Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Heti étrend­javaslatunk Készítette: Gyula, a Strand Étterem főszakácsa. Hétfőn: Hamis gulyásleves. Rakott káposzta (császárhússal, kolbásszal.) ízes kifli. Kedd: Zenertcrémleves. Sertés­májropogós majonézes burgonyával. Citromkrém. Szerda: Savanyú tojásleves. Nyír­ségi rakottad. Őszibarack bólé. (kon­zerv.) Csütörtök: Húsleves eperlevéllel. Főtt marhahús, tormamártás, sósbur­gonya. Palacsinta puncskrémmel töltve. Péntek: Szegedi gulyáseslrke (zöld­séggel, csipetkével). Diós és mákos tekercs. Banán, narancs. Szombat: Halpüreleves, pirított zsemleszeletekkel. Gombás sertésto- kány galuskával. Fánk, ízzel. Vasárnap: Tejszínes meggyleves (befőttből). Sertésbordák pékné módra. (Sertésbordák, hasábburgo­nyával, vörös- és fokhagymával, sü­tőben sütve.) Ecetes töltött paprika. Orosz krémtorta. is egy recept: Nyírségi rakottas 20 deka darált sertéshúst egy kis doboz májkrémmel, 10 deka darált sonkával elkevertünk és 6 deka zsír­ban pirított hagymával megdinsz- teljük — sóval, borssal Ízesítjük, majd kevés liszttel megszórjuk, rá­ütünk egy egész tojást és pépsze­rvire beforraljuk. 70 deka nyers há­mozott burgonyát finomra leresze­lünk, 40 deka liszttel, 2 deci tejjel, 5 deka vajjal, sóval jól elkeverjük és jó sűrű palacsintatészta-masszát készítünk. Kevés zsírban, palacsinta­sütőben mindkét oldalát megsütjük. Tűzálló lapos tálra helyezzük az el­sőt, majd folyamatosan, ahogy ki­sül, az elkészített húspéppel réte- gezzük. 8—9 réteget befedjük még egy lappal és leöntjük 2 deci tejföl, 5 deka liszt, 1 egész tojás sűrű ke­verékével. Az így kapott hússal ra­kott ,,tortát" kidíszítjük kolbászka- ftkák)cál és szalonnacsíkokkal, sü­tőbe téye, aranysárgára sütjük. Ezt a különleges finom ételt remélem a család gyakran követeli asztalára. (A recept öt személyre vonatkozik.) Napirenden: a pályaválasztás Tanuljon vág j dolgozzon a gyerek? Ä fizikoi munkát és a ta­nulást már korántsem lehet oly. annyira különválasztani, mint régebben, hiszen — azonkívül, hogy a szakmunkássá váláshoz is komoly elméleti és gyakorlati ismeretek kellenek — egyáltalán nem szükségszerű, hogy a szak. munkás-oklevél megszerzése után bárki is abbahagyja a ta­nulást. Sőt, a régebbi gyakor­lattal ellentétben, amikor a szakmunkásbizonyítvány sem­miféle továbbtanulásra nem jo­gosított, napjainkban akár az egyetemi tanulmányokig is el­juthatnak a munkások. S fordít, va is változott a helyzet: az érettségit biztosító szakközép- iskolákban való továbbtanulás tulajdonképpen fizikai munkára készít elő, — nem is beszélve a gimnáziumokban végzettekről, akiknek egy része szintén két­kezi dolgozó lesz. Ám mindezek ellenére jelentős különbségek is vannak — mégpedig elsősorban a perspektívát tekintve — a fi­zikai munkák és a különböző továbbtanulást formák között. Ezért ilyenkor, a pályaválasz­tás végső aktusának, a jelentke­zési lapok kitöltésének ideién minden családban az a legfonto­sabb kérdés, hogy szakmunkás- képzőbe vagy középiskolába ad­ják-e a gyerekét, s csak azután válik aktuálissá, hogy milyen szakmára, s melyik gimnázium­ba, avagy szakközépiskolába kérjék a felvételét. S nagy­jából ugyanez a Jielvzet az éreit- séídzettékhél Is: először azt kell eldönteni, továbbtanul-e a fia­tal. avagy munkába áll. A csa­ládi elhatározásokat általában c/iz. 'árny o arázs Ló Mongol mese — Élt valamikor az egyik faluban egy öt eg varázsló. Egy­szer magához hivatta a kán, aki igen jó­módú, de kegyetlen ember hírében ál­lott. Csak hírből is­merte a szenvedést és a nélkülözést. — Hallottam — szólt a varázslóhoz a kán, amikor az be­kopogtatott hozzá —, ! hogy te nagyon hí­res varázsló vagy. Nos, hadd lássunk akkor valamilyen varázslatot! — Mit kívánsz lát­ni uram? — kérdezte a varázsló. — Csináld, ami jól­esik! Én figyelem —, türelmetlenkedett a kán. — Jól van. Akkor hát önts egy csészébe forró teát, hozd ide nekem, aztán menj ki a ház elé. A kán úgy tett, ahogyan a varázsló kívánta. S, amint kilépett az ajtón, a ház elé, rögtön meg- pülaniott egy csodá­latosan szép holló­fekete paripát. Na­gyon megtetszett a kánnak a Iá. Nyom­ban nyeregbe pattant és elvágtatott... Nyargalt, nyargalt, s egy teljesen isme­retlen pusztán találta magát. Itt a ló vá­ratlanul ledobta a hátáról utasát és el­száguldott. A kán egyes-egyedül maradt a pusztában. Nagyon keservesen élt a la­katlan vidéken, szöcskékkel és sás­kákkal táplálkozott, vizet pedig a tócsák­ból ivott. Rettenete­sen éhezett a kán, támolyogva baran­golt a kietlen vidé­ken, amikor hirtelen két sovány kisfiút pillanott meg. Mögöt­tük egy asszony von­szolta magát fárad­tan. — Jaj, jaj — pa­naszolta az asszony a kánnak — a kán adószedői minden vagyonúnkból kifor­gattak! Egyetlen fa­lat ennivalót sem tu­dok a gyermekeim­nek adni!... Megsajnálta őket a kán. Melléjük szegő­dött és együtt élt ve­lük. Azon a tavaszon megbetegedett és meghalt az egyik kis­fiú. Nagy volt a kán bánata! Leült egy köre és hosszasan, keservesen zoko­gott .... ...S ekkor feléb­redt csodálatos álmá­ból. Ült a trónján és hütötte a teát, amely még mindig forró volt. — Nos, hogy tet­szett? — kérdezte az öreg varázsló. — Rettenetes volt! — kiáltotta a kán. — Micsoda szörnyű­ség! ... — Látod, látod. Mennyi szerencsétlen ember él a földön, akiken segíteni kel­lene — mondta a va­rázsló és eltávozott. Krecsmáry László fordítása egyéni elképzelések alapján hoz­zák, a tervek megvalósulásába azonban gyakran beleszólnak a társadalmi lehetőségek. S ha a két tényező között konfliktus keletkezik, szinte mindig a tár­sadalmi a perdöntő. Okos dolog tehát, ha a társadalmi szükség­leteket már eleve figyelembe ve­szik a szülők és a fiatalok. A megalapozatlan családi dönté­sek, s a kiválasztott pályáról, ok­tatási intézményből való eluta­sítás után egyrészt nehezebb lesz jó helyet találniuk, mert a köz­vetlenül oda pályázók elfoglal­ják azokat, másreszt pedig a sikertelen pályaválasztási pró­bálkozások elkeseríthetik a fia­talokat, s ez szintén gátolhatja őket abban, hogy megtalálják helyüket az életben. Napjainkban sajnos, sok­szor inkább divatok, berögződé­sek irányítják a pályaválasztást. S ezek elég élesen polarizálódnak társadalmi rétegek szerint. Az ér­telmiségi szülők általános is­kolát végzett gyerekeinek pél­dául 90—92 százaléka évek óta középiskolákban kíván tovább­tanulni, míg a munkás- és pa­rasztgyerekeknek csak 35—38 százaléka. Az értelmiségi szülők szinte mindent elkövetnek, hogy az elégségesen végzett gyerekük is bekerüljön valamelyik kö­zépiskolába, a munkáscsaládok pedig sokszor a négyeseket, sőt esetenként az annál jobbakat sem akárják odaküldeni. Aligha kell mondani, hogy a középiskolai 1 továbbtanulás túl­zott erőltetése éppolyan helyte­len, mint az arról való könnyű lemondás. A középiskolába ke­rült gyengébb tanulmányi ered­ményt felmutatókban a kö­zépszerűség és a sikertelensé­gekbe való belenyugvás érzésé alakulhat ki, holott más pálya- irányítás esetén könnyen a ki­válóak közé emelkedhetnének, s tele lennének siker-élménnyel, önbizalommal, munkaszeretet­tel. S fordítva: azok az ismeret, szerzésben tehetséges fiatalok, akiket nem buzdítanak kellően a továbbtanulásra, könnyen rá­szokhatnak arra, hogy az élet­ben mindig a könnyebb megol­dásokat válasszák, s ne feszít­sék meg minden erei ükét képes­ségeik maximális kibontakoz­tatása érdekében. íme, a pálya­választási tévedések a fiatalok emberi, erkölcsi arculatára is ráüthetik bélyegüket S még egy fontos tapaszta­latról. rossz gyakorlatról kell be­szélni. Arról, hogy a munkás- parasztszülők, ha mégis közép­iskolába adják gyereküket, hát a legtehetségesebbeket is szíve­sebben íratják szakközépisko­lákba, mint gimnáziumokba, míg az értelmiségi szülők min­den körülmények között előny­ben részesítik a gimnáziumokat, mert ők elsősorban a felsőfokú továbbtanulásra összpontosíta­nak. Érdemes közelebbről szem- ügyre venni, hogy az esetek többségében mi lesz a döntések következménye. Nézzük először a munkásszülők gyakorlatát, s mondjuk el, hogy a szakközép­iskolákban a hét három napján általában szakmai, elméleti és gyakorlati órák vannak, tehát a középiskolai közművelődési tár­gyakra csak feleannyi idő jut, mint a gimnáziumokban. Igaz. a szakmai elméleti tárgyak egyik­másik közművelődési tárgyat — például a fizikát, a kémiát vagy a biológiát — kifejezetten segít­hetik, de mégis elmondhatjuk, hogy az egyetemi felvételt álta­lában nem készítik úgy elő a szakközépiskolák, mint a gim­náziumok. Tegyük hozzá: nem is a feladatuk. Mindebből pedig az következik, hogy a szakkö­zépiskolákba íratott de tovább­tanulni szándékozó tehetséges munkás- és parasztfiataloknak a helyzeti, környezeti hátrányo­kon kívül a választott középis­kolai típus hátrányaival is meg kell küzdeniük. Korrigálni kell tehát a fizikai dolgozóknak azt az eléggé általános érvelést, mi­szerint azért adják szakközép- iskolákba a gyerekeiket, hogyha nem veszik fel őket az egyetem­re. hát kenyérkereső szakma le­gyen a kezükben. Mégpedig úgy kell módosítani ezt az érvelést, hogy gyakran éppen azért nem kerülnek be a felsőfokú tanin­tézetekbe gyerekeik, mert a fel­vételi vizsgákhoz kevesebbet nyújtó szakközépiskolákba Írat­ták őket. Természetesen a tehetségesek­ről és a siker reményében to­vábbtanulni szándékozókról van szó. Mert egyébként a szakkö­zépiskola nagyon jó iskolatípus: korszerű általános műveltséget és szakmai képesítést nyújt Ez elsősorban a munkára készíti elő, s egy kicsit drága Is lenne éppolyan mértékben egyetemi és főiskolai előkészítésre ösztönöz, ni ezt a középiskolai típust, mint a gimnáziumokat. De mindez egyben azt is bi­zonyítja, hogy rossz úton jár­nak azok a szülők, akik a ta­nulásban kiváló képességet nem mutató, sőt kifejezetten gyen­gén tanuló gyereküket is gim­náziumba erőltetik. Mert mi történik velük, ha nagy nehezen át is vergődnek a gimnáziumi osztályokon? Vagy bedugják őket, meglehetősen alacsony ke­resettel valamilyen íróasztal mellé, vagy szakmunkástanuló­nak adiák. Igaz az érettségizet­tek számára ez másfél-két év, de ezt is meg lehetne spórolni, ha az általános iskola után a szakmunkásképzést és a szakkö­zépiskolát is számításba vennék. Ki menjen hát szakmun­kástanulónak, gimnazistának, szakközépiskolásnak, ki aspirál­jon egyetemre, főiskolára? A vá­lasz egyértelműen az, hogy min­denki azt a pályát válassza, amelyhez tehetsége, megfelelő adottsága és elszántsága van. Társadalmi hovatartozás nélkül mindenkinek javasoljuk, hogy gyereke tényleges képességén és teherbírásán se felül, se alul ne tervezzen. Ha a tanulásban át­lagon felüli a gyerek, hát ne mondjanak le taníttatásáról, ám, ha más típusú képességei van­nak, ne is szégyelljék valami­lyen szakmára adni. Tóth László Sapka sállal és egyujjas kesztyű A sapkát az arcot körülfogó láncszemsorra egy sor rövid- pálcával kezdjük. Utána 3 lánc­szemmel fordulunk és minden második rövidpálcára 6 hurok­ból álló pálcát horgolunk. (Be­leöltünk a rövidpálcába, fel­húzzuk a hurkot, ráhajtunk, beöltünk ugyanabba a rövid- pálcába, hurkot húzunk, ráhaj­tunk, ezt háromszor ismételjük, majd egyszerre lehorgoljuk a hat hurkot) 1 láncszem és is­métlés. Az utolsó előtti pálcát kihagyva, az utolsóra egyrá- hajtásos pálcát öltünk. A második sornál 2 láncszem­mel fordulunk és végig rövid- pálcával dolgozunk. Ezt a két sort négyszer is­mételjük, majd az alapminta következik. Ezt olyan ráhajtá- sos pálcákkal horgoljuk, ahol minden kétráhajtásos pálcát egyszerre fejezünk be. A befejezés előtt hat sorral fogyasztani kezdünk, minden sorban, elosztva 4—4 szemet, azután a sapkát hátul össze­varrjuk. A sálat két darabból horgol­juk. Nyolc sort az első mintá­val, majd tovább az alapmintá­val dolgozunk. Felfelé haladva a sálat kissé elkeskenyítjük, majd kb 20 cm után a két da­rabot összevarrjuk és a sap­kával is összedolgozzuk. A kesztyűnél a láncszemeket körbe összezárjuk, nyolc sort a csomós mintával horgolunk, utána az alapmintával dolgo­zunk tovább. A hüvelykujjnak 4 pálcát kihagyva, 4 láncszem­mel folytatjuk a munkát. A manzsettából kb. II cm ma­gasságnál egyenletesen elfo­gyasztjuk, a hüvelykujjat is be- horgoljük az alapmintával. A másik kesztyű ellentétesen ké­szül, Szegedyné A kis okos A kis cukrászinas első munka­napja után hazatér a családi körbe, ahol szülei izgatott ér­deklődéssel fogadják. — Minden rendben volt? — kérdezi az édesanyja. — Nem volt különösebb baj, csak a végén azt kérte a tulaj­donos, hogy készítsek írásbeli jegyzéket a megmaradt sütemé­nyekről. Tudjátok, hogy a he­lyesírás gyenge oldalam. Nem tudtam, hogy írjam a kuglófot és mignont... — Hát mit csináltál? — kér­dezik az aggódó szülők? — Szerencsére csak 4—5 darab maradt, s azt jobbnak láttam megenni. flz iskola-tv műsora Kedd, március 3. 9.00 Olvasás (ált isk. 3. o.). 9.55 Történelem (ált. isk. 5. o.). 11.05 Kémia (ált isk. 7. o.). 11.55 Filmesztétika (középisk. I. o.). 14.00 Olvasás (ism.). 14.55 Történelem (ism.). 15.50 Kémia (ism.). Csütörtök, március 5. 8.10 Ma­f far irodalom (ált. isk. 6. o.) 9.00 lővilág (ált isk. 7. o.). 9.55 Ma­gyar nyelvtan (ált. isk. 5. o.). 11.05 Magyar nyelvtan (ált. isk. 6. o.). 11.55 Filmesztétika (kö­zépisk. I. o.). 13.10 Magyar iro­dalom (ism.). 14.00 Élővilág (ism.) 14.55 Magyar nyelvtan ált isk. 5. o. ism.). 15.50 Ma­gyar nyelvtan (Ism.). 17.15 Iránj az egyetem. Péntek, március 6. 8.05 Ma­tematika (ált. isk. 8. o.). 8 25 Angol nyelv (középisk. I—II. o.). 9.55 Magyar irodalom (ált isk. 5. o.). 11.05 Élővilág (ált isk. 6. o.). 13.10 Matematika, (ism.). 14.55 Magyar irodalom (ism.). 15.50 Élővilág (ism.). 17.25 Pe­dagógusok fóruma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom