Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

disk lelkesen köszöntötték ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulóját, hiszem, hogy meg­győződésből tették és amikor egy-egy könnycsepp végiggör­dült az arcokon, azoknak szólt, akik a harcokban hulltak el és lem elletik a győzelem kényé­zel próbálták megakadályozná. A csendőrök parancsot kaptak a tömeg szétoszlatására és fegy­verüket is használták. A csend­őrmerényletnek nyolc halálos és több súlyos sebesült áldozata lett. (Ma emléktábla őrzi nevü­ket) A gyilkosok felett 1954-ben Egy a tizenegy közül; Ahonnan a csendőrtűz eldördült. Endréd nagyközség Április 6-án, amikor ott jár­junk, a határban már dübörög­tek a traktorok, maguk után vontatva a vetőgépeket. Vetet­tek, hogy ebben az évben se legyen szűk esztendő. A község­rét. Ez a szorgalmas nép tudta, hogy mit ünnepel: a szegénység, a nyomor, a megaláztatás meg­szűnését. Igen. A szegénység már léte­zésétől kezdve 1731. április 24- én kezdődött, amikor a település faluvá nőtte ki magát Lakói azonban olyan szegények voL tak, hogy a kápolnájukhoz a gyulaiaktól kértek kölcsön ha­rangot. Endrőd népe az elnyo­matás alatt is dolgos volt és lelkesedett a szabadságért. Ki­vette részét a Kossuth-vezette szabadságharcból is. Kétszázki­lencvennyolc férfi volt Kossuth katonája. A szabadságharc el­bukása után föld nélkül marad­tak 1945-ig A földnélküliekre, az agrárproletárokra pedig a múltban mindinkább cselédsors és a kubikosmunka várt. Az endrődi kubikosok jó munká­jukkal is kitűntek az ármentesí­tő és folyószabályozási munká­latoknál. Sokfelé hívták őket és ha nem hívták, mentek maguk­tól gyalog Pestre és máshová szerencsét próbálni. Szorgalmuk nem ismert lehetetlent; a feltö­retlen réteket is termővé tették. Emléktáblák a mártíroknak. ben még lengedeztek a piros és a nemzetiszínű zászlók, hirdet­ve: legnagyobb nemzeti ünne­pünkről. április 4-ről emlékez­tek meg az endrődiek is. Ám el­sősorban nem külsőségekben ünnepeltek, hanem bensőséges ünnepségek keletében találkoz­tak az endrődiek, ahogy Czik- kely Miklós, a nagyközség ta­nácsának elnöke elmondta: „A nagy ünnepen a kultúrház zsúfolásig megtelt és az endrő­A földért, a megélhetésért ví­vott harcban megedződtek. így a képviselőválasztásokon rend­szerint a kormány ellenzékét tá­mogatták. (1911-ben a község országgyűlési képviselője rálőitt gróf Tisza István miniszterel­nökre.) Az ellenzéki harc folyta­tódott tovább. 1935-ben szintén az ellenzéki képviselőjelöltet tá­mogatták, amiből tragédia lett. Ismeretes, de néhány sorban mi is felidézzük ennek emlékét. A lakosság az ellenzéki képviselő beszédének meghallgatására gyűlt össze a piactéren (ma Hő­sök tere). A hatóságok a gyűlés megtartását mindenféle eszköz­mondott ítéletet a népbíróság. A sortűz emlékezése apáról fiú­ra szállt és soha sem felejtik el azt. A kizsákmányolok iránti gyűlölet soha sem halt ki szí­vünkből. Az élni akarás viszont örökké él bennük. Néhány eseményt idézünk áz 1944. október 6., a felszabadu­lást követő időkből. Hogy mun­kás- és paraszthatalmat akartak mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1944. október 10-én megalakították a Magyar Kom­munista Párt helyi szervezetét. És hogy egyből felrúgták a gyűlölt űri birtok szentségét, íme a példa: Közvetlenül a fel- szabadulás után Uhrin Imre, Szakállas Mátyás, Cserép György és harminc társuk a község déli részén elkezdték az idegen földek megművelését. A község északi részén, Nagylapo­kerékpár s több mint 30 millió forint takarékbetétben. Tehát az úgynevezett „harang-köl- csönkérő” szegénységnek nyoma sincs már Endrődön. Terveik? Vannak. Többek kö­zött iskoláik szétszórtan épül­tek, így a Ligeti utcai iskolát négy tanteremmel kívánják bő­víteni. Korszerű vendéglőkre, valamint tisztasági fürdőre is szükség van. Akadnak gondjaik bőven. A négy településre bonv 16 községnek a csatornahálózata rossz. Több mint egymillió fo­rint kellene. Saját erőből ezt megoldani nem tudják, csakúgy, mint az Üjtelep villamosítását, járdásítását és a belterületi utak rendbehozását. Így ez Endrődön is S. O. S.-t jelent. Valami azonban mégis megol­dódik, amit szándékosan hagy­tam utoljára. Ez a község föld­Az emeletes község első son Gyuricza Vince, Vaszkó Mi­hály, Czikkely Miklós és jó né­hány nincstelen folytatta a föld- foglalást. Pedig a törvényes földosztás csak 1945. március 17-én kezdődött. Szorgalmukra jellemző, hogy Csiga István és társa 12 hold földet úgy szántott fél, hogy egy kettős ekét hat tehén hú­zott. 1945 tavaszán több újgaz­da hasonlóképpen kezdte meg földjének megművelését Ma már mosolyra derülnénk, ha a község 15 ezer holdas szántóján tehenek vonszolnák az ekét. Feldübörögtek már a gépek és jobb ez így. Erről beszélgettünk Czikkely Miklós tanácselnökkel. Ö 1953 óta viseli ezt a tisztséget. Jól is­meri a községet, annak lakóit, munkakészségót, hangulatát. O is azzal kezdte, hogy a nagyköz­ségi rang jobban ambicionálja a tanácstagokat is választóik ügyes-bajos dolgaik intézésére. Meg könnyebb és gyorsabb is azok elintézése most már itt, helyben. Arról példázgatott, hogy a tanácstagok javaslatára valósult meg Nagylaposon sok társadalmi munkával a belvíz­levezető csatorna építése három és fél millió forint költséggel. A megszüntetett tejárusítást az ÁFÉSZ napokon belül megol­dotta. Egyszóval mindenki akar tenni valamit a nagyközség ér­dekében. És hogy mijük van? Néhány adat csupán a sok-sok létesít­ményből. Kétezerhétszáz-hu- szonhét háza van a 8200 lelket számláló nagyközségnek. Évente 30—40 új lakás épül. Nagyon büszkék arra, hogy elkezdték az „emeletes nagyközség” alapjai­nak lerakását. A községben most már van három egyemeletes, négylakásos társasház és épül a többi is, a KISZ-fiatalok is épít­keznek. Üzemük a már híressé vált cipész valamint a szabó ktsz. Van szőnyegszövő üzemük és nagyon jól ellátott kereske­delmi hálózatuk, ötvenöt köz­kút, ami bizony kevés — mond­ja a tanácselnök —, 73 helyi maszek gépkocsi és 262 motor­fecskéi”. rajzi fekvése. Endréd Gyomaitól nyugatra esik. De mondhatnánk az is, hogy esett. Ugyanis e két nagyközség úgy egybenőtt, hogy az újonnan épült cipész ktsz üze­mének egyik része már Gyoma területe. Tehát határokról csak térképen beszélhetünk. Csak a két tanácsháza van messze — 5 kilométerre — egymástól. Ám a benne dolgozók viszont nagyon Készül a hires endrődi cipő. Czikkely Miklós, a nagyközség tanácselnöke. közel élnék egymáshoz. Czikkely Miklós elnök ezt így fejezte ki: — Az utóbbi időben nagyon jó a kapcsolat. A további fejlő­dést jelent mind a 2 nagyközség­nek, hogy közös rendezési tervet készítettünk. Az összeépülés már megvan. Most 38 millió forint­ból közös vízmüvet létesítünk. Mint említettem bővül a cipész ktsz is, a két nagyközség közös tüzelő- és gázcseretelepet kap. És sorolhatnám tovább mindazt, ami hasznos a két község lakos­ságának. De jó lenne — tette hozzá elgondolkozva — már az egységes közigazgatás megvaló­sítása is. Érdekes egyezés, mert Gyo­mén is ugyanezt mondták. Ügy véljük, ezzel mind közelebb ke­rülnek a város „előteréhez”. Rocskár János Fotó; Uemény Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom