Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
Egy a tizenegy közül: Az idegenforgalmai jelentő gyógjtuiwo Küszködtek gondokkal, bajokkal, de megérte — így mondta beszélgetésünk során Lehoczki István, a nagyközség tanácsának elnöke. A küzdelemben eggyé forrt a csaknem 9 ezer lakos. (Pontosan 8 ezer 804.) A községből már nemigen vándorolnak el más területre. Nem vándorolSegítséget kér a romos iskola (Fotó; Deménjr) Már nemcsak Orosházán, de Komioson is sokasodik az „ostornyél”. Az orosházi járáshoz tartozó több mint 220 éves Tótkomlós nevenek eredetét a krónikások úgy jegyezték fel, hogy sok komlót termeltek akkor ezen a vidéken. Lehet, ám ennék bizonyítása a történészek feladata. Egy azonban igazolt; hogy 1746-ban Szent György napján Szentand- rásról nyolcvan család költözött ide, akik szlovák ajkúak voltak. Ezután a falut Tótkomlósnak nevezték el. 1947-ig a község lakossága 90 százalékban szlovák nemzetiségből tevődött össze. Az 1947—48-as csehszlovákiai áttelepülés után ez a százalékarány csökkent úgy, hogy jelenleg a lakosság mintegy 60 százaléka szlovák és 40 százaléka magyar anyanyelvű. Jól megértik egymást. Pártunk határozata értelmében a helyi tanács megfelelően foglalkozik a nemzetiségi politikából adódó nem könnyű feladatok megoldásával. Ennyit bevezetésképpen és hadd mondjam él, hogy mennyire megkapó volt a határ ottjár- tunkkor. Szerencsére az eső ép. pen nem esett, a földeken a szövetkezet gépei sürögték, forogták mély barázdát húzva, szinte biztatva a szemlélőt: az idén is jó termést akarnak betakarítani. Nem tagadom, hogy őszintén sajnáltam őseinket, akik még alig több mint száz esztendeje faékét használtak a szántáshoz. Jót mosolyogtam azon a történeten is, hogy még 1861-ben a falu egyetlen cséplőgép-vásárlását is alig engedélyezték Lopusnyi Mátyásnak. Persze, ezt már elA szabadságot hirdető feledtette mindenkivel a kombájnok hada. És hogy „megtréfálja” az embert az élet: ugyan- is dr. Dénes István 1922-bpp, mint a község országgyűlési képviselője, a nagybirtok felosztását követelte. Következménye, hogy a következő képviselőválasztáson egy század csendőr és két század katonaság „vigyázott” a rendre. Ekkor bezárták a munkásotthonokat, a Dénes-párti vezetőket letartóztatták és Orosházára szállították. A földosztás valójában 1945-ben sikerült, amikor is 718 nincstelen dolgozó parasztnak jutott föld. Azért említettem, hogy megtréfálja az embert az élet, mért 1952-ben ismét nagybirtok lett a komlósi határ. Ez azonban már nem gróf Zichy Aladárnéé és hozzá hasonlóké,- hanem a község lakosságának csaknem 60 százalékáé. Ök szövetkeztek és nem is kérik, nem is követélik a földosztást. Ugyan miért is kérnék? Hosszú utat tettek meg, Lehoczki István, a nagyközség tanácsának elnöke lőtte pedig 27 lakás helyezkedik majd el. Célul tűzték a szlovák nyelv oktatásának fejlesztését, a gimnáziumban kőtelező tantárgyként akarják tanítani a szlovák nyelvet. Gondjaik? Vannak. Én csak azt írom le, amihez felsőbb szerveik és a lakosság részéről várnak segítséget. — Itt van elsőként a Marx utcai iskola, ahol körülbelül száz gyermek tanul. Az épület repedezett, csaknem életveszélyes. Átépítéséhez a mi keretünk kimerült — mondja az elnök. — Hogy lesz tovább, nem tudom. A hattantermes gimnázium építéséhez is pénz kellene. A saját erőnkből bővítjük a már híressé vált gyógyfürdőnket egy termálvizű medencével. Ez jó idegenforgalmat biztosít a községnek. De sorolhatnám tovább, hogy hova is tesszük azt a hétmillió 671 ezer forint költségve- tési pénzünket. Biztos elfogy —- teszi hozzá mosolyogva —. de csak kevés. A lakosságtól pedig többek között azt kérte, mivel a törpevízmű befizetési határideje lejárt és a részlethátralékosok, ha isszák a viziet, gondoljanak erre is. És még egy, amit így fejezett ki az elnök: „Sokat adott a felszabadulás községünknek, annak megünneplése közeleg és valamennyien szeretnénk tiszta utcákon, tereken sétálni április 4-én.” Reméljük, ez így Is lesz. Rock kár János nak el minden bizonnyal azért sem, mert rendelkeznek már iparral is. A keresőképeseknek több mint 30 százaléka dolgozik ott — igaz csak kisipai tsz-ek formájában. Büszkélkednék azzal is, hogy egy vegyesipari ktsz működik, amely 15 millió forint beruházással új telepet létesített, ami csaknem 200 embernek ad munkát. Az üzem exportra is termel. Működik a háziipari szövetkezet, ahol 347-en, főleg nők jutnak kereseti lehetőséghez. A kereskedelem — mélyet az ÁFÉSZ lát el, jó árukkal biztosítja a lakosság ellátását, az elmúlt évben 98 millió forintot forgalmazott. Most van folyamatban egy ABC-áruház építése. 1970 lakással rendelkeznek. A vízellátás sem rossz, háromszáz ház közművesített. Körzeti orvosi rendelővel is büszkélkedő nek, ahol öt orvos és egy tüdőgondozó működik egy orvossal. És így sorolta tovább az elnök a tízezer kötetes könyvtárat, a két kultúrotthont, a törpevízművet, mely mind azt mutatja, hogy az eltelt 25 esztendő mindennapi munkája nem volt hiábavaló. Amikor a további terveikről érdeklődtem Lehoczki Istvántól, a legjelentősebbnek említette a lakásínséget enyhítő építkezést. Ugyanis a most épülő ÁFÉSZ- áruház háromemeletes lesz, a földszinten üzlethelyiségek, föÉpül az áruház ja jobban, mint az, hogy 1944. december 6-án megalakítottak a Kommunista Párt helyi szervezetét. A párt politikájának igenlése viszi előre most is minden dolgos napjukat. Azóta ez a község is előrelépett. Nézzünk csak néhány eseményt: 1945. szeptember 1-én megkezdték a szlovák nyelv tanítását az iskolákban. 1946-ban szlovák tannyelvű iskola létesült. 1947-ben a kisvasútit kiépítették Békéssámsoni g. mire megértették, hogy az „os- tomyeles” villanyok, a kultúr- ház, az iskola és a biztos megélhetés 1945 szülötte. Hogy ilyesmire vágytak, mi sem bizoyítszovjet hősi emlékmű Tótkomlós nagyközség
