Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
refi3. november 11-én kereste fel a múzeumot a Kremlben Otto Grimlund svéd kommunista vezető, akinek neve ott szerepel a Kommunista Intemacionálé alapító kiáltványának 16 aláírója között, Grimlund beszámolt Leninnel lezajlott találkozóiról, amelyekre 1917 áprilisában, októberben a Szmolnijban, majd Moszkvában került sor. Grimlund elvtárs megkérte, hogy mutassuk meg a „Krasznij Intemacional” 'Vörös Interna- cionálé) című folyóirat 1919. május 1-én megjelent első számát. Természetesen eltekintettünk a szabályoktól — hogy a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos — és Lenin dolgozószobájának egyik könyvszékrényéből elővettük a piros kötésű könyvet. Otto Grimlund izgatottan lapozott bele a kötetbe — itt a Kommunista Intemacionálé felhívása a világ proletárjaihoz. Az ő aláírása az ötödik. Szomorúan mondotta: „Ezek közül az elvtársak közüj már csak egyedül én élek”. Milyen sokat mond Leninnek egy-egy feljegyzése dokumentumokon. Dolgozószobájában sokáig őriztek egy Európa-térképet, amelyen Lenin ceruzával megjelölte Magyarország határait. Melléírta — Magyarország 3. számú térképe. 1919-ben bizonyára ezen a térképen követte a magyarországi forradalom eseményeit. Lenint sokszor kereste fel dolgozószobájában Szamuely Tibor és Kun Béla. 1965. november 2-án egy magyar veterán, Németh Lajos járt a múzeumban, aki 1921-ben találkozott Leninnel. Felidézte, hogyan érdeklődött Lenin minden iránt, még arra is kíváncsi volt, hogy milyen helyen szállásolták el, ellátták-e őket élelemmel. „44 év múltán az a megtiszteltetés ért, hogy ismét felkereshettem Lenin dolgozószobáját, s ez a látogatás most éppúgy meghatott, mint annak idején” — írta be a látogatók könyvébe. Szén Katajama elvtárs felidézte, hogyan vitatta meg Lenin a Kínából, Japánból, Indonéziából, Este 6-tól 7-ig Lenin az OK(b)P Központi Bizottságának ülésén elnökölt, amely a közoktatás- ügyi népbiztosság átszervezéséről tárgyalt. Elkészítette a Központi Bizottság határozattervezetét és a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozó kommunistákhoz szóló dekrétumtervezetet. Átolvasta az átszervezésről előkészített anyagot és megjegyzéseket írt hozzá. A titkár a következő cédulát vitt© be az ülésre: „Tudná-e fogadni ma V. Szokolovot (a Szibériai Forradalmi Bizottság tagját?). Azt mondja, hogy sürgősen beszélnie kell önnel, nagyon kéri, többször is telefonált”.. Lenin azonnal válaszolt is a hátlapon: „Jó. Egy órára jön hozzám Krzsizsanovszkij, azután Szo- kolov, közölje vele telefonon”. Vlagyimir Iljics este ismét a Közoktatásügyi Népbiztosság átszer- ■ vezésével foglalkozó bizottság ülésén elnökölt Ugyanezen a napon Lenin lediklált égy csomó levelet: a Marx—Engels intézet igazgatójának mellékelte Marx és Engels leveljbihek német nyelvű kiadását és kérte, közöljék, honnan valók az általa megjelölt részek. Elolvasta a kiváló amerikai publicista, John Reed feleségének levelét aki kihallgatást kért Lenintől. Válaszolt az Állami Tervbizottság munkatársának, Sziro- molotovnak és aláírta meghatalmazásét, amely- lyel az Uraiba utazik, hogy a helyszínen vizsgálja meg, mennyi idő alatt lehet helyreállítani az üzemeket, megindítani a termelést. N. A. Sze- masko egészségügyi népbiztosnak válaszolt arra a kérésére, hogy küldjenek kórházvonatokat a Krímbe. És még mindig nem ért véget Lenin munkanapja, bármilyen zsúfolt volt is a program már eddig. Még belefért egy megbeszélés G. M. Krzsizsanovszkij jal, az Állami Tervbizottság elnökével, Vlagyimirov pénzügyi népbiztosMongóliából érkezett elvtársakkal az egyes országokat és valamennyi keleti államot érintő kérdéseket. Vlagyimir Iljics állandóan figyelemmel kísérte Kelet népeinek ébredését. 1918. november 23-án egy indiai küldöttséget fogadott, amely egy szentálfa ágat hozott ajándékba. Ez a szentnek tartott fa a siker és a felvirágzás szimbóluma. Az indiai delegáció november 25-én részt vett -z összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésén és átnyújtotta Jakov Szverdlovnak azt a felhívást, amely hangsúlyozta, hogy az indiai nép elszántan küzd a gyarmatosítók ellen, a győzelemig. „Engedjék meg, hogy üdvözöljem az orosz forradalmat, amely új reményekre lelkesít bennünket és megmutatta a harc útjait.” A szovjet állam az első pillanattól kinyilvánította készségét, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a világ minden országával. A kapitalista nagyhatalmak azonban nem siettek elismerni a szovjet kormányt. Oroszországban maradt diplomatáik hangsúlyozottan a megfigyelők álláspontjára helyezkedtek. Szovjet-Oroszországot elsőnek Afganisztán ismerte el. 1919 elején Lenin üzenetet kapott a hatalomra került .afgán királytól, Ammanula kántól, amely bejelentette, hogy az afgán kormány fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatokat a szovjet kormánnyal. Május 27-én Lenin aláírta az afgán királynak szóló válaszlevelet: „Megkaptuk a szabad, önálló afgán nemzetnek az orosz néphez intézett üdvözletét, amely egyben őfelsége trónra lépéséről is tájékoztatott — írja a többi között, majd így folytatja: Üdvözöljük őfelsége óhaját, hogy szoros kapcsolatokat építsen ki az orosz néppel, ezért kérjük, hogy nevezze ki moszkvai hivatalos képviselőjét, mi a magunk részéről készek vagyunk elküldeni a munkás-paraszt kormány képviselőjét Kabulba.” sal, a Szibériai Forradalmi Bizottság tagjával, Szokolovval és egy Csehszlovákiából érkezett elvtárssal, Ruzickával. Ha végignézzük ennek az egy napnak a titkárok rögzítette programját, világossá válik, hogy Lenin milyen fontos, égető állami kérdéseikkel foglalkozott. Azokban a napokban, amikor a X. pártkongresszus előkészítése folyt, a Népbiztosok Tanácsa elnökének fogadószobájában naponta megjelentek a parasztok küldöttségei. Büszkén mondogatták, hogy maga Lenin hívta őket „tanácsra”, Valóban így volt. Táviratok sorát küldték az ország különböző vidékeire az idézetthez hasonló szöveggel. 1921. március 1-én a következő -táviratot továbbították: „Ufa, a kormányzósági -. végrehajtó bizottság elnökének. Kérem, haladéktalanul továbbítsák az ufai járás Beketovo falujába (32 verszt Ufátől az Orenburg úton) Alek- szej Romanovics Saposnyikovnak és Tarasz Gri- gorjevics Konarovnak a meghívást, hogy néhány napra utazzanak Moszkvába, a parasztságot és a paraszti gazdálkodást érintő fontos kérdések megtanáeskozására”. A kongresszus előtti napokban a moszkvai, a tambovi és a vlagyimiri kormányzóság parasztjai jártak Leninnél, aki a találkozás első pillanatától őszinte, nyílt beszédre hangolta vendégeit. O. I. Csemov szibériai paraszt 1921 februárjában járt Leninnél. Később így emlékezett erre a találkozásira. „Miért nagy ember Lenin? Szerintem azért, mert amikor például engem, az egyszerű embert meghallgatott, rajtam keresztül az egész parasztságot hallgatta és a mondottakból azonnal meglátta a lenti helyzet teljes bonyolultságát”. Az utolsó munkanap Lenin utoljára 1922 végén a Komintern IV. Kongresszusán és a Moszkvai Szovjet plénumán mondott beszédet — hosszú szünet után — a nyilvánosság előtt. Nagyon izgatott volt. A IV. Kongresszuson „Az oroszországi forradalom öt esztendeje” címmel németül mondta el beszédét. Elöljáróban bejelentette, hogy nem érzi jól magát, ezért nem tarthat nagy beszédet. Lélegzetvisszafojtva figyelték szavai^ á kommunista és munkáspártok képviselői. Minden tekintet Lenin sápadt arcára tapadt, figyelték minden szavát. Arrój a gyakorlati munkáról beszélt, amelyet a bolsevik párt rendkívül nehéz körülmények között végzett, arra hívott fel, hogy összegezzék ezeket a tapasztalatokat és elemezzék az elkövetett hibákat. Beszéde céltudatos, optimista hangvételű volt. November 19-én a Moszkvai Szovjet plénumán mondotta Vlagyimir Iljics jövőbe látó szavait: „A NÉP Oroszországából szocialista Oroszország lesz”. Az utolsó hónapokban a titkárság munkatársai percnyi pontossággal vezették naplójukat Lenin tevékenységéről. Néhány feljegyzés november 25-ről: „Vlagyimir Iljics beteg, csak 5 percet töltött dolgozószobájában, telefonon lediktált 3 levelet, amelyekre választ akart kérni... ... 6 órakor bejött. Néhány percig telefonált Fél 7-től fé] 8-ig volt nála A. D. Cjurupa. ... fél 9-től háromnegyed 9-ig telefonált. Gorbunov kérte, hogy adják át neki a trösztökkel és a pénzügyi finanszírozással foglalkozó összes anyagokat,.. mivel Vlagyimir Iljics kérte, hogy ismertesse azokat Cjurupávai”. A Lenin dolgozószobáját felkereső látogatók figyelmét rendszerint felkelti az íróasztallal szemben, a falon levő óra Ma is azt az időpontot mutatja, amikor Lenin utoljára elhagyta irodáját. Ligyija Fotyijeva, a Népbiztosok Tanácsának titkárnője így írja le Lenin utolsó munkanapját itt az irodában: „December 12-én délelőtt 11 órakor érkezett meg Gorkijból és 11 óra 15 perckor bement dolgozószobájába. Rövid időt töltött ott, majd hazament. 12 órakor ismét visz- szatért, és 2 óráig a Népbiztosok Tanácsában, valamint a Munka és Védelmi Bizottságban dolgozó helyetteseivel tárgyalt. Ezután hazament, semmi utasítást sem adott azonban estére. Délután 5 óra 30 perckor megjelent dolgozószobájában; néhány percig telefonált. Utasítást adott arra, hogy küldjük el a korábban már francia nyelven előkészített levelet Constantin Lazzari olasz szocialistának. A levél a Komintern III. kongresszusának ülésén felvetődött feladattal, az olasz forradalmárok egyesítésével foglalkozik. Este 6 óra 45 perckor megérkezett Leninhez F. E. Dzerzsinszkij. 7 óra 45 perckor Vlagyimir Iljics fogadta a7 OSZSZK berlini kereskedelmi kirendeltségének vezetőjét, a külkereskedelemről és a kirendeltség munkájáról beszéltek. V. I. Lenin este 8 óra 15 perckor ment haza”. Itt véget ér a feljegyzés. Az egykori dolgozóínba azonban ma is tanúskodik. A nagyról, a legnagyobbról: Leninről. És a műről, amelyet alkotott A Komintern II. kongresszusa néhány küldötté?el Fetrsgrrt ban 1920. július 19-én. Utoljára 1922 végén mondott beszédet Lenin a Komintern in. kongressstisáo, IMI jMuaitta.
