadalmi, kulturális háttér alapjaiban változott meg. A régi, kis törzsi, falusi közösségekben születő, alakuló népköltészet élete nem hosszabbítható meg, de maga a népdal maradandó, s társadalmi hatékonyságát mi magunk őrizzük. Kodály nevelő munkája 1 hazánkban az oktatás e fokán felhangzik a nép s erősiti az iskola, a rád a tévé műsorainak, a veié kedőknek sorozata — égési, művelődéspolitikánk szerves részévé teszi mai modern műveltségnek a nép- költészet minden értékét. (Ne térjünk ki arra, hogy ez az álláspont nem egyértelműen nem éllentmondá sok nélkül alakult ki.) E a folyamat más-más erős ségi fokon nemcsak hazánk ban jellemzi a népköltésze, a népi táncok, díszítő mű veszeti formák felhasználását. Annyi bizonyos, egyre inkább ez lesz a népköltészet, néptánc, népművészet modern élete: az iskola, a könyvkiadás, az alkalmazott művészetek használják fel, tudatosan épül bele, immár meghatározott, nem változatokban, spontán alakuló formákban — egy újabb szintézisben. Ez nem azonos a romantikus elképzelésekkel, de eleven, tel jes funkció a nemzet hagyó Hiányainak ötvöződése születő újjal. Köztudoi nem kell róla bővebbe szólni, hogy az irodalom zeneművészet és a kópíe művészet újra meg ú merít a népköitésaet alr- tásaiból. Él formáival, feti talmaival egyaránt. ía- hisszük, ez nem kevés sa nem is elhanyagolható Mindaz, amj ebből a körből kimarad, az a tudományos feltárás és feldolgozás munkája, de anyaga szintúgy beleépül a modem társadalmi tudatba, mert a történelem, a gazdaságföldrajz nem tanítható a néprajz anyaga nélkül. Tudományunk így lesz része a korszerű társadalmi tudatnak, önismeretnek. Ha a parasztság létszáma, munkamódszered, tulajdonviszonyai mind meg is változnak, a dolgozó osztályok történetét meghatározó szerepe éppen a mi kutatásaink révén megmarad £ szocialista nemzet öntudatában. gai, szociográfiai jellemzés. Miit keresne itt a néprajz, a folklór? Van-e a felszabadulni, kiemelkedni vágyó népek, vagy a modern ipari társadalmak körében keresnivalója? A • legkézenfekvőbbnek tűnő válasz, mondjuk is elégszer, hogy O Először is azt kell mondanunk, hogy nem kell temetnünk mindennapi, gyűjtő, kérdező- , „ kutató feladatainkat sem. egy tudománynak éem kell Magam folklórista vagyok, telnie, marad-e mondani- - - valója, különösen, ha any- nyi problémára nem felelt még, mint a néprajz. Hiszen a néprajz — világszerte — egy sor kérdést most tesz fel először, most kísérli meg pl. matematikai móds elég, ha arra gondolok, hogy az Unesco statisztikái szerint kb. 850 millió felnőtt analfabéta él a világon. Nyilvánvaló, hogy közöttük még az ősi szóbeli, nemzedékről-nem zedékre hagyományozott és újraal»1 Az univerzális zseni Sólyom László írása M egállt a teremnyi szoba közepén és várt. Megvárta, amíg a vezérigazgató föláll hatalmas íróasztala mellől és elébe jön. Akkor kedvesen mosolyogva biccentett: Csemegi Arnold. — Molnár — mondta a vezér és gyors kézfogás után a garnitúra foteljére mutatott. — Foglaljon helyet, Csemegi elvtárs! Csemegi belesüppedt a fotelba, lábát keresztbe vetette, kiemelt egy reprezentációs cigarettát, rágyújtott és miután szabályos füskarikákat ügyeskedett, megkérdezte: — Szabad? — Ú, hogyne — bólintott a vezérigazgató, majd: — Miben átthatok rendelkezésére, Csemegi elvtárs? — Ellenkezőleg! Én szeretnék az ön rendelkezésére állni, vezérem — mosolygott nagy leereszkedéssel egy újabb füstkarikán keresztül Csemegi, s csak úgy mellékesen megjegyezte —, vagy nem mondta Pisti? — Kicsoda? — Mármint a miniszter- helyettes elvtárs. — Nem, azaz... ö csak annyit mondott, hogy Csemegi elvtárs állás ügyben kíván velem beszélni. — Állás ügyben! — csóválta a fejét Csemegi. — Ez a Pisti, ez a Pisti, ennek már srác korában is ilyen humora volt. Ugyanis együtt rúgtuk a labdát a grundon. Hajh, hajh! — Mély szippantás, fél tucat füstkarika, sóhaj, mosoly, legyintés, majd: — De nem erről van szó! Tövig égett Csemegi cigarettája, mire lassanként kibökte, hogy miről van, málódni Pistitől, azazhogy (elnéző heherészés), a miniszterhelyettes elvtársiéi. A vezér azonban nem informálódott, hanem átadta Csemegi Amoldnak az új gyáregység dokumentumait és megkérte, tegyen javaslatot a termelési főosztály megszervezésére. Alig huszonnégy óra múlva Csemegi személyesen adta át tömör javaslatát a vezérigazgatónak. A vezér ismét hellyel kínálta Csemegit, és egy füst alatt (mármint egy reprezentációs cigaretta füstje alatt) átfutotta a tervezetet. — Ne haragudjon, elvtár- sam — szólalt meg aztán kissé bátortalanul —, de azaz lenne szó. Ö jelenleg Ú9V Utóm, elkerülte szíves is főosztályvezető a Közép Műveknél, de tekintve gazdag élettapasztalatát (fölsorolás), eddigi „sokrétű” tevékenységét (részletezés), valamint abszolút megbízhatóságát (hivatkozások), nagyobb feladatra vágyik. A vezérigazgató könnyekig meghatva hallgatta végig, aztán bevallotta, hogy az új gyáregységükben valóban még néhány vezető állás betöltésre vár. A kérdés csupán az, mihez ért Csemegi Arnold. — De elvtársam! — szólt figyelmét az, hogy az új gyáregységünkben automata gépsorok működnek, s így csupán hatvan-hatvan- két dolgozóra van szükség. Ezért kicsit túlzottnak hat, hogy ön a termelési főosztályt százhuszonhét beosztottal gondolja megoldani. — Sajnos, vezénem — nevetett enyhe fölénnyel Csemegi — a termelési főosztály munkáját nem lehet automata gépsorral elvégezni, oda gondolkodó emberfők kellenek. Hehehe! — Igen, igen — bólogatott Csemegi hangjában nem a vezér és belepillantott a titkolt sértődöttséggel. — Én tervezetbe —. de három eddig még minden poszton mérnök, egy főmérnök, két megálltam a helyem. Kü- közgazdász, három osztály- lönben szíveskedjék infor- vezető, nyolc főelőadó, tizenhat előadó, irattár bt személlyel, harminc gépíi- s önnek külön egy, vas. mint titkár és személyi t\ kár, gépkocsi öt, szeméi} használatra kettő három se f őrrel és... — szapora nyelt, nyeldesett a vezet de hogy kiszáradt a nyet ve, artikulátlanul fölüvöt tött — és ön mit csinálna? — Hogy én? — csodálko zott a naiv kérdésen Cseme gi. — Kérem, én mint főosztályvezető természetese* tűzetem a főosztályt, alt, írok, értekezleteket tartoy értekezletekre járok és.- fontos ügyletekben, má mint külföldi partnerekig személyesen tárgyalok., I kell, ki is utazom hozzájut TC rtem, értem — bólrn"*“* főtt szemét lesütve a vezér. — Természetesen ön beszél néhány nyelvet. — Oppardon! — rikkantott föl Csemegi. — Látja, vezérem, ezt el is felejtettem. Szabad? — Kikapta a vezér kezéből a javaslatát. — Három tolmács — mondta és oda is írta. — így kereken egyesszázharminc lesz a termelési főosztály létszáma. — Sajnos — szólalt meg sokára, hogy sikerült lélegzetet vennie, a vezér — úgy látom, a mi vállalatunk még nem elég nagy az ön képessége számára. Sólyom László
