Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

Szűcs Ferenc labdarúgó-edző afrikai naplójából: Küzdelem a mexikói repülőjegyért — Khartoum ban nagy a Honvéd tekintélye — Coca Colás üvegek a pályán Nagv Julianna, Gyepes Barnabás és a Gy. MEDOSZ labdarúgói bizonyultak a legeredményesebbeknek Tanácskozott az MTS gyulai városi tanácsa Egy válogatott mérkőzés ntáni vacsora, a Ólon Hotelban. A játékosok között, a kép felső részén világos öltönyben, sötét nyakkendőben Szűcs Ferenc edző. Az etiópdai labdarúgó-bajnok­ság április végén fejeződött be. A bajnoki cím sorsa csak az utolsó fordulóban dőlt el a két asmaraí csapat között. Mihelyt befejeződött a nemzeti bajnok­ság, kezdetét vette a válogatott közös felkészülése Szudán ellen. Volt mit törleszteni, hiszen a III. Barátság Kupa döntőjében ők nyertek l:0-rá. A keret tagjai hiányosan megérkeztek Addis Abebába, sok játékos részére nem biztosították a közös felké­szülés idejére a megjelenést, nem engedélyezte a munkahely részvételét a kért időben, csak jóval kevesebb napra adtak en­gedélyt. Megjöttek az etióp se­gédedzők is Diredawából és As. maréból. Személyes kérésemre sikerült felhívnom Asmarából Fekete Mihályt, ugyanis a szö­vetség vezetői — nem tudni mi okból —, nem akarták igényelni munkáját, a válogatott közös felkészítésénél. Az első mérkő­zésre 1969. május 3-án került sor Addis Abebában. Igen JÓ HANGULATBAN készülődtünk, mert az előző heti edzőmérkőzéseken a csapat jó formát árult el. A mérkőzésnek nagy jelentősége volt. Aki to­vábbjut, az tagja a 3-as döntő­nek, amelyből a győztes megy Mexikóba! A nagy tét miatt csak küzdelem alakult ki. A szudáni játékosok nyugodtabban játszot­tak, illetve „bekkeüték”. Az 1—1 —4—2 félállási formát játszották, s a két gyors csatár sok bajt okozott! Az első félidőben kapufáik jel­lemezték fölényünket, állandóan támaSdásban voltunk, de nem tudtunk gólt rúgni. A második félidőben a lestaktika most is „hozta” az egy gólt és csak na­gyon nehezen tudtunk kiegyen­líteni. Ez maradt a végeredmény is: 1:1. Tehát az első alkalmat már elszalasztottuk, de hátra volt még a visszavágó mérkő­zés, ahol — reméltem — tudunk bizonyítani és legalább egy har­madik mérkőzés lehetőségét ki tudjuk harcolni. Pár nap múlva indultunk Khartoumba, Szudán fővárosába. A reptérre való megérkezéskor a Szudán Labda­rúgó Szövetség vezetői vártak bennünket és mi bizony izzad­tunk az 50 fokos melegben. Ez érthető volt, hiszen a Sza­harában voltunk. Maga a város eléggé rendezett, szépnek mondható, de elviselhető hőmér­séklet csak a Nílus partján volt. Mi a Grand Hotelban laktunk és csak a légkondicionáló enyhí­tette a nagy meleget szobánkban. A szudániak ruhája szemre nem szép, de hasznos öltözék. Bokáig érő fehér lepel, övvel a derekukon. Így ez nagyon szel- lős és egészséges. A déli nagy melegben — délután 5 óráig — senki sem dolgozik, minden zár­va és mindenki a hűvösben, vagy a Nílus hullámaiban keres me­nedéket. Csak mi ketten indul­tunk el Fekete Mihállyal egyszer ilyen melegben városnézésre, fényképezésre, de hamarosan visszatértünk a „kissé” hűvö­sebb szobákba... Nagyon furcsa volt számunkra a balkézszabály és bizony sokszor ugráltunk a váratlanul megjelenő autók kö­zött. Khartoum A NÍLUS EGYIK partján fekszik. Itt egyesül a Kék és a Fekete Nüus. Számta­lan sok híd íveli át és a hídon átmenve, a régi fővárosba érke­zünk: Omdurmamba. Itt vannak a jellegzetes sárépületek, lapos téglalap alakú házak. Ez igazi arab világ! Nagyon híres a pia­ca, ahová mi is kinéztünk és vá­sároltunk is néhány jellegzetes­séget. A kereskedők az üzlet aj. tájában állnak és valósággal be­tuszkolják az embereket az üz­letükbe. Itt hűsítővel és kávé­val kedveskednek, majd kínálni kezdik áruikat. Mi is így jár­tunk és amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, a kedvessé­gük tovább fokozódott. Egy üz­letben minden kapható, gyíkbőr, krokodiltásika, elefántcsont-fa- ragványok, ékszerek, gyűrűk, kövek. Nagyon szeretik az alku­dozást, ez a hobbyjuk és mivel mi is akartunk vásárolni, így részünkre is kapóra jött ez a lehetőség. Hosszú alkudozás után sikerült jó üzletet kötni és a vé­gén még külön ajándékot is kap­tunk. Az arab konyha ételeit is meg­ismertük Nagyon ízletesen és változatosan főznek, a gyümölcs és hűsítő ital elmaradhatatlan. Egy napi pihenés után indul­tunk esti edzésre, a mérkőzés színhelyére. A pálya talaja a nagy hőség ellenére kifogásta­lan állapotban volt. Ezen, a pá­lyán játszott a nagy Honvéd is és amikor a szurkolók megtud­ták, hogy mi MAGYAROK VAGYUNK, a kérdések özönét intézték hoz­zánk és nem győzték dicsérni Puskás, Kocsis, Bozslk játékát. Jelenleg világítás is van a pá­lyán, de a lámpák nagyon ala­csonyan vannak és ezért vakí­tanak. Sok szudáni szurkoló volt kinn az edzésünkön és bizony nagyon hangosak voltak. Mérkő­zés napján a szokásos játékosér­tekezlet után rövid pihenő kö­vetkezett Utána indultunk a stadionba. A bejárat előtt a szurkolók tömege ácsörgött és csak körülbelül húszperces idegtépő várakozás után jutot­tunk be az öltözőbe. Kezdés után óriási hangorkán­nal melegített be a helyi szur­kolótábor. Nagyon jó mérkőzés volt melyen 3:1 arányban alul­maradtunk, bár a játék alapján a döntetlen lett volna igazságo­sabb. Sajnos, a mérkőzés alatt és a szünetben is kellemetlen per­ceket éltünk át Coca Colás ÜVEGEK REPÜLTEK, be a pályára. Egyik játékost kő­vel dobták fejbe és a lelátókon papírcsíkokat égettek. 1:0-ás félidő után történt a legfurcsább eset: a szünet letelte után két játékossal lemaradva indultunk a pálya bejárata felé, de ott a rendőrök nem engedtek ki ben­nünket a pólyára. Az egyik fiú beszélt arabul és nagy vita után I sikerült kijutnunk a játéktérre, ahol a játék már öt perce folyt és a kilenc fővei játszó csapa­tunk megkapta második gólját. Ezután a felzaklatott állapotban levő játékosoknak mégis sikerült szépíteni 2:l-re, de a végén az Idegeskedés meghozta a harma­dik gólt. É6 jött a folytatás... A mérkőzés végén a tömeg besza­ladt és elözönlötte a pályát. Mi a játékosok, vezetők, edzők egy­mástól elválasztva, egyenként próbáltunk eljutni az öltözőig. Ez a körülbelül kétperces út el­tartott 15—20 percig is, nagy- nagy szorongással. De végül is megúsztuk... Hétfőn indultunk vissza és ek­kor a vezetők LEGNAGYOBB CSODÁLKOZÁSOMRA gratuláltak a jó játékhoz, de hozzátették: — Mr. Ferenc jobb is, hogy kiesett a csapat, mert mi még úgy véljük, hogy a VB- re nem értek meg játékosaink és ezenkívül a messzi utazások is problémát okoztak volna. Ne­künk célunk eljutni a VII. Af­rika Kupa nyolcas döntőjébe, majd jól szerepelni a következő olimpiai selejtezőn és esetleg el­jutni Münchenbe! Hazatérésünk után így nem maradt más választás, mint ja­vítani a következő mérkőzésen Tanzánia ellen és kivívni a részvétel jogát a hetedik Af­rika Kupa nyolcas döntőjében való jó szereplésre! (Sorozatunkat március 17-i számunkban folytatjuk). Nemrégiben kibővített tanács­ülést tartott az MTS gyulai vá­rosi tanácsa, melyen megjelent Berták Imre, a járási pártbizott­ság osztályvezetője, Krivlk And­rás, az MTS megyei tanácsának elnöke, Kozma Antal, városi KlSZ-titkár és a tömegszerve­zetek képviselői. Tenkei Antal, a városi bizott­ság elnökének megnyitója után Hargitai József járási-városi TS­Gyepes Barnabás elnök számolt be az elmúlt két év munkájáról, melyet az MTS OT II. kongresszusán hozott ha­tározatok szellemében, valamint a párt idevonatkozó határozatai alapján építettek fel. Bevezető­jében méltatta a testnevelési és sportmozgalom fő célját, vagyis azt, hogy sajátos eszközeivel já­ruljon hozzá a szocialista tár­sadalom felépítéséhez és védel­méhez. — Védeni és fejleszteni kell az ifjúság és a dolgozók egész­ségét, segíteni kell a tömegek kulturális, szórakozási igényei­nek kielégítését — mondotta. Értékelésében kiemelte, hogy a II. kongresszus határozatai hogyan hatottak a gyulai járás­ra és városra. — A mi mozgalmunk döntően társadalmi alapokra van helyez­ve. Éppen ezért helyes a tár­sadalmi összefogás jelszava, melynek erejét bizonyítják az ősszel lezajlott egyesületi veze­tőségválasztó közgyűlések is. Ezeket a választásokat kevés ki­vétellel mindenhol segítették a párt-, állami és társadalmi szer­vek. A beszámoló a továbbiakban a szervezeti élet alakulását, a bizottságok, szakszövetségek te­vékenységét tárta fel. Méltatta a TS kapcsolatait a párt-, állami, társadalmi, tömeg­szervezetekkel, és a gazdasági intézményekkel. Nyomatékosan foglalkozott az iskolai testneve­léssel és a tömegsporttal, vala­mint a káder-, agitációs és pro­pagandamunkával. Kitért a gaz­dasági és létesítményhelyzetre. A beszámolót Hargitai József a II. kongresszus jelszavával fejez­te be: „Szélesebb alapokon, ma­gasabb színvonalon a testneve­lés és sport fejlesztéséért.” A tanácsülés nagy érdeklődés­sel hallgatta végig az értékes beszámolót, ért bizonyítják a tartalmas hozzászólalások is. Zsótér Antal, a járási—városi NEB elnöke a TS-éknek, a tö­megszervezetekkel való jó viszo­nyát méltatta. Kitért a NEB el­múlt három évi ellenőrzéseire. Szék igazolják, hogy a sportkö­röknél a pénzügyi fegyelem megszilárdult, a társadalmi tu­lajdon megbecsülése és kezelése megfelelő. Pálos Lehel dszóedző a lehetőségek városának nevez­te Gyulát. Az első igazi mun­kában eltöltött év az úszó szak­osztálynál — a város sportmoz­galmának centenárium éve volt Üszónyelven mondva „meg­mozdult a víz”. — Számos fi­gyelemre méltó eredményt ér­tünk el, — mondotta —, melyek közül kiemelkedik Nagy Juli­annának a 100 m-es mellúszás­ban elért vidékbajnoki arany­érme. Problémát jelent az úszók megfelelő sportorvosi vizsgála­tának hiánya — hangoztatta. Szerb József, a Geszti TSZSK gazdasági vezetője a falusi spor­tolók nehézségeit vetette fel. Dér Lajos, a járási tanács vb- elnökhelyettese az iskolai sport­létesítmények fejlesztési irány­elveit ismertette. Sajnálatát fe­jezte ki, hogy a tornatermek az iskolai beruházások sorrendjé­ben az utolsók között vannak... Számos általános iskola még ud­varral sem rendelkezik! Kozma Antal elmondotta, hogy a KISZ-nek nincsenek olyan anyagi lehetőségei, hogy a tömegsportban elért teljesít­ményeket jutalmazni tudja, en­nek megoldását az szb-vel kö­zösen rendezett megmozdulá­sokban lehetne megtalálni. Vá­rnái Zoltán, mezőgyáni SK el­nök az ottani sportkör büféjé­nek példáját hozta fel követen­dő példaként. A sportköri ta­gok és sportolók szórakozását televízió sakk, társasjátékok biztosítják, amelyek jól szolgál­ják a sportolók kulturált ösz- szefogását. Krivik András mér­legelte az MTS két kongresszu­sa között elért eredményeket Helyesnek ítélte a gyulai TS munkájában a differenciáltsá­got, amely az általánosítás egy­ségével összhangban — a jó Nagy Julianna (Fotó: Leel-ösy) munka módszertani alapja. El­mondta, hogy hazánk felsza­badulásának 25. évfordulója al­kalmából rendezett versenyek zömét Gyulán fogják lebonyolí­tani. Hiányolta, hogy az ország- gyűléseken az elmúlt 6—7 évben »a. egy kivétellel — nem hang­zót el sportvonatkozású felszó­lalás! Szólt arról is, hogy az el­következő ötéves tervben a kor­mány nagyobb támogatást tud biztosítani Békés megyének. Györgydeák Zoltán elnökségi tag hozzászólásában kifejtette, hogy az iskolák életében még mindig nincs megfelelő helyen a testnevelés szerepe. Minden szakköri és más foglalkozás elő­térbe kerül — a testnevelés ro­vására. Jász József elnökségi tag g létesítménygondokat említette meg felszólalásában. A hozzászólásokra Hargitai József válaszolt. A tanácsülés befejező aktusa­ként került sor „Gyulg város 1969. évi legeredményesebb sportolója” plakettek és okleve­lek ünnepélyes átadására. Ezt a címet nőknél Nagy Julianna, a MEDOSZ úszója, férfiaknál Gyepes Barnabás salakmotoros érdemelte ki. Gyula város 1969. évi legeredményesebb csapata címet a Gy. MEDOSZ NB 11-et labdarúgói kapták. Hargitai József beszámolóját tartja. A kép bal szélén Berták Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom