Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

Az új világ kezdete A jelenben ott vibrált, gyűrű zött a negyedszázad történelme miután Pránóczy Iván barátom, a Hazafias Népfront szarvasi bizottságának elnöke vasárnap délután köszöntötte az asszo­nyokat, lányokat az Árpád, a mostani járási tanács, díszter­mében és Vrbovszki György, az MSZMP városi bizottságának első titkára emlékező szavait hallgattam a nőmozgalom jubi­leumi ünnepségén. Eközben, de sokszor végighordtam a szemem a terített asztalok mellett ülő­kön. Negyedszázad percnyi idő a történelemben, de micsoda ne- negyszázad! Ennek kezdetén léptek nyíltan a társadalmi éle­tet befolyásoló porondra azok a szarvasi asszonyok, lányok, akiknek arcán azóta megkopott a virulás, és vannak, akik nem is mehettek a jubileumra, mint a két Sonkoly-mama, hiszen már akkor is benne voltak jól a korban, amikor kibontották a nőszövetség zászlóját s most már csak emlékük él, mert közben küzdelmes életük végé­re értek. De mennyi sok szép emléket őriznek eszükben — szí­vükben e küzdelmes időkről azok, akik a grófi kastélyban létesített napközi otthonban fel­váltva vigyáztak a picinyekre, akik iskolát meszeltek, hogy a háború szennyét kitakarítsák a tudást szerző várak falai közül. És mind ezt benső parancsra tették, az eszük, szívük diktál­ta ezt, mert új életet akartak lehelni a háború okozta bénult­ságba. És sikerrel tették, amit tettek, megérte a küzdelmet, a fáradozást, hiszen közben fel­nőtt egy új nemzedék, amely közül sokan a jubileumon is ott voltak. Az óvónőképző egyik kó­rusa népdalcsokorral kedveske­dett a történelmi idők hőseinek, a gimnázium egyik tanulója pe­dig elmondta Vas István versét: Óda a tegnapi asszonyokhoz. S ott voltak azok az asszonyok is, akiknek most virul az arcuk, akik a ma történelmének az ala­kítói, akik akkoriban üde gyer­meki szemükkel nézték mamáik siető lépteit. Most ők sietnek, mert most is soka munka, s ők is szép emlékeket akarnak hagyni a felnövő nemzedéknek, és még szebb, jobb életet akar­nak, mint amilyen az övéké, amelyért negyedszázaddal ez­előtt oly' sokan meszelőnyelet fogtak, ügyeltek a gyermekekre. Mert így kezdődött az új világ... —ei Könyvíordítások Egy UNESCO-összeállítás sze­rint a világ leggyakrabban le­fordított szerzője Lenin. Két- százhuszonkét fordítással ő áll annak a táblázatnak az élén, amelyet 1967-ben 200 országból összegyűjtött adatok alapján ké­szítettek el. Második helyen kö­vetkezik a belga születésű, fran­cia nyelvű író, Georges Simenon 143 fordítással, s utánuk sor­rendben Enid Blyton, angol if­júsági író, s csak ezután Shakes­peare. A „komoly írók” között egy­formán 57 fordítással szerepéi Mao Ce-tung, Jean Paid Sartre francia filozófus és az indiai Swaimi Vivekananda — álla­pítja meg az UNESCO-áttekin- tés. (MTI) Okosan, hasznosan — Mi olyan drága egy I ilyen kis lakóházon? Nem le- í hetne olcsóbban megcsinálni? I — Típusterv, elnök elvtárs és; mindennek megvan szabva az ára. — Haj, haj. Sok az az 500 ezer forint — vakarja őszülő fejét Földi László, a kertészszi­geti Győzelem Tsz elnöke és már vagy negyedszer lapoz vissza az előtte fekvő kataló­gusban arra az oldalra, ame­lyen az agronómuslakás alap­rajza és homlokzati rajza van. — Hiába, ez a legszebb, leg­célszerűbb. Ha nem lehet ol­csóbban, rendben van. Ezt épít­jük. — Szóval ebből a típusból két lakást — erősíti meg Dé­nes György, a Békés megyei Beruházási Vállalat mezőgazda- sági osztályvezetője az elnök döntését és Pluhár Zoltán, a vállalat műszaki ellenőre már jegyez is a vastag naplóba. Komoly tárgyalás, alkudozás közepette találom ugyanis a közös gazdaság vezetőjét a be­ruházási vállalat szakemberei­vel. Arról folyik a vita, a szó, hogy a tsz 1970-ben tervezett építkezéseit hogyan lehetne a legolcsóbban, a legjobban meg. csinálni. — Igen, mindent a megrende­lő kívánsága szerint. Ez a jel­szavunk — mondja Dénes György — különben nem ma­radhatunk versenyben a ME- ZÖBER-rel. — 3ó dolog ez — veti közbe az elnök —, legalábbis nekünk. A megbeszélés azután j a 800 férőhelyes süldőszállás tervezésénél elhúzódik egy ki-1 csit. A termelőszövetkezetnek j ugyanis egyedi tervezésre van j szüksége. Ezt külön ki kell szá- | mítani a szakembereknek. De J nemcsak a tervezők számolnak, | számol az elnök is. — Olyan süldőszállás kell ne- i künk — néz fel a papírlapról j Földi László —, amelyikben | belső etetéssel, súlycsökkenés nélkül tarthatjuk a 270 kocánk 15 kilós súlyban elválasztott [ malacait. — Meg tudjuk csinálni, de J csak önetetővel — válaszolnak | a partnerek —, nézze ezt a > vázlatot. Ilyenre gondolt? — Igen, ez jó lesz — nyújtja j vissza az elnök. — Miből legyen a belső elvá­lasztás? Szerfadeszkából vagy j vasból? Milyen burkolatot kér- i nek? — SzerfadesZka, meleg bur- j kólát — hangzik a határozott! válasz. A szerfadeszika alkal- | mazása körül egy kis vita ke- j rekedik, de a megrendelő ld-1 vánsága... hát igen. A pénz ha­tározza meg az anyag minősé­gét. — 'A fűtés? — Olajkályha, légbefúvatás- sal. — Rendben van. S az elnök óvatosan rákér­dez. — Mennyiből tudják ki­hozni? A tervezők számolnak, lapozgatják a szakkönyveket. Sűrűn száll a cigarettafüst. Végre elhangzik a legfogósabb mondat. — Egymillió forint. Menet közben ez a szám változhat. Lehet egy-két százezerrel több vagy kevesebb. — Ez nehéz. Nagyon nehéz — sóhajt az elnök. — Megmon­dom őszintén, kevés a pénzünk, kétmillió forintból kell meg­építeni a két agrolakást, a há­romszáz férőhelyes juhelletőt és a süldőszállást. Ezt is csak 50 százalékos állami támoga­tással tudjuk megcsinálni. így számoljanak! S a papírok fölé hajló férfi­ak bizonyára azt sem veszik észre, hogy az elnöki iroda ab­lakán besüt a tél végi nap, próbálgatva sugarainak mele­gét. Nem hallják az olvadó hő­ié kopogását az ereszcsatorná­ban, csak számolnak, kalkulál­nak, terveznek, mert kell a hús az országnak, szükség van a süldőszállásra és a juhelletőre. Együtt törik a fejüket. Partne­rek az építésben, a termelőszö­vetkezet gyarapításában. Bár­mennyire is megnéznek minden forintot külön-külöm, de egyet akarnak. Felépíteni az állat- szállásokat, könnyíteni az em­ber munkáján. S a fejtörésnek van értelme. Megegyeznek. A megbízási jegy­zőkönyv aláírása után, régi jó szokás szerint egy-egy kupica kisüstivel „pecsételik” .meg a sikeres tárgyalást. Dél már jóval elmúlt. Nézem a fáradt elnököt, de aztán mé­gis csak megkérdezem, mik a további terveik. — Jövőre? Ha sikerül a ter­Tudósitónk jelenti Mezőmegyerről: Négytantermes iskola épül — Márciusban megalakul a víztársulás lesz. A vitából kiderült, hogy a tanácstagok saját községük ren­dezését, valóban közügynek tart­ják. Back Gyula Mczőmegy eren a legutóbbi községi tanácsülésen valamennyi tanácstag megjelent. Ezt a nagy érdeklődést az váltotta ki, hogy idejében ismertették a napirendi pontokat, melyek kozott szere- .■ua„,Hli,ll,iH>l(llllllllalaallafiaa9llll pelt az ez évi tanácsi költségvetés , jóváhagyása. Ebben az évben igen sokat szeretnének megva- lósítahi a mezőmegyeriék. Első­sorban 400 négyzetméter járda­építést. Március végére elkészül a vízművesítéei tanulmányterv, ékkor alakítják meg a községi víztársulást is. Hasonlóan a já­rási tanács vb művelődésügyi osztályától kapott biztatás alap­ján a negyedik ötéves tervben egy négytantermes iskola meg­építésére is sor kerül. Ugyancsak 16 kilométer vízlevezető árkot més, akkor száznyolc férőhe­lyes marhaistállói építünk. Re­mélem legalább olyan jó évet zárunk, mint tavaly. Tízórás napi munkára 109 forintot fi­zettünk ki tagjainknak. Mialatt kifelé ballagok a tsz irodájából, jólesően gondo­lok arra, hogy a kertészszigeti közös gazdaság jó nevet válasz­tott A Győzelem név kifejezője annak a kemény munkának, amellyel a szép eredményeket elérték. Botyánszki János kell tisztítani, azonkívül komoly munkát kíván az átereszek cse­réje, tisztítása, valamint a jár­dák karbantartása. A tanácsülés megtárgyalta az 1970. évi költségvetés bevételét és kiadását, amit 546 ezer fo­rintban fogadott el. Azonkívül a község ez évi fejlesztési alap be­vételét és kiadását 178 ezer fo­rintban szabta meg. A tanácsta­gok szenvedélyes vitákkal bizo­nyították, hogy érdeklődésük nemcsak időtöltés. A pénzügyi állandó bizottság elnöke például úgy foglalt állást, hogy 1950 óta türelmesek voltak az iskola épí­tésének várakozásában. Most már cselekedni kell. Hasonló gondo­latot fejtegetett az iskola igaz­gatója is: legyen társadalmi ügy az iskola építése — mondotta. A tűzoltó-szertárban tanuló gyere­kek helyzete sem rózsás. Az egyik tanterem, ahol a legkiseb­bek tanulnak, összed6léssel fe­nyeget. Ki lesz a felelős? Bezzeg , jön majd a kapkodás, ha baj ! 25. Közeledett a felszabadulás órája. Az SS-orvosok parancsot adtak valamennyi beteglista el­égetésére. A foglyoknak az ér­tékkamrákban össze kellett »cso­magolniuk az SS számára az elrablóit ékszereket és egyéb ér­téktárgyakat. Himmler paran­csot adott, hogy a Vörös Hadse­reg közeledésével, 25 000 foglyá­val, asszonyokkal és gyermekek, kel együtt, a levegőbe kell rö­píteni a ravensbrücki koncent­rációs tábort. A parancs végre­hajtása azonban lehetetlennek bizonyult. Ütlegelve, 20 000 ál­dozatot kergettek a környező erdőkbe, de 3000-en visszama­radtak, mert az SS-vadállatok- nak egyszerűen már nem volt idejük arra, hogy végezzenek velük. Az erdőbe kergetett asz- szonyok halálmenetét Mecklen­burg felé akarták irányítani, de nem került rá sor, mert a 20 000 nő egyszerűen megtagad­ta a parancsot és ellenakcióval fenyegette meg az SS-t. A szovjet csapatok közelsége arra késztette az SS-legényeket, hogy minél hamarabb elpárologjanak. Néhányat közülük vissza tartot­tak és agyonvertek. A táborparancsnok, Suhren ravasz tervet agyait ki. Odette Churchill, az angol miniszterel­nök egyik lánya Franciaország­ban ellenállóként a fasiszták kezei közé került és Ravens- brückbe hurcolták. Suhren álta­la akarta saját életét megmen­teni. Betuszkolta kocsijába és magával vitte, megfenyegette, hogy megöli* ha neki akár a ha­ja szála is meggörbül. * A buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai április 11-én fel­szabadították önmagukat. Bátor tettük nem spontán reakció volt, hanem sokéves politikai és ka­tonai előkészítő munka eredmé­nye, amit a tábor illegális nem­zetközi bizottsága végzett állan­dó életveszély közepette. A kipróbált, edzett antifasisz­ták, elsősorban a kommunisták már a II. világháború kez­dete előtt láttak hozzá fe >yve­rek és lőszer szerzéséhez. 1941— 1945 között szovjet, lengyel, francia és német ellenállási har­cosok működtek együtt más Üj termék a „palántagyárban” A tótkomlósi Viharsarok Tsz valóságos „palántagyárat” ren­dezett be a termálvíz-fűtéses hajtatóházában. Csupán a ház» táji gazdaságok megsegítésére félmillió darab, tápkockában előnevelt paprikapalántát állí­tanak elő. Gyulára, Mtedgyes- egyházára. Szegedre és máshová szállítják a komlóéi palántát. A kedvezőtlen időjárás ellenére a palánta értékesítés megkezdő­dött. Ütést tart as SZMT elnöksége A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának elnöksége már­cius 13-án, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel tartja e havi ülé­sét Békéscsabán, a MEDOSZ- székházban. A tanácskozáson először a Mezőhegyesi Állami Gazdaság 1969. évi Vállalati Munkavédelmi Szabályzatának végrehajtását, valamint a hiú- esetek csökkentésére tett intéz­kedéseket vitatják meg Ezután a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról szóló kormányrendelet és a SZOT-ha- tározat végrehajtásának megyei tapasztalatait értékelik. Végül az elnökségi ülésen azt elemzik, hogy az 1969. negyedik negyed­évi taggyűlések alapján miként érvényesül és fejlődik a szak- szervezeti demokrácia a KPVDSZ és a MEDOSZ megyei bizottságá­nak területén. Az elnökségi ülé­sen szerepel ezenkívül az 1969. évi üdültetésről és az idei fel­adatokról összeállított tájékoz­tató jelentés. nemzetiségű antifasisztákkal, öt- kos fegyver- és lőszeraktár lét­rehozása érdekében. A felszaba­dító harcra kiválogatott antifa­siszták puskákat, géppisztolyo­kat, lőszert, kézigránátokat, ol­dalfegyvereket kaptak. Április elején az amerikaiak egyre közeledtek. Az SS nyug­talanná vált, mert parancsot ka­pott a tábor evakulására. Az il­legális táborparancsnokság ki­adta a jelszót: „Mteg kell tagadni az engedelmességet az SS-nek!” Ekkor azonban megrekedt az amerikai csapatok előretörése és az SS 29 000 foglyot indított „út­nak”. A táborban 21 000-en ma­radtak. Az illegális táborpa- rancsnokság katonai központja április 11-én parancsot adott a kitörésre. Az antifasiszták és az SS kö­zött kibontakozott kíméletlen harcban a foglyok győztek. Sok SS-banditát öltek meg sokan pedig kezeiket feltartva, szűköl­ve álltak egykori áldozataik elé, hogy gyáván, a meg nem érde­melt kegyelemért könyörögje­nek. A nemzetközi tábori pa­rancsnokság tagjai, akik között sok volt a kiemelkedő antifa­siszta harcos, megtiltották az el­fogott SS-ek kivégzését. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy rendes bírósági eljárás ítélkez­zék felettük. Az amerikaiak azonban késle­kedtek. Fennállt az a veszély, hogy az elfogott SS-ek ellentá­madást indítanak. A tábort biz­tosítani kellett. A foglyok fegy­verrel a kézben védték meg ne­hezen kivívott szabadságukat. Az első amerikaiak csak két nappal később jelentek meg a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom