Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

T * /\ * ^ * 3Í. ® d—^ • /\ * It * K ° C7^ >*WWWMWtWMMtMVMWWWWWMMWMWW iWMWUVWWWMVWVVVWVVWWWVWWWWWHWWWWVWMWWVVVtWWWMWWVWM Az abszolút ! biztonsági zár Az egyik intézményünk illeté­kesei úgy látták helyesnek — mivel hogy sporttagdíj, kávé­pénz, ebédjegy, stb. — címén az egyik irodában időnként tetemes összeg gyűlt össze; hogy szakí­tanak az addigi borítékos rend­szerrel és beszereznek egy kézi­kasszát. Nem mintha az ott dol­gozók becsületességéhez akár egy parányi kétség is fért vol­na; de hát a szabály az szabály, meg hát biztos, ami biztos. Ebből a látszólag egyszerű döntésből beláthatatlan bonyo­dalmak származtak. Kezdődött azzal, hogy kiderült; nálunk a záraknak, lakatoknak olyan ava- _ tott szakértői vannak jelen; hogy egy egyszerű, a nemzet- közi kriminilógiában jegyzett hivatásos kasszafúró szégyenkez­ve somfordáit volna el a kiala­kult vitától. Végül a hivatalvezető megun­ta az áldatlan szócséplést és döntött... — Van nekem egy maszek lakatos ismerősöm, az majd megcsinálja. Jól és olcsón; s még az a veszély sem fenye­get, hogy valami szériakulccsal ki lehet nyitni. El is készült határidőre — hiába, a maszek, az maszek —, le is szállították. Az idősödő mester nem kis erőfeszítéssel emelte fel az ormótlan vasdo­bozt az egyik íróasztalra. — Vinklimentes — jegyezte meg az egyik munkatárs némi kajánsággal, ám nem alaptala­nul. Az oldalak illesztékei a sok­szögek gazdag árnyalataiban ta­lálkoztak egymással; a mogyoró­nyi hegesztésnyomokért a bősé­gesen rámázolt zöld olajfesték kárpótolt némileg, fedvén, de nem eltakarván az „apróbb" hiányosságokat. Otrombaságá­ban felettébb impozáns volt. — Ez a kassza, kérem, kinyit- hatatlan. Sajáf találmányé, ab­szolút biztonsági zárral ellátva. Nem holmi bolti vacak. Tessék belerakni, amit óhajtanak, és lezárni. Ezt kérem soha senki nem tudja kinyitni. Igaz; a számla valamivel több lett, mintha üzletben veszik, de­kát fő a biztonság. így aztán minden a legnagyobb rendben volt. Másnapig. Másnap a kassza kezelésével megbízott dolgozónak az a lehe­tetlen ötlete támadt, hogy moz­gásba hozza a benne rejlő for­góeszközöket (pénzt) betét vagy kivét formájában. Nem ment. Illetve nem nyílt. Az istennek sem. Még a Nagyon Jó Istennek sem. A hivatalvezetőnek sem. Felborzolt üstökök, idegek és többrendbeli vérző horzsolás után elküdtek a mesterért. Jött. És akkor igazolódott be ama látnoki kijelentés abszolút igazsága, amelyet egyes kétke­dők az átvételkor még megmo­solyogtak; hogy „— ez a kasz- sza kérem, kinyithatatlan”. Igaza lett. ö sem tudta ki­nyitni. Sárközi Gyula ABSZTRAKT FESTŐ» Humor-turmix POKOLI ÖTLET Mancika, minden elővigyáza­tossága ellenére, a pokolba ke­rült, ahol egy ördögfiókára bíz­ták, hogy vegye kezelésbe. Egy idő múlva a főnök, a nagy Lu­cifer hívatta a kisördögöt: — Mit csináltál Mancikával? — kérdezte Lucifer. Az ördögfióka nevetéstől puk- kadozva válaszolt: — Becsuktam egy szobába, ahol legalább száz kalap van, az egyik csinosabb, elragadóbb, mint a másik... de tükör egy sincs! Készen álltunk a mentésre! (Habár utólag, de kűzölük azt a riportot, melyet mindenhova el­küldött, saját tudósítónk írt ak­kor, amikor még nem lehetett tudni, hogy hova szállnak le az eredeti feladatukat teljesíteni nem tudó amerikai űrhajósok). Kibontakozóban a széles nem­zetközi összefogás a három amerikai úrbal«setet szenvedett ausztronauta megsegítésére. A szovjet és angol flotta kirendelt egységei Ausztrália mellett, a Csendes-óceánon várják esetle­ges leereszkedésüket. Az olasz flotta parancsnoksága kiadta az utasítást, hogy ha netalán a Földközi-tengerbe esnének, ide­jében adjanak meg minden se­gítséget a számukra. Mozgósítot­ták más világtengerek hajóit is a fogadásukra. A magyar illeté­kes hatóságok szintén kiadták az utasítást, hogy egy esetleges váratlan lecsapódás esetére ön­kéntes alakulatok szervezzék meg a körültekintő mentési ak­ciót. Elcsatangolt a zsebcirkálónk? Ennek szellemében mozgósí­tották a legnagyobb magyar ten_ ger, a Balaton összes halászha­jóját, valamint parti őrségeit. A maszek halászcsónakok önkénte­sei példamutató vállalásukban az inkriminált időre felfüggesz­tették a pecázást és jelenleg az északi part legjelentősebb helye­it járják. Mindenütt érdeklőd­nek, hogy észlelt-e valaki űrből északi szélességi fokok évszak­kal megegyező koordinátáin. A helyszínre siető szakértők saj­nos nem jutottak kellő időben oda, mert gyorshajtásért s a KRESZ egyéb tilalmainak fi­gyelmen kívül hagyásáért útköz­ben többször letartóztatták őket a hivatásuk magaslatán állóköz- és váltóúti hatóságok. Késleke­désük ilyen módon tudományos magyarázat nélkül hagyta a szo­katlan űr jelenség mibenlétét. Egy tyúkjait legeltető népi pász. tor szerint azonban aggodalom­ra nincsen ok, mert a gömbje­lenség tulajdonképpen egy elté­vedt szirti sas volt, aki, mikor látta, hogy mekkora felhajtás van a Körös-mentén, a koordi­náta más irányába vette kezde­tét. (Nem szereti az ilyen ün­nepélyes fogadtatást.) Nyilatkozatok A mentési munkálatok a kez­deti sikertelenségek ellenére, melyet az űrhajósok meg nem érkezése okoz, azért folynak. Ék­ről így nyilatkozott SOS Szilárd, a Körös-csatorna felelőse: — Mi mindenesetre talpon ál­lunk, és ha van egy kis szeren­csénk, majd éppen ide esik a három amerikai. Ügy véljük, ez­zel az őrt állással is léket ütünk az imperializmus süllyedő ten­denciáján. Intézkedéseink? El­rendeltük, hogy az űrkabin földre érkezéséig ne pecázzon senki se a partokon az esetle­I ■ ■ ges balesetek elkerülése végett.; A halászok ezzel szemben ön-! zetlenül felajánlották hálóikat: az űrhajósok kifogására. Továb.S bá: a Gyulai úttól a Strand-! fürdőig terjedő szakaszon tér-! málvizet eresztünk a csatorná-; ba, hogy az űrhajósok, akik; úgyis annyit dideregtek oda-! fenn, meg ne fázzanak, ha a: csatornába esnek... Jordall Morogsteih, a Kap e! Kennedy? űrhajósmóló kilövő: felelőse így nyilatkozott: — Nem kell mindjárt meg-! ijedni egy ilyen űr-zűrtől. Az: űrparancsnok sem Lovelli bele* magát a pánikba, hiszen ahogy! maguk is tudják, mentőket vitt! magával. Mindenesetre azt üze-: nem a Körös-csatorna szolgála-: fosainak, hogy nyolcvan foknál; melegebbre ne hevítsék a csa-! torna vizét, mert Lovellék nem ’: szeretik a forró fürdőt. Ha oda ; esnek, küldjenek velük a címem- j re egy kis csabai kolbászt. De I úgyse esnek oda! APAI ÖRÖKSÉG Két kamasz a jövőről ábrán­dozik: — Szeretnék havi 10 milliót keresni, akárcsak az apám! — A te apád havi 10 milliót keres? — Nem, ő is csak szeretne. LOGIKUS... Egy kutató Fekete-Afrika egyik falujában járva elmegy a helybeli postára. A posta — két egymás mellett álló tam-tam- dob, egy nagy és egy kicsi. — Ez a kicsi mire való? — kérdezi a kutató a postamester­től. — Az utóiratoknak. JÓ KÉRDÉS Autóverseny. A kocsik bőgve száguldanak a pályán. Az egyik autó hirtelen csúszni kezd, majd neki rohan az utat szegélyező egyik fának és darabokra törik. A vezető sértetlenül mászik ki a roncsok alól és szomorúan né­zi a siralmas képet. Ebben a pil­lanatban a rémülettől megder­medt nézők között megszólal egy suhanc: — Mondja, maga kétbalkezes, hogyan szokott megállni, ha nincs fa a közelben? ÉPPEN ELLENKEZŐLEG Vadnyugaton egy öreg cow­boy elvisz a falu orvosához egy fiatalembert és így szól: — Hozza rendbe a vömet, doktor. Golyót eresztettem a lá­bába. — Szötnyű! — kiált fel az or­vos. — Akiben van egy kis csa­ládi érzés, az nem csinál ilyes­mit a vejével! — Éppen erről van szó. A fickó nem akart a vöm lenni. FÉLREÉRTÉSEK „Hogy van a férjem?” érdek- . lődik a baleset után kórházba Lapzárta után értesültünk, • szállított páciens felesége. hogy az űrhajósok szerencsésen ; megérkeztek a megadott koordi- j nátába, és a világ megkönnyeb- 1 bülésére kifogták őket az éppen ! ott cirkáló helikopterek. A mi lelkiismeretünk tiszta — i közölték mindenhova kiküldött • munkatársunkkal az illetékesek. : ■ — Mi is vártuk volna őket. ! Sajnos, azonban a kis országo- : kát még most is lebecsülik. : Varga Dezső : „Ne csináljon magának gon­dokat, asszonyom” — feleli az orvos —, „le fogjuk amputálni a lábát, és körülbelül három hét múlva talpra áll”. * * * A nőket idomítani kell. Ne­kem ez már annyira sikerült, hogy legutóbb a feleségem letér­delt. „Ne beszélj, hogy csináltad?” „Elbújtam az ágy alá!” ÁLOM ÉS VALÓSÁG. Pandave c Karcsi ösz- szeráncolta dús szemöl­dökét és mintegy meg­fellebbezhetetlen kinyi­latkoztatást próbálta az agyamba vésni: — öregem, az embe­reknél ki kell várni a kellő lélektani pillana­tot. Mert például hiába megyek én be reggel jókedvűen az osztály- vezetömhöz, ha az elő­ző este történetesen raj­ta kapta nejét a Papm- dekli utcában egy ma­szek zöldségessel, még­is engem fog kirúgni, nem a kedves felesé­gét. És ezen még cso­dálkozni sem lehet. Iga­zán nem lehet elvárni ilyen szituációban, hogy valaki rózsás hangulat­ban legyen. Vagy akár nézd meg ezt a pincért. Az istennek sem jönne ide az asztalhoz. És mit gondolsz, miért!? Mert tudatalattijában éppen a sanyarú gyermekko­rára emlékezik, amikor nemhogy borravaló, de még zsíros kenyér sem volt az osztályrésze. De figyeld meg, ha majd bejön az öreg Szederje­st és közli vele az e he­Lélehtnni pillanat jövő jelenséget. Április 16-án délután négy órakor szolgálatba -aBaa.aBBaaaBaBBBaaaaBBBBBaaaBBBBBaaiaaBaaBBBaiaBiaiiaaaaBBaiBBaBaB»Ba**«MBMM«M.MB*«i*BiM.i««B»i»«.iBM»» állították a Dunai Vasmű külön ; erre a célra öntött viharágyúját, hogy ha esetleg az űrkabin be­csapódása kisebb vihart kavar­na a tó vizében, ezt azonnal je­lezni tudják. • Szerte az országban megszer­vezték a folyók melletti parti őrséget, társadalmi munkában. Az első raj ünnepélyes keretek között a városligeti tónál ala­kult meg csütörtökön délután három óra tizenhét perckor és jelenleg a Rákos-pataknak a Telepes utcától Szugló utcáig terjedő szakaszát figyeli a mé­lyebb vizeknél. Táviratilag ha­zarendelték Alaszkából a La­kinger Béla zsebeirkálót is. A legendás hírű anyagbeszerzőről elnevezett és hazánk egyetlen zsebcirkálója azonban a mai na­pig nem jelezte a telegram át­vételét Biztosan megint elcsa­tangolt és nem találja őt a kéz­besítő. Illetékes hatóságok ké­rik, hogy aki tud valamit leg­utóbbi hollétéről, feltétlenül je­lentse be a Só utca kettő har­madik emelet tizenhétben (föld­szinten kozmetikai szalon!) ÍJrjelenség a Körös felett A lapzárta után érkezett tá­jékoztatás szerint a Fekete-Kö­rös felett aggodalmat keltő, gyorsan Föld felé ereszkedő sö­tét gömb jelent meg délután öt és negyedöt között a déli és ti ügető csalhatatlan befutóit, egyszerre ki fog virulni, visszatér az életkedve és igyekszik még a gondolatodat is kitalálni... ha majd ak­kor kéred tőle a feke­tét, garantálom, pilla­natok alatt megkapod, mert akkor érkezett el nála a kellő lélektani pillanat! Megfogadtam Panda- vec Karcsi tanácsát és másnap felkerestem hi­vatalában Csigái Káz- mért, a bumitálfelon- gyártás főelőadóját, hogy intézze el végre a hatáskörébe tartozó, ré­gen húzódó ügyemet. Szinte biztosra mentem. Tudtam, hogy Csigái alig egy hete kapott magas összegű pénzju­talmat hervadhatatlan munkásságáért, a közel­jövőben pedig Párizsba küldik a bumitálfelon szakemberek nemzetkö­zi tanácskozására, de előbb még átveszi az öröklakást és Wartburg személygépkocsit, me­lyet a lottó tárgynyere­mény-sorsoláson nyert. Csigainak tehát min­den sikerült az utóbbi időben, így nem lehet vitás, hogy a legalkal­masabb pillanatban toppanok be hozzá. Megdöbbenésem ép­pen ezért határtalan volt, amikor Csigái nem ájult el az örömtől lá­togatásom lenyűgöző perceiben, sőt a leggo­rombább hangon érté­semre adta, hogy ő nem jótékonysági intézmény, nem ér rá ilyen piszli- csári ügyekkel foglal­kozni, de ha netán mégis összetéveszteném a Róbert bácsival, úgy szörnyű tévedés áldoza­ta vagyok, és egyben megkér, hogy a jövő­ben messze kerüljem el a hivatalát, különben kézcsókját küldi a fele­ségemnek és reméli, jól megvagyunk... Másnap természetesen rögtön elpanaszoltam eredménytelen látoga­tásom törtérietét Pan- davec Karcsinak — aki mint mindent — Csigái viselkedését is rögtön megmagyarázta. — Persze öregem, azt elfelejtettem mondani neked, hogy akinek túl jól megy a sora, annál éppen olyan rossz lé­lektani pillanatban ko­pogtatsz, mint annál, akit igazságtalanság ért vagy bánata van. Az ilyen emberek mind csak saját magukkal törődnek! — De hát Pandavec- kám, az isten szerelmé­re, mondd meg végül, ki foglalkozik ezek sze­rint az ember dolgai­val, ki intéz el valamit készségesen, jó szívvel!? — Hát ahhoz bizony el kell kapni a kellő lé­lektani pillanatot... — közölte Pandavec Kar­csi meglehetős rideg és fölényes modorban, majd szó nélkül bele- hamuzott a kávémba, zsebre tette az újságo­mat, rám hagyta a ki­fizetetlen cehhét és kö­szönés nélkül távozott, mert nyilván nála sem fogtam ki aznap a kel­lő lélektani pillanatot. Ágh Tihamér

Next

/
Oldalképek
Tartalom