Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Húszéves a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz Hétszer nyerte el a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet — Termékei Euróoaszerte ismertek: A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz jubileumi oldalkiadványa Gyula város már a XIII. szá­zadban híres volt kézműiparáról. Tehetséges fiai megbecsülést sze­reztek Európában városuknak ügyes kezük munkájával. A ko­rabeli céhek legényeinek, mes­tereinek nyomdokain járnak a kései leszármazottak, köztük a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz dolgozód, vezetői. A ktsz 1950-ben alakult. Ak­kor 16 gyulai szakember tömö­rült a szövetkezetbe, keresve a megváltozott társadalmi körül­ményekben a boldogulás útját. Az első évék keserves, kemény munkával telnek el. S ez szó szerint értendő. A még ma is élő alapító tagok emlékeznek arra, hogy a kovács, asztalos, szíjjártó, kerékgyártó, lakatos szakembe­rekből verbuválódott vállalko­zás az első időkben csak javítá­sokkal foglalkozik. Abban az időben még nincs közös műhe­lyük, üzemük. A város különbö­ző pontjain levő kis műhelyek­ben mezőgazdasági szerszámok javításával foglalkoztak. Ehhez a szükséges faanyagokat, a kör­nyező tanyák gazdáitól veszik, abból a pénzből, amelyet a ta­goktól kémek kölcsön. Anyagi bázisuk ugyanis nincs. A közös vagyon szerszámokban, anyagok­ban, hozzávetőleges számítások szerint 30—50 ezer forint. Az el­ső havi keresetük 1950-ben ta­Már az új telepen dolgoznak a kárpitosműhely asszonyai, lányai. Kéziautomatákkal szegezik a székek, fotelek kárpitját a fakerethez. nafe irányításával azt a fiatal szakmunkásgárdát, mely később már számos idegen ország­ban és belföldön egyaránt nagy megbecsülést és méltán kiérde­Készülnek a műbőrfotelek a szerelőműhelyben. gonként 30 forint. Egy évben mindössze négy hónapra tehető a munkában töltött idő. Első termékük, amelynek min­den része új anyagból készül; a kubikostalicska. Ezt a szerszá­mot és a kihordó targoncákat a gyulai téglagyár megrendelésé­re csinálják. A fokozatos fejlő­dés a megrendelések arányában növekszik. A kubikostalicskát a parasztszekerek készítésének korszaka váltja fel. Ugyanakkor jelentős tömegben a paraszti munkához a kapa- és a kasza­nyelet is gyártják. Az alapító tagok összetétele adta az ötletet, vagy más? Erre ma már nehéz választ kapni. Tény, hogy már 1951-ben meg­jelenik a későbbi profil, a iával kombinált fémbútor. A fordulat talán anélkül következik be, hogy a ktsz tagjai tudnának ró­la. A vezetők viszont célratörve egyre keresik a modern vonala­kat, kutatják azokat az anyago­kat, amelyeket szerencsésen, tet­szetősen lehet párosítani a fával és a fémekkel. Az új útkeresés­nek ebben az időszakában ala­pozza meg hírnevét a szövetke­zet és alakítja ki törzsgárdájá­melt elismerést szerez a gyulai szövetkezetnek. A megrendelé­sek papírjai már megsárgultak, de arra még választ adnak, hogy a ktsz első exportja tengerparti napozó, öltöző, cabana volt. Ezt követte az önkiszolgáló üzletek berendezéseinek gyártása és a bevásárló-, gurulószatyrok készí­tése. A jelenlegi profil 1967-re ala­kul ki végérvényesen. A mű­anyagok színes skálája, a mű­bőrök, poliurethan-hab, a fa- utánzatú és színes bútorleme­zek és a fém ötvözetéből szüle­tett bútorok keresetté válnak mind a belföldi kereskedelem­ben, mind a szocialista és nyu­gati országokban. Az útkeresés 1969-ben zárul. Kialakul a ktsz arculata. Igaz, a gyártmányfej­lesztés nem áll meg, hiszen a di­vat a bútorgyártásban is válto­zó. S a gyulai szakemberek jől tudják ezt, ezért törekszenek mindig újdonságra. A bizonyíték erre, hogy jelenleg csaknem 115 típust gyártanak belföldi és kül­földi megrendelésekre. A nehéz kezdésről ma már ke­vés szó esik, A múlton elmél­kedni nem érnek rá. Szakembe­reik ott vannak Moszkvában, ahol a KGST-palotát rendezték be. Az ő bútoraik szépítik és te­szik kellemessé a munkát a Ma­gyar Rádió és Televízió stúdiói­ban, irodáiban és tárgyalóter­meiben. Számos nagy szállodá­ban ülnek a vendégek az általuk gyártott ízléses, kényelmes szé­kekben, fotelekben. A Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum diákjai éppen úgy isme­rik a gyulai szövetkezet munká­ját, mint a az angol, francia, avagy éppen svéd üzletember, aki az AUTÖKER vezetőivel tár­gyal a gyulaiak által berende­zett kényelmes garnitúrákban ülve. S a hazánkba érkező ál­lamférfiak, külföldi népek köve­tei is kipihenhetik a repülőút fáradalmait a Ferihegyi repülő­tér reprezentatív fogadótermé­ben, amelynek belső berendezé­se szintén a ktsz szakemberei­nek munkája. A Csepeli Vas- és Fémművek kultúrházában tanu­ló, szórakozó munkások kényel­méhez is ők adják a belső be­rendezéseket. S a Magyar Táv­irati Iroda munkatársai is azok­ban a kényelmes székekben ül­nek, dolgoznak, amelyet a gyu­laiak készítettek. A DIVSZ- székházában tárgyaló fiatal po­litikusoknak is ők biztosítottak kényelmet. De vessünk véget a felsorolásnak, hiszen a teljesség­hez kevés lenne az oldal, mert beszélhetnénk még a szovjet, csehszlovák, jugoszláv, a svéd, osztrák, svájci, holland, német, angol megrendelésre készült gar­nitúrákról, berendezésekről. Ez tehát a ktsz jelenlegi munkájá­nak mozaikos képe. Készül a titkárnői forgó-görgő- szék fémszerkezete. A ma alapvető fontosságú fel­adata pedig az, hogy a kisipari termelőszövetkezet hírnevéhez méltóan továbbra is kielégítse az igényeket mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. Erre a lehetőség adva van, hiszen az a törzsgárda, amelyik ezeket a kiváló bútorokat, a vendéglátó és éttermi berendezéseket, ülő- és fekvőgarnitúrákat gyártja, olyan szakemberekből áll, akik között 15-en viselik a Szövetke­zeti Ipar Kiváló Dolgozója, 12-en a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést, elnökük pedig a Munka Érdemérem ezüst foko­zatának birtokosa. Nehéz lenne felsorolni mind­azt, amit készítenek. Sokat mond az, hogy évi termelési értékük ma már 140 millió forint. S a megnövekedett szövetkezeti va­gyon mintegy 33 millió forintot tesz ki. Ez is azt bizonyítja, hogy a szövetkezet vezetősége és dolgozói megfontoltan és céltu­datosan dolgoznak. A ktsz dolgo­zóinak keresete átlagosan két­ezer forint. A régi telephelyen már nem fér el az üzem, nem képes a megnövekedett rendeléseket ki­elégíteni, annak ellenére, hogy gépeik korszerűek. A túlzsúfolt műhelyek többségében a gyorsu­ló technikai követelményeknek képtelenek lennének eleget ten­ni. Ezért kezdtek hozzá a Henyei Miklós úton, Gyula északi ipar­telepén egy új üzem megépítésé-, hez. Ez a beruházás előszámítá- sok szerint 50 millió forintba kerül a ktsz-nek, s ha bekapcso­lódik a termelésbe, a jelenlegi­nél sokkal nagyobb kapacitásra lesz képes a kisipari szövetkezet kollektívája. Ügy tervezik, hogy a jövőben is olyan bútorokat gyártanak, amelyek hasonló sikert vívnak ki, mint például a Gyula garni­túra. Tervező kollektívájuk min­dig az új, a modern vonalveze­tést, a kényelmet tekinti mérv­adónak és bátran alkalmazza a legújabb textíliákat, műhabokat, műbőröket. Könnyű rájönni si­kereiknek magyarázatára. Sze­retik, amit csinálnak és mindig újat akarnak. Az eltelt húsz év- i-er. új üzem, új profil, eddig nem ismert ipari termék szüle­tett Gyulán. S az út, amelyen a ktsz kollektívája jár, még csak most nyílt meg. Azok az igé­nyek, amelyekkel a szocialista országok és a nyugat-európai piac jelentkezik, ma még kapa­citás hiányában nem mindig nyernek kielégítést. Az új üzem­ben azonban minden feltételük biztosítva lesz a gyorsabb, de a minőséget megtartó munkára. (x) Nagy sikere van a ktsz legújabb termékének, a Gyula ülőgarnitúrának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom