Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-18 / 90. szám
Mezőgazdasági kisgép-bemutató Békéscsabán Tegnap, pénteken délelőtt a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének mezőgépész szakosztálya, a csehszlovák ARGOSTROJ-Jicsini Nemzeti Vállalat, valamint a HUNGA- ROCOOP és a HERMES— ÁFÉSZ Központ közreműködésével a Békés megyei Műszaki Fejlesztési Hetek keretében mezőgazdasági kisgép-bemutatót tartott Békéscsabán, a Tanács- köztársaság úti DÁV-székház- ban, illetve az előtte levő Munkácsy téren. Megnyitó beszédében Badár Bálint, a GTE megyei elnökségének tagja elmondta, hogy a kisgépeket a csehszlovák AGRO- STROJ Vállalat és a Békéscsabai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat gyártja kooperációban, A gyártmány-ismertetők és a gyakorlati bemutató, amelyeket Josef Nemesek, a libicéi gyár főtechnológusa, illetve Vaclav Rozsypai okleveles gépészmérnök tartottak, elismerést váltott ki. A szakemberek elmondták, hogy a kooperációban gyártott kisgépek már régen hiányoznak a mezőgazdaságnak. Hasznosnak tartották a látottakat különösen azért, mivel a bemutatott öt, illetve hét lóerős kisgépekhez 16 különböző munkBgép kapcsolható, lehetővé téve a gépek széles körű alkalmazását a háztáji gazdaságokban, kértészetekben, a munkaigényes növényápolási és szállítási munkák megköny- nyítésében. Délután a gépjavító állomás kultúrtermében dr. Fekete István üzemszervezési szakértő tartotta meg előadását a korszerű programozás ügyvitelének szervezési és gépesítési problémáiról. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület megyei csoportja a Technika Házában egész napos elektrotechnikai szimpóziumot tartott több mint hatvan résztvevővel. Ezen hat szakmai előadás hangzott el. Orosházán a BOV gyáregységénél Országh Ferenc, a BOV osztályvezetője a korszerű baromfifeldolgozási technológiákról tájékoztatta hallgatóságát. Tizenhétmillió forint az alapító tsz-eknek HÉT ÉVVEL, ezelőtt alakult meg Kunágótán a környező tsz-ek társulásából a sertéste- j nyésztő és hizlaló önálló közős vállalkozás (SERTÖV). Ez volt megyénkben az első olyan kö-! zös vállalkozás, melyet terme-1 lőszövetkezetek hozták létre! gazdasági adottságaik hatéko-1 nyabb kihasználására. Évente 7 ezer hízott sertés kibocsátását | tervezték, melyet az építkezés i program szerinti teljesítésével j évek óta rendszeresen túltelje- [ sítenek. Az alapító tsz-ék hét esztendő alatt 7,5 millió forintot fordítottak a közös vállalkozásra; építkezésre, műszaki fejlesztésre, a szociális és a munkaegészségügyi helyzet javítására. Ezzel a befektetéssel 1969. december 31-ig a SERTÖV 23,7 millió forint jövedelmet ért el, melyből slZ alápító tsz-ek banki számlájára 17,1 millió forintot utalt. A közös vállalkozás gazdasági eredményeiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a hét évvel ezelőtti elhatározás helyes, jó kezdeménye- j zés volt. Megyénkben, sőt az országban is ritka az olyan termelési vállalkozás, amelyik az ittenihez hasonló jövedelmet ad. Érthető tehát, hogy a mezőkovácsházi járás termelőszö- vetkezetei ma büszkék a kun- ágotai SERTÖV-re. Hét; esztendő megszakítás nélküli nyereséges gazdálkodással méltán érdemlik az elisrne- : rő szót. Persze nem volt mind- f egyik esztendő olyan, mint a tavalyi. Voltak gyengébb eredményt hozóak, de voltak jobbak is. Az indulás évében egy kiló sertés-súlygyarapodás ösz- szes költsége alig haladta meg a 11 forintot. Tavaly a takarmányok rendezésévéi, a beruházás folytatásával az egy kiló súlygyarapodás önköltsége 15,5 forintra növekedett. Az önköltség alakulása növekedése ellenére is jónak mondható. Ha a takarmányfelhasználás színvonalát ebben az esztendőben Is sikerül a tavalyi szinten megőrizniük. akkor az állami fel- vásárlási árak növelésével tartani tudják az eddig elért jövedelemszintet. Tavaly már 3,84 kiló abrakból állítottak elő egy kiló élősúlyt. Ilyen eredményt 7046 hízott sertés átlagában nem sok szövetkezet mondhat magáénak. A szomszédos tszKözérdekű új jogszabály A háztáji állattartásról A termelőszövetkezeti tagok [ háztáji állattartásának fokozott ösztönzéséről rendelkezett a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 9/1970. (III. 22) MÉM számú rendeletében. (Megjelent a Magyar Közlöny 18., s a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő 11. számában.) A miniszteri rendelet értelmében — az 5/1970. (III. 22.) Korm. számú rendelet 1. paragrafusa szerint közös tevékenységnek minősülő háztáji állattartásra a mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége a közgyűlés által meghatározott körben és feltételek mellett köt megállapodást a termelő- szövetkezet tagjaival; — a közgyűlés hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy háztáji állattartásra szóló megállapodást a tagok mely csoportjával (tanyán lakók, nagy családúak, kisgyermekes anyák, idősek...) kell elsősorban kötni s a megállapodások megkötésénél milyen feltételeket kell érvényesíteni (takarmányellátás mennyiségi felár megosztása, a termelőszövetkezetre háruló társadalombiztosítási járulék viselése, közös munkák zavartalan elvégzésének biztosítása és így tovább.) — a közgyűlés a háztáji állattartásra szóló megállapodásoknak ezt a rendszerét határozatlan időre vagy meghatározott időtartamra, de legalább egy évre szóló hatállyal vezetheti be; — a közgyűlés által meghatározott feltételek keretében a vezetőség a megállapodás megkötését csak az állat értékesítését vagy hasznosítását érintő nyomós okból (az állat betegsége, meg nem felelő tartási feltételek) az okot adó körülmény elhárításáig tagadhatja meg. A rendelet ezután meghatározza a tag kötelezettségeit, a megállapodásban rögzítendő egyéb feltételeket. majd kimondja, hogy a megállapodás alapján a termelőszövetkezet a rendelet mellékletében meghatározott számú munkanapot írjon a tag javára. ekben 4—4.5 kilő takarmány feletetésével érik el ugyanezt az eredményt. A két szám ösz- szevetése is azt tanúsítja: hogy ; érdemes volt megalakítani a j társulást. Ezt bizonyítja még az is, hogy a termelésben visszaesés egyik évben sem volt, a jövedelmezőséget évről évre fo. kozták. A JÖL végzett, munka feletti öröm csendült ki Tóth Balázs igazgató szavaiból, amikor azt mondta, hogy a két évvel ezelőtti törzsgárda nem változott. Felkészültségük azonban ma jóval nagyobb, mint az indulásnál volt Sok gonddal kellett megküzdeniük. A hizlalás első három esztendejében játszi könnyedséggel vették az akadályokat. Amikor azonban a rendszeres fertőtlenítés ellenére is kitenyésztődött a telep sajátos baktérium-flórája, makacs küzdelem kezdődött az elért eredmények megtartásáért. Ma már látják — és ez nagyon jó tanulság —, hogy az épületek ézoros egymás mellé telepítése nem helyes. Elzárták a levegő szabad járásának útját. Az árnyékok egymásra esnek, emiatt nélkülözik az egyik leghatékonyabb baktériumölő „szert”, a napfényt. Apró, szinte lényegtelen mindez a laikus szemében, de akik ilyen vagy ehhez hasonló telepet építenek, előbb. utóbb rájönnek: nem vezet jóra az épületek aránylag kís területre zsúfolása. A levegő szabad járása és napfény nélkül szinte örökös a mindennapos túlfeszítettt munka az állomány egészségi állapotának megvédésére. Az épületek elhelyezéséből szerzett tapasztalatokat most a telep bővítésénél hasznosítják. A 35 millió forintos beruházási programból eddig 8—9 milliós tervet valósítottak meg. A kun- ágotai Bercsényi Tsz építőbrigádja előregyártott elemekből szereli össze a fiaztatókat. Ösz- szesen 540 koca tartására rendezkednek be s évente ezek szaporulatából 10 ezret hizlalnak meg és adnak át az állat- forgalmi vállalatnak. A HIZLALÁS és a törzsállomány tartását szükséges volt egy telepre összpontosítani. A korábbi években ugyanis, ahogyan a SERTÖV alapitó okmánya tanúsítja, a tsz-ek saját törzsállományuk szaporulatából süldőt, takarmánykészleteikből pedig, takarmányt adtak a közös hizlaldának. E módszer követése nem bizonyult jónak. Állandóan ingadozott a telep süldőellátása. Ha nagy volt a süldőkínálat, akkor hiányos volt a takarmányellátás, de gyakran volt ez fordítva is. Ezen az áldatlan állanoton változtatnak most, amikor a tenyésztést és hizlalást egyaránt átveszi a közös vállalkozás. Beruházási gondjaik bőven akadnak. Az épületelemek szállításával az ipar késlekedik, emiatt igen tekintélyes árbevételtől esik el a SERTÖV. Az árbevételkiesés azonban csak egyik része a veszteségnek. A másik vesztes az ország lakossága, mert az építkezésben érdekelt néhány ipari üzem mulasztása miatt kevesebb húst kaphat a népgazdaság. Sajnos, a kunágots' c”-'" p7e sén tapasztalt fogyatékosságok nem egyedi jelenségek. A megyében több helyen okoz. vált ki felesleges indulatot a szerződésben vállalt kötelezettség hanyag, felületes teljesítése, A KNER NYOMDA felvesz érettségizett fiúkat betanított munkakörbe valamint segédmunkásokat és takarítónőket Jelentkezni: Üzemgazdasági osztály, Békéscsaba, Lenin út 9. amit néha a beépítésre szállított anyagok minősíthetetlen minősége is tetőz. A KUNÁGOTAI SERTÖV vezetői és dolgozói mégsem adják fel a küzdelmet. Tovább folytatják a telep bővítését s a húsellátás javítására épített vállalkozásuk olyan érv kezükben, amely előtt előbb-utóbb minden ajtó kinyílik, meghallgatásra találnak. Ha határidőre nem is, de megkapják azt, ami a telep kompletté tételére szükséges. A húsprogram valóra váltása, egy megkezdett telepépítkezés befejezése nem éppen golyóscsapágyon gördül, noha az ólet — jelen esetben — a kunágotaiakat igazolja. A kiváló gazdálkodási eredmények mellett Ilyen vonatkozásban az ipar felé is küzdeniük kell. Dupsl Károly Hetvenöt brigád munkavédelmi vetélkedőié A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a jubileumi évforduló tiszteletére munkavédelmi vetélkedőt rendezett, melyen 75 brigád (csaknem 700 dolgozó) vett részt Az eredményt az április 22-én megjelenő Jubileumi Versenyhíradóban teszik majd közzé. Hat brigád részesül jutalomban és díjazzák azokat a műszakiakat is, akiknek a munkaterületén a legkevesebb baleset fordult elő. A híradó ismerteti a jubileumi évfordulóra tett munkaverseny-vállalások eredményét is és meghatározza a további feladatokat. Elavult technika — maradi gondolkodás [felszabadulásunk negyedA százados jubileuma kapcsán sokszor szóba kerülnek gazdasági eredmények. Szakmai körökben az elismerés, a lelkesedés elemzéssel és előretekintéssel Is párosul. A szakemberek nyíltan beszélnek arról, hogy eredményeinket — főként az ipari termelés mintegy hat és fél—hétszeresére növelését az 1938-as szinthez képest — a fejlesztés úgynevezett extenzív módszerével, vagyis alapvetően új munkahelyek létesítésével, a foglalkoztatottság növelésével értük el. Az intenzív fejlesztés, a termelékenység növelése, a korszerű technika széles körű alkalmazása évek óta napirenden levő feladat. Ezt szolgálta egyebek közt a gazdaságirányítás reformja, a vállalati önállóság növelése is. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy nem könnyű áttérni a gazdaságfejlesztésnek erre a korszerűbb módszerére. A nagy munkaerő-tartalékok kimerülése ugyanis, a gazdasági kényszer nem vezet automatikusan az intenzív módszerek alkalmazásához. A reform nyomán például, a nagyobb önállóságot élvező vállaíatok átmenetileg megoldást találtak egyes üzemeik vidékre való telepítésével. Így 1968-tól szemlátomást meggyorsult a vidéki üzemek, telephelyek, leányvállalatok fejlesztése. Miután az ipari centrumokban kimerültek az új munkaerőforrások, a termelést telepítették a létszámtartalékok közelébe. Ezzel egyben az elmaradott technikát, az extenzív módszereket is többnyire konzerválták. S ma már egyes, az utóbbi években iparosított vidékeken is létszámgondok jelentkeznek. 1^ étségtelen, hogy a terme- lékenység gyors ütemű emelését objektív okok is akadályozzák. így például a fejlesztési eszközök hiánya, vagy az a körülmény, olcsóbb a munkaerő, mint a technika, a gép. Mégis leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha csak ezzel magyaráznánk fejlesztési gondjainkat. Ezért nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy majd a negvedik ötéves tervben bővülnek a vállalati, fejlesztési alapok, megdrágítják a munkaerőt, s így lehetővé és kifizetődővé teszik a gépesítést. Több jel szerint ugyanis a vállalatok a termelékenység emelésének meglevő lehetőségéivel sem élnek jól. így például elhanyagolják a viszonylag kis anyagi befektetéssel járó munka. és üzemszervezést, a technológia korszerűsítését, az élen- | járó munkamódszerek, fogások széles körű alkalmazását. A szemlélettel, a gondolkodásmóddal van baj. A vezetők, a műszakiak, a közgazdászok húzódoznak az igényesebb feladatoktól, az újtól, saját módszereik korszerűsítésétől. A maradiság, a középszerűség, a ragaszkodás a megszokott régihez az intenzív fejlődés legnagyobb fékje napjainkban. A szellemi szegénység, úgy tűnik, nagyobb mint az anyagi. Kevés olyan vállalati fejlesztési tervet, elképzelést ismerünk, amely anyagi eszközök hiányában futott volna zátonyra. Több rendkívül merész elképzelés megvalósításáról viszont tudunk. De általában könnyebb milliárdos kiadásokra, rendkívül dollárigényre hivatkozva eleve lemondani a fejlesztésről, a korszerűsítésről, a gondolkodásról, mint vállalni az újjal járó gondot, kockázatot. & okán gyakran merev sé- mákban gondolkodnak, látnak, például egy korszerű gyárat, automata gépsort, stb., külföldön és mindjárt azt akar. ják megvásárolni. Többnyire hiányzik az az adaptációs készség, amely a helyi termelési feltételekből, az adott szükségletekből és lehetőségekből Indul ki. E realitások talaján, a földön járva már nem csupán szabad, hanem kell is bátran gondolkodni, tervezni, mondhatnánk, álmodozni. Ez az elkötelező szenvedélyesség és alkotni akarás, az útkereső újító, korszerűsítő készség hiányzik ma igen sok helyen. Az igazsághoz tartozik, hogy a vállalatok vezetőit a reform nyomán túlságosan lefoglalta a külső kapcsolatok ápolása, a sok szempontból újszerű piaci munka. Vitathatatlan eredmények is születtek, például a tőkés piaci konjuktúra kihasználásában, az eladási árak emelésében. De néhol ezeknek az átmeneti tartalékoknak a feltárása megtévesztő, az* a látszatot kelti, mintha a nyereségnövelés kizárólagos forrása a piaci munka lenne. Pedig a nyugati konjuktúra — és tegyük hozzá: a gondtalan hazai értékesítés — nem tart örökké. Az eladási árak nemcsak növekedhetnek, de csökkenhetnek is. ]%J em szabad tehát a pilla1 * natnyi helyzetből kiindulni sem a piaci munkában* sem másban. A vezetés lényege az előrelátás. Ma még körültekintő mérlegeléssel, több alternatíva, közül választva lehet a holnap feladataira felkészülni. De később, kényszer- helyzetben már nehéz tervszerűen cselekedni. így a növekvő munkaerőgondokkal is még időben, nyíltan szembe kell nézni K. J.
