Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-18 / 90. szám
Sikeres premier a csabai kinopresszóban j JSJYL/C/I W\N1 ■ ........-...._... . ........ . RR..........I..........H I....I.... p lllpÄiiW Növekszik az iparban dolgozó nők száma Kondoroson \ Legutóbbi tanácsülésén a Kondorosa Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, többek között .megtárgyalta • község munkaerőhelyzetét Is. Ezen belül kiemelten a női munka er öfoglal- koztatottságot. Makrán János vb-titkár beszámolójában elmondta, hogy a szarvast járás nagyközséged közül Kondoros van munkaerői oglalkoztatottság szempontjából a legmostohább helyzetben. Ennek oka az ipari létesítmények hiánya. Arról is beszélt, hogy a község keresőképes lakóinak száma 3 ezer 961, amelyből 1788 a nő. Az asszonyok elhelyezkedésére tett intézkedések nem minden esetben váltották be a hozzájUK fűzött reményeket. így például a Szarvasi Háziipari Szövetkezetben az asszonyok, lányok többsége csupán 2—300 forintot tudott megkeresni havonta. Ezért, akik 1969. május 1-e után ebben az üzemben válfaltak munkát, nagyrészt felmondtak. Nem csökkent viszont a Pamuttextilművek békéscsabai gyárába bejáró dolgozó nők száma. Ennek oka, hogy az ott dolgozók átlagosan megkeresik az 1400—1500 forintot és a gyár autóbusszal szállíttatja a munkahelyről haza, illetve otthonról a munkahelyre a nőket Érthető tehát, hogy a Békéscsabára bejáró kondorosi nők száma azután sem csökkent miután a Szarvasi Ruházati Ktsz részlege 1970. február 5-én Kondoroson megkezdte a munkát. A kt» is jó munkahelynek ígérkezik, hiszen az a 83 asszony és lány, akik ott helyezkedtek el, két hónap után már teljesítik a követelményt. A munkalehetőségek alakulását szemléltette a vb-titkár által ismertetett adat is, mely szerint 1969-ben és 1970 első negyedében 164 új munkakönyvét adtak ld,' többségében asszonyok, lányok részére. B. J. Régi ismerősöm, az ugyancsak szormovói, érzékeny lelkű Szkorodohov panaszolta, milyen terhes számára a munka a Csekánál. Azit feleltem neki: — Én is úgy vélem, hogy ez nem magának való munka, nem illik a természetéhez. Szomorúan helyeselt: — Egyáltalán nem illik a természetemhez. — Majd elgondolkozott, és így szólt: — De, ha eszembe jut, hogy hiszen Leninnek is bizonyára gyakran „meg kell keményítenie a szívét”, akkor szégyen- kezem a gyengeségem miatt. Ismertem és ismerek jó néhány munkást, akiknek összeszorított foggal kellett és kell „megkeményíteniük szívüket”, erőt venniük természet adta „társadalmi idealizmusukon”, annak az ügynek győzelméért, melyet szolgálnak. Vajon magának, Leninnek is „meg kellett keményítenie a szívét?” Q sokkal kevesebbet törődött önmagával ahhoz, hogy magáról beszéljen másokkal; lelkének titkos viharairól úgy tudott hallgatni, mint senki más. Egyszer azonban Gorki- ban, gyermekeket cirógatva, így szólt: — Lám, ezeknek már jobb életük lesz. mint nekünk! Abból, amit mi átéltünk, ők sokat nem fognak végigszenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen. És a távolba nézett, a dombokra, ahová makacsul sikerült teljesítenie egy páratlan történelmi jelentőségű feladatot. Életünk kegyetlenségét, melyre a körülmények kényszerítettek, meg fogják érteni, és meg fogják bocsátani. Mindent meg fognak érteni, mindent! Vigyázva cirógatta a gyermekeket, különösen könnyed és féltő mozdulatokkal. Felkerestem egyszer, és látom: a Háború és béke egyik kötete fekszik asztalán. — Igen, Tolsztoj 1 Kedvem támadt, hogy elolvassam a vadászjelenetet, de hirtelen eszembe jutott, hogy írnom kell egy elvtársnak. így az olvasásra nem jut időm. Csak, ma éjjel olvastam él a maga füzetét Tolsztojról. Mosolyogva, hunyorogva, élvezettel nyújtózkodott karosszékében, és halkabban, szaporán folytatta: — Micsoda sziklatömb ugye? Micsoda óriás! Ez aztán a művész, barátom... És tudja, mi még a csodálatos? Hogy ezelőtt a gróf előtt nem volt igazi paraszt az Irodalomban. Majd rámhunyorítótt és azt kérdezte: — Kit lehet Európában ő- mellé állítani? És maga felelt ró: — Senkit. És kezét dörzsölve, elégedetten felnevetett. (Folytatjuk) Lapunkban hírt adtunk arról,: hogy a békéscsabai Kullch Lakó-: telep kisvendéglőjében, a Fehér | galamb étteremben áj, idöszako- 5 san működő mozi kezdte el mű- f kődését. A kinopresszó első,; szerdai bemutatkozása, mint azt > képűnk is tanúsítja, elsősorban : as ifjabb nemzedék körében j aratott nagy sikert. (Fotó: Demény) Az egyszemélyes színház sikere Békéscsabán Ax a mintegy kétszáz fiatal, akik elmentek csütörtökön Sándor György „humoralista” estjére, igazi művészi élmény részesei lettek. Az egyszemélyije« író— rendező—színész előadó kétórás látványos szócsatája önmagával, csattanó szójátékad, improvizációd, pikáns politikai gondolat- társításai, színes, élvezetes — a kabarészínházban csiszolódott — színészi játéka, a mondanivalót kitűnően kifejező mozgása tudatos, egyéni, s nagyon tehetséges fiatal színésszel ismertette meg Békéscsaba értő, ifjú közönségét A szópantomimot — ahogy Zelk Zoltán nevezte el ezt a játékot — szűnni nem akaró „hagyományos tetszésnyilvánítással” köszönte meg a lelkes publikum. A néhány héttel ezelőtt rendezett Békés megyei kereskedők tanácskozásán különös felszólalás hangzott el. Az elnökség egyik tagja keményen legorom- bitotta a sajtót, mondván; hogy az újság túlságosan és sokat ír a kereskedőkről és az áruellátásnak csak az árnyoldalaival foglalkozik, továbbá, valósággal sportot űz a kereskedelem kri- tizálásából. Miért ez a vagy nyüzsgés — kérdezte —, hiszen sokkal „nyngisabban” is meg lehetne írni azt a világmegváltó cikket. Ez a felszólalás egyébként kimaradt az akkori sajtótudósitásból elsősorban helyproblémák, másodsorban pedig praktikus meggondolások miatt. A „majd még visszatérünk rá” elv alkalmazása ez esetben ne tűnjön a kényelmesség jelének. Sokkal inkább a megfontoltság és a — maradjunk ennél a kifejezésnél — sportszerűség bizonyságának. Mi is történt tulajdonképpen, ezen a különös felszólalást produkáló tanácskozáson? Röviden: a megyei kereskedelmi vállalatok igazgatói, párttitkárai, szak- szervezeti vezetői a lakosság jobb áruellátásának lehetőségeit vitatták meg. Tették ezt azért, mert az ellátás — az évenként kimutatható mennyiségi és minőségi javulás mellett — szerintük is, sok jogos panasz forrása és bőven van még korri- gálnivalója a7 utóbbi időben egyébként szép eredményeket produkáló, és vásárlói dicséretet is kapó kereskedelemnek. E rövid kis írás keretében meg sem kíséreljük eldönteni, hogy az ős-örök vásár ló-kereskedő vitában kinek van igaza. Pusztán csak annak tisztázására szorítkozunk, hogy az áruellátást végző apparátus megítélésében milyen szerep illeti meg a <ö- megtájékoztatás alapvető eszközét, a sajtót. Ha valakit mondjuk szamártövissel megdöfnek, az örök életére utálni fogja a szamártövist. Ha valakit gyakran kritizál a sajtó, az — finoman fogalmazva — irtózik az újságtól, és még az esetleges dicséretet' is fenntartással fogadja. A magyar újságok, példa erre az elmúlt 25 év sajtótörténete, senkit sem bántottak öncélúan. A kritika: közvéleményt fejez ki, még akkor is, ha a sportszerűtlennek vélt cikk egyes szám első személyben Íródik. Más háza táján különben is mindig kényelmesebb söpröget- ni. Hogy kit illethet az elmarasztalás, annak megítélésére talán néhány hoppon maradt vásárlót kellene felkérni, de úgy hisszük, bátran hivatkozhatunk a fogyasztók népes táborára. A sajtó elsősorban úgy segíthet a közös gondot jelentő áruellátáson, hogy a kereskedelmi élet árnyoldalaira irányítja rá a köz- érdeklődés reflektorait. Nem hisszük, hogy ártunk azzal gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításának, ha az Írott szó erejével is tiltakozunk a hiányos választék, a nyerészkedő árpolitika ellen és egyáltalán, ha tetszik egyeseknek, ha nem: továbbra Is intenziven foglalkozunk a kereskedelemmel, mindaddig, amíg azt az emberek nagy többségének érdeke indokolttá teszt. Az ember akkor beszél sokat az ízületeiről, ha kiújul a reumája. Ha megszűnnek fájdalmai. szinte tudomást sem vesz az ízületekről, mert azok a természet által meghatározott módon, észrevétlenül funkcionálnak. Majd ha a kereskedelem megszűnik napi téma lenni a közvéleményben és a sajtóban, akkor majd jogos lesz a kérdés, hogy miért cikkezünk annyit az áruellátásról, hiszen akkor már nem lesz gond beszerezni egy 34-es gyermekcipőt, harisnya- nadrágot, vagy éppen fogpiszká• lót. De addig — már engedtessék meg — mi nem mondjuk azt, hogy „nyugi van”. Nemhogy ötszáz, de még ötszázezer ember előtt sem. Brackő István Elemeire bontják a vegyipari hulladékot, óriás kemencét épit a MÉM, az AGROTRÖSZT és a Fúziói Múmia Vegyipari hulladékokat megsemmisítő üzemet hoz létre közösen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az AGROTRÖSZT és a Fűzfői Nitroké- mia. A 25 millió forintos költséggel épülő óriáskemencében, évente 3000 tonna vegyipari hulladékot, használhatatlanná vált Hsiet egy csapásra! ez mese, IIVSZBKTA-n4l nines auevr Inszekta légytányér, esztétikus, könnyen kezelhető, gyorsan, biztosan öl, 16 hétig hatásos. SOK A LÉGY? DARÁZS? SVÁBBOGÁR? SZÜNYOG? HANGYA? Tökéletesen irtja SZEKTA I N lakkja. Kapható: a háztartást boltokban, AGROKER-nél és a Körösladányi Fa-, Vaa-Vegyi Ksz-nél (Békés megye). növényvédőszert semmisítenek meg. A különleges lúg. és sav- álló anyaggal bélelt égetőtérben 1800 Celsius fokon elemeire bontják és ártalmatlanná teszik a mérgező anyagokat. A teljesen zárt rendszerből semminemű szennyeződés nem kerülhet ki. A fő vállalkozók mellett különböző vegyipari üzemek és gyógyszergyárak kérték a nitro- kémiától hulladékanyagaik megsemmisítését. Az MTI hírmagyarázója írja: Évente több mint 10 000 vagon hulladék halmozódik fel a vegyi üzemeknél amelynek megsemmisítése rendkívül sok gondot okoz. Több helyütt a gyár szomszédságában halmozzák fel és nyílt lánggal égetik ezeket az anyagokat, s ezáltal szennyezik a környék levegőjét, talaját, vl- zeit. Az erős mérgeket jelentős devizakiadással a tengerbe te- mettetlk. A mezőgazdaság kemi. zálásával egyre nő a használhatatlanná vált kemikáliák meny- nyisége is. Ezek hosszú évekig elfoglalják a raktárhelyiségeket. Mennyiségük több száz tonnára tehető. Az ártalmas hulladékok megsemmisítésére ötéves kutatómunkával külön módszert dolgoztak ki a Fűzfői Nitrokémia kutatói. Eljárásuk a kísérleti kemencében kiválóan vizsgázott.
