Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
A Gyulai Járási Népművelési Tanács az idén négyszer tanácskozik A Gyula! Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta a Járás Népművelési Tanács 1970. évi munkaprogramját. Első alkalommal májusban ülésezik a népművelési tanács. A telekgerendási és a sarkadi művelődési házak igazgatói tartanak tájékoztatót a szakszervezeti művelődési házak és klubok munkáiéról. Megtárgyalják a felszabadulási és a Lenin-centená- riumi ünnepségek módszertani tanulságait, tapasztalatait is. A júliusi tanácskozáson a járási KISZ-titkár beszámolóját vitatják meg, aki a művelődési házak és helyi KISZ- szervezetek kulturális együttműködéséről tart előadást. A járási népművelési felügyelő tájékoztatója a népművelők szakmai felkészültségéről, a szakreferensi hálózat tevékenységéről számol majd be. A Gyulai Népművelési Tanács ebben az évben még két további alkalommal ülésezik: szeptemberben a népművelési évad munkáját és a TIT járási tevékenységét értékelik, novemberben pedig a féflfüg- getlenitett könyvtárosok és a kisközségek népművelési munkáját elemzik. ges” alkalmazására Bevethető készlete 250 ezer tonna volt, ebből 20 ezer tonna a rettenetes halált okozó tabun. Göring légihadereje 1000 tabunbombával rendelkezett és további 1 000 341 bomba várakozott arra, hogy fehér-, zöld- és sárgakeresztes gázra! töltsék meg. Északnyu- gat-Németországban 75 000 ta- bungránátot, a Bécs melletti Steinfeldben pedig 32 000 sárga, keresztes gránátot raktároztak. Különösen Goebbels sürgette, hogy végre meginduljon a gáz- háború. A katonák azonban taktikai okokból nem szánhatták rá magukat. Attól tartottak, hogy az erősen megtizedelt német kötelékek nem tudnának ellenállni az ugyancsak mérgesgázzal bekövetkező ellencsapásnak. Elsenhower és Churcill drasztikus figyelmeztetéseket intéztek hozzájuk. A polgári lakosságról nem is beszéltek a vezérkariak, s nők és a gyermekek élete közönyös volt számukra. Breslautól (ma Wroclaw) 40 kilométernyire északra, az Odera jobb partján terül el egy kis városka, Dyhemfurt Az IG- Farben konszern egyik legfontosabb mérgesgáz gyára volt ott. Az X. Bjelorusz Front támadó ékjei gyors ütemben közelednek. Mivel az IG-Farben embereinek kedves az életük, gyorsan továbbállnak, anélkül, hogy a mérges gáz-készletekkel törődnének. Két föld alatti tartályban óriási mennyiséget tárolnak. A konszern egyik legtekintélyesebb igazgatóját, a Ludwig- shafenben székelő dr. Ambrost rendkívül felháborítia menekülésük. Kimondhatatlanul fél a felfedezéstől és a leleplezéstől. Azzal a kéréssel fordul az illetékesekhez, hogy egy német rohamosztag keljen át az Oderán és semmisítse meg a mérgező anyagokat. A legfiatalabb nád főtiszt, a Közgyűlés cl a lakásszövetkezet Korábban a békéscsabai lakásszövetkezet február 20-ra tervezett első köz. gyűlése elmaradt. A másodszorra hirdetett közgyűlés előtt felkerestük Bakos Jánost, a lakásszövetkezet igazgatóságának elnökét, hogy választ kérjünk olyan, a lakókat anyagilag közvetlenül érintő kérdésekre, amelyek kimaradtak a közgyűlés tervezett napirendjéből. Választ szerettünk volna kapni arra; hogy a közös gazdálkodás az alapszabályban rögzített feltételek szerint folyik-e, egyértelműen a tagok érdekeit képviseli-e az igazgatóság és egyáltalán, mi az igazság az utóbbi hónapokban lábrakelt híresztelésekből? Mert a lakóte3/1970. EVM—AH-rendelet előírja azt, hogy a lakásszövetkezet a tagnak vagy bármely más lakásszövetkezetnek végzett munkáért csak ráfordítási alapon számlázhat. Nem jogosult a lakásszövetkezet többletbevétel képzésére sem, hanem csak any- nyira, amennyit az alapszabály értelemszerűen rögzít. A gázbekötések költségeit tartalmazó számlák egyes tétel® ugyanis elérik, sőt meghaladják az állami árakat. Az előzetesen közreadott közgyűlési beszámoló nem tájékoztat arról, hogy visz- szatérítik-e a lakóknak a helytelen számlázásból befolyt többletet. Igaz, néhány számlakorrekcióra mór eddig is sor került, de ezeknél nyilvánvaló volt a számszaki hiba nem tervezi a vezetés. De ettől függetlenül már növekedtek a költségek, mert 1970. január 1- től a gondnokság adminisztratív alkalmazottainak bérét felemelték. Felmerül a kérdés, mi ennek a pénzügyi fedezete? Kíváncsian ”közgyűlést és reméljük, hogy a szövetkezet tagsága megjelenésével bizonyítja, hogy érdekli miként gazdálkodnak a lakásszövetkezet pénzével, vagyonával; s a lakótelepen gondot jelentő témák nyílt feltárásával törekszik a lakásszövetkezeti tagok érdekvédelmének és az alapszabályszerű ügyintézésnek a biztosítására. Brackó István 12 év alatt négy és fél eser baleset A közelmúltban jelent meg az országos baleseti statisztika, amely foglalkozik megyénk közlekedést helyzetével is. Békés megyében az elmúlt 12 év alatt 4 ezer 414 olyan baleset történt, amely sérülést vagy halált okozott. 1958-tól vizsgálva a baleseteket, ezek évről évre emelkednek. Mig 1958-ban 81 olyan baleset történi, ahol az anyagi kár mellett emberek jártak szerencsétlenül. addig ez a szám 1968-ra a duplájára emelkedett. A balesetek számának, emelkedése nyilvánvalóan összefügg a gépjárműpark erőteljes növekedésével is. Míg megyénk útjain 1958-ban 15 ezer, jelenleg több mint 45 ezer gépjármű közlekedik, örvendetes viszont, hogy az elmúlt évben valamelyest csökkent a balesetek száma megyénkben, az 1968-as évhez viszonyítva köz-' 6 százalékkal. Versenyt, de milyet? lepen jó néhány dologról csak fejcsóválva beszélnek az emberek. Megkérdeztünk jó néhány lakásszövetkezeti tagot s az ő véleményük adta a végső indítékot elhatározásunkhoz, hogy érdeklődjünk az igazgatóság elnökénél. Ám a vitás kérdésekre elfogadható választ, sajnos, nem kaptunk. A közgyűlés előkészítésével kapcsolatban az alapszabály előírásainak mellőzéséről február 26-án megjelent cikkünkben szóltunk. Beruházási szakembereket kérdeztünk , meg arról, hogy mi a véleményük — a Lakásszövetkezeti Híradóban is publikált — a szövetkezet által végzett munkák ipari tevékenységének (gázszerelés, szobafestés, mázolás) többletbevételeiről. Együttes vélményünk szerint a lakásszövetkezet nem tartia be az árképzésnél a 44/1967. ÉVM— ÁH rendeletet. A számlázás nem ellenőrizhető, a műszaki ellenőrzések csak formálisak. A 32 esztendős Sachsenheimer vezérőrnagy kap parancsot az operáció végrehajtására. Knüppel ezredes közli vele a konszern által óhajtott harci feladatot. És megkezdődik az öngyilkos vállalkozás. Miközben egy specialistákból álló csoport, két professzor vezetésével, a mérgesgázokat az Oderába engedi, számtalan katona áldozza életét. Sachsenheimer vezérőrnagy pisztolyával fenyegeti meg a „gyávákat”. Dr. Ambros azonban végre fellélegezhet •** A náci vezető klikk elképzelései szerint a totális háború fogalmában a totális rombolás is bennfoglaltatik. A nácik zsargonjában ez a „felperzselt föld taktikáját” jelenti. Olykor előfordul, hogy a ve- • zérkariakat meglepik az ese- : mények és nem tudják, hogyan • valósítsák meg saját őrült el- ! képzeteseiket. : Poleck ezredesnek is égnek ! mered a haja. Jelentést készít s feljebbvalójának: „Az előkészí- ; tett intézkedések a kiürítésre és | rombolásra keleten nem bizo- | nyúlnak megfelel őeknek, mert ■ az események gyorsabban halad- ■ nak, a front sokkal gyorsabban ! közeledik nyugat felé, mint várható volt A Wehrmacht vezérkara ezért javaslatot terjesztett elő az irányelvekre vonatkozóan a párt kancelláriának...” Az „irányelvekre vonatkozó javaslat” a „legmagasabb” tetszésre talált és a rombolási, később „Neroparancsnak” nevezett utasítás alapját képezte, amelyet a Führer 1945. március 19-én írt alá. A parancs így szól „Valamennyi katonai, közlekedési, hírközlési, ipari és ellátási berendezés, továbbá valamennyi dologi érték a Birodalom területén megsemmisítendő”. (Folytatjuk) Kifogásoljuk UÄ a kérdésre — milyen alapon kapott gondnoki lakást az elnök sógora — azt a furcsa feleletet kaptuk, hogy a gondnokot az igazgatóság és nem az igazgatóság elnöke juttatta a lakáshoz. A Lakásszövetkezeti Híradóból értesültünk arról, hogv a közös vagyonhoz négy szolgálati lakás is tartozik. Ezeket az igazgatóság elnöke szerint állami dotációként kanta a szövetkezet. Ám, a mérlegből e tény nem derül ki. A konyha finanszírozását illetően is kételyeink vannak. Igaz, a Lakásszövetkezeti Híradó konyhai veszteségekről nem tesz említést, holott február 13- án Frisnvicz István ügyvezető arról nvilatkozott, hogy tízezer forint dotációt az Ipari tevékenység bevételéből a konvhai veszteségek csökkentésére elszámolt. További széoséehibáia a dolognak, how jelentős a konyhai szolgáltatást igénybe vevő nem szövetkezeti tagok száma, míg a veszteségeket a szövetkezeti tagság viseli. A konyha nyereségesnek való feltüntetése azt a tényt látszik igazolni, hogy nem megfelelő mérlegbeszámoló készült, mert már a költségvetési felosztási ívekről eltűnt a veszteség, holott az ilyen „kozmetikázás” a legsúlyosabb könyvelés-technikai vétségek egyike. Nem kaptunk elfogadható magyarázatot a régi számlakeret alapján történő szabályta'an gazdasási elszámolás okáról sem. Nincs utalás a beszámolóban a termelői és nem termelői bérek felhasználásáról. Tapasztalataink szerint a lakásszövetkezet vállalatszerű gazdálkodást folytat, többlet bevé_ telt képez és indokolatlanul szed be különféle címen pénzt a tagoktól. A költségekről elszámolni csak zavarosan tudnak. Súlyos vádak ezek. A közgyűlésen a sor. hogy értékelje a szövetkezet elmúlt évi tevékenységét. valamint az igazgatóság és a felügyelő bizottság munkáiét. Holnap estig nyitott kérdés, hogyan fogiák helyesbíteni a helytelen számlákat. Az igazgatóságra vár az „állami dotációként” kapott lakások ügvének megnyugtató tisztázása is. Az üzemeltetési költségek felemelését Tovább fejlődik Körösnagyharsány Körösnagyharsány ez évi fejlesztési alapja 224 ezer forint. Nem nagy összeg, mégis sokat jelente kis község további fejlődésében. A belterületi utak és járdák javítására húszezer forintot, kívánnak fordítani, az 1971-ben épülő új postahivatal helyének kisajátítási költségedre is biztosítottak nagyobb ösz- szeget. A községi könyvtár új könyvek vásárlására, a sportolók pedig a felszerelés bővítésére kapnak jelentős összeget., G azdaságirányításunk mai rendszerének fontos vonása, hogy teret enged a vállalatok versenyének, illetve versenyre ösztönzi, készteti őket. Szocialista alapokon álló népgazdaságunkban természetesen csak olyan versenynek van létjogosultsága, amely hozzájárul a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséhez, a minőség, az ellátás javításához, a választék bővítéséhez. Ebből az alapelvből fakad a monopóliumok megítélése is. Az ipar számos területén célszerű a termelés koncentrációjának, szakosításának, tömegszerűségének előnyeit érvényesítő nagyvállalatok működése. A mi körülményeink között elkerülhetetlen, hogy jó néhány nagyvállalat, különösen az alap- anyaggyártó ágazatokban monopolhelyzetbe jusson. Ez viszont könnyen vezet elkényelmesedéshez, a műszaki fejlesztés elhanyagolásához, árfelhajtó törekvésekhez, a vevők kiszolgáltatottságához. Ezért nem ad az állam hatósági jogkört a vállalatoknak, s ezért igyekszik közgazdasági szabályozókkal, ellenőrzéssel és különféle versenyformák támogatásával is kiküszöbölni vagy legalábbis csökkenteni az említett veszélyeket. Még nem állíthatjuk, hogy ezen a téren túljutottunk a feladat nehezén. M ádképpen jelentkeznek a versennyel összefüggő problémák és tennivalók a feldolgozó iparban. Itt a szükségletek egyedibb jellege, a rugalmasság, a gyártmányok gyors cserélődése és más okok miatt a közepes, sőt esetenként a kis vállalatok is előnyösebben működhetnek, mint a nagyok. Hasonló a helyzet a különféle szolgáltatások terén is. Ebben a gazdasági körben tehát teljesen indokolatlan, sőt káros volna monopolhelyzetű -vállalatok létrehozása, illetve fenntartása. A verseny kibontakozása a legutóbbi két év folyamán biztató, de még mindig csak kezdetinek tekinthető eredményeket hozott mind a feldolgozó iparban, mind a szolgáltatások fejlesztésében. Különösen a szövetkezetek — mégpedig a tsz-ek, a fogyasztási és a kisipari szövetkezetek egyaránt —, hoztak új színt, pezsgést ebbe a versenybe. Ennek kedvező hatása viszonylag rövid idő alatt érezhetővé vált, annak ellenére, hogy bár elvileg tisztázott és elfogadott. gyakorlatilag még nem valósult meg teljesen az állami vállalatok és a különféle szövetkezetek egyenjogúsága. Ha a verseny feltételei valóban azo; nosak lesznek, akkor még erőteljesebben megmutatkoznak előnyei nemcsak a fogyasztók, hanem az egész népgazdaság szempontjából. S ajátosságai folytán megkülönböztetett figyelmet érdemel a kereskedelmi verseny. Ha állami vállalatok egymással, szövetkezetek állami vállalatokkal és egymással versengenek az ellátás javításában, annak feltétlenül hasznát látjuk. Sőt, a magánkereskedelem is számottevően hozzájárul bizonyos kereskedelmi ágazatok munkájának tökéletesítéséhez. Sajnos, vannak olyan tapasztalatok, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a monopolhelyzethez régebben hozzászokott vállalatok minden áron ellenzik a versenyt. Szembetűnő ez például némely élelmiszeripari vállalat. illetve tröszt és felvásárlóvállalat magatartásában. A termelőszövetkezeti törvény, s néhány más jogszabály lehetővé tette a tsz-ek tevékenységi körének bővítését. Az utóbbi években el is kezdődött a folyamat, amelynek eredményeként különféle tartósító üzemeket létesítenek, üzleteket nvitnak termelőszövetkezetek. Jöttek létre beszerzési, értékesítési, feldolgozásra alakult szövetkezeti társulások is. Az eddigi eredmények azonban még lehangolóan szerények. Hogy nem izmosabbak, ennek egyik oka az érintett — gazdaságilag már régebben megerősített. sokkal jobban felszerelt — vállalatok ellenállása, az egészséges fejlődést akadályozó fellépése. Nem lehet másnak minősíteni például azt, hogy ha valahol egy tsz vagy fogyasztási szövetkezet pékséget és ken vérboltot nyit, akkor a sütői par csak azért is csinál ugyanott eg.y másikat. Ahelyett, hogy a valóban rászoruló helyeken gondoskodna a kenyérellátás megjavításáról. Előfordultak hasonló jelenségeit a zöldség-, gyümölcsfelvásárlás és a konzervipar területén, de még a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetek között is. S emmi értelme sincs annak és megengedhetetlen hogy szűk vállalati érdekek vélt védelmében bárki is akadályozza a helyesen értelmezett verseny kibontakozását. Mint ahogyan ártalmas a társadalomra az is, ha verseny címén valójában éppen azoknak az erőknek1 a gyengítésére törekszenek, amelyek előbbre vihetik a termelést, a szükségletek kielégítését. a p.
